Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-10 / 34. szám

«. oldal 1972. február lt. Darvas József köszöntése KI égy évtizede közöl­*te a Szivárvány egy orosházi származású fiatal tanítónak az első versét. Az ifjú író hama­rosan kitűnő novellával jelentkezett — mintegy állásfoglalásként — a bal­oldali üzaoaű Írás cí­mű folyóiratban. Gyorsan fölfigyeltek az eredeti, új hangra, a faluszéli kis­emberek sorsát irodalmi művekben megjelenítő Darvas Józsefre. A kriti­kusok mérlegre tették te­hetségét, elemezték stílu­sát, dicsérték-vitatták mondanivalóját. Az akko­ri kormányzat börtönnel fizetett az igazságot tar­talmazó szavakért. A társadalmi mozgások törvényszerűségét tanul­mányozó Darvast azonban nem lehetett eltántoríta­ni vállalt küldetésétől. Évente adják ki műveit. A Vizkereszttől szilvesz­terig egy bérescsalád éle­tének szívszorítóan fáj­dalmas krónikája. A leg­nagyobb magyar falu, szülővárosának, Oroshá­zának története, jelene. A magyar szociográfiai irodalom mindmáig meg­becsült remeke. Amikor a német városok utcáin fenyegetően masíroztak a barnaingesek, A török­verő példájával buzdítja nemzetét. Hunyadi János azért győzhetett — írta 1938-ban — mert összefo­gott, egybeforrt a néppel. A felszabadulás után kiadott Város az ingová- nyon című műve kérlel­hetetlen leszámolás az os­toba kurzussal és mint­egy nyitánya az új kor­szak új irodalmának. Részese a koalíciós idők harcainak, támogatója a demokratikus törekvések­nek. Sajnos, ezekben az években jóformán csak vezérclkekket, riportokat ír és mint ő maga mond­ja később: hosszú időre megszűnt számára annak a lehetősége, hogy írói programomat a valóság­gal — az általam is for­mált valósággal szembe­sítsem ... Amikor 1951- ben az I. írókongresszu­son nekem kellett elmon­dani a beszámolót, az mór egy irodalomoolitikus s nem egy író beszéde volt. Darvas József — örö­münkre — másfél évtize­de elsősorban íróként van jelen kulturális életünk­ben. Megvívta nehéz har­cát a sematizmus kolon- caival és új színdarabjai, regényei számottevő ér­tékei literatúránknak, s közéletünknek. Két alka­lommal tüntették ki Kos- suth-díjjal. Tapasztalata­it, tekintélyét az Írószö­vetség elnökeként hasz­nosítja hosszabb ideje. Kitűnő kezdeményezések fűződnek nevéhez. Az Olvasó népért mozgalom egyik alapítója, és ő ja­vasolta a Magyarország felfedezése sorozat kiadá­sát is. Tisztelik, becsülik pá­lyatársai és olvasói, vár­ják újabb műveit. Hatva­nadik születésnapján mi is jó szívvel kőszöntjük és kívánunk alkotásokban gazdag további évtizede­ket. * E zen a szép ünnepen az Elindult szep­temberben című regényé­ből kiválasztott részlettel emlékeztetjük lapunk ol­vasóit arra, hogy Darvas József 1928-tól 1932-ig a kiskunfélegyházi tanító­képző növendéke volt. Az orosházi szegénygyerek itt eszmélt rá a társada­lom ellentmondásaira, itt fogadja meg, hooy hű lesz népéhez, a mezőkön dol­gozókhoz, dolgaik után sietőkhöz, ,.hiszen olyan közel vannak”... # T ekintete hirtelen lefe­lé csapódott, mint va­lami szilló bogárra vadá­szó fecske. A hatalmas, homokos-füves térségre le, amely úgy folyta kö­rül a város szélén magá­ba álló iskolaépületet, akár egy síkságon ké­nyelmesen szétterülő fo­lyó valami útjába esett homokzátonyt. Keskeny, kitaposott gyalogcsapás vezetett keresztül ezen a térségen, a városszéli házak