Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-26 / 48. szám
1972. február 26. szombat 3. oldal Biztonságtechnikából vizsgázik kétezer vezető Miniszteri rendelet írja elő, hogy a szövetkezeti gazdaságok első számú vezetői — elnök és helyettese, főkönyvelő, jogtanácsos, főkertész., főállattenyésztő, növényvédelmi szakmérnök vagy szaktechnikus, műszaki gépesítési szakágvezető, biztonsági megbízott, főmezőgazdász, kiegészítő üzemágvezetők — kötelesek biztonságtechnikai vizsgát tenni. Ennek részle tes megindokolása helyett elegendő csupán arra utalni, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek gépesítettségének fokozódása megköveteli a biztonságos munka személyi, tárgyi és szervezeti előfeltételeinek megteremtését. Ugyancsak a rendelet biztosította jogkörénél fogva a megyei tanács vb háromévenként állapította meg a biztonságtechnikai vizsgák ismétlődését. A megyei tanács, az SZMT munkavédelmi bizottsága, s a területi szövetségek együttes szervezésében és közreműködésével mintegy kétezer szövetkezeti vezető vesz részt ez év elejétől március végével bezárólag járási-városi szintű vizsgákon. Mielőtt a vezetők a bizottság elé kerültek, a városokban, járási székhelyeken konzultációs jellegű előadás keretében is megismerkedhettek a 40 vizsgakérdéssel, illetve svzok helyes megválaszolásával. Székely Árpád, az SZMi' munkavédelmi felügyelője helyenként 1—2 napon át, tíz alkalommal tartott részükre konzultációt. ságtechnikai vizsgán, az SZMT munkavédelmi felügyelőjétől ilyen felvilágosítást kantunk: — Kétféle minősítés van. Megfelelt vagy nem felelt meg a vizsgázó. Utóbbi esetben meg kell ismételni a vizsgát. Ha előfordulna, hogy valaki akkor is felkészületlenségéről tenne bizonyságot, a felügyeleti szerv — erre rendelet van — kérheti a mezőgazdasági nagyüzem közgyűlését, mentse fel beosztásából a vezetőt. Erre még nem került sor, s bizonyára nem is fordul elő a jövőben sem, hiszen az azt jelentené, hogy az adott szövetkezeti vezető Ne az államnak címezzük! egyáltalán nem tartja fontosnak az embervédelmet gazdaságukban. Arra viszont már volt példa, hogy főállattenyésztő, sőt elnök is teljesen felkészületlenül jelent meg a vizsgabizottság előtt. Magától értetődően — ismételniük kellett. Emberek egészségéről, testi épségéről, életéről van szó, a biztonságtechnikai követelményeket ismerni kell, hogy a vezetők intézkedni is tudjanak a technológiai és munkafegyelem lelkiismeretes betartása érdekében. E kettő egymástól elválaszthatatlan, mert bármelyiknek a megsértése az ember biztonságát vészé' lyezteti. T. I. Bl I Ijjjj VICTOR HUGO: A KIRÁLYASSZONY LOVAGJA A keddi televízióműsorban láthattuk Victor Hugo A királyasszony lovagja című drámáját a veszprémi Petőfi Színház előadásában. Minden előadást több szempontból tehetünk mérlegre: hogyan értékeljük a drámaválasztást; miként érvényesül a rendező koncepciója; milyen színészi produkciókkal találkoztunk?... stb. Victor Hugo drámája „forradalmat” jelentett akkor, a romantikus színpad forradalma volt a Ruy Bias előadása. Ma azonban porosnak, avittnak érezzük. Csak drámatörténeti adaléknak. S nem élő színháznak. A rendezői felfogás súlypontja a mű romantikus elemeinek hangsúlyozása volt. Ezt némileg színezte egy-egy párbeszéd reálisabb pillanata. Pethes György rendező szöveghű munkát végzett. Nem többet. A színészek közül rokonszenves megjelenésével, jó szövegmondásával emelkedett ki a főszereplő Ruy Bias: Joós László. De nem éreztük a drama adta romantikus lehetőséget, a szárnyalást, ' a felfelé ívelést és a bukást. Sajnos nem tudott „sugarakat” bocsátani, mikor talán magának sem volt elegendő tüze. Szépségével, külsejével és szép kiejtésével vonta magára a figyelmet a királynőt alakító: Szakács Eszter. A kecskeméti színházlátogatók örömmel fedezték fel a képernyőn Tánczos Tibort — Don Sal- lustio de Bazan kitűnő alakítóját — és Göndör Klárát, a kecskeméti színház volt művészeit. Kiskunfélegyházán, Baján, Kiskunhalason, Kalocsán mind városi, mind járási szinten lezajlottak már a vizsgák, amivel a részvételre kötelezettek kétharmada túljutott ezeken. Most már Kiskőrös és Kecskemét város, illetve járás van hátra. Arra a kérdésünkre, meg lehet-e „bukni” a biztonHUBAY MIKLÖS: TÜZET VISZEK A Nyitott könyv sorozatban szerdán Hubay Miklóssal találkozhattak a teTerbe Dezső az aranykoszorús KISZ-jelvényt nyújtja át Beme János munkásőrnek, mellette balról Tóth Kálmán, jobbról Fekete György munkásőrök. keztek meg a munkásőrség fennállásának 15. évfordulójáról. Terhe Dezső, a KISZ megyei bizottságának első titkára köszöntötte azokat a munkásőröket, akik fáradságos munkájuk, szolgálatúk mellett jelentős mértékben segítik a Kommunista Ifjúsági Szövetség alapszervezeteinek, bizottságainak munkáját, foglalkoznak az ifjúság honvédelmi nevelésével. Beszédében hangsúlyozta, hogy a munkás- őrséf* iasiai kiűzőit ftgvre Bizottságának megbízásából kitüntetést nyújtott át azoknak a munkásőröknek, akik az elmúlt másfél évtized alatt a legtöbbet tettek a KISZ, az úttörőmozgalom és a munkásőrség kapcsolatának elmélyítéséért. Tóth Kálmánnak és Deme Jánosnak aranyko- szorús KISZ-jelvényt, Fekete Györgynek Kiváló úttörővezető kitüntetést adott át. Ezután Balinth Sándor, a munkásőrség megyei parancsnokának helyettese köszöntötte a kitüntetetteket. levíziónézők. Intellektuális drámaíró alkat Hubay, a látványos cselekedetek, a nagyhangú párbeszédek nem vonzzák. A felületen akar túljutni, a lélek mélyebb rétegei érdeklik. A Tüzet viszek önmagát gyötrő, vívódó művészhőse — mint maga az író megjegyezte a Kenyeres Zoltán kritikussal való beszélgetésben — távolról a tragikus halált halt Soós Imre színészt idézi. De nem dokumentumhűséggel. Hanem az általánosításra törekvés „hűtlen hívségével”. A szerelmi légyott csak ürügy a fiúnak, erőpróba, vizsga. Döbbenetes pillanatait kitűnően idézte a Fejes Endre-színműben népszerűvé vált Harsányi Gábor. A népfront újsolti falugyűlésén hangzott el a nemrég lapunkban is idézett mondat: „Ne akarjon senki egyedül élni ott, ahol mások is élni akarnak!” A felszólaló a harácsolókra, szélhá- moskodókra célzott, akik igazi teljesítmények, tisztességes munka nélkül jutnak aránytalanul magas jövedelmekhez. Helyes az ilyen véleménynyilvánítás, mert jelzi, hogy az emberek nyitott szemmel járnak, éber a közvélemény. Ha azonban jól belegondolunk, ez még csupán egyik fokozata az élősdiség elleni fellépésnek. Hatása is van, hiszen hasonló észrevételek után mégiscsak elmondják maguk közt az emberek: „Igaza volt, mert ugye a mi utcánkban is az a... Hogy telhetett neki a rendes keresetéből ilyen rövid idő alatt villára, autóra, harmadik váltás bútorra...?” S ilyen kérdéseikben az emberek ritkán tévednek. Mert feltétlenül szemet szúr egyesek hallatlan gyors gyarapodása, amikor környezetük, ismerőseik köre, társaságuk, az utca tudja róluk, hogy mondjuk a férj itt és itt ilyen beosztásban dolgozik, a feleség amott van állásban, tehát havi fizetésből eredő jövedelmük legjobb esetben is csak ennyi és ennyi lehet. De megoldas-e a könnyű és tisztességtelen nagypénzszerzés meggátlásá- ra, ha csak a cikk elején is említett, jóllehet helyes, dicséretes álláspontunknak ilyen bölcs általánosításban adunk hangot? Higgyük el — ha utána tesszük, ha nem, hogy akinek inge, ne vegye magúra — akit illet, nem fogja úgy magára venni, ami eddigi életvitelének, erkölcsi felfogásának megváltoztatására bírná. A moralizáló célozgatás ellen túl vastag bőr védi már az ilyenek képét. Ha egyáltalán nem engedik ki másik fülükön az életfelfogásukra vonatkozó nyilvános, de általános megjegyzéseket, legjobb esetben is ennyit könyvelnek el belőle: „Irigykednek ránk.” Egyébként ravaszul meglapulnak, még fineszesebben ők is egyetértőén bólogatnak, de aztán még rafináltabban, még gátlástalanabbul űzik pénzhajhász játékukat. A párt X. kongresszusának egyik megállapítása volt: „ ... társadalmunk átmeneti talaján tovább élnek, részben újra termelődnek, illetve átmenetileg felélénkülnek még a polgári erkölcs maradványai. Az utóbbi időben fejlődésünk alárendelt kísérő jelenségeként, de felerősödött az individualizmus, az egoizmus, az anyagiasság”. Ne túlozzunk azonban, s kerüljük el a demagóg általánosítást, mintha ezek a jelenségek a társadalom minden osztályában, minden rétegében egyformán mutatkoznának, élnének tovább vagy felerősödnének, össztársadalmi méretben ezernyi körülmény, a közvéleményben is szüntelenül ható erő segít a helyes irányba — ezért stabilizálódik gondolkodásunkban, érzésvilágunkban, szemléletünkben, magatartásunkban az új, a szocialista tartalom. De hogy csak azokat a bizonyos körülményeket vegyük' — vajon mindenkinek egyformán megadatott, hogy halmozza a másodállásokat, hogy a beosztással összeférhetetlen munkaviszonyba lépjen? Még ugyanabban a szakmában is sok mindentől függött ez. Nem kevésszer a képességektől függetlenül — ha valaki jól feküdt, belül esett a borbarátok körén stb. — Ahhoz is „körülmény” kell, hogy némelyek termelőszövetkezetet kártyázhassanak el, mint arról az országos sajtóból „konkrét” tsz-vezetők bűnpere kapcsán értesültünk. S osztály- vezető főorvosok közt is elenyésző a Népszabadság cikkében szereplő dr. K. L.-hoz hasonlók száma, akik hatezer forintos névnapi vacsorát csak úgy a mellényzsebből tudnak rittyenteni. V iszont, hogy a szövetkezetüket elkártyázó tsz-vezetők, a pöífeszkedően költekező orvos, a korrupt hivatalnok, s mindazok, akik mellettünk, dolgozó milliók mellett, valamennyiünk szemelát- tára az átlagosnál úgy élnek sokkal jobban, hogy valódi teljesítmény nélkül húznak magas jövedelmet — célzásoktól, általános ejnye-ejnyéktől nem javulnak meg. És életstílusuk csábító ereje is jobban termi a követőket, míg mi, a közvélemény megelégszünk a méltatlankodásnak, tiltakozásnak ilyen formájával: „Hogy tűrheti el az állam?!” — és soroljuk konkrét kifogásainkat anélkül, hogy a gátlástalanokat, szemérmetlen élősködőket, harácsolókat neveznénk meg konkrétan. Tehát, hogy ez és ez az egyén követi el a társadalomellenes tetteket. Hogy a sükösdi vagy mezőtúri visszaélések, bűncselekmények, a szentesi Thermál Tsz-nél folyt elképesztő szélhámosságok lelepleződhettek, ahhoz ott a helyszínen élő leleplezők kellettek. Akik konkrétan megmutatták — felhívták a figyelmet — ez van, ezek és ezek csinálják, tessék beavatkozni, kivizsgálni, mert ilyen visszásságokkal, a mi bőrünkre is menő bűncselekményekkel nem vagyunk hajlandók megbékülni. Vannak szervek, fórumok — tanácsüléstől termelési tanácskozáson át a falugyűlésig ezer és egy —, ahol a gátlástalan anyagiasság ellen, a „gyereket” és elkövetőjét nevén nevezve felléphetünk. Nem kell az államnak címezni bírálatunkat, felháborodásunkat, mintegy tőle várva állásfoglalást, beavatkozást ott, ahol mi vagyunk a tények, a helyzet ismerői. Az intézkedésre hivatottak is — igen kevés kivételtől eltekintve — ott helyben vannak. Közbeléphetnek, kivizsgálhatnak, büntethetnek az állam törvényei, rendeletéi alapján az önzés, a gátlástalan anyagiasság elburjánzásának megakadályozására. Tóth István Az ókori monda szerint Ciprus királya beleszeretett a magaalkotta Afrodité- szoborba; ezt a témát dolgozta fel Shaw a Pygma- lionban... Hubay ezzel szemben Antipygmaliont írt, egy szellemesen megfordított történetet, melyben a szeretett szép modell szoborrá változik. Hubay harmadik színműve egy érdekes, dokumentumszerű epizódot villant fel: hogyan hallgatta egy telefonos kisasszony a század elejének titkos történelmi eseményeit, hogyan lázadt fel, s miként vallott erről. Hadd legyünk egy kicsit büszkék arra, hogy a tv- műsor rendezője évekkel ezelőtt „kecskeméti” volt — Halász Mihályra gondolunk — kinek pályakezdő írásaira még emlékezünk néhányan... Besztercebányára utazott a homokhátsági szövetkezeti küldöttség Pénteken indult el Kecskemétről a háromnapos csehszlovákiai látogatásra a homokhátsági mezőgazda- sági szövetkezetek és területi szövetségének tizenöt tagú küldöttsége, hogy részt vegyen a Besztercebányai Járási Termelőszövetkezeti Szövetség zárszámadó ünnepségén. A tsz-gazdákból, szakemberekből álló csoportot, amelyet Magony Imre, a szövetség titkára vezet, a szlovákiai testvérszövetség hívta meg. A küldöttség felkeresi azokat a szlovákiai tsz-gazdaságokat is, amelyekkel az elmúlt év nyarán együttműködési megállapodást kötöttek és csereüdültetésre fogadták a hazánkba érkező szlovák szövetkezeti gazdákat. A besztercebányaiak márciusban, a homokhátsági tsz-szövetség küldöttválasztó közgyűlése alkalmával viszonozzák a látogatást. Májusban: európai biztonsági hét Az Országos Béketanács ülése Pénteken az Országház vadásztermében összeült az Országos Béketanács: mérleget vont a magyar békemozgalom tavalyi eredményes munkájáról és napirendre tűzte a békemunka 1972. évi munkatervét. A tanácskozás résztvevőinek Sebestyén Nándorné, az OBT főtitkára beszámolt az indokínai népek békéjéért Versailles-ban rendezett szolidaritási világtalálkozóról, az eseményen részt vett magyar küldöttség tevékenységéről, sikeres kezdeményezéseiről. Az idei munkaterv kiemelkedő eseményként ígéri az európai biztonság hetét, amelyet május 6. és 13. között rendez a magyar békemozgalom. Nagygyűléseken és más tömegdemonstrációkon emlékeznek meg — a hét. során — a fasizmus fölött, aratott győzelem évfordulóiáról, „Budapest—Helsinki” címmel a két fővárosban esvid'dőV»" kiállításon mutatiák be a békemozgalom harcát a kontinens békéjéért, s országszerte előadásokon, vitafórumokon a közvélemény elé viszik az európai biztonság témáját, a „Kelet—Nyugat” párbeszéc aktuális kérdéseit. Az európai biztonsági hét nagygyűléseiről és más rendezvényeiről üdvözleteket, üzeneteket küldenek az európai népek képviselőinek júniusra tervezett brüsszeli közgyűlésére. (MTI) Forrás-est A Forrás folyóirat február 28-án, hétfőn irodalmi estet tart Budapesten a Bolgár Művelődési Központban. Az esten részt vesz a Forrás állandó alkotógárdája: Buda Ferenc Kiss Benedek, Hatvani Dániel és Fodor András költők, valamint Zám Tibot író-szociográfus. A költőit műveiből Bodor Tibor szín- rrvvész. a Madách Szinháí tagja ad elő. Munkásőrök KISZ-kitüntetésc Pénteken délelőtt a KISZ megyei bizottságán bensőséges keretek között emléI több a fiatal, a KISZ-kor- osztálybeli. Terbe Dezső ezután a KISZ Központi