Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-18 / 66. szám

MINDEN FÓRUMON TÁMOGATÁSRA ÉRDEMES PEDAGÓGIA A színes bútor divatja A címet szó szerint kell érteni, mégpedig úgy, hogy a színes, pasztell­színű bútor világdivat lett. Eddig is használtunk színes bútorokat, de leg­inkább a konyhában és a gyerekszobában volt elfo­gadott a fehér, a zöld, a kék, vagy éppen rózsa­színre festett bútor. Most azonban a szobákba is betört a színes bútor és ma már a magyar bútor­gyárak is sorozatokat ké­szítenek belőle. Ha ennek a kétségtelen kellemes és a lakáskultú­ra fejlődését tekintve je­lentős ténynek az eredetét kutatjuk, tulajdonképpen a szecessziós idők lakás- kultúrájának kialakulá­sáig kell visszaforgatni a fejlődés kerekét. Akkor a finn építészek a fából készített, de préselt és hajlított székeiket élénk színekre festették, s ez­által kellemes színhatáso­kat értek el a lakószobák­ban. A színes bútor divatjá­nak másik jelentős — de sokkal fontosabb indítéka ros színeit, szinte kínálta a bútoralapanyagot. A zsúfolt nagyvárosokban az urbanizált embernek pedig egyenesen szüksége bútorokkal berendezett szoba nem tekinthető át­lagosnak, inkább a fiata­lok ízlésével találkozik. De az egyes bútordarabok Kanizsa lakószoba zöld-fehér színben. volt a meleg és kellemes színekre a közvetlen kör­nyezetében is. A bútoripari szakembe­rek, de még a bútorter­vező iparművészek sem gondolták, hogy nálunk a Kanizsa toalett- és íróasztal narancs színű puffal. az, hogy a műanyag a bútorgyártásban szinte vezető szerephez jutott. — Mivel bútoranya­gunk ma már nem csu­pán a fa, hanem a mű­anyag, nevetséges dolog lenne ragaszkodnunk a bútortervezésben a fa természetes színeihez — írja a Kultur im Heim című német lakberende­zési lap. A sötét színű bútor ele­gáns. A sötét bútorokkal berendezett szobában azonban az emberek han­gulata borongósabb. Ha például a falok is sötétek, állandó rosszkedvet érez­nek a szoba lakói. A vi­lágos bútorok és világos szobaszínek azonban de­rűsek és jókedvre készte­tik az embereket. A mű­anyag pedig, ami mint anyag hozta a derűs, sok­szor narancs, halvány­zöld, lila. vagy éppen pi­világos bútor divatja re­kordidő alatt általánossá válik. Az a fejlődés és átalakulás, ami a hatva­nas években megkezdő­dött a bútoripar fejlődé­sével' a magyar lakáskul­túrával. a közízlés gyors megváltozását is magával hozta. A világos Csillag a Hajdú, a Firenze és a Cardo, a Kanizsa bútorok sikere után a BUBIV pró­bálkozott először színes ajtajú szekrények forga­lomba hozásával. A le­mosható. műanyagbevo­natú szekrények, a vilá­gos felületekkel variálv: érdeke' és kellemes szó babelsőt adnak, légin kább a fiatalok kedveli1' A kezdeti nróbálkozá után a tervezők és a gyá rak már bátrabban fog nnk színes bútorok gyár tásához. Kétségtelen, hogy a szí­nes bútor, vagy az ilyen funkciójukat és prak­tikusságukat tekintve megkönnyítik, hogy a szí­nüket is elfogadják a vá­sárlók. Van például elemekből összeszerelhető színes bú­tor. Embermagas szek­rénysor állítható össze ru­haszekrénynek (fiókos és rakodós). toalett- és író­asztalnak, ágyneműtartó­nak. Kétvariációs fekhe­lye kényelmes és könnyen kezelhető. Ma még a színes búto­rokat kiállító kirakatok előtt sokszor hallani a le­kicsinylő megjegyzést: Nem fa ez. festett, csak konyhába való ... Régi­módi szemlélet ez. Tudo­mányosan bebizonyított tény, hogy az ember köz­vetlen