Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-23 / 45. szám
4. oldal Um. február SS, Kibontakozás - szanálás után Soltvadkert legjobb, több mint líz aranykoronát érő szántóin gazdálkodik a József Attila Tsz. Mégis, a gazdálkodást, a munkaszervezést hosszú éveken át a ziláltság állapota jellemezte, s a fejlődésről a legnagyobb jóindulattal sem lehetett beszélni. Sőt, két évvel ezelőtt teljesen a mélypontra jutott a szövetkezet, kilátástalanná vált a jövő, s egy évvel ezelőtt az „életben tartás” csak úgy volt lehetséges, ha az állam szanálja a több mint kétmilliós hiteltartozást. Nem végérvényesen, hanem három év alatti, növekvő részletekben történő visszafizetési kötelezettséggel. A gazdálkodás leromlásának különlföző — tárgyi és személyi — okai voltak. Az új telepítésű üzemi szőlő nagy része már a 60-as évtized közepén kipusztult. 1969-ben termőre fordult az új gyümölcsös, de a termés fele része a fák alatt ment veszendőbe, s amit leszüreteltek, azért sem kaptak megfelelő árat. Végsőkig leromlott a gépállomány, felújítására viszont nem volt anyagi erő. Nem, mert a százalékos művelés túlzott mértékű kiterjesztése eleve lehetetlenné tette a szükséges arányú felhalmozást. Innen adódott az is, hogy a József Attila Tsz gazdái részbeni megélhetésüket a környező szakszövetkezetekben vélték megtalálni, S munkaerő dolgában ez újabb áthidalhatatlan nehézségeket okozott. A legkényesebb ponton A javulás irányába mutató változtatásokat a legkényesebb ponton, a százalékos művelés mérséklésénél kellett kezdeni. Előnyösebbnek mutatkozott a gépesítés. — Igen ám, de a gépparkot is menet közben kellett felújítani — mondja az elnök, Bárány Antal. — Tavaly ez volt a legnagyobb beruházásunk, több mint másfél' milliót fordítottunk gépesítésre. Kicsit késve is kaptuk a traktorokat, az év egész időszakában nem | tudtuk azokat hasznosítani. Volt úgy, hogy megérkezett az új traktor, s egy óra múlva már mögé akasztottuk a kukorica-vetőgépet. De így voltunk a betakarítással is. Még augusztusban sem tudtuk, , mivel kombájnoljuk és szárítjuk a tengerit. Azért az utolsó pillanatban mindent megoldottunk. Ami tehát a tavalyi esztendőt illeti, kissé „késélen táncoltak”. De egyben-más- ban szerencséjük is volt. Azonkívül, hogy sikeres növényvédelmet végeztek a gyümölcsösben, őszibarackból kilónként öt forintnyi átlagos árbevételre tettek szert. Így tavaly nemcsak a visszafizetési kötelezettségüknek tettek eleget, de kigazdálkodtak mintegy 900 ezer forint mérleg szerinti veszteséget, s azonkívül elértek 250 ezer forint nyereséget. Hármas tagozódás Elemezve a kibontakozást, nagy eredménye volt az elmúlt évnek, hogy a szántóföldön „átálltak” a teljes gépi művelésre es a betakarításra. Ez lehetővé tette, hogy az intenzív üzemi gyümölcstermesztésre nagyobb gondot fordítsanak. A parcellás szőlő maradt százalékos művelésben, a jelen körülmények között itt alkalmasabb forma meghonosítására nincs mód. A művelési struktúrának ezzel a hármas tagozódásával a korábban bomlasztó jövedelmi feszültségeket úgyszólván felszámoltak. Tagsági részesedésre tavaly több mint két és fél milliót fordítottak, nem többet, mint az előző évben, óm míg azt korábban 160 tag részére fizették ki, az ösz- szeg tavaly már csak 134 tag között oszlott meg, s a közel 20 ezer forintos, közösből eredő tagjövedelem elérte a szakszövetkezeti szintet. Bár a dolgozó tagság átlagos életkora magas — 48—49 év körüli —, jelentősebb elvándorlás nincs a szövetkezetből. A tagság egyharmada él tanyán, a beköltözési szándék realizálása mind erőteljesebb, ám ez nem jár együtt a tsz-től való eltávolodással. A javuló eredmények láttán