Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-19 / 67. szám

4. oldal 1972. március 19, vasárnap Talár és lóláb MANAPsAg is vannak | piti „boszorkányperek”. Az egyik község kuitúrotthon- vezetőjét a helyi tanácsi vb azért bocsátotta el fegyelmi határozattal állá­sából, 'mert az, elvált em­ber lévén egy nála 22 évvel fiatalabb — nem egészen 16 esztendős — leányzót kíván feleségül venni. A lányt viszont a helyi gyám­hatóság beutalta a Kecs­keméti Gyermekotthonba, minthogy annak otthoni környezete nem teszi lehe­tővé a fiatalkorú egészsé­ges testi és szellemi fejlő­dését. Ez a helyet azon­ban már a lány és a férfi tavaly nyáron kialakult kapcsolatát megelőzően is fennállott. A nevelőapa iszákossága és az édesanya következetlen magatartása a végletekig elmcrgasítette az otthoni légkört. Ez a községben tudott dolog. De a község vezető testületé a helyzettel úgy nézett szembe, hogy felelősségre vonta a kultúrotthon veze­tőjét, azt emlegetve, hogy a fiatalkorút ő vitte a „züllés útjára”, azzal „meg nem engedett kapcsolatot” létesített, s már azt meg­előzően is „hozzá méltat­lan hölgyek” társaságát ke­reste. S az érvek csúcsa: „egy közszolgálati alkal­mazott nem kerülhet a fa­lu szájára”. Mint hasonló esetekben, a piti „boszorkánypert” ezúttal is az erkölcsök ne­vében koholták. AZ ERKÖLCSÖK világa a civilizáció kezdete óta mindmáig foglalkoztatja a gondolkodókat, az írókat, általában a szellem embe­reit. Kétségtelen, hogy er­kölcsi' Tioíürrák' nélkül á szocialista társadalom sem lehet igényeset)-, bek vagyunk a közélet er- kölcsiségét illetően. A köz­életi tisztaság meg is kö­veteli, hogy e tekintetben ne tegyünk engedménye­ket. De hát végül is miféle normák alánján ítélkeztek a kultúrotthon igazeatója felett? Bár az állásfogla­lásunkra, a mellette való kiállásunkra rászorul a kultúrház vezetője — a ta­nácsi határozatot a járási hivatal munkaügyi döntő- bizottsága is helybenhagy­ta a napokban — e cikk elsősorban mégsem az ő védelmében íródott. Annál Is inkább nem, mert a konkrét esetben nem nehéz érveket találni a határoza­ti 'indokolás állításaival szemben. A nagy korkü­lönbség egyelőre csak a jövőre nézve lehet proble­matikus, de a nagyon is ingatag alapokon álló jós­lás komoly kifogásként aligha jöhet számításba. (Köztudott az is, hogy né­hány éve elhunyt halhatat­lan zeneszerzőnk másod­szori házasságkötésekor túl­tette magát az évek szá­mának differenciáján. Ha­sonló eset Jókai Mór élet­rajzában is fellelhető. És a példák száma tetszés sze­rint folytatható.) Továbbá az áz elmarasztalás sem állja meg a helyét, hogy a közművelődés községi ve­zetője az irányítása alá tartozó tánckar egyik tag­jával alakította ki kapcso­latát. E tekintetben nincs szoros alá- és fölérendelt­ségi viszony. Ilyen alapon el kellene marasztalni azo­kat a pedagógusokat Is, akik feleségüket egykori tanítyányaik sorából vá­lasztottált. A fiatal kor önt magában szintén komoly­talan érv. Még alig néhány évtizeddel ezelőtt is falu­helyen általános volt a gyakorlat, hogy a lányokat 15—16 éves korukban ad­ták férjhez. Ez szintén közismert. Am az indoko­lásnak a leginkább mosoly­ra késztető része az, hogy a művelődési otthon veze­tője a válását követő idő­szakban sem élt szerzete­si életet... NEM ELŐSZÖR írjuk le az újság hasábjain, hogy az erkölcsi megítélés alap­ja az, ki hogyan végzi a munkáját. Erről azonban roppant kevés szó esik az indokolásban. A kultúrott- hon-vezető elnevezés ese­tünkben kissé furcsán hat, mivel a szóbanforgó köz­ségben még ezután épül meg a művelődés háza. De az elemi feltételek hiánya ellenére is országos hírű tánc- és énekkar működik. Roppant bűbájos az érve­lés. miszerint a helyi nép­művelőnek