jelé. Innen, ültéből, csak egy rövidke szakaszt látott ebből az ösvényből, s ahogy emberek tűntek föl rajta, meg tűntek el hirtelen, olyan érdekes volt, mintha szakadozott filmszalag ugrált volna a szeme előtt. Pillanatnyi, féllmtört jelenetek, ame­lyekből csak néhány moz­dulat látszott. Egy asz- szony ballagott el, hátára kötözött kisgyerekkel, mé­lyen meghálálva, keze szinte a földig ért... Mért nem a karján viszi azt a gyereket?... Egy ember talicskát tolt... Kislány néhány libát te­relgetett maga előtt. Az egyik liba belekapaszko­dott egy fűszálba, s mi­kor az elszakadt, hirtelen letottyant a fenekére. Ügy ült egy pillanatig, rémülten, azután szárnyát emelgetve iramodot a többi után... De mért nem a karján vitte az az áss ny , g ■■ereket t- í- kor nem volt a kezében semmi? ,.. Miért nem a karján vitte azt a gyereket? — tért vissza makacsul eh­hez a kérdéshez, és egy­re kifelé bámult, a gya­logcsapásra, mintha arra számított volna, hogy ta­lán majd visszafordul az a nekigörnyedt asszony, s megfelel néki. Hirtelen nagyon nyugtalan lett: szeretett volna kihajolni az ablakon, vagy még in­kább leszaladni oda a tér­ségre, s megnézni mind­ennek az elejét meg a folytatását is... Azt is, hogy miért viszi hátára kötözve,.. Négy éven keresztül mindig itt ült az ablak­nál, s így nézett le a vá­rosra meg erre az ablak­közbe szabott, rövidre nyirbált gyalogcsapásra — nézte, ha kedve volt, az erre-arra elsuhanó embe­reket, de ez az érzés még egyszer sem fogta így el. Ügy érezte magát, mint sokszor, amikor sötétre borult ég alatt állt, sík földek közepén; egyszer­re előbukkant a nap a felhők mögül és messzire megfényesedtek a föld­delc, mezők. Tárgyak, amik addig beléolvadtak a környező szürkeségbe, éles fénnyel ugrottak a szeme elé. Most még csak maga köré látott, alig né­hány lépésnyire ért el a tekintete; minden kínzó nyugtalansága abban az egy kérdésben sűrűsödött össze, hogy miért nem a karján vitte az az asszony a gyereket —• de úgy érezte, hogy egyszerre feloldódna benne minden ds bántó tnzsJc'V dás, amiben az elmúlt esztendők során itt ré­sze volt, ha erre a kér­désre feleletet kaphatna. Szeretett volna lesza­ladni azokhoz az emberek­hez. vaoii csak lekiabálni nékik. Hiszen olyan közel vannak... A nyitott ab­lakon keresztül biztosan elért volna hozzáhik a hangja — de közéjük fe­szült a hideg üveg. fis 6 két emelettel magasabban volt. Kilátás az Eiffelről Franciaországi levelezőlapok V. Párizs éjjel Az Eií’íel-torony a Chaiiio.-paiota felől. A szökőkutak mellett hűsölnek a párizsiak. kevésbé ragyogó és szín­pompás városa. Aki meg akar ismerkedni a franci­ák fővárosával, mindket­tőt meg kell látogatnia, mert egyik sem képzelhető el a másik alapján. A Place Pigalle, a sztrip­tíz, a szex, az örömlányok egyik európai központja például nappal egy szür­ke, jelentéktelen, kopott terecske. A rajta átvezető boulevard Clichi nemkü­lönben. A kabarék, bárak és mulatók reklámjainak üveg alá rejtett kacér höl­gyeit szemérmes fatáblák takarják, és alig-alig ta­lálni nyitva egy-egy szex­boltot, filmszínházat, mely a környék „valódi” jelle­gére utal. kon, tereken olyan nyüzs­gés támad, mely az itthoni majálisokra emlékeztet. Külföldi turisták, vidéki franciák, örömlányok, gya­nús, alvilági alakok, kol­dusok, részegek alkotják e különös éjjeli színjáték résztvevőit... Az