Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-26 / 48. szám

4. oldal 1972. február 26. szombat Olvasás? Televízió? 'Sport? Mozi? Munkások a szabad időről Javuló munkakörülmények az erdőgazdaságban „Sírkőgyár” ez a népies neve a Kecskeméti Kőipari Vállalatnak. A legtöbb emberben némi viszolygást vált ki az elnevezés, pedig az innen kikerülő gyárt­mányoknak csak a rendeltetése szomorú: a munka, a sírkövek kifaragása, csiszolása, vésése már majdnem művészet. A vállalat létszámából mindössze öt-hat fő segédmunkás. A többiek szakmunkások, illetve be­tanított munkások. Jól kereső, értelmes emberek. Arról beszélgettem velük, hogy mivel töltik szabad idejüket A tetszés szerint igazít­ható falilámpa napközben is ég, ha borult idő van. A betűvésnök munkájának egyik elengedhetetlen fel­tétele a munkadarab töké­letes megvilágítása, hiszen egy milliméter beszakadás a betű vonalától, már hi­bát jelent. A lámpa nemcsak a munkájában elmerült vés­nököt világítja meg: kika- nyarint egy félkörnyit, a műhely falából, s amint az ember belép az ajtón, szemben találja magát egy körszeletnyi vidámsággal. — A kislányom „alkotá­sai” — magyarázza félig tréfásan Kulman Pál, ami­kor rákérdezek a falra tűzgélt ceruzarajzokra. — Jómagam nem pró­bálkoztam még effélékkel, de legkedvesebb szórakozá­saim közé tartozik, ha a tv-ben megnézhetek egy- egy rajzfilmet. — Más műsorok? No, igen: szeretem azokat az estéket, amikor együtt a család és a kényelmes fo­telben, jó meleg szobában nézzük a televíziót. Igaz, sokszor elalszom, mert nem tud lekötni a film. Az em­ber dolgozik egész nap, nyolc órát a munkahelyén, no meg a hobbykertet sem hanyagolhatom el. Elvárom a tv-től, hogy szórakoztas­son, hog^ feledtesse velem a. fáradtságot, a gondokat. — Kislányom sportol: vív. A versenyekre leg­többször elkísérem, a ví­vásért magam is rajongok. — Olvasás? Napi nyolc órán keresztül igencsak meg kell erőltetnem a sze­meimet, hogyan is bú’nék még este is olvasni! — Elő­adások? Ankétok? 55 éves vagyok, én már kiöreged­tem az ilyen dolgokból. Fiatal éveim örök munká­ban teltek el, most, hogy már lenne időm, módom már nem tudom dlkezdeni. Valahogy belém idegződött a szüntelen hajtás, a ma- gam-megfeszítés. Majd a gyerekem. A gyerekeink. Ök már másképpen indul­tak ... Gránitot és márványt csi­szol: keze munkája nyo­mán „árulják” el a kövek „nemes származásukat”. Dudogh István azok közé tartozik, aki még elkezdhe­ti. Bár az élet nagyobb megállóin túljutott: szak­mája van, családot alapí­tott. Eladók: express heating kály­hák és elektromos hő- légfúvós kályha 1 garnitúra Soós-féle kaparóláncos csibe- önetető. Űj Barázda Mg. Tsz. Császártöltés 224 — De a fészekrakás még távlati terv. Egyelőre al­bérletben lakom, villany nincs a lakásban, tehát nincs televíziónk sem, ház­tartási gépek nem segíte­nek feleségem munkájá­ban. Többnyire én vagyok a centrifuga nagymosáskor, meg a robotgép, ha süte­mény készül. Három a kis­lány odahaza, kicsi, kisebb, legkisebb. Ez a tény bi­zony meghatározza élet­programunkat is. Szabad időt csak olyankor engedé­lyezek magamnak, amikor otthoni munkámat ellát­tam. Erre a lelkiismeret ta­nított meg. A vállalatnál havi 2600 forint az átla­gom, ez nem kevés, de ha azt nézzük, hogy jelenlegi fészkünket egy megfelelőbb lakással szeretném felcserél­ni, kiderül, hogy nagyon is szükség van a mellékkere­setre. Erre legtöbbször nem­csak a szabad szombatom, de a vasárnapom is rá­megy. Ha még ezután is marad időm? Az már any- nyira kevés, hogy néha va­lóságos harcba keveredek önmagámmal: olvasni, mo­ziba menni, rádiót hallgat­ni nagyon szeretek. Melyi­ket válasszam? — A kalandregényeket lapozom szívesen, a parti­zán harcokról szóló köny­vek nemcsak szórakoztat­nak, de történelmet is ta­nítanak. Sajnos, moziba, többnyire »egyedül járok, feleségem a gyerekek miatt nem nagyon mozdulhat ki otthonról. Pedig néha jó lenne valakivel megbeszél­ni a látott filmet. — Vállalaton belüli elő­adások? Nálunk ilyen nincs, más üzemekben is ritkán. De