a tagság egyre stabilabb. Önkritika és elismerés Fiilöpszálláson Zárszámadás a Kiskunság és a Vörös Csillag i’sz-ben A napokban tartotta meg zárszámadó közgyűlését Fü- löpszállás két termelőszövetkezete. Mindkét vezetőségi beszámoló igen alaposan, önkritikusan elemezte az elmúlt gazdasági évet őszintén feltárták a problémákat, elismeréssel szóltak a munkában élenjárókról. A Kiskunság Tsz csaknem 8 millió forintos bruttó jövedelemmel, ezen belül 2,2 milliós nyereséggel zárta az elmúlt gazdasági évet A Vörös Csillag Tsz-nek 10 millió forintra emelkedett az összes bevétele és 3,2 millióra a nyeresége. Ismerve a község adottságait, elimerést érdemel mindkét közös gazdaság szakembereinek, vezetőinek és nem utolsósorban szorgalmas tagságának lelkiismeretes munkája. Az igen megfontolt és a biztonságra törekvő gazdálkodás eredményeként a Vörös Csillag Termelőszövetkezet több mint 34 miimillió forint értékű közös vagyonának 92 százaléka tehermentes. Jónak értékelhető az álló- és forgóalap 50—50 százalékos aráSzilárd úton Az idei évet jóval kedvezőbb körülmények között kezdik, mint a tavalyit. Biztató az indulás. A tavasziak aló is idejében elvégezték az őszi szántást. Mindezzel összefügg, hogy az elmúlt év szeptemberétől új, felsőfokú végzettségű főagronómust alkalmaznak, Székely Sándor személyében. Nem régóta van itt alkalmazásban Seres Sándor főkönyvelő sem. A megszilárdulás további lehetőségeivel kapcsolatban ezt mondja: — Nagy gond a rendszeres foglalkoztatás. Nőknél 100—150, férfiaknál 150— 180 az évi kötelező munkanap. Azért nem több, mert nem tudunk foglalkoztatást nya, valamint az, hogy a szövetkezet 4 millió forintos k észpén ztar talékka 1 is rendelkezik. Vezetői köz- gazdasági elemzésekkel megalapozott gazdasági döntéseket hoznak, s megteremtették a biztonságos, bővített újratermelés anyagi alapjait. Mindezek hatására gyarapodik a közös vagyon, emelkedik a tagság jövedelme. Ennek köszönhető, hogy Fülöpszállás takarékbetét-állománya évenként 2—3 millió forinttal nő, s minden évben felépül 25— 30 új lakás. A község lakosságának szorgalma mellett a takarékosságot bizonyítja, hogy a családi házakat rendszeresen tatarozzák, fejlődik a lakáskultúra. Minden második házban van televízió, s minden családtagra 1,2 sajtótermék jut, amely a kulturálódási igényt is igazolja. A fülöpszállási szövetkezetek megteremtették az összhangot a közös és a háztáji gazdaság között, úgy, hogy a közösségi érdek sem szenvedett csorbát. Jól tudják, hogy a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás fejlődése mellett milyen jelentősége van a háztájinak az egyén boldogulása és a népgazdaság szempontjából. A szövetkezetek vállalat- szerű gazdálkodását segíti a községi tanács és a tsz- szek" íó együttműködése, a község gyermek- és kulturális intézményeinek gyarapításában. Fülöpszállás községi és termelőszövetkezeti vezetői a szocialista demokráciát jól értelmezték, fejlesztéséért eddig jelentős lépéseket tettek, de látják, hogy sok még a tennivaló Garas Mihály Többszörösére nő a növényvédőszer-gyárlás Együttműködési szerződést kötött a Chinoin és a Borsodi Vegyikombinát. A megállapodás értelmében közösen valósítják meg a hazai foszgéngyártást, amely — a belőle származó intermedierekkel együtt — elengedhetetlenül szükséges a növényvédő szer, a petrolkémiai és a műanyagipar fejlesztéséhez. Ebből a termékből évről évre nő a szükséglet; csupán a Chi- noinban 1975-ben több mint 6000 tonnát, 1979-ben pedig 15 000 tonnát használnak fel növényvédőszerek gyártásához. Éppen ezért a megállapodás értelmében gyárat építenek a Borsodi Vegyikombinátnál, ahol a foszgéngyártáshoz szültsé- séges szénmonoxid nagy mennyiségben keletkezik, mint a műtrágyagyártás mellékterméke. Első lépésként ötezer tonna évi kapacitású üzem létesítését tervezik, ezt követően pedig 15 000 tonnára növelik az évi kapacitást. 