Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-04 / 29. szám

1972. február 4, péntek K. oldal Kilátás az Eiffelről Franciaországi le velezőlapok „Szép ámulások szent vá­rosa” — ina Ady bizo­nyára azért, mert már az I. világháború előtti béke időben is különleges, egy­másnak ellentmondó han gulatú városnegyedek és <•- bennük lakó különböző emberek határozták m em­ennek a ma már (az elővá rosokkál együtt) több mini nyolcmillió ember lakóhe­lyéül szolgáló metropolis­nak az arculatát. Keskeny, girbe-görbe, alig egy-két méter szeles siku torokat szegélyező, máló va- koiatú ódon házsorok és fény tói, pompától csúlogo bouievaruok, építőművé­szek által bonyolult tuda­tossággal megtervezett te­rek rendszere... Nappali vi­lágosság éjfélkor a rJoule- varde aes Italiens-en és rossz szagú félhomály délidőben a Montparnasse elhagyatott környékein. Mindez összefér és összetartozik. Épületek látványok, emberek..., a te­herautó hosszúságú merce- deséből természetes kö­zönnyel bámul az újgazdag a járda szélén elheveredő clochardra, akinek rongyai és elmaradhatatlan boros­üvege az összes vagyona. A párizsi embereket ez az együttélés neveli évszá­zadok óta; az ellentétek összebékíthető egymásmel- lettisége. Nem fordul meg senki szinesbőrű járókelő után, legyen az indián, arab, néger vagy kínai, hordja akár népének leg­furcsább viseletét is, — nem kelt feltűnést az ut­cákon alkalmi erőművész, kardnyelő, vándor énekes. A párizsiak szinte mar kűl- tuszt is teremtettek az „extravaganciából”. És ta­ll. A metropolis ü v§ * Honfoglalás—kultúrával Hitka pillanat: felszabadul egy parkolóhely ; palota előtti szökőkútrendszernéL Chaillot­lán ezért is származnak francia földről a leghaj­meresztőbb divatötletek és ezért irányította a város újat kereső művészete so­káig Európa egész szelle­miségét. A látszólagos közöny, a hétköznapi különcségek megszokottsága leginkább a divaton mérhető. A mi­nitől a földet söprő maxi­szoknyáig, a legkülönbö­zőbb bőrökből készült ruha­daraboktól a zsákszövetig minden alkalomra minden felölthető. Egy francia is­merősöm jegyezte meg: Ha egy szőnyeget tekernél ma­gad köré, fejedre egy skót gránátos süvegét húznád és hajókötelet hurkolnál dere­kadra, hogy megfordulja­nak utánad az emberek — csalódnál, kutya sem vetne rád egyetlen pillan­tást sem. Ez valóban így Is van. /Egyrészt; a külföldiek — akik hol veszítenék el jó modorukat, ha nem Párizs­ban — és különösen a hip­pi fiatalok ludasak a di­vat zűrzavarában, de a franciáktól sem idegen a változatosság. Párizs a kis­kereskedők városa is, és a számtalan, kisebb nagyobb ruházati bolt tulajdonosa mind különlegesebbnél kü­lönlegesebb modellekkel igyekszik telezsúfolni a ki­rakatokat. Az emberek pe­dig engednek a „manipu­lálásnak” is, személyiségü­ket szívesen hangsúlyozzák ruházatukkal. Éppen ezért is divatos dolog egy kissé „hóbortos­nak lenni”. Utcai számító­gépen horoszkópot készít­tetni a sors várható alaku­lásáról, telezsúfolni értel­metlen, semmire sem hasz­nálható ócska kacatokkal a lakást, maskarákba öltözni, kedvelni a rémfilmeket, baloldali nézeteket hangoz­tatni és rokonszenvezni a művészekkel, — egyszóval minden olyan dolog nép­szerű, mely látszólag elkü­löníti az átlagembert — átlagos társaitól. Irodalmi kitti) és nyilvános viták « Duna — lisza hősi írócsoport terveiben Egy évvel ezelőtt — pon­tosan 1971. április 1-én — s Magyar Írók Szövetségé­nek támogatásával alakult meg Kecskeméten a Du­na—Tisza közi írócsoport. Rövid idő telt el megala­kulásuk óta, mégis történt az írócsoport nevéhez fű­ződő országos jelentőségű esemény: tavaly december­ben 40 szociográfus író részvételével a szociográfiai konferenciát Kecskeméten tartották. A kétnapos ese­ményen megvitatták a szo­ciográfia műhelyproblémáit, majd Hetényegyházára és Izsákra látogatva ismer­kedtek megyénk gazdasági életével. Ilyen találkozáso­kat a továbbiakban rend­szeressé szeretnék tenni, mert úgy érzik, itt is élnek, közöttük is dolgoznak Erdei Ferenc munkájának foly­tatói . .. A Forrásnak, a megye irodalmi folyóiratának szer­kesztőségével az írócsoport tagjainak alkotói összhan­got sikerült kialakítani, majd minden rendezvényük közös. Megalakulásuk s óta 10 alkalommal talákoztak olvasó-'kkal. Különösen jól sikerült a soltvad'erti. bácsalmási, ceglédi és kecs­keméti találkozó. Az írócsoport tagiai köz­vetlen célként jel " k meg a most jelentkező, nyilvá­nosságot még nem kaoott szerzőkkel való foglalko­zást, alkotói problémáik | megbeszélését. Ezt mind az j öten, Raffai Sarolta, Buda j Ferenc, Hatvani Dániel — a csoport titkára —, Kun­szabó Ferenc és Zám Ti­bor elsőrendű fontosságú­nak tartják Pillanatnyilag tíz fiatalt figyelnek, akik főleg versekkel, novellák­kal próbálkoznak. Céljuk továbbá, hogy a megjelent írásokról nyilvános vitákat rendezzenek. A tervek sze­rint február végén, március elején Raffai Sarolta új novelláit, később Zám Ti­bor: Szőlő és gyümölcs a Homokhátságon című szo­ciográfiai tanulmányát fog­ják értékelni. Törekvéseikről a Szolno­ki Rádió már híradással volt. A továbbiakban terve­zik, hogy a megye közigaz­gatási határain túljussa­nak, ezért kaocsolatot ke­resnek Cegléd és Nagykő­rös kulturális intézményei­nek vezetőivel és az olva­sókkal. Az országhatárokon töl magyar nyelvű irodalmi folyóiratok szerkesztőségei­vel sikeres az együttműkö­désük. A szeb^dkai Üzenet és a kolozsvári Utunk szer­kesztőségeinek munkatár­saival élénl*. gyümölcsöző a szellemi kapcsolat. Az ugyancsak kolozsvári Steuua román nvelvű fo- lvóirai-bsn pedig meizWen- tek az írócsoport tagjainak munkái, természetesen ro­mán fordításban. A csoport tagjai, hogy munkájuk jobb, kapcsola­tuk az olvasóval közvetle­nebb legyen, irodalmi klu­bot szeretnének alakítani, hogy hetenként meghatáro­zott napokon találkozhassa­nak egymással és oldott légkörben beszélhessenek örömeikről, problémáikról. Ehhez helyiségre lenne szükségük. Á Petőfi Népe és a Forrás szerkesztőségé­nek küszöbön álló költö­zésével esélyük a klub ki­alakítására megnövekszik. Azt remélik, a megyeszék­helyen valahol akad egy szoba irodalmi klubjuk számára is. A megyeszékhely „tövé­ben” levő községnek alig harminc esztendővel eze­lőtt nem volt egyetlen ut­cája sem. Tanyák a szőlő­táblák között, községháza, iskola és egy kocsma, ennyi volt az egész kisközség, í Most egyre-másra maga­sodnak a sátortetős csa­ládi házak, utcasorok for­málódnak a hajdani három- épületes centrum körüL Az anyagi alapokat, az itt élők megélhetési forrását ehhez a felfutáshoz a Népfront Szakszövetkezet teremtette meg. A község keresőképes lakosságának 80—85 szá- i zaléíka dolgozik a szövetke­zetben, vagy annak egyik melléküzemében. Ilyen for­mán a jakabszállásiak kul­turális igényeiről, elkép­zeléseiről mint a szövetke­zeti tagokéról beszélhetünk. A szövetkezet ipari üze­meit — a pálinkapalacko­zót, ahol nők, és a motor- alkatrészgyártót, ahol főleg férfiak dolgoznak — Vidéki Mátyásnéval, a közös gaz­daság főkertészével együtt látogattuk meg. Az üzemek dolgozói alaposan hozzájá­rultak a gazdaság 1971- es esztendőre tervezett 50 millió forintos bruttó bevé­telének megvalósításához. A palackozó harminckét nődolgozójának Dániel Jó­zsef né a vezetője. Kérdé­seimre így válaszolt. — Nagyon szeretjük a kecskeméti színházi előadá­sokat. Amikor lehetőség nyílik a színházlátogatásra, elkérjük a gazdaság autó­buszát és mindannyian el­megyünk. Az idén először a férfiakat is elvisszük — jóízűt nevet — no, persze csak akkor, ha jól viselik magukat... — Voltunk közös kirán­dulásokon is. A legszebb a balatoni körűt volt, a pé­csi kevésbé tetszett. A palackozók keze na­gyon füreén mozog, hatal­mas tartályokban mossák, áztatják maid töltik, cím­kézik a féldeojn üvege­ket. Naponta több hektoli­ternyi pálinkát dolgoznak fel. Vidékiné, Wolford Évával tovább indulunk a motor­kerékpár-alkatrészeket gyártó üzembe: száz férfi és néhány nő munkahelyét nézzük meg közelebbről. A Csepeli Motorkerékpár- gyár részére 24 különböző alkatrészt készítenek itt a három műszakban dolgozó szakszövetkezetiek. Jól ke­resnek. Az üzemben kor­szerű az öltöző (fekete-fe­hér rendszerű) és tiszta, tá­gas a hideg-meleg folyóvi- izes fürdő. Jakabssáilási korkép A gépek okozta fülsike­títő zajban alig értjük egymás szavát, de az üzem fürdőjét — mint számára fontos létesítményt — min­denki megemlíti. Meg azt, hogy a munkát a növény- ápolás után Itt még „szok­ni kell” —, bár mind- kevésbe fárasztó. Távozá- sunkor az egyik esztergá­lyos lány utánunk szalad és nekünk szegezi a kér­dést: „Mikor épül már fel a községi művelődési ház?” Tél van, a mezőgazdaság­ban dolgozók pihenőideje, A vezetők számára a ter­vek készítésére szánt idő­szak. Jakabszálláson ennek különös jelentősége van, hiszen az elöregedett szőlők helyére folyamatosan új te­lepítéseket készítenek elő. A gazdaság főkönyvelőjétől, Geiger Endrétől a kulturá­lis-szociális alap felhaszná­lásáról érdeklődöm. — 1971-ben 76 ezer fo­rintot kulturális, 447 ezret pedig szociális alapra hasz­náltunk fel, de nyugodtan mondhatom, hogy a határ­vonal nem éles, nagyon is elmosódott. Az egyik összeg kiegészíti a másikat, ezért a szükségletnek megfele­lően használjuk fel. — Műszaki könyvtárunk pár száz kötetes, sajnos, a községi könyvtár jelenleg „albérletben” a községi ta­nács épületében van. Autó­buszunkat viszont mindig kiránduló, színházlátogató tagságunk rendelkezésére bocsátjuk. Beszélgetésünkbe Vidéki­né is bekapcsolódik. •— Az országjárást na­gyon megszerette a tagság. Az időpontokat munkánk sürgőssége határozza meg. Minimális, szinte jelképes összeget fizetnek a részt­vevők az utazásért, szállá­sért, étkezésért — A fiatalok merre jár­tak az elmúlt esztendőben? A KISZ-alapszervezet tagjai a gazdaságtól egy hold földet kaptak, hogy belátásuk szerint gazdál­kodjanak. Paradicsomot termeltek ezen a földön, a termést eladták és ebből az összegből kétnapos eger —aggtelek—miskolc—lilla­füredi útra indultak. Rossz emlékeink maradtak vi­szont egy pécsi útról, ahol idegenvezetővel jártunk. Ö sajnos, sehogy sem akarta megérteni, hogy kirándu­lóinknak nemcsak a múze­umban látható honfoglalás korabeli emlékek, hanem a város, az érdekes épületek és a számunkra újdonságot jelentő hegyek is érdeke­sek. Mind nagyobb az ér­deklődés viszont a tanul­mányi kirándulások iránt Legutóbb Tokajban vol­tunk. — Szeretném megemlíte­ni, hogy gazdaságunk in­gyen telket ad a fészekra­kó fiataloknak — öt évi szövetkezetben maradás el­lenértékéül. Mind több a községben a világos, egész­séges, új otthon és a gépe­sített háztartás. No meg a gépkocsi. Rausch Tamás, a községi tanács elnöke az újjáépülő művelődési házról így szól: — Szeretnénk a majd fél­millió forintos felújítási munkával valóban megol­dani a művelődési ház gondját. Az eddig egy te­remből és egy előtérből ál­ló épületet 60 centiméterrel magasabbra emeljük, és öl­tözőkkel bővítjük. A ter­vek szerint az orgoványi ÁFÉSZ cukrászda-presszót is berendez az átalakított épületben. Természetesen visszaköltözik régi helyére a könyvtár Is. — Mikor fejezik be az építkezést, adják át rendel­tetésének a művelődési há­zat? — A tervek szerint 1972- ben kell az építkezést be­fejezni. Nagyon szeretnénk, ha szilveszter helyett augusztus 20-án ünnepel­hetnénk a művelődési ház megnyitását. Sclmeci Katalin Telefon-üzenetközvetítő Í y •> 'f- ' ' % . v.. ,/v.yc j^.,4 Öregek városa Nem bontják le Visontán a Cagarin Hőerőmű építői részére emelt korszerű munkásszállókat. Szociális intézményt hoznak létre a gondozásra szoruló öregek részére. Így döntött a He­ves megyei Tanács Végre- hnitó Bizottsága. Amikor a Gagarin Hő­erőmű építése befejező sza­kaszához érkezett, a felsza­baduló épületekre több iparvállalat is benyújtotta ;génvét. d* ehhez — a kör­nyék munkaerő-tartalékai­nak hiányában — a vég­rehajtó bizottság nem já­rulhatott hozzá. A körül­mények figyelembevételé­vel — és az illetékes főha­tóságokkal történt megálla­podások alapján — szüle­tett meg az az elhatározás, hogy az erőmű felvonulási épületeit szociális ottho­nokká alakítják át. A rendelkezésre álló 18 épület igénybevételével korszerű szociális intéz­mény t 'inthető Visontán: 2—4 ágyas szobákban mint­egy 500 rászoruló öreg ké nvelmes elhelyezésére nyí­lik lehetőséit j A telefonhoz kapcsolható hangrögzítő készülék, amely az előfizető távollétében is átveszi az üzeneteket, ma már nem tartozik a mű­szaki ritkaságok közé. Olyan rendszerű készüléket azonban, amely telefonhí­vásra — megfelelő kód megadásakor — „beolvas­sa” az addig rögzített üzene­teket. most állították elő, először. Az „Ansafone” ne­vű távvezérlésű üzenetköz­vetítő kódját az előfizető bármikor megváltoztalhát- ja. A készülék üzenetköz­vetítő kapacitása egyórás felvételt is lehetővé tesz, többszöri visszajátszásra is alkalmas. Ha olyan sze­mély hívja a telefonállo­mást. aki a visszakérdező­kódot nem ismeri, annak csak a szokásos jelentkező s-öveget mondja be a ké­szülék, felszólítván, hogy vételre állt át az esetleges üzenet rögzítése céljából.

Next

/
Thumbnails
Contents