Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-10 / 34. szám
1972. február 10. csfltSrtBk 3. oldal A közérdekű elhatározások nyomonkövetése Az óvodára adott forintok sorsa Megyénk számos szép példáját kínálja a különböző gondok társadalmi segítséggel történő megoldásának. Nagyszerű hagyományai vannak az önzetlen társadalmi munkának, amely csupán a harmadik ötéves tervidőszakban fél- milliárd forintnyi értéket képviselt. Ugyancsak tekintélyes summára rúgnak azok a forintok, amelyeket egy-egy község, városrész, vagy éppen utca lakosai adtak össze, valamely égető probléma megoldását segítő hozzájárulásként Az igazi gazda szemlélete tükröződik ezekben a tettekben. Mint ahogyan jogos a gazda érdeklődése a közérdekű elhatározások nyomonkövetésében. Tulajdonképpen ezt teszi Keserű Sándor lajosmizsei olvasónk is, akinek leveléből érdemes egy részletet idézni: „... Községünkben 1970- ben meghirdették egy óvoda építését, még pedig olyan ígérettel, hogy rövid idő alatt, 1971 végéig birtokba vehetik a kisgyerekek. Ezt a szép szociális törekvést nagyon sok érdekelt ember, elsősorban a dolgozó apák és anyák nagy örömmel fogadták. És siker koronázta a lakosság pénzügyi hozzájárulását kérő felhívást is. Mi a feleségemmel 250 forintot adtunk az akcióhoz, de tudomásom szerint — a lakossághoz hasonlóan — nagyközségünk üzemeiben is megvolt a jóakarat. Mint a békekölcsönkötvényt, mi például olyan gondosan őrizzük azóta is az óvoda-hozzájárulási emléklapot. Szeretnénk azonban tudni, mi lesz az óvodával. Reméljük nem avasodnak meg befizetett forintjaink, hiszen már 1972-t írunk. Községünk fejlődéséről sok dicséretet felso- röllhatnék, de mint kisgyermekes apát most az óvoda érdekel a legjobban ...” Bír lapnnk aligha pótolhatja azt a rendszeres, szinte naponkénti tájékoztatást, amelyre egy- egy település vonatkozásában a helyi tanács, s a tanács tagjai hívatottak, Keserű Sándor, és bizonyára sok társát érdeklő kérdésre dr. Havasi Lászlótól, a nagyközség tanácselnökétől kértünk választ. — Lajosmizse általános fejlődésében, s nem utolsósorban az iparosodásában elért eredményekkel függ össze, hogy a jelenlegi, 180 gyermeknek helyet adó két óvodánk kevés — hangzott Havasi elvtárs tájékoztatása. — Közülük a Rákóczi úti felújításra szorult. Tetőzetének rendbehozatala után most a központi fűtését szerelik. Amikor ez is elkészül, remélhetőleg április elején egy egészen korszerű óvodába térhetnek vissza a gyerekek, akik átmenetileg az öregek napközi otthonában kaptak helyet. (Az idős emberek viszont ez idő alatt az úttörőszobát vették birtokba.) A másik óvodánk az Ifjúság utcában egy magánházban működik. Eredetileg ehelyett tervezte a ta- j Lajosmizsén nács a százszemélyes új óvoda építését. A mai igények ismeretében azonban máris bizonyosra vehető, hogy az Ifjúsági utcai óvoda fenntartásáról nem mondhatunk le a most épülő birtokba vétele után sem. Az iskola, illetve a tanács szomszédságában ugyanis már a múlt év novemberében megkezdődött az új óvoda alapozása. Ami Keserű Sándor további kérdését illeti: nagyközségünk középtávú, tehát 1975-ig szóló terve óvodaépítési célra 2 millió 600 ezer forinttal számol, mégpedig 1971, 1972 és 1973 évi bontásban. A lakosság hozzájárulásaiból 1970-ben 20 200, 1971-ben pedig 8331,90 forint gyűlt össze. A Vízgép Vállalatnál 10 ezer forintot tartalmazó betétkönyvet őriznek ugyanerre a célra. Mindez azonban a tanácsunk rendelkezésére álló fedezettel együtt is csupán a nagyobbik fele a szükséges ösz- szegnek, mert a 2,1-ből még 1,2 millió forint hiányzik. Mivel tanácsunk jól Ismeri, hiszen naponta érzékeli az óvodai gondot, kiemelt feladatként kezeli a megkezdett építkezést. A több mint 1 milliós fedezethiányt néhány más feladatnak egy évvel későbbre halasztásával kívánjuk megteremteni és azon leszünk, hogy az új óvoda ez év végére elkészüljön. Ennek az elhatározásnak a helyességében Keserű Sándor és a gondban érintettek sürgető érdeklődése csak megerősíti tanácsunkat — mondotta befejezésül dr. Havasi László. P. L Á könnyűszerkezetekről ■ I >1 rr | jelen időben KISZ-védnökséggel épül a Tisza II. vízlépcső