250 lóerős gép termelte az áramot Hetvenöt éves a kecskeméti villany Összeszámoltam: szerény otthonomban 16 villanyégő pótolja az esti órákban a napfényt és hét elektromos energiával táplálkozó készülék könnyíti a munkát, teszi kellemessé a szabad időt, hozza karnyújtásnyira lakásomba távoli tájak üzeneteit. Rövid áramszünet kizökkenti a családot megszokott életritmusából. Tehetetlennek, kiszolgáltatottnak érzi magát az ember, ha „nincs villany”. Könnyen csodálkozó, tündérmeséken ámuló házbeli kisgyerekek a világ legtermészetesebb mozdulatával teremtenek világosságot a szobában, egy kattintással mérhetetlen elektronfolyamokat indítanak útnak, kezes jószágként kezelik a bonyolult berendezéseket. A nagyapák, nagymamák többsége még petróleum- lámpa fényénél tanult, játszott, Hazánkban Kecskeméten a legelsők között vezették be az elektromos világítást. Éppen, mindössze 75 esztendeje. A város kitűnő, gyorsan fölfigyeltek Edison találmányára és már a múlt század végén áramfejlesztő telepet építettek. A helyi villany gyárak közül a temesvári a legrégibb Európában; 1884-ben helyezték üzembe. Tizenhárom év múltán már a hírős városban működött helyi — kis — villanyerőmű. A közgyűlés csakhamar határozatot fogadott el az alábbi tárgyban: „Hatóságilag megállapított föltételek elektromos áramnak magánfogyasztók számára való szolgáltatására es a szecunder berendezéseknek a városi hálózatba való kapcsolására nézve.” A tanárok ismeretterjesztő előadásokon, az újságok cikkekben magyarázták az elektromosság lényegét, hasznosítási lehetőségeit. A millennium esztendejében megkezdték a fenyőfaoszlopok felállítását. (Az egyik helyi hetilap kifogásolta, hogy a Görögtemplom utcában középre helyezik el az oszlopokat.) 3 896. szeptember 43-án a közgyűlés jóváhagyta az utcák, terek és a színház világítására vonatkozó szerződést. A következő esztendő elején izgatottan várták február 15-ét a Nagykőrösi, a Halasi, a .Csongrádi, a Jókai utcában és a Piactéren lakók. Ekkor gyulladt ki a „kecskeméti villany”. Az év végén 131 előfizetőt tartottak nyilván. Az áramot egy 250 lóerős motor segítségével „termelték” A műszaki próba után — mint azt a máig meglevő tanácsi hirdetmény tudatja — február 21-én kezdődött meg az „általános világítás”. Ma az egykori erőmű, időközben lényegesen nagyobb teljesítményűre kicserélt gépei elsősorban hőtermeléssel foglalkoznak, meleget szállítanak a környező gyárakba és lakótelepekre. A tíz- és tízezernyi fogyasztóhoz távvezetékeken érkezik az elek1 romos energia, 75 esztendeje még elképzelhetetlen mennyiségben. iieltai Nándor Nyitott kapuk A matematikai, fizikai, vegyészeti olimpiákon 18 éves gyerekemberek olyan feladványokat oldanak meg, amelyek régebben egy kvalifikált mérnök becsületére váltak volna. Legnagyobb tudású számítástechnikai szakembereink között sok a 30 éven aluli. A fiatalok zenei műveltségéről csak felsőfokban lehet beszélni. De nemcsak a szellemi befogadóképesség növekedése jellemzi fiataljainkat, hanem a fizikai erősödés is. A sorköteles ifjúság 7—12 cm-rel magasabb, mint az 50 esztendővel ezelőttiek. Az új generációk fejlettségének megítélésekor gondoljunk a szinte hihetetlen sporteredményekre. A századforduló magyar rekordjai ma gyenge teljesítménynek számítanak. Mindezt a szociális helyzet széles körű javulása, a vitamindús táplálkozás, az egészségesebb és'kulturáltabb élet hozza magávaL Vajon a szellemi és testi erősödés mellett éppen ilyen „felnőttes” az új nemzedékek közéleti érdeklődése is? Részben igennel kell válaszolni, hiszen a fiatalok tevékenyen részt vesznek a legszebb mozgalmakban, a szocialista brigádtagok 30—40 százaléka fiatal. Kevés azonban azoknak a fiataloknak a száma, akik a kevésbé látványos, hétköznapi „közélet” formálásában vesznek részt. Cokszor beszélgettem fiatalokkal, akik — mint magánemberek — értékes, érdekes és elgondolkodtató társadalmi problémákról mondtak véleményt. Amikor azonban feltettem a kérdést, beszéltek-e erről a KISZ-ben, vagy munkahelyükön társaikkal, feletteseikkel; nemmel válaszoltak. Nem azért nem beszéltek, mert féltek valamitől, vagy valakitől, hanem, mert egyszerűen „tartózkodtak a szavazástól”, és nem szeretnek emberek előtt „fellépni”. A közéleti szereplés „megtanulásának”, sőt inkább gyakorlásának egyik alkalmas helye az ifjúsági klub, ahol egymás között mindenről vitatkozhatnak a fiatalok. Magyarországon az utóbbi 10 év alatt nem kevesebb, mint 3000 ifjúsági klub létesült. Ebből mintegy 200 a fővárosban, a többi vidéken működik. A klubok köré örömmel tömörülnek az ifjak, mert ott hasznosabban eltölthetik szabad idejüket. Sajnos, látni kell azonban, hogy a közéleti nevelés, a nevelést célzó programok kevésbé kapnak szerepet, mint más elfoglaltságok. Pedig a fiatalok közéleti szereplését az egész ország óhajtja. Bizonyíték erre, hogy soha eny- nyire szélesre nem tárták előttük az ajtót: „Gyertek, kapcsolódjatok be a munkába!” 1967-ben mindössze egy 30 éven aluli képviselő volt az országgyűlésben, ma 21 fiatal vehet részt a parlament munkájában. 1967 előtt a tanácstagok 9, most már 14 százaléka 30 éven aluli fiatal. Itt is szélesebbre tárultak az ajtók, s munka van bőven. A fiatalok részt kérnek maguknak a városrendezésből, szeretnének beleszólni az építkezésekbe, a vállalatoknál az irányításba, a szervezésbe. A fiatalok közéleti szereplésének egyik oldala, hogy többen vállaljanak részt a közös gondokból, a feladatok megvalósításából, a másik oldal, hogy valóban igényeljék részvételüket. A közéleti szereplésre megtanítani a fiatalokat és utána az „asztalhoz” engedni őket, ez a soron következő időszak nagy feladata. Legyen közülük még több képviselő, tanácstag, szakszervezeti tisztségviselő, népfrontaktivista. A mai nemzedék erős és tehetséges, de sokszor kell még a közéleti „mélyvízbe” engedni ahhoz, hogy megtanulja: az igazi, a nagyszerű, a teljes élet csak a másokért is cselekvés gondolataiban és munkájában alakul ki, abban formálódik hasznos, társadalmi tetté. Sz. D. nyújtani. Jelenleg is az asszonyok almát hámoznak a konzervgyár részére. Ha más nincs, ez is jó, de csak átmeneti megoldásnak számít. Természetesen gondolkodunk, hogy mit lehetne j tenni. Megvolnának a lehetőségek az öntözéses zöldségkertészet megteremtésére. Talán ez az egyik járható út. A másik, ez kissé távlatibb program, az üzemi szőlőtelepítés. Persze, nem úgy, mint tíz évvel ezelőtt. Volna alkalmas területünk is. Ami még vitatott, az a beruházási költségek megoszlása. Ha kapnánk 50 százalékos állami támogatást, s a fennmaradó költségek felét vállalná a pincegazdaság, a majdani termés részére történő értékesítése ellenében, máris megvalósítható lenne. Egyébként a kipusztult szőlő 29 hektáros területén nyóríaerdöt szeretnénk ültetni, ez a terület másra nem alkalmas. Ilyen elképzelésekről beszélnek a soltvadkerti József Attila Tsz-ben — egy évvel a szanálás után. S i már olyasmire is gondolhatnak, hogy jövőre a majorhoz megépítik a másfél kilométeres bekötőutat. Ezzel a szövetkezet tagsága nemcsak képletesen, de valóságban is szilárd útra lép. H. D.
