Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-08 / 32. szám
4. oldal 1972. február 8, keM Téli szezon a juhászatokban 120 ezer bárányt várnak A megye juhászataiban az ellési szezonban mintegy 100—120 ezer bárányszaporulattal számolnak. Jelenleg félidejéhez érkezett az ellés. A tél elején már sok helyen kisbárá- nyokat gondoztak a juhászok, s így jól kihasználhatták a külföldi értékesítési lehetőségeket. Eddig mintegy 12 ezer pecsenyebárányt exportáltak Bács- Kiskun megyéből olasz, francia megrendelőknek. Február elején már szinte hetente indul rakomány külföldre. Embervédeiemből vizsgáznak A tágas hivatali helyiség központjában T alakzatba rakott asztalok — székekkel körül sorakoztatva. A T rövidsbb szára mögött Asbóth Géza, a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályának megbízottja és Törköly János, a kiskun- halasi járási hivatal műszaki-munkásvédelmi felügyelője ül. A T hosszú ágának egyik oldalán Szé- j kely Árpád,' az SZMT I munkavédelmi felügyelője I „keveri” a 3—3 kérdést i tartalmazó papírszeleteket, 1 ' majd a vizsgázó elé tartja. — Tessék húzni. Most éppen egy jól megtermett fér-fi húz. Közben a nevét is mondja. — Tokod! János nehézgép- üzemvezető, mélykúti Alkotmány tsz. — Mi az első kérdés? — Milyen munkavédelmi feltételeket köteles megvalósítani a tsz? — Tessék nyugodtan gondolkozni ... Vagy már is? Rendeletszámok — no persze csak egy-kettő — hangzanak el, s már az első mondatokból érződik, hogy nem bürokratikus betűrágásról van szó. A hivatkozott rendelkezések „lelőhelyeit” jelölik a számok. A balesetmentes munkavégzés ábécéjét, a kötelező személyi és műHatalmas erő Amíg kisül a kenyér Az önellátás — ha csak nem hobby — mindig r kezdetlegességre és a szű kös életre utal. Mégis örökké megmaradó ízt hagy az ember szájában az a házikenyér, amit nem is olyan régen — két évtizede, vagy talán korábban — még azért sütöttek, hogy ne kelljen a faluszélről, tanyáról bemenni a bolti barna vekniért, vagy ne kelljen érte pénzt kiadni az úgyis kevésből. Az asszonyok inkább otthon dagasztottak, koránkeléssel, törődéssel, hajlongással váltva meg az elkerülhető kiadást. A két hatalmas cipó mellé, amely egy hétig elég volt, mindig került ropogós, vékonyan megzsírozott tetejű lángos. A hajnali munkát így követte a friss reggeli hetenként ismétlődő családi ünnepe. Hiszen végül hiába mondogatták a határból hazatérő szülők a gyerekeknek — a sütést követő hatodik nap estéjén —, hogy ez madárlátta kenyér, a krumplival dúsított tészta kövesen megkeményedett, s az édeskés íz a „gyürke”, a héj alá szorult, mint a vitamin az almában. Most csak a messzebbről hazatérő felnőtt gyerekek kedvéért ismétlik meg az anyák a régi műveleteket, de a kemencéket többnyire a villanyvagy gáztűzhelyek sütője helyettesíti. Aztán mind kevesebben fűtöttek be a melléképületek búboskemencéjébe, a nőknek is akadt munka a községekben vagy a körAutomata kemencékbe vetik a kenyeret. (Pásztor Zoltán felvételei) nyéken. A kis pékségek gyűjtötték össze háromnégy utca konok, házike- ny érsütő családjainak a szakajtóban, hosszúkás vesszőkosárban vitt, fehér szalvétával letakart tésztáit. A kenyér szebb, fényesebb lett, de néhány nap múlva már nagyon vékonyakat szeltünk belőle, nem volt az igazi. S ma csaknem mindenki boltban vásárol — fél kilót, egy kilót, egész veknit, cipót, finomfehéret, tápláló A laboratórium vezetője, Bakos Lászlóné sikértartalom-vizsgálatot végez barna rozskenyeret, vagy elnyújtott, fehér bélű zsúr- kenyeret — ugyanannyiért, mint amit öt, tíz, tizenöt, húsz éve fizettek. Aki mesz- sze lakik, az is legfeljebb két egészet visz haza, úgyis betérnek valamiért a faluközpontokba, városokba. A megszikkadt kenyér a gyerekeknek nem kell, az ízét inkább csak a tanyasiak ismerik most is. A kenyérgyárakban minden szállítmány lisztet megvizsgálnak, ellenőrzik a si- kér-, a szín- és nedvesség- tartalmát. Az eredménytől függően átlagban négynaponként módosul a technológia, hogy a legmegfelelőbb legyen az áru. A „késztermékek” — például a kecskeméti üzemben — naponta öt-hat féle ellenőrzésen esnek keresztül, s ugyanígy vigyáz a vállalat a munka jó minőségére valamennyi sütödéjében. A megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézetben szintén vallatják a liszt tulajdonságait, hogy megállapítsák: megfelel-e a feldolgozóiparnak, készülékekkel kísérik nyomon a tészta változásának mozzanatait, mérik a kenyér savfokát Kiskunfélegyházán és környékén ugyanis n -—- nyúbbat, Kecskeméten pedig a lágyabbat sze.cu.. emberek. Ezek a dolgok jutottak 'szembe a kecskeméti kenyérgyárban — ahol 110 mázsányit készítenek naponta — amíg kisült a kenyér. Halász Ferenc szaki feltételek ismertetését találjuk az idézett óvó- rendszabályokban. — ön nehézgép-űzemve- zető... — Nehéz lánctalpasok, daruk javítását végezzük például... — Milyen felelősséggel jár ez — munkavédelmi szempontból. Gyakorlati példát mondjon. Sorakoznak a példák. Tömör magyarázatokkal, hiszen hozzáértők kérdez- \ nek, s válaszolnak. Már a harmadik kérdésnél tartanak. Egyszerűnek látszik, de aztán kiderül, sokféle „igazat” lehet rá válaszolni. A vizsgázó következetesen közelít a lényeghez, j — Miért vizsgáljuk ki a baleseteket?... Egyrészt szükség van statisztikára — mosolyog, de gyorsan : megy is tovább, mert maga is tudja, nem elsődleges cél ez. — Azért vizsgálódunk tüzetesen, hogy megtudjuk, milyen óvó- j rendszabályok be nem tar- í tása miatt következett be . a baleset. I — Tehát, mit keresünk? — Az okot... Hogy legközelebb elkerüljük. Így folyik a vizsga. A most felelők előtt két jogtanácsos, dr. Fekete János a kiskunmajsai Jo- nathánból és dr. Kovács Ottó a szanki Haladásból tett tanúbizonyságot tájékozottságáról a munkavédelem jogi vonatkozásaiban. Ez megy most megye- szerte. Kezdődött január 1-gyel, s tart március 31- ig. A megyei tanács múlt évi határozata értelmében három évenként tesznek ismétlődően biztonságtechnikai vizsgákat a mező- gazdasági üzemek első számú vezetői, elnökök, főagronómusok, főállattenyésztők, jogászok, üzem- ágvezetők, mérnökök. Nem elegendő egyszer megtanulni az óvórendszabályokat, biztonságtechnikai intézkedéseket. Nemhogy évről évre, de hónapról hónapra új gépek, berendezések, technológiák hódítanak a mezőgazdaságban. Kezelésüket, az alkalmazkodás új formáit tanul- n i kell. s tanítani a dolgozókkal. Nyugodt lelkiismerettel csak így alhatnak mindenekelőtt a vezetők, akik elsősorban felelősök a balesetmentes munkáért Tóth István LEHET-E, helyes-e beleszólni az üzem, a gyár, a vállalat egészének dolgaiba azoknak, akik „csak” a gépek mellett állnak, ezt a vitát régen eldöntötte az élet. Lehet is, helyes is. azaz: kell, hogy beleszóljanak. Mostanában. a szocialista brigádvezetők negyedszer sorra kerülő, májusban megrendezendő országos tanácskozására készülve a vita új erőre kapott. Igaz, már nem a régi formában. Ma senki nem vitatja, hogy a több. mint százezer kisebb közösségben — mert ennyi a szocialista brigádok száma, tagjaiké pedig meghaladja az egymilliót — hatalmas erő rejlik. Nélkülük az ipar, a mezőgazdaság, a szállítás a kereskedelem nem teljesíthetné azt, amit jelenleg teljesít. Mi táplálja tehát a vitát? Az, hogy a gazdasági vezetés — tisztelet a ritka kivételnek — leginkább sajátos termelési tartalékot lát a szocialista brigádokban: ha baj van, elsőként ők szólíthatok. Baj pedig sűrűn adódik. Akadozott az anyagszállítás, tehát hajrázni kell, túlórázni, mert veszélyben az exportszállítás határideje, selejtre sikeredett egy nagyobb széria, a javítgatásra megint csak a brigádokat kérik... S ők mozdulnak akkor is, ha társadalmi munkáról van szó. elesettek támogatásáról. kezdők betanításáról. Ám valahogy „elfelejtődnek” ugyanezek a közössségek, amikor a vállalat, a gyár fejlesztési terve kerül napirendre, ha a műszaki fejlesztés gépi technológiai módjait latolgatják, a nyereségnövelés. a termelési költségek csökkentésének lehetőségeit vizsgálják. S ez hiba. HIBA, mert ezek az újfajta, erkölcsben, magatartásban magasabb szintet képviselő közösségek rengeteg tapasztalatot hordoznak. Nemcsak saját, szűkén vett munkájukat látják, de érzékelik mindazt, ami tevékenységüket közvetlenül és közvetve befolyásolja, A légkört, a bánásmódot, az üzem- és munkaszervezés állapotát, a termelésirányítás színvonalát, az alkatrész- és szerszámellátás zökkenőit, sok más mellett. Jogosan mutatott rá a párt Központi Bizottsága december 1-i ülésén arra, hogy a termelési. műszaki, szervezési teendőkkel együtt, s azokkal azonos fontossággal kell kezelni a termelés tudati — politikai, erkölcsi. emberi — tényezőit. Nem kétséges, hogy az élen csak az ember, a termelés bonyolult mechanizmusának leglényegesebb alkotóeleme állhat. Amit elvként aligha vitatnak bárhol is. Csak éppen a gyakorlatban következik be más, az ellenkezője. SÜUÜN megtörténik, hogy anyagi hátrányok, termelési fönnakadások elkerülhetőek lettek volna. ha megkérdik a gép mellett állókat. Van példa arra, hogy a széles körű véleménycsere fedte fel a tervezett gépvásárlás és a meglevő technológiai rend ellentmondásait, az időnkénti minőségromlás okait, de ezek az esetek sajnos, ma még kivételek. A legtöbb helyen ' úgy vélekednek, hogy a gép mellől „az összefüggéseket nem lehet látni”, s ha nem, akkor mit is mondhatnának „ezek az egyszerű emberek”? A nézőpont gazdaságilag, politikailag egyaránt tarthatatlan. Elsősorban nem azért, mert napjainkban — és egyre inkább — illik az üzemi demokratizmust erősíteni és tiszteletben tartani, hanem mert erőforrásokat apaszt el, kezdeményezést öl meg csírájában, össze-j fogást hiúsít meg. Mind-j azt tehát, ami nélkül a] legjobb technika sem SOHANAPJAINKBAN, a vál-1 lalatiakat követően, megkezdődtek az iparágak1 szocialista brigádvezetőinek tanácskozásai. Ezeken választják meg azt a mintegy ezer küldöttet, akik majd a szocialista brigádvezetők negyedik országos tanácskozásán a százezer közösséget, az egymillió tagot képviselik. Ahogy a vállalati, úgy az iparágankénti megbeszélések szintén fontos fórumként kínálkoznak arra. hogy szó essék mindarról, ami segíthet. előbbre vihet, a közös ügyet szolgálja. Ehhez azonban nem elég, ha a brigádvezetők elmond-: ják mindazt, ami foglalkoztatja őket. Mind a vállalatoknál. mind az iparági tanácskozásoknál intézkedéseknek kell követniük az elhangzottakat. Tetteknek, amelyek félreérthetetlenül bizonyítják: a gép mellől is lehet sokat látni, s amit ott meglátnak, arra érdemes odafigyelni. M. O. Új borszőlőfajták vizsgáznak Miklóstelepen „Vizsgára” készítik az újonnan nemesített szőlőfajták borait a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Miklóstelepén. A homoki borszőlő nemesítő telepién — Kecskemét határában — az. utóbbi évek legtöbb és legválasztékosabb bormintáit, számszerűen hatvan fehér és ötven vörös szőlőhibrid levét zsűrizi majd a különbizottság február végén. Ezt megelőzően „házi” minősítést kapnak a borok. Az érzékszervi és a laboratóriumi vizsgálatok során legjobbnak talált borok termőjét is csak akkor szaporítják el, ha a | növény biológiai tulajdonságai is megfelelnek a követelményeknek. Kívánalom a jó alkalmazkodóképesség az alföldi éghajlati viszonyokhoz, másrészt: megfeleljenek a művelési követelményeknek, alkalmasak legyenek a gépi szüretelésre. Mindezen túl bő termést adjanak. Az utóbbi fontosságát a jelenlegi alacsony szőlőhozamok gazdaságtalansága is indokolja. Ma már az új telepítésekkel szembeni igény, hogy hektáronként 60—70 mázsa szőlőt teremjenek. Miklóstelepen már vannak ilyen bő termő fajtajelöltek. A „Kecs1 kémét 11” fehér borszőlőhibrid — magas termelésben — tőkénként 1,8 kilogramm szőlőt ad az edd - gi legjobb egy kilogrammos hozammal szemben. Az új borszőlőfajták gazdasági értőkét növeli az is, hogy színre is változatosak. A fehér borok zöldesen tükröznek, a vörösek pedig mélypirosra színeződtek. Az új tulajdonságokkal rendelkező kecskeméti bor- szőlőhibridek egv-két hektáros törzsparcellát kaptak az intézetben, s a termelő gazdaságok igényeit várják továbbszaporításukra.