Kibővítik a Tisza II. vízlépcső és öntözőrendszerének építését segítő KISZ- védnökséget a Szolnok megyei KISZ-fiatalok. Az újjászervezett megyei operatív bizottság programja szerint akciókat indítanak Tiszafüred és Abádszalók leendő üdülési körzetének fásításáért. Részt vesznek az úttörő- és ifjúsági üdülők, sporttelepek megépítésében. Tiszafüreden egy nagyobb befogadóképességű úttörőtábor. Abádszalókon KISZ-táborhelv kialakítását kezdeményezik. Az élénkülő járási székhely — Tiszafüred ifjúsági parkot és szabadtéri színpadot is kap az ifjúság társadalmi munkájából. A „Tiszatáj” úttörőakció parancsnokságának irányításával a kisdiákok feltérképezték azokat a területeket, amelyeket mintegy százhúsz négyzetkilométeren elborít majd a víz. Felkutatják, összegyűjtik az itt lelhető régészeti maradványokat, természeti, néprajzi értékeit. A védnökség! program új céljai között szerepel a megye öntözéshasznosítási tervének széles körű megismertetése. A vízügyi pálya iránt érdeklődést tanúsító fiatalokat elviszik a vízlépcső modellüzemeibe. A programban szerepel az öntözésben dolgozó fiatalok megyei fórumának az összehívása is. amelyen részletesen taglalják majd a tennivalókat (MTI) Csak azok tudhatják, akik ismerik a régi paraszti életformát: az ember kiment a mezőre, valahol a földje mellett kinézett egy kisebb emelkedőt. Itt lesz majd a tanya, mondta, aztán vette az ásót és kutat kezdett ásni. Az építkezésnél is mindig első volt a víz. „Ha röviden akarnám jellemezni a könnyűszerkezetes építési módot, akkor egy mondatban így kell fogalmaznom: olyan építkezés, amelyhez víz nem szükséges.” A fenti mondat egy sajtótájékoztatón hangzott el, aki mondta, azért mindjárt igazított rajta egy kicsit. Eszerint magához a szerkezeti részhez nem kell víz, de az alapozás továbbra is a hagyományos betonozással, tehát vízzel is történik. Építés, vagy szerelés Mégis, a könnyűszerkezetes építkezés — tulajdonképpen nem építkezés. Szerelés, ahol a hagyományos kőmüvesszerszámok közül mindössze a vízszintmérő szükséges. Az is csak ritkán. Fekete Ferenc, az építésügyi állandó kormánybizottság titkára szerint: — A könnyűszerkezetes építési mód különösen nagy lehetőséget nyújt a szocialista gazdasági integrációra, a sokoldalú együttműködésre, mert a szocialista országok még nem készültek fel erre az új fajta építési módszerre, csak az áttérés kezdeti lépéseinél tartanak. A köny- nyűszerkezetek gazdaságos gyártásának is fontos feltétele a nagy széria, amely nem képzelhető el nemzetŰj szovjet metróvonalak A kilencedik ötéves terv első évében jelentős mértékben bővültek a szovjet metróvonalak. Bakuban egy, Tbilisziben pedig két új állomást avattak. A közelmúltban az ukrán főváros, Kijev lakói vették birtokukba a négy kilométer hős szú új szakaszt, amelynek három állomását — „Oktyábrszkaja”, „Nyivki”, és „Szvjatosino” — a város ipari és egyetemi kerületében építették fel. A kijevi metró mindössze tizenegy éves. Felavatása óta több mint 900 millió utast szállított. Eleinte három kocsiból álló szerelvények közlekedtek. 1971-ben áttértek a négy kocsis vonatok közlekedtetésére. A metró távlati terve a kijevi földalatti vasútvonalak további bővítését tűzte céluL A kijevi metró „Oktyábrszkaja” nevű állomása. közi kooperáció, munka- megosztás nélkül. Valamennyi KGST-országnak gazdaságosabb, ha a köny- nyűszerkezetek gyártókapacitásait egymással összehangolva, s alapanyagforrásaiknak megfelelően hozzák létre. így Magyarország főleg alumínium-alkatrészeket, Lengyelország acélszerkezeteket, az NDK. gipszből készített elemeket, Csehszlovákia pedig különféle műanyag-alkatrészeket szállíthatna. Magyarország javaslatot tett, hogy hozzák létre a KGST-n belül a könnyűszerkezetes építési mód koordinációs központját, amely egyezteti az elképzeléseket, kidolgozza a leggazdaságosabb mérték- rendszert, megoldást keres a szakosításra, az összehangolt beruházásokra, a licencvásárlásokra és egyéb közös munkákra ... Még néhány év — Mikor látunk valamit ebből a programból megvalósulni? Mikor botlumc lépten-nyomon könnyűszerkezetes épületekbe? — kérdezem Kordik Lászlót, a