úttesten egymásba érnek a szüntelenül áram­ló gépkocsik, parkírozóhe­lyet sehol sem találni, mindenki szemlélődik, sé­tál. A megelevenedett vá­rosrész lakóiról csak most derül ki, miféle foglalko­zásokkal keresik a kenye­rüket. Erotikus filmeket, rémtörténeteket játszó filmszínházak alkalmazot­tai olcsó és drága mula­tók, bárak kiszolgálósze­mélyzete, ledér táncosnők és félvilági emberek lakó­helye a környék, és bár­mennyire is fényesek a reklámtüzek, az árnyékok innen is onnan is előve­tődnek. De a Montmartre csu­pán egyike az éjjeli Pá­rizs negyedeinek. A Champs Elysées környé­kén ugyanennyi a fény, a csillogás — de több az „intimitás”, az eleganci. . Az itt található nagyhírű szórakozóhelyek méreg­drágák, a Lidot például franciák alig látogatják, műsora az amerikaiak íz­lése szerint készült. Szín­padának meztelensége, erotikája is raffináltabb mint a Pigalle néhány frankért megtekinthető „folytatólagos” vetkőzőmű­sorainál. És megint más a Quartier Latin, a diáknegyed. A nagyszámú riadókocsi és a sarkokon ácsorgó rend­őrök már szinte a környék képéhez tartoznak az em­lékezetes zavargások óta. A járókelők úgy tesznek, mintha nem is látnák őket. Párizsban közel százezer főiskolai hallgató él, leg­nagyobb részük pedig itt, a Sorbonne környéki öreg utcák padlásszobáiban la­kik. Az egyetemisták ter­mészetéhez tartozik az éj­szakázás szeretete, és ez is nagyban hozzájárult, hogy a diáknegyed lassan már „gasztronómiai” hír­névre is szert lett. Kínai, japán, olasz, spanyol, kor­zikai és ki tudja még rrú- lj'en nemzetiségű apró kis étterem, hangulatos kis termeit rejtik a homályos utcák. Gyertyafényes asz­taloknál mindenütt beszél­gető fiatalok — és mi sem természetesebb — turisták csoportjai üldögélnek. Mozaik Goráról Nemzetiségi farsang A több nyelvű Gara köz­ségben változatos, színes programot ígér az idei far­sang is. A hagyományok­hoz híven a különböző nemzetiségek külön-külön rendezik meg farsangi bál­jaikat. A környező közsé­gekben is nagy érdeklődés előzi meg a bunyevác pré- lót. a zsenszko prélót, a székely guzsalyosrt, a spien- bálat és a farsangzáró sváb-bálát. Egy-egy ilyen nemzetiségi rendezvény a szó legteljesebb értelmé­ben „élő kiállítás”, hiszen a táncosok a napjainkban már ritkán használt bu­nyevác, székelv és német népviseleti ruhákat, báli kellékeket mutatják be. Régi szolcás egyébként, hogy a nemzetiségi asz- szony bálákról kirekesztik a férfiakat, ök csak az úgy­nevezett páros bálakon ve­hetnek részt. „Falukutató" diákok Érdekes és hasznos meg­állapodás jött létre a kö­zelmúltban a Szegedi Jó­zsef Attila Tudományegye­tem és a Garai Községi Ta­nács képviselői között En­nek értelmében február kö­zepén tizenöt egyetemista tölt egy hetet a községben abból a célból, hogy tanul­mányozza és segítse feldol­gozni a soknemzetiségű község történetét, népraj­zát, nyelvi kultúráját. írá­sos és tárgyi emlékeit. A kutató- és gyűjtőmunká­ban az egyetem néprajzi tanszéke és a történeti tan­szék honismereti speciális kollégiuma vesz részt, dr. Ferenczi Imre tanszékveze­tő docens irányítása mel­lett. A hallgatók elszállá­solására máris több garai család jelentette be igé­nyét, élelmezésükről pedig a tanács és a termelőszö­vetkezetek gondoskodnak. Könnyűipari üzem Mindeddig az alig 40 dol­gozót foglalkoztató kisipa­ri szövetkezet és a terme­lőszövetkezetek javitómű- helyei, építőbrigádjai kép­viselték az ipart Garán, eb­ben a közel négyezer lako­sú bácskai községben. Mind többen — elsősorban a nők és a fiatalok közül — vál­lalnak munkát a bajai ipa­ri üzemekben. Számuk már meghaladja a háromszázat. A termelőszövetkezetek anyagi megerősödésével együtt nő a gépesítettség foka. s a növényápolásban is utat tör a vegyszerek alkalmazása. A felszabadu­ló női munkaerő állandó foglalkoztatása a községi vezetők növekvő gondja lett Hosszas tárgyalások, ala­pos előkészítő munka után a napokban megállapodás jött létre a fővárosi Fehér- neműgyár Ipari Nagyválla­lat és a Garai Községi Ta­nács között. Eszerint még ez év tavaszán egy 180—200 nőt foglalkoztató üzemet létesítenek a községben. A községi tanács az üzemi telephely céljaira az eddigi művelődési otthont adta át s ezzel egyidejűleg a köz­művelődés céliáinak kor­szerűbb feltételeket bizto­sított. Az átalakítási munkát, a gépsorok beszerelését, a szociális létesítmények épí­tését — amelyre a vállalat csaknem másfél millió fo­rintot fordít — február vé­gén megkezdik. Előrelátha­tólag május elsején megin­dul a munka Gara első ipari üzemében, amelynek létesítéséhez a megyei ta­nács vb és annak bajai já­rási hivatala is jelentős anyagi támogatá** ny itott Sí. Gv. Gyarapodó Csikéria Több mint 800 ezer fo­rintot fordítottak fejlesz­tési célokra Csikérián az utóbbi négy évben. Ennek jó része a Simity-sor és a Tavankúti-sor villamosítá­sára jutott, amelyet a lakos­ság jelentős összegű önkén­tes hozzájárulása is kiegé­szített. Ezenkívül 1600 négy­zetméter járdát, gázcserete­lepet, három buszvárót lé­tesítettek. 100 ezer forintos ráfordítással korszerűsítet­ték az iskolát és felújítot­ták a pedagóguslakásokat. Bővült a közvilágítási há­lózat, és a tanács az ifjú­sági szervezetnek, illetve sportcélokra is szép sum­mát áldozott. A soronlevő legfőbb feladat ebben az évben a község vízművesí- tése és a járdahálózat to­vábbi bővítése. Vízin Gergely Csikéria Tejipari szakemberképzés Szarvasmarha-tenyésztési programunk fontos célkitű­zése a lakosság tejellátásá­nak további javítása, több és jobb minőségű tejter­mék előállítása. A fejlet­tebb tejipari technológia — természetszerűen — szak­emberek százait igényli. Ezért bízta meg a MÉM a szentlőrinci Űjhelyi Imre Mezőgazdasági és Élelmi- szeripari Szakközépiskolát a „tejesemberek” képzésé­vel. A Mecsekalján műkö­dő nagymúltú iskolából líR4-bea kerülnek ki az első érettségizett tejipari szakemberek. Szentlőrin- cen az egész ország számú­ra képeznek tejiparosokat, elsősorban persze termelő- szövetkezeteknek és tejipa­ri társulásoknak. A leendő szakemberek gyakorlati ok­tatása a Szentlőrincen mű­ködő országos hírű Mecsek- tej-társulás üzemében tör­ténik. A MÉM hozzájárulá­sával a szakközépiskola rendes tagként belépett a részvénytársaság jellegű tejipari közös vállalkozás­ba. Két Párizs különül el élesen egymástól. Az egyik a napsütötte, természetes fények és árnyékok között élő utcák világa — a má­sik pedig a mesterséges világítás, neonok, halogén- lámpák és reklámok nem Éjjel azonban életre kel napfényes álmából a Montmartre környéke. A házak tetején, a falak sza­bad felületein, az utcai ki- 1 rakatok és porták körül a | legkülönbözőbb színű neo­nok gyulladnak és az utcá­

Next

/
Thumbnails
Contents