Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-29 / 50. szám
1972. február 29, kedd 5. oldal Tehetség, szülők, társadalom jó emlékezőtehetség, a rendszerezőképesség nem pótolhatja a hiányzó munkakedvet, szorgalmat. A szülők is felelősek gyerekeik boldogulásáért. A megszokotthoz való görcsös ragaszkodás is akadályozza olykor-olykor törekvő ifjú emberek képességeinek kibontakozását. Ilyen esetekkel a Kiskunhalasi Városi Tanács művelődésügyi osztályának munkatársai is találkoztak. A megyei tanács illetékes szakosztályának ajánlására gondos felméréseket végeztek a tanyai iskolákban a nyolcadikosok körében. Az egyik tanintézményben különösen kitűnt három gyors felfogóképességű, okos gyerek. Ügy vágott az eszük, mint a borotva. A helyi gimnázium igazgatója barátságos levéllel hívta fel a gyerekek szüleinek figyelmét a továbbtanulási lehetőségekre és kedvezménves kollégiumi helyet is felajánlott. Kiderült, hogy hármuk közül csak egy nyolcadikos nályázott közénfokú iskolába. A másiknak szülei a tehetségkutatás hatására gondolták meg magukat. A harmadik gyerek a jelek szerint otthon marad, mert édesapja és édesanyja nem látja értelmét további tanulásának. Hiába érveltek eddig a pedagógusok a kisdiák kitűnő képességeivel. Hanssúlynzzuk: eddig. Mi a jófejű kiskun- halasi diák ügyében onti- misták vagyunk. Előbb- utóbb mindenki felismeri az összhangban levő egyéni és társadalmi érdekeket és belátja, hogy általában az oktatás hatékonyságának növelésére és a tehetséges gyerekek felkarolására hozott intézkedések 'Szükségesek, hasznosak. Keltái Nándor A „Bács-Kiskun megye Budapesten zenei eseményei A budapesti két hét programjában jelentős szerepet kap a zene. Megyénk zenei élete három önálló hangversenyen mutatkozik be a főváros közönségének, ezeken kívül számos egyéb rendezvény, kiállítás, találkozó programját színesítik zenei produkciók. A hangversenyek sorát március 1-én a Budavári Palota gótikus nagytermében a kecskeméti együttesek egyórás műsora nyitja. Ezen két énekkar: a művelődési központ kamarakórusa (vezeti Sipos Károly) és a pedagógus énekkar (Vörös János) mellett egy vonós, valamint egy fúvós tanári kamaraegyüttes lép fel. Igen színvonalasnak ígérkezik a március 9-én a Fészek Művészklubban sorra kerülő kamarahangverseny. Érdekessége, hogy a Kecskeméti Állami Zeneiskola tanárai mellett fellépnek a megyénkből származó, Budapesten élő muzsikusok. Ezek egy része jelenleg felsőfokú tanulmányokat folytató fiatal, de van közöttük neves művész is: Bart- ha Alfonz, az Állami Operaház kitűnő tenoristája, aki Madarason született és Baján nevelkedett. A két hét záró eseménye március 15-én a Zeneaka- I dámia kistermében a megyei énnekkarok és zenekarok reprezentatív hangversenye lesz. A műsort a kecskeméti Kodály Zoltán iskola gyermekkara nyitja Kodály-művek előadásával, majd sorban fellép a megye három aranykoszorús énekkara: a Kecskeméti Városi Művelődési Központ kamarakórusa Sípos Károly, a Kecskeméti Kisipari Szövetkezetek Kodály-kó- rusa Zsiga Lászlóné és Zsitanyán egy technikai talentum. mert senkinek sem tűnik fel különleges képessége; hiányzik a bizonyítás, a gyakorlás lehetősége, nincsenek ösztönző példák. Lenin is többször figyelmeztette a , vezetőket, az emberek nevelésére hivatásszerűen vállalkozókat, a társadalom ezirányú kötelességeire. „A tehetség ritka kincs. Bűnt, mégpedig nagy bűnt követnek el a munkásdemokrácia ellen, ha nem karolnak fel egy tehetséges, munkatársat, ha .nem segítenek neki.” Művelődéspolitikánk örvendetesen, nagy figyelmet fordít a meglevő szellemi energiák feltárására, fejlesztésére, hasznosítására. Megyénkben a körzetesítés, a falusi, tanyai kollégiumok szervezése, a ta- nulmánvi színvonal általános javításával egyidejűleg a megbízhatóbb, gyorsabb Mválaífetódást is segíti. Üjabb és újabb intézkedések, döntések, kezdeményezések könnyítik a tehetségek érvényesülését. A megyei tanács évente száz, jó képességű, többnyire munkás- és parasztszármazású diáknak ad társadalmi ösztöndíjat. Az elmúlt hetekben határozta el a végrehajtó bizottság, hogy mintegy negyven szorgalmas, legalább némely tárgyban átlagon felüli képességgel rendelkező falusi, tanyai gyerek középiskolai tanulmányait segíti ingyenes és kedvezményes kollégiumi hellyel. A hivatalos szervek fáradozásai csak az érdekeltek támogatásával hozhatnak kellő eredményt. A tehetséges diáktól, embertől 'többet vár á társadalom. Okkal és jogsai. A rátermettség, a találékonyság, a ga László, valamint a Bajai Liszt Ferenc Énekkar Vígh László vezényletével. A műsor első részét a felsorakozott énekkarok együttes előadásban Kodály: A magyarokhoz című kánonja zárja, melyet az ugyancsak kecskeméti származású Vásárhelyi Zoltán Kossuth- díjas karnagy vezényel. A koncert második részében a megye két zenekara játszik. A bajai Alsó- dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság Kamarazenekara élén az együttes új karnagya: Bolberitz Tamás mutatkozik be, a Kecskeméti Városi Szimfonikus Zenekart pedig Kemény Endre vezényli. Említést érdemel hogy mindkét zenekar sajál szólistáinak közreműködésével adja elő műsorát. A felsorolt együttesek közül több, valamint a Kecskeméti Állami Zeneiskola zenekara (vezeti Lakó Sándor) különböző kiállítások megnyitásain is szerepel Ezek közül kiemelkedik s március 5-én nyíló képző- művészeti kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában ahol a kecskeméti Kodály- kórus és a városi zenekar vonósegyüttese ad rövid, magyar művekből álló műsort Kiemelkedő helyet foglalnak el a sorozatban a megye népművészetét bemutató események. Ezek során három népművészeti együttes (bácskai, kalocsai népi együttes, tiszakéeskei citerazenekar), valamint népi hangszeres és énekes szólisták, így a Tiszaújfa- lun élő Bársony Mihály, a „Népművészet mestere” (tekerőlant), a jánoshalmi Keszthelyi Pál furulyás és a kunszentmiklósi Tóth Béla énekes népművész lépnek fel. Természetesen jó néhány együttes és szólista van még a megyében, akik méltók lennének, hogy a főváros szélesebb körű nyilvánossága előtt mutatkozzanak be. Erre azonban ebben a láthatóan zsúfolt programsorozatban már nem kerülhetett sor. A cél azonban az — és reméljük, hogy a felsorolt rendezvények jól szolgálják majd ezt a célt — hogy Budapest és rajta keresztül az egész ország közvéleménye minél több olda- lúbban ismerkedjék, minél hívebb képet kapjon gazdasági és kulturális értékekben egyaránt gazdag megyénkről. K. T, ■TO \ l tn a Bált rágj bálát 7. A daktiloszkópia hívei jól tudják, hogy a két férfi hüvelykujjlenyomatónak egyszerű összehasonlítása azonnal tisztázta volna az ügyet, halomra döntötte volna a tanúk és szakértők vallomásait. Igen, egyetlen ujjlenyomat diadalt aratott volna az egész elavult azonosítási rendszeren, amelyet, mint látni fogjuk, csak hosszú idő elteltével és ádáz küzdelem után számolt fel a tövényszéki orvostan, szerológia, toxikológia, vegyészet és ballisztika. LÉTELJÖN AZ INTERPÖL A négy esztendeig dühöngő világégést a bűnözés óriás méretű fellendülése követte. A gyilkosságok, a lopások, az emberrablás, a szélhámosság, a bankjegyhamisítás szinte hétköznapi tényékké váltak. A háború az erkölcsök fellazulásához vezetett, előmozdította a kábítószer-fogyasztás, az alkoholizmus, a prostitúció térhódítását. A nemzetközi bűnözés fokozódását ezenfelül serkentették a gyors közlekedési eszközök is. Amikor 1923-ban Bécsben összeült a bűnügyi rendőrség második nemzetközi kongresszusa, a világ országútjain több mint 18 000 000 gépkocsi közlekedett, s rendszeressé vált néhány kontinentális repülőjárat is. A kongresszus, a Monacóban leszögezett tételek alapján, elhatározta, hogy Bécs székhellyel megalakítja a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Bizottságot (Comité Internationale de la Police Criminelle — CIPC). Így tehát 46 esztendővel ezelőtt megalakult és azon nyomban működésbe is lépett az első olyan nemzetközi szervezet, amelynek célkitűzéseit sűrítve — a következőkben foglalták össze: „Előmozdítani és biztosítani valamennyi bűnügyi rendőrségi szervezet messzemenő együttműködését a különböző államokban érvényben levő törvények keretében. Előkészíteni, létrehozni és megszervezni minden olyan intézményt, amely alkalmas arra, hogy részt vegyen a köztörvényi bűnözés elleni hatékony küzdelemben.” A CIPC tehát munkához látott és csakhamar ki is Vívta első győzelmeit a nemzetközi bűnözők elleni harcban. 1930-ban harminc ország ismerte el a CIPC szükségességét és csatlakozott hozzá. A szervezetet egy főtitkárság vezette, amelynek rendelkezésére állott egy központi nemzetközi iroda a hamisítók üldözésére, továbbá a nemzetközi gonosztevők ujjlenyomatait és fényképeit nyilvántartó osztály; a szervezetnek saját folyóirata is volt, a La Sécurité Publique Internationale. 1934-ben kiépítették a CIPC saját nemzetközi rádióhálózatát is. Egyszóval, a bizottság fokozatosan fejlődött, s idővel azzá az erős, független szervezetté alakult, amelyet ma INTERPOL néven ismerünk. Mint már szó esett róla, a CIPC székhelye kezdetben Bécs volt, s ezért főleg az anyagi források hiánya folytán — Ausztria rendőrminisztériumától függött. Kötelező módon osztrák volt továbbá, egészen 1938-ig, a szervezet elnöke is. A második világháborút, éppúgy mint az elsőt, a bűnözés rendkívüli fellendülése követte. A háború befejezése után egy évvel, 1946. júniusának elején, a belga kormány kezdeményezésére Brüsszelben kongresszust tartottak, s ez újjáalakította a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Bizottságot, ezúttal azonban Párizs székhellyel. „Visszaemlékszem arra az 1946-os találkozásra — meséli Franssen, az Interpol volt elnöke —, amikor mint csak néhány órája megválasztott titkárnak mindössze egy írógép és egy háborúviselt sokszorosító gép állt rendelkezésemre.” A „nemzetközi rendőrség” újjászületését és rohamos fejlődését három fontos tény jellemzi. Ezek közül az első: a tagállamok számának növekedése. Az 1946. évi brüsszeli kongresszuson mindössze 19 állam képviseltette magát, míg jelenleg öt világrész 102 országa tagja ennek a bűnüldöző szervezetnek. A második tény az, hogy a „bizottság” elnevezést 1956-ban a „szervezet” kifejezéssel cserélték fel. Ily módon elejét vették mindennemű félreértésnek. A ..bizottság” ugyanis valami ideiglenességet jelent, míg a „szervezet” állandó tevékenységet jelölő fogalom. Az új szervezet végleges összefoglaló elnevezése tehát Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Szervezet (Organisation Internationale de Police Criminelle — OIPC), röviden INTERPOL. (Folytatása következik) A hangzóvesztő szavakról (irigylik, irigyelik) megállapítottuk, hogy ez a szó- teströvidülés régi jelenség nyelvünkben, a nyelvtani rendszer állandó alakulásának egyik megnyilatkozása. De az ellenkezőjére, a hangtoldásra is állandóan szaporodnak a példák, ez is a nyelvtani rendszer lassú, de állandó alakulására utal. Régen a tárgyra got sokszor olyankor is kötőhang nélkül kapcsolták a szavakhoz, amikor ma már kötőhangot találunk. Jókainál a díj tárgyragos alakja díjt volt, ma már általában díjat mondunk. Ez a kettősség, a kötőhangzós és a kötőhang nélküli tárgyrag ma is szemben áll egymással. Az -s végű melléknevekhez régen kötőhang nélkül járult a tárgyrag: édest, sóst, májast, jelentőst. Ma már kiflit kérünk, sósat, hurkát eszünk, májast, és valamiről bizonyosat akarunk tudni. A kötőhangnélküliség ma már csak a főnevekben van meg. Tengerszorost, gyümölcsöst. mondunk, de nem szeretjük a cipőt, a szorosát és sokan sült tészták közül a gyümölcsöset szeretik. Az -is végű idegen szavakban is megvan ez a kettősség: főnévként katedrá- list és piramist mondunk, de melléknévként reálisat, brutálisát. A folyamatos melléknévi igenevek is megnyúltak ha- tározós alakjukban. Ré^en í<?v mondták- bántón. sértfyl. TVir* rnój» í^V MHa1 b^Tl- t.6nn sértően. sőt me^kö- zelítnen, sokatmondóan, érezhetően. Ma már többes számuk is kötőhangzós: bántóak. döntőek, kiválóak, elöremutatóali. A főnevesült igenevek és a ható igék igenevei ’ kötő" hangzók nélkül kapják a k többes jelét: tanítók, nevelők. (De ritkán így is mondják: cselekedetei ne- velőek voltak.) A ható igékre példák: láthatók, sejthetők. Ma már ez a szabály sem megbízható, épp a napokban mondták a tévében, hogy valamik „hosszú ideig használhatóak”. Ez még nyelvileg nem helyes, de a fejlődés irányát mutatja. Az -i képzős melléknevek is kötőhanggal kapják a többest egyes esetekben. Pl. a tokajiak, a kölniek (a Tokajban és Kölnben lakók). Kötőhangzó nélküli alakjuk (tokajik, kölnik) bor- vagy illatszerfa itákat jelentenek. A Nyelvművelő levelek című kiadvány tanulsága szerint sokan a bálát alak mellett kardoskodnak. Szerintünk a nyál és a tál néldáját követi a bál is. Ezért a nyálat, tálat mintáiéra kell bálát mondani. Első hallásra tetszetős, de nem meggyőző okoskodás, mert ellene mond a nyelvi tényeknek. A nyál és a tál egyéb toldalékaikban is a kötőhangzósak: nyálas, nyálak, nyálaz, tálak, tálas, tálal. De a bál tolda- lékos alakiai o kötőhangot kannak: bálok, bálázik, el- sőbálos. Tehát a bál szó nem a nyál és a tál csoportjába tartozik. Keressünk o kötőhangzós származékú szavakat. Tlve- nek: kár, bár (mulatóhely), halál. Ezek származékai: l^órns 7criml* m "hntpnk 7i«7ó_ 7o$ pT1^ ni rtl Ti,-7oV ■fnt’— rftrnc; oi-tVir-ii 7b"r^. Jin- InTí' Vözé bál is. Tehát nem kell bálát rendeznünk, rendezzünk csak nyugodtan bált. Kiss István A napokban a Ki mit tud vetélkedők kapcsán már írtunk a szervezett tehetségkutatásról. A témához több hozzászólás érkezett, jelezve, hogy sokakat foglalkoztatnak az írásunkban megpendített gondolatok. Természetesen a rátermettség nemcsak művészi vagy tudományos alkotótehetségben megmutatkozó különleges képességek kedvező találkozása. A köznapi, a mindennapi munkát is lehet magas színvonalon, ötletesen, leleményesen — és rutinszerűen végezni. Ismerek olyan lakatost, aki pillanatok alatt felismeri az elromlott zár, kerékpár, készülék hibáját és a javítás módozatait, fortélyait. Találkoztam ifjú szervező talentumokkal, nagyszerű orvosokkal. Ellenpéldákat is bőven sorolhatnék. A nagyszerű kézügyességgel megáldott ifjút beosztott könyvelőként láttam viszont néhány év elteltével, a kitűnő matematikust gépkocsielőadói pályára vezérelte a nagyobb kereset lehetősége. Ám, most nem a pályaválasztásról akarok írni, csupán azt az elterjedt nézetet próbálom cáfolni, amely szerint az erős tehetség előbb-utóbb megtalálja a képességei kibontakoztatására legalkalmasabb munkakört, lehetőségeket. A pályaválasztás nem lehet esétlegességek, véletlenek függvénye. Az emberek képességeiben levő értékek felhasználása, gvü- mölcsöztetése, kamatoztatása össztársadalmi érdek. Ismeretes hogy az adottságok fejrésztősének1 a tanulók és a gyakorlás a legfontosabb mozzanatai. Napjainkban is elkallódhat