Könnyűszerkezetes Programiroda vezetőjét. — Meg kell mondanom, hogy holnap nem. Sőt a holnaputánt is években számoljuk. Az igazán mutatós fejlődés előreláthatólag 1975—76 körül indul el. Volt egy kiállítás nemrégiben, ahol a magyar köny- nyűszerkezetes program megvalósításában részt venni szándékozó vállalatok mutatták be termékeiket ajánlataikat Volt ott minden. Acélvázak, borítóelemék, kötőanyagok, volt vas, alumínium, acél, gipsz és műanyag. A magyarok mellett többségükben nyugati cégek mutattak be árumintát. A magyarok is sokan voltak. Ügy látszik, törvényszerű, ha valami új elindul, azzal sokan megpróbálkoznak. Gépjavítók, állami gazdaságok, ktsz-ek, termelőszövetkezetek készítettek önálló fejlesztési terveket, gyártottak különféle elemeket a majdani — még teljesen kialakulatlan — típusokhoz. Az okoskodás alapja: ez nem lehet rossz üzlet. A gyakorlottabb szakemberek azt mondják: lehet. A program lényegével ellenkezik, hogy minden elemet másutt és másutt gyártanak. A program lényege ugyanis — a gyorsaság. A Fémmunkás kecskeméti gyára a kiállításon A tévedések elkerülése végett tudni kell, a köny- nyűszerkezetes építés nem olcsóbb a hagyományosnál. Sőt, átlagosan 30—40 százalékkal drágább. Viszont egy négyezer négyzetméternyi alapterületű műhely- ! csarnokot két hónap alatt ||j|||§| összeszerelhetnek, és kezdődhet benne a munka. Ugyanez, hagyományos módszerekkel, két esztendeig tart. Ha félretesszük az illúziókat — márpedig a gazdasági tervezésben ezeket ajánlatos félretenni — és figyelembe vesszük a je- I lenlegi gyakorlatot, akkor, számolni kell azzal, hogy minden újabb alvállalkozó újabb késéseket okozhat. A többi között a Dunai Vasmű is jelen volt az említett kiállításon termékeivel. A „Fémmunkás” kecskeméti gyára mellett a Vasmű mutatta be a legtöbbet, s az ott látottak alapján meg lehetett volna bízni a nagyvállalatot azzal, hogy szervezze meg a középnagyságú és a — hazai viszonyok között — óriásnak számító, 4—8 ezer négyzetméter alapterületű csarnokok gyártását, szerelését. Nem bízták meg. A Vasmű persze ettől függetlenül csinálja. 1964 óta sorozatban gyártja a különféle vázszerkezeteket 12 méterestől 30 méteres fesztávol- ságig. Évente hetvenezer négyzetkilométernyi terület befedésére alkalmas' köny- nyűszerkezetet készítenek. A gépészeti és lemezfeldolgozó termelési főosztály vezetője, Rajtár József szerint 1964-ben a mező- gazdaság igényei késztették az üzemet arra, hogy a hivatalosan meghirdetett programot messze megelőzve, próbálkozzon könnyű- szerkezetes épületek előállításával. Először kisebb színek, tárolók építésére alkalmas szerkezeteket gyártottak, aztán később, ipari megrendelésre, nagyobb műhelycsarnokokat És a hazai gyártás ? A Vasmű tervezői most úgy alakítják ki az új típusokat, hogy azok összeállításakor minél több sajátkészítésű anyagot használjanak fel. A kezdeti időkben csak a vázat, most már a horganyzott borító- elemeket, tetőfedő paneleket is Dunaújvárosban gyártják. Együttműködnek néhány nagyvállalattal, a 26-os építők például a DV elemekből komplett szerelést vállalnak kulcsátadásig. A Vasmű által javasolt program tehát egyelőre lekerült a napirendről, de ahogy mondani szokás, minden megy tovább. A külkereskedők folytatják licencvásárlási tárgyalásaikat, és egészen bizonyos, hogy ez év első felében eldől: mely országoktól vásárolunk terveket könnyű- szerkezetes csarnokok', épületek gyártására. Valószínűleg többféle li- cencet vásárolunk, angolt, olaszt, franciát, lévén ezektől az országoktól érkeztek kedvező ajánlatok. És a hazai gyártás? Erre egyelőre nincs konkrét terv. Továbbra is mindenki készíthet mindenféle vázat, burkolóelemet, nyílászárót — csak az Építőipari Minőségvizsgáló Intézettel kell elfogadtatni a terveket. Készítik is Veszprémben, Nyíregyházán, Pakson, meg ki tudja még hány helyen az országban. — Kordik László mihez tudná hasonlítani fontosságában, s nagyságában ezt a könnyűszerkezetes programot? — Az évekkel ezelőtt kezdett házgyári programhoz, a paneles építkezéshez. — Ahhoz is hasonló szervezettséggel kezdtünk hozzá? — Nem, azt nem mondhatnám. Baranyi Pál
