Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-29 / 50. szám

6. oldal 1972. február 29, kedd Pályázati felhívás Az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága felvéte­li pályázatot hirdet a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemére, az 1972/73-as tanévre. Oktatási formák 1. A hároméves általános tagozaton az első évben fi­lozófiát, a második évben politikai gazdaságtant, a harmadik évben nemzetkö­zi és magyar munkásmoz­galom történetét tanulnak a hallgatók. Felvehetők azok, akik érett­ségivel, vagy ennél magasabb * iskolai végzettseggel rendelkez­nek; 5 hónapos pártiskolával, egyéves marxizmus—leninizmus esti középfokú iskolával, vagy ennek megfelelő politikai tájé­kozottsággal rendelkeznék; más iskolának nem hallgatói és ta­nulmányaik folytatását orvos engedélyezi; s akik sikeres fel­vételi vizsgát tesznek. Tandíj: évi 170 forint. 2. A kétéves szakosító ta­gozaton a marxizmus—le­ninizmus egy-egy szakágát tanulmányozzák a hallga­tók két éven át. ebből ta­nulmányaik végén állam­vizsgát tehetnek. A sikere­sen letett államvizsga fel­jogosít a kiegészítő szakon további két államvizsga le­tételére. A három sikeres államvizsga főiskolai okle­velet ad. Az 1972/73-as tanévben a következő szakok indulnak: a) filozófia, b) politikai gazdaságtan, c) szocializmus politikai gazdaságtana (Baján) d) magyar munkásmoz­galom története. Felvehetők azok, akik elvé­gezték az esti egyetem három­éves tagozatát, vagy a központi egyéves pártiskolát, vagy en­nek megfelelő előképzettséggel rendelkeznek (pl. egyetemen, vagy főiskolán 5 évnél nem ré­gebben államvizsgának mar­xizmusból) ; más' iskolának nem hallgatói, tanulmányaik folyta­tását engedélyező orvosi igazo­lásuk van ; s -akik- sikeres fel­vételi vizsgát tesznek. Tandíj: évi 230 forint. . A felvételi vizsga . alól fel­mentést kapnak: a hároméves általános tagozaton azok, akik «V marxizmus—leninizmus esti középfokú iskolán kiváló ered­ménnyel .szerepeltek;- a kétéves szakosító tagozaton azok, akik a hároméves tagozaton a vá­lasztott tárgyból- jeles vagy jó eredménnyel vizsgáztak. Azon­ban ők is kötelesek megjelen­ni a felvételi bizottság előtt a tanulmányokkal kapcsolatos megbeszélésre. 3. Egyéves kiegészítő ta­gozat indul a következő szakon: a) filozófia, b) politikai gazdaságtan, c) nemzetközi munkás­mozgalom története. A Kiegészítő tagozaton felve­hetők azok. akik a marxizmus egy-egy ágazatából a kétéves szakosítón sixeres államvizsgát tettek.' A felvételt nyert hall­gatók egy éven át tanulmá­nyozzák a választott szakága­zatot és tanulmányaik befejez­tével államvizsgát tesznek. (L.: kétéves, szakosító tagozat). Tandíj: évi 125 forint. Az esti egyetem törvé­nyes elismerését, valamint a hallgatók kedvezményeit (tanulmányi szabadság, végzettség elismerése stb.) a felsorolt tagozatokon a Minisztertanács és egyes szakminiszterek rendeletéi, valamint különböző kor­mányszervek állásfoglalá­sai biztosítják. 4. Egyéves speciális kol­légiumok indulnak párt-, állami, gazdasági és tömeg­szervezeti vezetők, propa­gandisták és egyéb érdek­lődők részére továbbkép­zés céliából a következő té­makörökben: a) A korszerű vezetés el­méleti és módszertani kér­dései (Kecskeméten és Ba­kin) b) A káder- és személy­zeti munka kérdései (Kecs­keméten és Kiskunhalason) c) A propagandamunka pedagógiai és módszertani kérdéséi (Kecskeméten). d) Valláskritikai és egy­házpolitikai kérdések (Kecskeméten). A speciális kollégiumok az adott témakörhöz kap­csolódó kérdéseket tárgyal­ják, figyelemmel a leg­újabb kutatási eredmények­re. A hallgatók a kollé­gium befejeztével vizsgát tehetnek, illetve szakdolgo­zatot védhetnek, amelyről az oktatási igazgatóság bi­zonyítványt ad. Felvehetők azok, akiknek munkaköre, beosztása, vagy társadalmi megbízatása kap­csolatos a speciális kollégiu­mok témakörevei; akik az esti egyetem hároméves általános, vagy kétéves szakosító tagoza­tát elvégezték, vagy ennek megfelelő ideológiai képzettség­gel rendelkeznek; s akik a fel­vételi beszélgetésen sikeresen szerepelnek. Tandíj : minden tanfolyamon 85 forint. Jelentkezés az esti egyetem valameny- nyi tagozatára a járási, vá­rosi pártbizottságok propa­ganda- és művelődési osz­tályain, vagy az oktatási igazgatóság tanulmányi hi­vatalában beszerezhető „Jelentkezési lap”-on tör­ténik. A kitöltött és megfe­lelő iavaslatokkal ellátott jelentkezési lapokat 1972. április 30-ig a kibocsátó já­rási, városi pártbizottság propaganda- és művelődé­si osztályának, illetve az oktatási igazgatóság címé­re (Kecskemét. Ady Endre u. 18.) kell eljuttatni. Az április 30-a után ér­kezett jelentkezéseket fi­gyelembe venni nem tud­juk! A hároméves tagozatnak minden járási székhelyen, va­lamint Tisza-kécskén és Kun- szentmiklőson kihelyezett osz­tálya működik (és Solton 1972. szeptemberétől) ahol a hallga­tók hetenként egyszer három­órás, kötelező . foglalkozáson vesznek részt; negyedévenként beszámolót, félévkor kollokviu- rhot, év végén szigorlatot tesz­nek. A kétéves szakosító és kiegészítő tagozat Kecskeméten működik, amelyre vidéki hall­gatók is jelentkezhetnek, ha utazási problémáikat meg tud­ják oldani. A kétéves szakosító tagozaton heti három óra kö­telező foglalkozás, félévenként kollokvium van. Ez értelemsze­rűen vonatkozik a Baján indu­ló osztályra is. A kiegészítő tagozaton, mely Kecskeméten működik, kéthetenként három óra kötelező foglalkozást tar­tunk. A hallgatók félévkor kol­lokviumot, év végén állam­vizsgát tesznek. A speciális kollégiumok Kecs­keméten, Illetőleg Bálán és Kiskunhalason működnek. A foglalkozások itt is kötelezőek (kéthetenként három óra), a beszámolók. illetve vizsgák azonban fakultatívak. A felvételi vizsgák júf- nius első felében lesznek; pontos helyükről, idejük­ről, valamint a felvételi kérdésekről a Tanulmányi Hivatal külön értesíti a je­lentkezőket. A felvételi bi­zottság döntését július 10-ig megküldjük. Az érdeklődőknek részle­tes felvilágosítást nyújta­nak a járási, városi párt­bizottságok propaganda- és művelődési osztályai, va­lamint az oktatási igazga­tóság tanulmányi hiva­tala. Az esti egyetemre való felvétel párttagsághoz nincs kötve. Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága A közvéleménnyel összhangban Levelekre „válaszolt“ a népfront-nagygyűlés „Nem szeretném, ha a ve­lünk, nyugdíjasokkal sokat törődő és bennünket anya­gilag is segítő szakszerve­zeti aktívák megsértődné­nek, ezért is a névtelenség homályában maradok.’’ — Ezzel a szerény és óvatos indokolással hagyta el név­aláírását levele végéről az a „Nyugdíjas”, aki a kecs­keméti öregek napközi ott­honának felépítését szorgal­mazná szerkesztőségünkhöz intézett soraival.^ Minthogy a megyeszék­hely öregeit (és tegyük hoz­zá, felelős vezetőit is) rég­óta foglalkoztató, közérde­kű kérdést feszeget „Nyug­díjas”, hasznosnak tartjuk néhány gondolatának is­mertetését. Annál is in­kább, mert mint levelének egyik kitétele mondja, sta­tisztikus volt, megszokta a számok bizonyító erejét és — most szó szerint idézzük — „felmértem azt is, miért lenne már különösen Kecs­keméten indokolt öregek napközi otthonának létrehí­vása”. Írja, hogy adatait statisztikai évkönyvekből meríti. Megállapította, hogy Kecskeméten a szocialista építés kezdetekor a lakos­ság 40,5 százaléka volt me­zőgazdasági foglalkozású, tehát jóval kevesebb, mint a 70,8 százalékos megyei át­lag. Ennek a — majdnem a város népességének felét kitevő — rétegnek azonban már akkor 32,9 százaléka túl volt a 40. életévén; ma tehát már 60 éven felül van. Időközben a mezőgaz­daságot nagyüzemesítették, s Kecskeméten is sikerült a tsz-ekben megoldani az időskorúak foglalkoztatását, mi történjék velük napköz­ben, ha nem dolgoznak, il­letve azokkal, akik már ki­dőltek a munkából? Sokban módosult a hely­zet, s a kép az Iparosodás előrehaladásával, a gazda­sági élet struktúrájában be­következett változásokkal. Például: 1949-ben — Kecskémé ten — a lakosság 47,6 szá­zaléka volt kereső, de eb be beszámítottak azok az időskorúak is, akik a la kosság 23,5 százalékát kite­vő kisegítő családtag kate­góriában szerepeltek; a vá­ros határának akkor még 60.7 százalékát elfoglaló, 10 holdnál kisebb egyéni gaz daságokban. 1967-ben már a lakosság 50.7 százaléka volt kereső, de a mezőgazdasági mun­kahelyek száma az 1949-es 11 323-ról lecsökkent 7500- ra. Az iparban foglalkoz­tatottak aránya pedig az összes keresők között 20,8 százalékról felemelkedett 44,1 százalékra. Közismert tény (s erről a megye de­mográfiai helyzetével fog­lalkozó 1968. évi decembe­ri jelentés is ilyen értelem­ben szól), hogy a munkás­létszám növelését részint a nők munkába állításával, részint a mezőgazdasági dolgozók városba áramlásá­val értük el. (A természetes szaporodás ezt nem tudta biztosítani.) — Ebből is kö­vetkezett, hogy a már ré­gebben Kecskeméten lakott időskorúak száma megsza­porodott a volt falusi lako­sokkal együtt beköltözött öreg családtagokkal is. Szá , műk 1960 és 1967 között 808 volt, az összes városba kerülők több mint 10 száza­léka. „Nyugdíjas” levélírónk elismeréssel szól arról, hogy gyógyellátás szem­pontjából különösen kedve­ző helyzetben vannak a kecskeméti öregek, nyugdí­jasok a gondozó intézet ál­dásos működése folytán. Nagyon hiányolják azon­ban a társaságot, a maguk- korúakkal való együttlétet, barátkozást, időtöltést. Amire kiváló alkalom len­ne — öregek napközi ott­honában. Alig száradt meg az ik­tatókönyvi szám „Nyugdí­jas” levelén, amikor Nagy Mihályné kecskeméti lakos levelét hozta a postás. Eb­ben — a Petőfi Népe feb­ruár 23-i számának első ol­dalán megjelent, „Kilenc­millió forint az üzletek szé­pítésére” c. cikkhez kapcso­lódva elégedetlenségét fe­jezi ki amiatt, hogy míg a vendéglátó üzlethálózat fej­lesztésére, a helységek rend­betételére, kimeszelésére új­ra festésére olyan szép ősz- szegeket fordítanak, addig öregek házára nincs keret. Pedig „fontosdbb és szebb dolog lenne otthont nyúj­tani a munkában megfá­radt és magányos öregek­nek — akik még megspó­rolt pénzükkel is hozzájá­rulnának az építkezéshez” — írja Nagyné —, „mint annyi sok pénzt fordítani kocsmák újítására, hogy sok családos apa minél job­ban érezze magát a boros üveg mellett, miközben gye­rekei szája elől issza el a kenyérrevalót.” az idős városlakók gondjai­nak szentelt nagyobb teret. Az immár évek óta meg­oldásra váró öregek napkö­zi otthonáért, a meglettebb korú nemzedék gondjaival való fokozottabb törődésért ajánlotta a megválasztandó bizottság figyelmébe a vá­rosi tanáccsal való célratö­rőbb együttműködést.” Ezt már az egész megye olvasta azóta. A tetteknek kell következniük. Tóth István Kiskereskedők Emelkedett 1970. évhez viszonyítva tavaly a Bács- Kiskun megyében tevé­kenykedő kiskereskedők száma. Hetvenketten kap­tak 1971-ben új működési engedélyt. A Kiskereskedők Országos Szervezete me­gyei kirendeltségén arról számoltak be, hogy a mű­ködési engedéllyel rendel­kezők száma 1971. decem­ber 31-ig 602, negyvenki­lenccel több az előző évi­nél. Egyre népszerűbb lesz megyénkben a baromfike­reskedő szakma Rövid időn belül ezen a területen dol­gozó kiskereskedők száma ötről, huszonegyre gyarapo­dott. Ba’eset is történetet! volna... Műszaki ellenőrzésen a közutakon Tudjuk, Nagy Mihályné levele „szakszerűség” dol­gában hagy némi kívánni­valót maga után (más, egy­mástól független egy válla­lat, illetve a tanács költ­ségvetése), de szándékának igazáért és helyességéért éppúgy közöltük mondani­valója lényegét, mint „Nyugdíjasáét. Mindkettő­jüket megnyugtatjuk, sür­getésükkel, emlékeztetőjük­kel nem sérthettek meg fe­lelős vezetőket, szakszerve­zeti aktívákat. S, hogy meg­mutassuk, mennyire tud­ják, átérzik tanácsnál, nép­frontnál, szakszervezetnél a megyeszékhely öregeinek helyzetét, ezirányú gondját, két fontos körülményre em­lékeztetünk. A Kecskeméti Városi Tanács V. B. 1970. májusi — a város általános fejlesztésével foglalkozó be­számolójában olvashatjuk: „.. .a demográfiai tényezők várható alakulásából ítélve is fokozott figyelmet kell fordítani az öregekről való gondoskodásra... A felsza­baduló, közületi elhelyezés­re alkalmas helyiségekkel való gazdálkodás keretében gondoskodni kell az öregek otthonának, a nyugdíjasok klubjának elhelyezéséről. A nyugdíjasok garzonházát meg kell építeni a közeli években.” Befejezésül pedig hadd ;dézzünk a kecskeméti nép­front-nagygyűlésről febru­ár 25-i számunkban megje­lent tudósításból: „... Elő­ször akkor nyilvánult meg hallhatóan, tapsban is a tet­szés, amikor a titkárasszony REGGEL 8 ÓRA. &. me­gyei rendőr-főkapitányság balesetvizsgáló és forga­lom-ellenőrző alosztályának folyosóján négyen-öten vá­rakozunk. Nem sokkal ké­sőbb felzúg az URH-s gép­kocsi motorja. Irány: a kecskeméti járás. — Sajnos, lesz miről ír nia — szól a mellettem ülő fiatalember. — Sok gépko­csivezető a figyelmezteté­sek ellenére sem törődik azzal, hogy nem működik a fék, rossz állapotban van a futómű, vagy például hi­bás a kormányszerkezet, nyugodtan - részt vesz a közúti forgalomban. Pedig a folyamatos rendőri ellen­őrzésen kívül az alosztály dolgozóival együtt havonta 2—3 alkalommal mi is mű­szaki vizsgálatot tartunk a közutakon. Egyébként a Volán Vállalatnál dolgo­zunk és önkéntes rendőrök vagyunk. — Állítsuk meg ezt a pótkocsis teherautót — in­dítványozza az előttünk haladó iárműre mutatva Szabó Péter alhadnagy, a balesetvizsgáló és forga­lomellenőrző alosztály he­lyettes vezetője. Máris előzünk, megálljt intünk a gépkocsivezető­nek. Szemmel láthatóan nehezen fékez a iakabszál- lási Népfront Szakszövet­kezet VK 09—31-es rend­számú pótkocsis teherautó­ja, amelyet Nagy Imre ve­zet. Gyors szemle, próba kö­vetkezik. A pótkocsiról a hátsó prizmák hiányoznak. A pótkocsit a teherautóval összekötő rúd háromszöge már többször eltörhetett, felületét vastag hegesztés nyoma borítia. Ismét köny- nyen eltörhet, ideje lenne kicserélni... A cégjelzés és a súlytábla is hiányzik. A RENDÖRÖK és a mű­szaki szakemberek rövid tanácskozása után lekerül a pótkocsiról a rendszám- tábla. Figyelmeztetik a gépkocsivezetőt, hogy mi­hamarabb javíttassa ki a hibákat. Ismét elindulunk. Szem­közt Trabant közeledik. Fékezünk, s megállítjuk. Az autó Hrutka Sándor kaskantyúi lakosé, de ez­úttal Zsikla István gépko­csivezető ült a volán mel­lett. Az önkéntes rendőr né­hány percre kölcsön kéri a Trabantot. Beülünk. Meg- hökkenve vesszük észre, hogy a lábféket háromszor- négyszer is be kell nyom­ni, amíg lassít a kocsi. A kézifék pedig egyáltalán nem működik. A hátsó gu­mi simára kopott. A CE 35—02-es rendszámtáblát leveszik a Trabantról... — Szerintem a megen­gedett 50 kilométeres se­bességnél gyorsabban halad az a teherautó — mutat előre Szabó alhadnagy. ELŐZÉS KÖZBEN rövid ideig a teherautó mellett haladunk. 60 kilométeres sebességet mutat az óra. Megállítjuk. Forr a hűtő­víz, az első kerekek függő csapszegei már régen el­koptak, a kormánynak a megengedettnél jóval na­gyobb holtjátéka van... — Kérem, ez a gépkocsi annyira veszélyes a közúti forgalomban, hogy a rend­számát levesszük, nem en­gedhetjük tovább — közli az alhadnagy Csere Jenő­vel, a faiszi Kék Duna Termelőszövetkezet gépko­csivezetőiével. Az SC 82— 48- as rendszám addig nem kerülhet vissza, amíg a tsz ki nem javítja a hibákat. Értesítse a vezetőit, s gon­doskodjanak a teherautó elvontatásáról. Esteledik. Visszakanyaro­dunk Kecskemét felé. Ágasegyháza és a megye­székhely között leállítunk egy személygépkocsit. Elő­kerül a szonda. A CA 98— 49- es rendszámú autóban ülő két férfi. Kőtörő György és Hegedűs Sándor kecskeméti lakosok ittasak voltak. Hegedűs Sándor, a kocsi tulajdonosa átadta vezetésre az autóját az Ugyancsak ittas barátjá­nak. Eljárás indul ellenük. Hazafelé kérem Szabó Péter alhadnagyot, össze­gezze a műszaki ellenőrzés tapasztalatait. — A mai napon tizen-' egy műszakilag hibás gép­kocsival találkoztunk. Ál­talában a kormányszerke­zettel. a fékekkel, a gömb- csapszegekkel, és a gumik állapotával voltak problé­mák. A műszaki meghibá­sodások miatt mind a ti­zenegy esetben komolv bal­eset is történhetett volna. AZ ALOSZTÁLY ismé­telten kéri a vállalatokat, termelőszövetkezeteket és magánszemélyeket, hogy a saját és mások testi épsé­gének érdekében sokkal nagyobb gondot fordítsa­nak a gépkocsik műszaki állapotára. Ha meghibáso­dott a teher-, vagy sze­mélyautó. ne induljanak el, amíg ki nem iavítják. Tárnái László

Next

/
Thumbnails
Contents