ehhez nem sok köze van. Ilyen alapon ugvanis az esetleg bekö­vetkező hanvatlásért sem lehetne felelősségre vonni. És hogy nem hajlandó a napi nvolc órát végigülni az irodában ... Mintha ez volna a legfőbb biztosítéka az eredményes közművelő­désnek! Az ellentmondás oersze kibukik, mert más­hol az indokolás utal ar­ra. hogy 1971-ben javult a népművelési munka szín­vonala. Amellett, hogy a szóbanforgó férfi már ta­valy" is végezte levelező úton a főiskola nénműve- lő- és könyvtárszakát. Teavük fel — ami a fentiekből kitűnően, nem helytálló —, hogy a köz­ségi népművelő csapniva­lóan végezte a munkáiét. De akkor ennek alapján kellett volna felelősségre vonni! S EZZEL az egész eljá­rásból adódó legkényesebb következtetéshez érkeztünk el. Ahhoz, hogy ha a köz­élet bármely szférájában, de akármelyik munkahe­lyen is, nem a valóságos, hanem a mondvacsinált, a mesterségesen megkons­truált érvek alapján ma­rasztalnak el valakit, az embereknek az alapvető normákba vetett hite ren­dül meg. Mert nyomban nem az válik fontossá, meghatározóvá, hogy mun­kavégzése során ki mit teljesít, hanem az, hogy ki milyen mértékben iga­zodik némely vezető ása- tag elvárásaihoz. S ehhez képest nyomban érvényét veszíti a „falu szájára” va­ló hivatkozás is. Ha ez utóbbin túlteszik magukat a községi vezetők, erkölcsi bátorságról adtak volna számot... LEHETSÉGES, hogy át­menetileg népszerűséget hoz a konyhára a már évszá­zaddal hamarabb is idejét múlta zárdaerkölcsök ta­lárjának viselése. De vi­gyázzunk, a talár hamis! Mert hordozói magánbe­szélgetéseik során joviáli­sán megvallják. Voltakép­pen nincs abban semmi, amit a művelődési ház ve­zetője elkövetett. Más is megcsinálja, csak jobban vigyáz a formákra. A talár alól kilóg az ál­szent, kispolgári képmuta­tás lólába. Hatvani Dániel DINAMIKUSAN FEJLŐDÖTT AZ ÉPÍTŐIPAR JOBBAN KELL GAZDÁLKODNI A MUNKAERŐVEL Egy év számvetése Kecskemét üzemeiben Ezekben a napokban fi­zetik ki az üzemekben, vál­lalatoknál az elmúlt évi termelés eredményei után járó nyereségrészesedést. Egyik helyen több, a másik helyen kevesebb pénz kerül a borítékokba, attól függő­en, hogyan dolgoztak, illet­ve gazdálkodtak. Ilyenkor azután a termelési tanács­kozásokon mérlegre kerül, hogy mit tettek jól, vagy rosszul, és mivel kell job­ban sáfárkodni a jövőben a még jobb eredmények eléréséért. Volt azonban Kecskemé­ten a hét elején egy másik fórum is — a városi párt- bizottság kibővített ülése — amelyen mélyrehatóan elemezték a negyedik öt­éves terv első évének tel­jesítését és meghatározták az idei gazdaságpolitikai feladatokat. A kommunista testület előtt tartott beszá­molójában Szabó Lajos, a városi pártbizottság első titkára hangsúlyozta, hogy a tavaly elért eredmények jó alapot nyújtanak az 1972. évi feladatok végre­hajtásához. A szocialista ipar 6,8 százalékkal termelt többet, mint egy évvel ko­rábban. A termelésnöveke­dést mindössze 0.6 százalé­kos létszámemeléssel — vagyis csaknem teljes egé­szében a munka termelé­kenységének növelésével — érték el. Gazdálkodásukra jellemző, hogy az inar net­tó árbevétele 9,3 százalék­kal nőtt. Örvendetes előrelépés Egyes üzemeket említve, az előadó elmondta, hogy a Kecskeméti Baromfifel­dolgozó Vállalat például nyereséghozamát megkét­szerezte. örvendetesen ja­vult a helyzet a város egyik legnagyobb üzemé­ben — a Kecskeméti Kon­zervgyárban —, ahol az 1970. évi 54 millió forintos veszteségből eredményesebb gazdálkodással, s dolgozói­nak lendületes munkájával 1971. végéig 44 milliót be­pótoltak. Ugyancsak jobb gazdasági és termelő mun­kával szüntette meg vesz­teséges gazdálkodását a Zománcipari Művek, a magnógyár és a reszelő­gyár. A városban az építőipar feilődött a legdinamiku­sabban, 17.4 százalékkal emelte termelését. A kecs­keméti házgyár építésével ->z az arány nyilvánvalóan tovább növekszik. Az inar strukturális változását még a vasipar, a helyiipar és a szövetkezeti ipar gyors fejlődése jellemzi. A terme­lés- és struktúraváltozás iránya pedig összhangban áll a város társadalmi és gazdaságpolitikai igényei­vel. — Nem lehetünk azon­ban elégedettek a termékek nagy részének korszerűsé­gével, minőségével és elő­állítási költségeivel, ami nem egy esetben értékesíté­si nehézségeket okozott, el­sősorban a külföldi piaco­kon — állapította meg az előadó. Márpedig városunk üzemeiből a termékek több mint egynegyed része ex­portra kerül. Énpen ezért fontos, hogy az üzemi nárt- szervezetek elemezzék a torm°ió«t befolyásoló szub­jektív és obiektív tényező­ket, s tartsák 1972-ben el­sőrendű politikai felada­tuknak a hibák okainak megszüntetését. Korszerűbb vezetést Kecskemét szocialista irr rának termelését az idé 9,9 százalékkal kívániu’ emelni, ami mintegy 45r millió forint termelési ér­téknövekedést jelent. Ez 'éggé feszített terv, amely­ek megvalósítása során ■agyobb lénést kell tenni i kapacitások jobb kihasz­nálása. az eszközök, beren­dezések gazdaságosabb üze­meltetése terén. Jobban kell gazdálkodni a munkaerő­vel, s megszüntetni a ka­pun belüli munkanélkülisé­get. Az idei tervteljesítés fel­tételei között fontos helyen szerepel a vezetés színvona­lának emelése. Az utóbb tartott párttaggyűléseken helyenként szó esett arról, hogy az első számú vállalati vezetők és középszintű ve­zetők egy része közömbös a dolgozók problémáival szemben, észrevételeiket, javaslataikat pedig felüle­tesen kezelik. Ennél azon­ban általánosabb az a ta­pasztalat, hogy a gazdasági vezetők részére az eddiginél több politikai segítséget kell nyújtani. Mindez egy­re inkább sürgeti a kor­szerű vezetőképzés széle­sebb alanokra helyezését, néhány vállalatnál — töb­bek között a konzervgyár­nál és az ÉPSZER-nél — már történtek kezdeménye­zések az e téren észlelhető hiányosságok pótlására. Az idei gazdaságpolitikai feladatok végrehajtásánál a pártszervezetek munka-, üzemszervezés és a munka- fegyelem javítására, a be­ruházások hatékonyságának növelésére, a szocialista munkaverseny korszerűsíté­sére hozott párthatározatok végrehajtására kell. hogy nagy figyelmet fordítsanak. E cikk keretében a városi pártbizottság tagjai előtt elhangzott, tartalmában rendkívül gazdag beszámo­lónak csak néhány fonto­sabb részletét emelhettem ki. Az előterjesztést ugyan­csak a kommunisták idei feladatait taglaló, igen cél­ratörő vita követte. Nagy figyelem kísérte dr. Ro- mány Pálnak, a megyei pártbizottság első titkárá­nak felszólalását. Törődés a dolgozókkal — A dolgozók sohasem azt kérdezik — mondotta többek között Romány elv­társ —, hogy mi volt, ha­nem, hogy mi a helyzet je­lenleg. Ez természetes do­log, éppen emiatt nagy a kommunisták felelőssége a gazdaságpolitikai, szociális és kulturális célkitűzések valóra váltásában. Ezért munkájuk velejárója a szenvedélyesség kell, hogy legyen. A kommunisták politikai tevékenységének — mint a további felszólalásokból ar­ra fény derült — igen nagy szerepe volt eddig is az eredmények elérésében. A konzervgyárban például a 44 milliós eredményjavulás jórészt annak köszönhető, hogy igen sokat tanácskoz­tak a termelést akadályo­zó problémák megoldásáról a pártonkívüli dolgozókkal. Egy másik hozzászóló azt fejtegette, hogy az is hely­telen, ha az ilyen tanács­kozások teljesen termelés- centrikussá válnak és nem fordítanak kellő sondot az emberi nroblémák megol­dására. Többen szólották a buszok reggeli és esti túl­zsúfoltságáról, ezért sür­gették a lépcsőzetes munka­kezdést, s hozzátették, mi­nél rövidebb vitára, és an­nál gyorsabb cselekvésre lenne szükség. Szó esett a vállalatoknál feleslegessé vált eszközök értékesítésé­ről, hiszen ami valahol nem kell, arra még szükség lehet a népgazdaság más területén. Elhangzott olyan konkrét vállalás a városi pártbizottság ülésén, misze­rint az ÉPSZER Vállalat a város új kenyérüzemét de­cember vége helyett már augusztusban átadja a sü­tőiparnak. A tanácskozás azzal zá­rult, hogy az üzemi párt- ulapszervezetek már a leg­közelebbi taggyűléseken mélyrehatóan elemezzék vállalatuk helyzetét. Dol­gozzál): ki körültekintően programiukat, amellyel elő­segíthetik az idei tervek megvalósítását és a pártta­gok kommunista szenvedé­lyességgel munkálkodjanak annak végrehajtásán. Nagy Ottó 24 "«erw» REPÜLNEK A GYÉMÁNTOK IS... A gyémánt nem csupán a csempészek, hanem a nem­zetközi tolvajok figyelmét is vonzza. E drágakövek sokfelé utaznak szerte a világon és a gyémántlopások fantasztikus arányokat öltenek. Évente több százszor előfordul, hogy a hivatalos gyémántküldeménvek cím­zettjei, amikor az állítólag drágaköveket tartalmazó dobozokat felnyitják, mindenféle haszontalan, de a fel­adott gyémántokéval megegyező súlyú tárgyat talál­nak bennük. A repülőgép útközben többször is leszáll, és minél többször történik ez meg, annál nagyobb ve­szély fenyegeti a küldeményeket. A lonást gyakran menet közben, a levegőben követik el. íme. például, ml történt azzal az egymillió frank értékű gyémánt- szállítmúnnyaí, amelyet repülőgépen küldtek Párizsból az algériai Constantine-ba Marseille-en és Algíron ke­resztül. Marseille-ben jelentkezett egy ékszerész, akit a párizsi cég — a feladó — megbízott, hogy jelen le­gyen a küldemény vámolásánál. A csomag azonban ek- Jsor már nem drágaköveket, hanem... tégladarabckat tartalmazott. Az egyik rendőrfelügyelőnek jó gondolata támadt. Ellenőriztette a Marseille-ben kirakott összes csomagokat. Ezek között volt egy terjedelmes, de fel­tűnően könnyű láda is. S a ládában, amelv akár egy embert is befogadhatott, csak egy széket találtak ... A feladó, talán szórakozottságból, megadta nevét és pontos címét. A rendőrség így hamarosan kézre kerí­tette, s az illető éppolyan hamarosan vallott is. A „vállalkozást” ketten készítették elő. Mindkettő a repü­lőgépen volt. Az egyik az utasok között, a másik — egy volt postai tisztviselő — a ládában. Ez tudta, hogy a lepecsételt postazsákban szállított drágakövek cso­magián lila címke van. Útközben kimászott a ládából — ehhez csupán két csavart kellett kilazítania —, meg­kereste a lilacímkés csomagot, kiszedte belőle a gyé­mántokat és berakta társának bőröndiébe. aki nyugod­tan ült a repülőgép utasai között. Marseille-ben aztán észrevétlenül kibújt a ládából, társa pedig bőröiidiével egvütt ugyancsak kiszállt. Ha a ládán nem szerepelt volna a feladó neve és címe. valószínűleg sohasem bukkannak a gyémántok nyomára. KÉPTOLVAJOK ÉS KÉPHAMISÍTŐK Ebben a fejezetben visszatérünk egv már előbb tár­gyalt kérdésre: a csempészetre. Igaz, most más a neve. mert a csempészet e válfaja ..a kulturális javakkal folytatott törvénytelen kereskedelem” elnevezést vi­seli. Mivel e fogalom rendkívül tág. a kulturális javak csoportiába tartozó tárgyak megítélésénél fogadjuk el mérvadónak az UNESCO adta definíciót: Ezek „.,. olvan ingó és ingatlan javak, amelyeknek nagy jelentőségük van valamely ország kulturális va­gyona szempontjából: műalkotások, építészeti remek­művek, kéziratok, könyvek és más jelentős művészi, történelmi, vagy régészeti javak, népraizi dokumentu­mok, sajátos növény- és éllattípusok példányai, fontos tudományos gyűjtemények”. (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents