Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-29 / 50. szám

1972. február 29, kedd 5. oldal Tehetség, szülők, társadalom jó emlékezőtehetség, a rendszerezőképesség nem pótolhatja a hiányzó mun­kakedvet, szorgalmat. A szülők is felelősek gye­rekeik boldogulásáért. A megszokotthoz való görcsös ragaszkodás is akadályoz­za olykor-olykor törekvő ifjú emberek képességeinek kibontakozását. Ilyen ese­tekkel a Kiskunhalasi Vá­rosi Tanács művelődésügyi osztályának munkatársai is találkoztak. A megyei ta­nács illetékes szakosztályá­nak ajánlására gondos fel­méréseket végeztek a ta­nyai iskolákban a nyolcadi­kosok körében. Az egyik tanintézményben különösen kitűnt három gyors felfo­góképességű, okos gyerek. Ügy vágott az eszük, mint a borotva. A helyi gimná­zium igazgatója barátságos levéllel hívta fel a gyere­kek szüleinek figyelmét a továbbtanulási lehetőségek­re és kedvezménves kollé­giumi helyet is felajánlott. Kiderült, hogy hármuk közül csak egy nyolcadikos nályázott közénfokú iskolá­ba. A másiknak szülei a te­hetségkutatás hatására gon­dolták meg magukat. A harmadik gyerek a jelek szerint otthon marad, mert édesapja és édesanyja nem látja értelmét további ta­nulásának. Hiába érveltek eddig a pedagógusok a kis­diák kitűnő képességeivel. Hanssúlynzzuk: ed­dig. Mi a jófejű kiskun- halasi diák ügyében onti- misták vagyunk. Előbb- utóbb mindenki felismeri az összhangban levő egyéni és társadalmi érdekeket és belátja, hogy általában az oktatás hatékonyságának növelésére és a tehetséges gyerekek felkarolására ho­zott intézkedések 'Szüksége­sek, hasznosak. Keltái Nándor A „Bács-Kiskun megye Budapesten zenei eseményei A budapesti két hét prog­ramjában jelentős szerepet kap a zene. Megyénk zenei élete három önálló hang­versenyen mutatkozik be a főváros közönségének, eze­ken kívül számos egyéb rendezvény, kiállítás, talál­kozó programját színesítik zenei produkciók. A hangversenyek sorát március 1-én a Budavári Palota gótikus nagytermé­ben a kecskeméti együtte­sek egyórás műsora nyit­ja. Ezen két énekkar: a művelődési központ kama­rakórusa (vezeti Sipos Ká­roly) és a pedagógus ének­kar (Vörös János) mellett egy vonós, valamint egy fúvós tanári kamaraegyüt­tes lép fel. Igen színvonalasnak ígér­kezik a március 9-én a Fé­szek Művészklubban sorra kerülő kamarahangverseny. Érdekessége, hogy a Kecs­keméti Állami Zeneiskola tanárai mellett fellépnek a megyénkből származó, Bu­dapesten élő muzsikusok. Ezek egy része jelenleg fel­sőfokú tanulmányokat foly­tató fiatal, de van közöt­tük neves művész is: Bart- ha Alfonz, az Állami Ope­raház kitűnő tenoristája, aki Madarason született és Baján nevelkedett. A két hét záró eseménye március 15-én a Zeneaka- I dámia kistermében a me­gyei énnekkarok és zene­karok reprezentatív hang­versenye lesz. A műsort a kecskeméti Kodály Zoltán iskola gyermekkara nyitja Kodály-művek előadásával, majd sorban fellép a me­gye három aranykoszorús énekkara: a Kecskeméti Városi Művelődési Központ kamarakórusa Sípos Ká­roly, a Kecskeméti Kisipari Szövetkezetek Kodály-kó- rusa Zsiga Lászlóné és Zsi­tanyán egy technikai ta­lentum. mert senkinek sem tűnik fel különleges képes­sége; hiányzik a bizonyítás, a gyakorlás lehetősége, nincsenek ösztönző példák. Lenin is többször figyel­meztette a , vezetőket, az emberek nevelésére hiva­tásszerűen vállalkozókat, a társadalom ezirányú köte­lességeire. „A tehetség rit­ka kincs. Bűnt, mégpedig nagy bűnt követnek el a munkásdemokrácia ellen, ha nem karolnak fel egy tehetséges, munkatársat, ha .nem segítenek neki.” Művelődéspolitikánk örvendetesen, nagy figyel­met fordít a meglevő szel­lemi energiák feltárására, fejlesztésére, hasznosításá­ra. Megyénkben a körzete­sítés, a falusi, tanyai kol­légiumok szervezése, a ta- nulmánvi színvonal általá­nos javításával egyidejűleg a megbízhatóbb, gyorsabb Mválaífetódást is segíti. Üjabb és újabb intézke­dések, döntések, kezdemé­nyezések könnyítik a tehet­ségek érvényesülését. A megyei tanács évente száz, jó képességű, többnyire munkás- és parasztszárma­zású diáknak ad társadal­mi ösztöndíjat. Az elmúlt hetekben határozta el a végrehajtó bizottság, hogy mintegy negyven szorgal­mas, legalább némely tárgyban átlagon felüli ké­pességgel rendelkező falu­si, tanyai gyerek középis­kolai tanulmányait segíti ingyenes és kedvezményes kollégiumi hellyel. A hivatalos szervek fá­radozásai csak az érdekel­tek támogatásával hozhat­nak kellő eredményt. A te­hetséges diáktól, embertől 'többet vár á társadalom. Okkal és jogsai. A ráter­mettség, a találékonyság, a ga László, valamint a Ba­jai Liszt Ferenc Énekkar Vígh László vezényletével. A műsor első részét a fel­sorakozott énekkarok együt­tes előadásban Kodály: A magyarokhoz című kánonja zárja, melyet az ugyancsak kecskeméti származású Vá­sárhelyi Zoltán Kossuth- díjas karnagy vezényel. A koncert második ré­szében a megye két zene­kara játszik. A bajai Alsó- dunavölgyi Vízügyi Igaz­gatóság Kamarazenekara élén az együttes új karna­gya: Bolberitz Tamás mu­tatkozik be, a Kecskeméti Városi Szimfonikus Zene­kart pedig Kemény Endre vezényli. Említést érdemel hogy mindkét zenekar sajál szólistáinak közreműködé­sével adja elő műsorát. A felsorolt együttesek kö­zül több, valamint a Kecs­keméti Állami Zeneiskola zenekara (vezeti Lakó Sán­dor) különböző kiállítások megnyitásain is szerepel Ezek közül kiemelkedik s március 5-én nyíló képző- művészeti kiállítás a Ma­gyar Nemzeti Galériában ahol a kecskeméti Kodály- kórus és a városi zenekar vonósegyüttese ad rövid, magyar művekből álló mű­sort Kiemelkedő helyet fog­lalnak el a sorozatban a megye népművészetét be­mutató események. Ezek során három népművészeti együttes (bácskai, kalocsai népi együttes, tiszakéeskei citerazenekar), valamint népi hangszeres és énekes szólisták, így a Tiszaújfa- lun élő Bársony Mihály, a „Népművészet mestere” (te­kerőlant), a jánoshalmi Keszthelyi Pál furulyás és a kunszentmiklósi Tóth Béla énekes népművész lépnek fel. Természetesen jó néhány együttes és szólista van még a megyében, akik mél­tók lennének, hogy a fővá­ros szélesebb körű nyilvá­nossága előtt mutatkozza­nak be. Erre azonban eb­ben a láthatóan zsúfolt programsorozatban már nem kerülhetett sor. A cél azonban az — és remél­jük, hogy a felsorolt ren­dezvények jól szolgálják majd ezt a célt — hogy Budapest és rajta keresz­tül az egész ország közvé­leménye minél több olda- lúbban ismerkedjék, minél hívebb képet kapjon gaz­dasági és kulturális érté­kekben egyaránt gazdag megyénkről. K. T, ■TO \ l tn a Bált rágj bálát 7. A daktiloszkópia hívei jól tudják, hogy a két férfi hüvelykujjlenyomatónak egyszerű összehasonlítása azonnal tisztázta volna az ügyet, halomra döntötte volna a tanúk és szakértők vallomásait. Igen, egyet­len ujjlenyomat diadalt aratott volna az egész elavult azonosítási rendszeren, amelyet, mint látni fogjuk, csak hosszú idő elteltével és ádáz küzdelem után szá­molt fel a tövényszéki orvostan, szerológia, toxikoló­gia, vegyészet és ballisztika. LÉTELJÖN AZ INTERPÖL A négy esztendeig dühöngő világégést a bűnözés óriás méretű fellendülése követte. A gyilkosságok, a lopások, az emberrablás, a szélhámosság, a bank­jegyhamisítás szinte hétköznapi tényékké váltak. A háború az erkölcsök fellazulásához vezetett, előmoz­dította a kábítószer-fogyasztás, az alkoholizmus, a prostitúció térhódítását. A nemzetközi bűnözés fo­kozódását ezenfelül serkentették a gyors közlekedé­si eszközök is. Amikor 1923-ban Bécsben összeült a bűnügyi rend­őrség második nemzetközi kongresszusa, a világ or­szágútjain több mint 18 000 000 gépkocsi közlekedett, s rendszeressé vált néhány kontinentális repülőjárat is. A kongresszus, a Monacóban leszögezett tételek alapján, elhatározta, hogy Bécs székhellyel megala­kítja a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Bizottságot (Comité Internationale de la Police Criminelle — CIPC). Így tehát 46 esztendővel ezelőtt megalakult és azon nyomban működésbe is lépett az első olyan nemzetközi szervezet, amelynek célkitűzéseit sűrítve — a következőkben foglalták össze: „Előmozdítani és biztosítani valamennyi bűnügyi rendőrségi szervezet messzemenő együttműködését a különböző államok­ban érvényben levő törvények keretében. Előkészíte­ni, létrehozni és megszervezni minden olyan intéz­ményt, amely alkalmas arra, hogy részt vegyen a köztörvényi bűnözés elleni hatékony küzdelemben.” A CIPC tehát munkához látott és csakhamar ki is Vívta első győzelmeit a nemzetközi bűnözők elleni harcban. 1930-ban harminc ország ismerte el a CIPC szükségességét és csatlakozott hozzá. A szervezetet egy főtitkárság vezette, amelynek rendelkezésére ál­lott egy központi nemzetközi iroda a hamisítók üldö­zésére, továbbá a nemzetközi gonosztevők ujjlenyo­matait és fényképeit nyilvántartó osztály; a szerve­zetnek saját folyóirata is volt, a La Sécurité Publique Internationale. 1934-ben kiépítették a CIPC saját nemzetközi rádióhálózatát is. Egyszóval, a bizottság fokozatosan fejlődött, s idővel azzá az erős, függet­len szervezetté alakult, amelyet ma INTERPOL né­ven ismerünk. Mint már szó esett róla, a CIPC szék­helye kezdetben Bécs volt, s ezért főleg az anyagi források hiánya folytán — Ausztria rendőrminiszté­riumától függött. Kötelező módon osztrák volt továbbá, egészen 1938-ig, a szervezet elnöke is. A második világháborút, éppúgy mint az elsőt, a bűnözés rendkívüli fellendülése követte. A háború befejezése után egy évvel, 1946. júniusának elején, a belga kormány kezdeményezésére Brüsszelben kongresszust tartottak, s ez újjáalakította a Nemzet­közi Bűnügyi Rendőrségi Bizottságot, ezúttal azonban Párizs székhellyel. „Visszaemlékszem arra az 1946-os találkozásra — meséli Franssen, az Interpol volt el­nöke —, amikor mint csak néhány órája megválasz­tott titkárnak mindössze egy írógép és egy háborúvi­selt sokszorosító gép állt rendelkezésemre.” A „nemzetközi rendőrség” újjászületését és roha­mos fejlődését három fontos tény jellemzi. Ezek kö­zül az első: a tagállamok számának növekedése. Az 1946. évi brüsszeli kongresszuson mindössze 19 állam képviseltette magát, míg jelenleg öt világrész 102 or­szága tagja ennek a bűnüldöző szervezetnek. A második tény az, hogy a „bizottság” elnevezést 1956-ban a „szervezet” kifejezéssel cserélték fel. Ily módon elejét vették mindennemű félreértésnek. A ..bizottság” ugyanis valami ideiglenességet jelent, míg a „szervezet” állandó tevékenységet jelölő fogalom. Az új szervezet végleges összefoglaló elnevezése te­hát Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Szervezet (Orga­nisation Internationale de Police Criminelle — OIPC), röviden INTERPOL. (Folytatása következik) A hangzóvesztő szavakról (irigylik, irigyelik) megál­lapítottuk, hogy ez a szó- teströvidülés régi jelenség nyelvünkben, a nyelvtani rendszer állandó alakulásá­nak egyik megnyilatkozása. De az ellenkezőjére, a hangtoldásra is állandóan szaporodnak a példák, ez is a nyelvtani rendszer las­sú, de állandó alakulására utal. Régen a tárgyra got sok­szor olyankor is kötőhang nélkül kapcsolták a sza­vakhoz, amikor ma már kötőhangot találunk. Jókai­nál a díj tárgyragos alak­ja díjt volt, ma már álta­lában díjat mondunk. Ez a kettősség, a kötőhangzós és a kötőhang nélküli tárgy­rag ma is szemben áll egymással. Az -s végű melléknevek­hez régen kötőhang nél­kül járult a tárgyrag: édest, sóst, májast, jelen­tőst. Ma már kiflit kérünk, sósat, hurkát eszünk, má­jast, és valamiről bizonyo­sat akarunk tudni. A kötő­hangnélküliség ma már csak a főnevekben van meg. Tengerszorost, gyümölcsöst. mondunk, de nem szeret­jük a cipőt, a szorosát és sokan sült tészták közül a gyümölcsöset szeretik. Az -is végű idegen sza­vakban is megvan ez a ket­tősség: főnévként katedrá- list és piramist mondunk, de melléknévként reálisat, brutálisát. A folyamatos melléknévi igenevek is megnyúltak ha- tározós alakjukban. Ré^en í<?v mondták- bántón. sér­tfyl. TVir* rnój» í^V MHa1 b^Tl- t.6nn sértően. sőt me^kö- zelítnen, sokatmondóan, érezhetően. Ma már többes számuk is kötőhangzós: bántóak. döntőek, kiválóak, elöremutatóali. A főnevesült igenevek és a ható igék igenevei ’ kötő" hangzók nélkül kapják a k többes jelét: tanítók, ne­velők. (De ritkán így is mondják: cselekedetei ne- velőek voltak.) A ható igékre példák: láthatók, sejthetők. Ma már ez a szabály sem megbízható, épp a napokban mondták a tévében, hogy valamik „hosszú ideig használha­tóak”. Ez még nyelvileg nem helyes, de a fejlődés irányát mutatja. Az -i képzős mellékne­vek is kötőhanggal kapják a többest egyes esetek­ben. Pl. a tokajiak, a köl­niek (a Tokajban és Köln­ben lakók). Kötőhangzó nélküli alakjuk (tokajik, kölnik) bor- vagy illat­szerfa itákat jelentenek. A Nyelvművelő levelek című kiadvány tanulsága szerint sokan a bálát alak mellett kardoskodnak. Sze­rintünk a nyál és a tál néldáját követi a bál is. Ezért a nyálat, tálat min­táiéra kell bálát mondani. Első hallásra tetszetős, de nem meggyőző okoskodás, mert ellene mond a nyelvi tényeknek. A nyál és a tál egyéb toldalékaikban is a kötőhangzósak: nyálas, nyálak, nyálaz, tálak, tá­las, tálal. De a bál tolda- lékos alakiai o kötőhangot kannak: bálok, bálázik, el- sőbálos. Tehát a bál szó nem a nyál és a tál cso­portjába tartozik. Keressünk o kötőhangzós származékú szavakat. Tlve- nek: kár, bár (mulatóhely), halál. Ezek származékai: l^órns 7criml* m "hntpnk 7i«7ó_ 7o$ pT1^ ni rtl Ti,-7oV ■fnt’— rftrnc; oi-tVir-ii 7b"r^. Jin- InTí' Vözé bál is. Tehát nem kell bá­lát rendeznünk, rendezzünk csak nyugodtan bált. Kiss István A napokban a Ki mit tud vetélkedők kapcsán már írtunk a szervezett te­hetségkutatásról. A témá­hoz több hozzászólás érke­zett, jelezve, hogy sokakat foglalkoztatnak az írásunk­ban megpendített gondola­tok. Természetesen a ráter­mettség nemcsak művészi vagy tudományos alkotó­tehetségben megmutatkozó különleges képességek ked­vező találkozása. A köz­napi, a mindennapi mun­kát is lehet magas színvo­nalon, ötletesen, leleménye­sen — és rutinszerűen vé­gezni. Ismerek olyan la­katost, aki pillanatok alatt felismeri az elromlott zár, kerékpár, készülék hibáját és a javítás módozatait, fortélyait. Találkoztam if­jú szervező talentumokkal, nagyszerű orvosokkal. Ellenpéldákat is bőven sorolhatnék. A nagyszerű kézügyességgel megáldott ifjút beosztott könyvelő­ként láttam viszont néhány év elteltével, a kitűnő ma­tematikust gépkocsielőadói pályára vezérelte a na­gyobb kereset lehetősége. Ám, most nem a pályavá­lasztásról akarok írni, csu­pán azt az elterjedt néze­tet próbálom cáfolni, amely szerint az erős tehetség előbb-utóbb megtalálja a képességei kibontakoztatá­sára legalkalmasabb mun­kakört, lehetőségeket. A pályaválasztás nem le­het esétlegességek, véletle­nek függvénye. Az embe­rek képességeiben levő ér­tékek felhasználása, gvü- mölcsöztetése, kamatoztatá­sa össztársadalmi érdek. Ismeretes hogy az adottságok fejrésztősének1 a tanulók és a gyakorlás a legfontosabb mozzanatai. Napjainkban is elkallódhat

Next

/
Thumbnails
Contents