környezetében al­kalmazott színek mennyi­re hatással vannak a köz­érzetre. A színes bútor kellemes közérzetet te­remt. Maga az a tény, hogy a színes bútor az emberi tevékenységet lo­gikai sorrendben szolgál­ja, ismét csak egy döntő érv a színes bútor mel­lett. S végül az, hogy a színes bútor műanyag felületű, lemosható, nem kell félteni a szútól, a gőztől, a megvetemedés- től, megint olyan gyakor­lati jó tulajdonság, ami szintén azt bizonyítja, hogy jövője van, s hogy érdemes ráfigyelni, igé­nyelni és támogatni a bú­toripar e modem törek­vését minden fórumon. Különösen azért, hogy a házgyári és városi laká­sok derűs és modem ott­honokká váljanak. Kovács Margit A dicséret ereje Kezdő tanítónő koromban azzal a biztonságos érzéssel léptem a tanterem­be, a gyermekek közé, amit az a tudat adott, hogy nagy fegyver van a ke­zemben, ha kell, büntethetek. Ügy gondoltam akkor, hogy a bünte­tés lesz munkám legjobb segítője. Azt reméltem, az attól való félelemnek kö­szönhetem majd, ha fegyelmezettek lesznek tanítványaim, ha maximális igyekezettel dolgoznak, hogy a teljesít­ményük a legjobb legyen. Hamarosan rájöttem, hogy a bünte­tésnél sokkal, de sokkal nagyobb ereje van a dicséretnek. Lassan, fokozatosan el is halt pedagógiai módszereim közül a büntetés legenyhébb formája is, s egy új elv szerint dolgoztam azután közel négy évtizeden át: azzal büntet­tem, hogy nem dicsértem. Igen. Rá- „ .item, hogy a szeretetet igénylő, siker­élményekre vágyó gyermek a legna­gyobb erőfeszítésre is képes a jó szóért, az elismerésért. Ideges beszédű, görcsös rángással író gyermekeket talán soha­sem tudtam volna nyugodt beszédre, sima mozgású, gördülő írásra megtaní­tani, ha nem oldom fel a gátlásukat egy-egy előlegezett dicsérettel. Az évek hosszú során át nagyon sok­szor tapasztaltam, hogy a fiatal édes­anyák, édesapák is megtévednek, akár­csak én kezdő tanítónő koromban: fu­karkodnak a dicsérettel, félnek elis­merni gyermekük érdemét — nehogy elbízza magát —, és büntetnek, büntet­nek, ami megszokottá válik a gyermek számára. Meg se hallja a szidást a ké­sésért, fásultan áll a sarokban a csú­nya írásért és legközelebb sem igyek­szik jobban. A dicséretnek még nagyobb a jelen­tősége a többgyermekes családban. Egészséges kis verseny alakulhat ki a testvérek között. Megdicsérte anyuka Marikát, mert szépen eszik? Több sem kell a két becsének! Vigyáznak, nehogy lemaradjanak az elismerésről. önbizalmat is ad tehát a dicséret. Sok gyermek bátortalan, nem bízik önma­gában, fél a kudarctóL Az ilyen gyer­meket különösen jól átsegíthetjük a szorongáson egy kis biztatással, elisme­réssel. A szülőknek is mindig azt tanácsol­tam és tanácsolom most is: dicsérjék sokat a gyermeket mind a tanulmányi munkájáért, mind azért, ha otthon se­gít a házi munkában. Szívesebben, lel­kesebben, és ami a lényeg: ügyeseb­ben, bátrabban dolgozik, ha megkapja érte az elismerést. Helytelen lenne, ha csak ilyeneket hallana: „Rossz nézni, hogy hogyan áll a kezedben az a hab­verő!”, vagy „Már megint lecseppen­tetted a vizet a virágöntözésnél!” Ta- nítgassuk türelemmel az élet munka­fogásaira, biztatással kísérjük és igye­kezetét nyugtázzuk elismeréssel, dicsé­rettel. Nem szeretném, ha valaki mindezt úgy értelmezné: azt tanácsolom, hogy ezután a gyermek csínytetteit, rossza­ságait is dicsérettel ismerjék el. Ter­mészetesen adódik az életben helyzet, amikor el kell marasztalni valamiért a gyermeket, de akkor is éreztetni kell vele, hogy mi bízunk benne, hogy ez többet nem fordul elő, képesnek tart­juk arra, hogy hibáját jóvá tegye. Ez a feltételezés is tulajdonképpen dicsé­retféle, amiért a gyermek nagyon há­lás és a legnagyobb erőfeszítésre ké­pes azért, hogy az elkövetett hibáját valóban jóvá is tegye. Sokkal nagyobb­ra, mint egy szigorú büntetés után. Dr. Gergely Károlyné Álmatlanságunk okai Vannak emberek — ál­lapították meg nemrég or­voskutatók —. akik sze­retnek néhány oldalnyit elolvasni lefekvés előtt soron levő könyvükből, mások számára a tévé a legmegbízhatóbb „előalta­tó”. Nem igaz tehát, hogy a homály és a csend a legtökéletesebb „alvási környezet” mindenki szá­mára. Sokan nem képe­sek elaludni, ha nem szól rádió, vagy nem ég az éjjeli lámpa: a lefekvés rítusainak skálája tehát szinte végtelen. Az alvás „lélektanával” foglalkozó tudósok min­denesetre azt tanácsol­ják, hogy a rendszeres szokásokat kell kialakí­tani és betartani, és kerülni kell az izgató­szerek, a kávé, a dohány, Elemekből usa^viakhuló íehér-piros könyvespolc. (Foto; Csuzi) a gyógyszerek lefekvés előtti fogyasztását. Ha va­lakinél ez sem segít, meg kell keresni az álmatlan­ság okát. A jó alvás ugyanis nem annak a kö­vetkezménye kizárólag, amit közvetlen a lefekvés előtt teszünk, hanem egész életstílusunké, nap­palaink életrendjéé. A lámpaoltással nem vál­toztatjuk meg egyénisé­günket, alvásunk tehát énünk egészének tükröző­dése. Sokan nagyon könnyen elalszanak, de túl korán ébrednek és nem képesek újra elaludni. E nem rit­kaságszámba menő eset az öregedés egyik követ­kezménye. Az idő múlá­sával ugyanis álmunk egyre könnyebbé válik, annyira, hogy az éjszaka utolsó szakaszában nem éri el a fiatalságunkra jellemző mélységet. Ez annyit jelent, hogy azok a hangok, amelyeket régeb­ben nem hallottunk meg — egy induló autó, egy becsapódó ajtó, egy víz­csap hangja —■, eljutnak hozzánk. A hajnali ébredés oka a nem megfelelő gyógy­szerek szedése, vagy a túl sok alkoholfo­gyasztása is lehet. Ál­munk más okból is fel- 'zínessé válhat, például deges depresszió követ­keztében. Amikor újra mélyen alszunk, az vi­szont a gyógyulásunk el­ső jele. A fáradt=ág, vagy az idegesség következtében fellépő alvási zavarokat a legtöbben ismerjük. Nem szabad azonban e jelenségeknek nagy fon­tosságot tulajdonítani, annyira nem nyugtalanít­hat ez bennünket, hogy rászokjunk az altatókra. A nehéz periódusokon előbb-utóbb túljutunk ezek nélkül is — szól a kutatók jó tanácsa —, de csak minden pánik és kapkodás nélkül. A napközbeni szieszta Sokak számára szokás dol­ga. Winston Churchill egy­kori angol politikus gyak­ran mondogatta, hogy egy nap alatt két napra valót képes dolgozni, ha dél­után alszik. De akadnak sokan olyanok is. akiknek éjszakai alvását kifejezet­ten rontja ebéd utáni pi­henésük. Arra a kérdésre, hogy a végzett munkánk ter­mészetének van-e köze az álmatlansághoz, az a vá­lasz, hogy a rendszeres fizikai munka általában jó alvást eredményez. Vannak álmatlan rakodó- munkások és álmatlan professzorok is, egymagá­ban tehát nem ad magya­rázatot az alvás problé­májára foglalkozásunk. Az biztos csupán, hogy a felfokozott tevékeny­ség inkább izgatóként hat, mint nyugtatóként, s hogy a lefekvésünk előt­ti szellemi felfokozottság, vagy fizikai fáradtság ne­hezebbé teszi elalvásun- kat. K. E. *

Next

/
Thumbnails
Contents