ha mégis hir­detnek ilyet, akkor is meg­gondolom. Talán, ha majd egy kicsit lazíthatok, ha már nem kell a szabad időm nagyobb részét pénz­re váltani. — A mozira, meg az ol­yasára miért nem sajnálom az időt? Hát, nézze, ez a legminimálisabb igény, sze­rintem. Olyan, mint a szer­vezetnek a vitamin. Én már nem tudnám úgy el­képzelni, mint valamikor a szüleim. Márku Simon a vállalat legfiatalabb dolgozója: 16 éves. Fizetésének egy ré­szével és szabad idejével teljes mértékben önállóan rendelkezik. — Hetente kétszer model­lező szakkörre járok: most éppen egy utasszállító hajó kicsinyített mását készítem. A túrázást a modellezés­nél is jobban szeretem. Vettem egy kismotort, azzal mégiscsak gyorsabban, messzebbre juthatok. Már alig várom a szép időt. Ka­landregényeket, útleíráso­kat szoktam, olvasni. Mozi­ban az indiántörténeteket szeretem, mert az izgalma­kon kívül sok bennük az igazság. író—olvasó találko­zók? Azt sem tudom, hol, mikor, kinek, hogyan lehet oda elmenni! Komolyan mondom! _ ? ? — Illetve, ha mégis ész- reveszem a plakátokon .., I»i nokot is kiszolgáló nagy teljesítményű porelszívó berendezést. A 22 holdas telep egyik alkalmas helyén már tető alatt van a leen­dő fűrészüzem, amelyet ebben az évben adnak át rendeltetésének. Ide telepí­tik át a jelenleg korsze­rűtlen körülmények között dolgozó gatteres és szalag- íűrészes munkásokat. Az erdészetek fakiterme­lő dolgozóinak munkakö­rülményeit javítja a'jSele­bián és Jánoshalmán üzem­be helyezett kérgezőgép, a három új erdészház, s azok a kerekekre szerelt mosdó- és étkezőkocsik, melegedő­helyiségek, amelyeket a kö­zeljövőben vásárol meg az erdőgazdaság. A szűkös be­ruházási keretek ellenére, a különböző munkahelyeken villamos'fást terveznek és megoldják a lakóhelyüktől távolabb dolgozó brigádok étkeztetését is. K. A. • Ha például olyan író jönne Kecskemétre, akinek isme­rem a könyveit, akkor ta­lán elmennék. De csupa is­meretlen név azokon a pla­kátokon ! — Alaposabban foglal­kozni az olvasással? Most vagyok fiatal, most kell ki­használnom a szabadságo­mat, függetlenségemet. Ha majd itt lesz az ideje a jö- vőmmel törődni, majd ak­kor nem fogok olyan sok időt, meg pénzt áldozni modellezésre és azt hiszem túrázás helyett is inkább fusizni fogok. Igen, majd akkor olvasok, többet, ha nem lehet kirándulni, s ak­kor talán majd az ilyen an­kétok is jobban fognak ér­dekelni. De addig ... ki kell használnom a szabadságo- I mat! Elgondolkoztatok az őszin­te válaszok. Űj könyvtára­kat szerveztek, de sok mun­kásember nem ismeri az odavezető utakat. A hang­versenyek hallgatói között kétkezi dolgozót alig talál­ni. Az ismeretterjesztő elő­adásokra gyakran azok nem jutnak el, akiknek ezeket szánják. Nehéz, hosszú fo­lyamat az életmód megvál­toztatása. Milyen jó volt je­gyezni Dudogh Pál szavait, aki a mozira, meg az olva­sásra nem sajnálja az időt. A tanulság? A művelő­dési intézmények vezetői­nek újra és újra próbál­kozni kellene a még haté­konyabb népművelés mód­szereinek meghonosításá­val. Mert az „éhe a szép­nek” igénye ma is kitapint- hatóan hat a munkáskol­lektívákban,; csak a köríil-. mériyek, á go'ndök szürfií- tik el, sorvasztják a szép terveket, a teljesebb élet utáni vágyat. Ne hagyjuk, hogy beleszürküljenek, jó­szándékú emberek a múlt­ból örökölt megszokottság- ba. Almási Márta Az erdő- és fagazdálko­dás üzemei sohasem tartoz­tak a természet viszontag­ságaitól védett munkahe­lyek sorába. Ennek a hely­zetnek a megváltoztatásá­ra már évekkel ezelőtt na­gyobb arányú korszerűsítés kezdődött el a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság gépüzemében, láda­gyárában és nyolc erdésze­tében. Jánoshalmán az egykori mészhomoktéglagyártól örö­A jánoshalmi ládagyárban épülő gépcsarnok. (Pásztor Zoltán felvétele) költ épületekben egy évti­zeddel ezelőtt induit meg a ládagyáttás ,.egy §zqmszé- megye jfátpgxi .üzemé­nek irányítása alatt. A mur.kahélyet később a kis­kunsági erdőgazdaság vette át, s azóta Sokat javított a munkakörülményeken. Központi fűtéssel látták el az egyes épületeket. Ta­valy decemberben helyez­ték üzembe a több gépcsar­Kukoricáiéraesiícsi társulás A Bajai Állami Gazda­sággal kukoricatermesztéá- re társultak a bácskai ter­melőszövetkezetek. ; Eddjg három közös gazdaság csat­lakozott a zárt rendszerű- kukoricatermesztés -■ kiala- ! kításához az állami gazda­ság irányításéval. Az •együttműködő gazdaságok: a bájai Duna. a mátételki .Győzelem és a tatatházi Petőfi Termelőszövetkezet. ADOLPHE BECK DRÁMÁJA Ötvenöt év körüli férfi volt, deresedő szálakkal dús bajuszában, halántékán. Elgondolkozva állt íróasztala mellett, majd hirtelen mozdulattal leszakította a nap­tárról az 1896. december 16-át mutató lapot, kezébe vette cilinderét és kilépett otthonából a londoni Vic­toria Streetre. A ház előtt megállt, felhúzta kesz­tyűjét, s már indult volna útjára, amikor egy nő megszólította: „Uram, én ismerem önt!” Emberünk meglepődve tekintett rá: „Bocsánat asszonyom, mit óhajt? A nő erre emelt hangon, követelőzőén kiál­totta: „Adja vissza a két órámat, a gyűrűimet...” A jelenet botránnyá fajult, szereplői végül a Rochester Bow-i rendőrszobán kötöttek ki. A férfi bemutatkozott: Adolphe Beck vagyok: A nő szin­tén: Ottilie Meissonier. Azután elmondotta a követ­kezőket: néhány héttel előbb az utcán egy férfi összetévesztette lady Evertonnal... Amikor a téve­dés kiderült, a férfi bocsánatot kárt és bemutatkozott: Lord Salisbury... Majd elmesélte, éppen egy virág- kiállításra indult, dohát végül is ez a kiállítás lé­nyegében nem érdekli, mivel birtokán. Lincolnshire- ben nem kevesebb, mint hét kertész dolgozik ... En­gedélyt kért viszont, hogy a hölgyet hazakísérhesse. Miss Meissonier ebbe bele is egyezett. Amint ha­zaérkeztek, a férfi meghívta, vegyen részt egy ki­ránduláson, amelyet saját jachtján szándékszik tenni. Volt egy kikötése is: a miss toalettje ne maradjon el a többi: meghívott, hölgy öltözéke mögött. S hogy minden világos legyen, azonmód fel is sorolta, mi­lyen ruhákat szerezzen be magának, sőt mi több, ki is töltött egy 40 font sterlingre szóló csekket á lány : nevére. Ami ■ az ékszereket illeti ezek. se okozzanak fejtörést Miss Meissonier-nak azokról ő, a lord majd gondoskodik. Magához is vette a miss egyik karóráját meg két gyűrűjét, mint mondotta — „mértékének. A „lord” táyozása után Ottilie Meissonier észrevette, hogy nyoma veszett a másik karórájának is. Szaladt a bankba beváltani a csekket, amelyről azonban — amint várható is volt — kiderült, hogy hamis. A „lordot” attól kezdve többé nem látta, egészen a mai napig — december 16-ig. Mert — és a miss ebben nem kételkedett — Adolphe Beck személyében fel­ismerte a szélhámost. Summa summárum: a vizsgálat során huszonkét nő jelentkezett, akiket a szélhámos „lord” mind az előbb ismertetett módon szedett rá. Az állítólagos lord Salisbury-vel való szembesítésükre a rendőrség az „azonosítási szemle” régi és rossz módszerét alkal­mazta. Találomra összeszedtek tíz vagy tizenöt fér­fit, nem törődve azzal, hogy a' gyanúsított hasonlít-e rájuk, vagy sem.; A legtöbbször éppen úgy esett, hogy Beck volt köztük az egyetlen, aki bajuszt vi­selt, vagy őszült. így hát érthető, hogy a nők több­sége azonnal felfigyelt rá. „Ű az! — hangzott min­den egyes a] kálóm inai a válasz. — Ezer közül is rá­ismernék!” Beck viszont mégesküdött, hogy soha élétében nem találkozott egvikükkel sem. hogy nor- végiai rézbányája jövedelméből él, s így semmi szük­sége arra, hogy szélhámoskodjék. December 18-án a rendőrsjáget névtelen levélben figyelmeztették, hogy 1877-ben egy John Smi+h nevű férfit öt évi börtönre ítéltek énpen olyan szélhámos­ság miatt, mint amilyeneket Adolphe Beck, alias lord Salisbury követett el. Ez a Smith 1881. április 14-én került ki a börtönből és azóta eltűnt. „Teljesen bizo­nyos — vonta le a következtetést a névtelen levél­író —, hogy nevezett Beck azonos Smith-szel, aki régi mesterségét folytatja.” (Folytatása következik}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents