Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-20 / 43. szám
«. oldal 1972. febrnár 20. vasára*® Generális felülvizsgálatra szorul? Hétfőn reggel szerkesztőségünk első látogatója minden köntörfalazás nélkül ezzel állt elő: — Hát kérem, szégyenletes, hogy a-város annyi bírálat után sem képes megoldást találni az utcák esti megvilágítására. Még olyan exponált helyen is, mint a városközpont, napok óta csődöt mondtak a lámpák. Legalábbis az állami áruház oldalán, á tanácsháza sarkától a gimnáziumig egyetlen nem világít. A mellékutcáról nem is szólva.'.. Ezután, á napi posta bontásakor már nem is ment meglepetésszámba az első levél tartalma. íme, a néhány soros jelzés: „T. Szerkesztőség! I. hú 13- án Sötét az utca című cikkük után is sötét az utca. Az Akácfa u. 28. szám előtti például 1971. XII. 18- tól nem ég a mai napig sem. Megírtam a tanácsnak, a DÁV-nak. Hiába. T. Szerkesztőség, tanácsot kérek, hogy kihez forduljak még ebben az ügyben? So- modi József." On macába visszatérő görbe vonalhoz hasonló a megyeszékhely közvilágításának gondja? A panaszok legalábbis ezt mutatják. Pedig a problémát felem-: lítő január t3-i cikkünkre január 2!i-án egyszer már visszatértünk. Megírtuk a többi között, hogy a Dél- magyarországi Áramszolgáltató Vállalat kecskeméti kirendeltsége növelte a karbantartó - szerelőinek íé^jffiáfnát, megkezdődött a pÖft'áK korommal1 szennyezett világító testek tisztításai s egyidejűleg kicserélték, több száz rossz é°őt, illetve fénycsövet. Ennek látható jelét például a Rákóczi út jobb megvilágításában nyugtázhatták is a kecskemétiek. Ügy tűnik azonban, mindez kevés a város közvilágításának elfogadható javításához. Mit tett vajon a maga hatáskörében a lakosság érdekeinek szolgálatára hivatott gazda, a városi tanács? E kérdésre válaszként először is a végrehajtó bizottságnak, azt a január 14- i ülését, említjük, ahol személyesen is alkalmunk volt megavőződni róla. mennyire elégedetlenek a testület tagjai is a város közműellátásával, közte a közvilágítással. Talán a legszenvedélyesebb vitát énnen a város utcáinak sötétsége váltotta ki. (A vb tr"iai között is akadt, aki választókerületébe látogatva csaknem a bokáját törte. mer1 a szuroksötét Jókai utca egyik kátyújába lépve el vágódott...) E vb-ülés egyik utasítása végrehajtásának- első lépése volt február 3-án a műszaki osztálvnak a DÉ- MÄSZ nagykőrösi üzlet- igazgatóságávsl együttesen helyszíni bejárasa. Ez azt volt hivatott felmérni, a város melv területein szorulnak elsősorban sűrítésre a közvilágítási lámpák. A végrehajtó bizottság ugyanis nem törődött bele a köz- világítási hajózat fejlesztésére szánt 310 ezer forintos idei előirányzatba, ezért, további fedezet fel— például a teors7erűsítési kertből —’ határozott. A taelyszífru nvnnrán a többi között az ál- | Ismét a közvilágításról lomás, valamint az Ady Endre utca, Honvéd kórház, KÖJÁL és a pártfőis- Ikola környéke, a Nyiri út- j nak a város felé eső szaka- j sza, az Irinyi utca. a Békéscsabai útnak a konzervgyártól az új körútig eső jszakasza, a Szegedi Lajos, Jász, Szentgyörgyi stb. utcák közvilágítása bővítésének megtervezésére adott megrendelést a szakosztály. A végrehajtó bizottság tehát — a város adott anyagi lehetőségei között — határozott lépést tett a közvilágítási problémák enyhítéséért. Ennek az utcák esti kivilágításában jelentkező hatása természetesen még várat magára. Vajon mitörténik közben a bevezetőül hivatkozott, napirendi panaszokkal, az esténként sötétben maradó lámpákkal? Korábbi cikkünkben említettük, hogy a város a 3871 közvilágítási lámpahely után évente mintegy 4 millió forint áramdíjat fizet. Tavaly legalábbis fizetett, függetlenül attól, világítot- tak-e a lámpák, vagy sem. Holott a rendelkezések lehetővé teszik: ha egy lámpa nyolc napon át nem világít, két hónapi áramdíj vonható meg az áramot szolgáltató vállalattól. Ez a két hónapra szóló összeg pedig lámpánként mintggy 800 forint. E vonatkozásban is történt változás: lényegében az év eleje óta egy nyugdíjast alkalmaz a tanács, aki estéről estére járja, feltérképezi a várost és naponta listát nyújt be a nem világító lámpákról. S ilyen sajnos, változatlanul sok akad. Január 31-én csupán a Ceglédi út és Bethlen körút kereszteződésében 16 fénycső nem szuperál. Ugyanezen a napon — iméntivel együtt — a nyugdíjas által bejárt 11 utcában, 35 lámpa nem világított. A február 2-i jelentés 7 utcában 16 rossz égőt rögzít. Február 3-án újabb 9 utcában 13 sötét lámpahely, február 9-én ismét 9 utca és 28 rossz lámpa... S említsünk meg végül: február 12-én, szombaton a László Károly, Erkel, Trombita, Rigó és Zrínyi utca által határolt egész városrész burkolózott sötétségbe* 13- án vasárnap pedig ugyanitt éppenhogy pislákoltak a lámpák... Mint azt Szalai István osztályvezetőtől megtudtuk, a hozzá napona továbbított liibajelzésekre a DÉ- MÁSZ kecskeméti kirendeltsége általában a hetedik-nyolcadik napon vísz- szaigazolja a hibák elhárítását. Egyúttal azt is, közli, mit nem sikerült a határidőre kijavítani. Mégis úgy tűnik: szélmalomharc ez a napi postaváltás. Nem szűnnek a jogos panaszok, mint ahogyan a nyugdíjas közvilágításőr jegyzetfüzete sem marad üresen egyetlen este sem. Szó, ami szó, a villany- körte fogyóeszköz. Olykor az otthonunkban Is felmondja a szolgálatot, cse- I rére szorul. Ugyanígy ter- 1 mészetes ez a közvilágitás- ! ban is. Csakhogy nem ilyen j tömeges - méretben, és ilyen I sűrűn. (Hadd utaljunk rá: február 2—12. közötti 10 napon a nyugdíjas bácsi által bejárt területen 124 lámpatest nem világított!) Mem vaqyunk közvilágítási szakértők, annyi következtetést gzopbap bátran megkockáztatha-, tunk: Kecskemét közvilé-i gítási hálózata alighanem generális felülvizsgálatra szorul. Tartunk tőle, hogy enélkül még sokéig nem kerülnek le a napirendről a jogos pahaázok, a város lakosságát oly sokat bosz- szantó sötétség. P. X. Innyit irtunk már j az alkoholizmusról, az el- S lene folyó szervezett küz- I delemről, hogy ennek „ár- | nyékában” megfeledkeztünk a közhiedelem szerint a bor ellenpólusáról, a tejről beszélni. Csak akkor I szóltunk érről a minden család mindennapi fontos élelmiszeréről, amikor hiányát, elégtelenségét tapasztaltuk, amikor panaszunk volt vele kapcsolatban. Most, amikor Kecskeméten már hónapok óta működik a nehezen várt tejüzem, amikor tasakos és kannás táj között válogathatunk az' üzletekben, érdemes tűnődni azon, hogy van-e elegendő a tejből, eljuttatjuk-e mindenhová, ahol igénylik, ahbl várják az emberek? öncélú • és nem sokat mondó az az összeállítás, hogy például a megye székhelyén hány helyen mérnek port, sört és egyéb szeszes ital és hány üzletben lehet tejet' vásárolni. Ha mégis ezt tesszük, csupán azért, mert van egy olyan látszat, mintha Kecskeméten sokkal több kocsma váh, mint tejbolt. Ilyen megfogalmazásban valóban ez á-helyzet. Csakhogy tejetjjem csupán tejboltban vásárolhat az ember — igaz, bort sem kizárólag italboltban. Éppen ezért meddő az összehasonlítás. Annyit azonban jegyezzünk meg, hogy a városban több mint száz üzletben, boltban, áruházban találkozunk a tejjel, s nem lehet különösebb panasz a „tép léssel” sem. A városszéli kjs boltokban éppen úgy; mérik; mihtrt'-közpcm 11 üzletekben. Imiért még!s , mes néhány percig tűnődni az ellátáson, azt Inkább a reggeliző. helyek, a tej- ivók csekély száma indokolja. Kecskeméten ugyanis mindössze három ilyen van. Az egyik — kétségte, lenül korszerű, de vitathatatlanul. főleg a reggeli, délutáni órákban túlzsúfolt;— Széchenyijén tejbár. A másik, amelyről a körszerűség, de talán még a tisztaság sem mondható | el, a Rákóczi út elején található. Forgalom természetesen itt is van, hiszen a vasútállomásról reggelenként érkező embereknek útjába esik. A harmadik a Szegedi Lajos utca és -a I Batthyány utca sarkán „terül el”. Egyik sem kizá- j rólag tej bolt, de az a fő profilja. Lehet kapni tortalapot, colát, kenyeret, üdítő italokat stb. Ez utóbbi tejboltot majdnem bezárták. Forgalma ugyanis naponta körülbelül és átlagosan 30 liter poharas tej, kakaó, tejeskávé. De éppen a törzsvendégek miatt maradt. ' KÍSé fiel! jelleggel a vendéglátó vállalat bevezette a Horváth Döme utcai önkiszolgáló étteremben a reggelizési lehetőséget. Nem sokkal később 1 azonban —a feltűnő ér- [ dektelenség miatt — ezt j meg kellett. szüntetni. Mit I mutat ez a jelenség?. ;Már- j mint á Batthyány Utcai, és a Horváth Dörrte utcát tapasztalat. Azt, hogy a város központján kív.ül, a peremkerületekben élő emberek (bár egyik utca sincs a „végeken”) inkább otthon reggeliznek, vagy betérnek a Széchenyi téren, a Rákóczi úton levő boltokba. S ez nem is elsősorban a színvonallal in- ' dobolható, hiszen a Batthány utcai még mindig elegánsabb, mint a Rákóczi úti tejivó. Fentebb arról beszeltünk, hogy Kecskeméten tasakos és kannás tej között válogathatnak az emberek. Ez igaz. Tegyük azonban hozzá, hogy ez a válogatás a nyáron minden valószínű ség szerint erősen korlátozódni fog. Kannás tejet ugyanis éppen a kis boltokban, a hűtési lehetőségek hiányéban nem tudnak majd tartani. Lesz-e elegendő tasakos tej, megoldódik-e ennek a terítése úgy, hogy akkor és ott találja meg a vásárló, amikor és ahol keresi? Per- j sze a fóliás tejet is hűteni kell, de ez egyszerűbb. A j kannás tej nem fér belé I egy kis méretű hűtőszek- j rénybe, db bele lehet tenni 25—30 liter zacskós te- j jet. Nem Vészharangot aka- i runk itt kongatni, csupán j előre felhívni az illetékes í kereskedelmi szervek figyelmét a nyár próbatéte- ; lére (az elmúlt évek ta- ! pasztalatain okulva tudjuk, hogy nyáron gyakran savanyú tejet vitt haza az I ember). A városi tanács kereskedelmi osztálya most tájékozódik; szervez az ugyancsak régen áhított iskola tej-ellátás megoldásáról. Pontosabban: az iskolás gyerekek tízóraizta tá- sáról. Első hallásra tűnődik az ember: olyan nehéz ezt megszervezni? Ha nem is nehéz, de meglehetősen bonyolult: pontos szállítás-, előrefizetés, hűtés, kimérés stb. Végül hadd fejezzük be egy illúzió felvázolásával. Ez az illúzió az ember természetének egyik alapvető tulajdonságából ered. Ha' jó egy szolgáltatás, még jobbat szeretne, ha jó körülmények között él, még jobbra vágyik stb. Érdemes tehát tűnődni azon — vagy valamiféle előzetes felmérést végezni — hogy megoldható-e a tej házhoz síállítása, úgy mint a napilapoké (csak valamivel jobban). Bizonyára nagyon sok kecskeméti család fizetné a havi bérletet azért, hogy reggelenként egy-két liter tejjel kopogtasson be hozzá a tejüzem, vagy egy szolgáltató vállalat embere. Gál Sándor Munkások — tartós kiküldetésben Ma már nemcsak látni- szétnézni rándulnak ki magyar munkáscsoportok az NSZK-ba, hanem gyűjteni is. Pénzt, márkát, minél több kemény nyugati fizetőeszközt. S a portyákat sem az IBUSZ Utazási Iroda valamelyik ki- rendeltsége szervezi, hanem a TESCO Nemzetközi Műszaki Tudományos Együttműködési Iroda készíti elő. Tehát korántsem turisztikai céllal, tavaly augusztus 11-én kiutazott egy ti- szakécskei munkáscsoport az NSZK-ba. Az utat Frankfurtig repülőgépen tették meg, az éjszakát is a városban töltötték. Utána a Ruhr-vidéki nehézipari központ egyik városába, Hagenbe mentek, vasárnap volt. Hétfőn három órás orvosi vizsgálat következett, ami tüdőszűrésből, belgyógyászati ellenőrzésből és vérvételből állt. Kedden délután fél 3 órakor kezdtek el dolgozni a várostól körülbelül 10 kilométerre, a Westhofen- ben levő Stahlwerke-Frün- ninghaus nevű sy-élműben. Tíz nap múlva további né gyen indultak utánuk, de mér máshová ez északabbra elhelyezkedő ibbenbüreni vasgyárba, ahol központi fűtéshez olajtüzelésű kazánokat gyártottak. Igen, a Vegyipari Építő- és Szerelő Vállalat tiszakécskei gyáregységének 30 dolgozója — erejük teljében levő, 25—45 éves lakatosok, hegesztők, gépésztechnikusok — a Német Szövetségi Köztársaságban végeznek olyan munkát, ami egyelőre nincs kapcsolatban az itthoni tevékenységgel abban az értelemben, hogy például ott szerelnék össze, vagy helyezzék üzembe a hazai termékeket. Az 1526- ban alapított acélműben magas feszültségű távvezetéki oszlopokat készítenek. Az automata gépekkel leszabott, különböző, kö- tegbe rendezett acélidomokon a 8—10 fejjel ellátott fúrógépek folytatják az alakítást, amelyeket egy- egy ember kezel. Majd a szerelőcsoport következik, elvégzik a szükséges soriázásokat, illesztéseket, s a munkadarab a horgnny- zőba kerül. A 'csomagolást agy príhaszorelés előzi meg. A holt idő nagyon kevés. Az illesztést, szerelést, csomagolást végző magyaroknak kell egyúttal az anyagot is, mozgatni. Ez föltételezi a darukezelés és a targoncavezetés ismeretét, ugyanakkor kizárja azt a fgjta szakmunkásönérzetet, ami itthon gyakran abban nyilvánul meg, hogy „engem nem rakodónak vettek fel’.’. Érzékelhető, hogy a nyugatnémet gyárban kevés a szákmun-' kás, a gépek rpellett főleg betanított emberek állnak, hazai mércével mérve is sok a selejt, amit főleg a magyarok javítanak ki. őket érthetően nem zavarja különösebben az ilyenfajta többlet-elfoglaltság, megkapják érte a .pénzt A tiszakécskeiek a karácsonyi ünnepekre hazatértek családjukhoz, az út- rabocsátó nagyközségbe — eltölteni a szabadságos időt. Volt, aki pulóvereket hozott á feleséeőnok. a gyerek elemmel működő tökéletes élethűséggel ugató kiskutyát kanott vagy világító gohdola laoult az ajándéktárgyak 'között A helyi szövetkezeti vendéglőben találkoztam velük január első felében, miközben egy olyasfajta aggasztó hír adott alkalmat a kupaktanácsukra, amely szerint valami miatt nem megy simán a következő kiküldetés. Gondolom, részben ezért fogadták kissé bizalmatlanul az érdeklődő idegent,, és azt ajánlották, hogy mielőtt beszélgetnénk. kérdezzém meg a dologról Oroszi Imre gyáregységvezetőt. Az üzem központjában már az újabb, nyélbeütött szerződést tanulmányozták, amely 30 dolgozót hat hónapos kinti munkájára vonatkozik. A december 3- án összeállított költségvetés szerint ez az üzlet csaknem egymillió forintnyi tiszta nyereséget hoz a vállalatnak. A végösz- szeg az igen magasa átlagórabérek, a devizabevétel, a külkereskedelmi jutalék, a forintban elszámolt kiadások (hazái bérköltség, utazás, felszerelés, bútorfuvar, bér utáni rezsi), a devizával fizetett kiadások (napidíj. szállás, szállítás, egyéb, ellenőrzés, adó) tételeiből tevődik ki. Itt jegyezte meg Laczkó Lajos csoportvezető: — Az igazsághoz hozzá- ’artoz'k, hocv ez acélműben a normát 135 száza--- t M 'Uk s a mi e-- tünkben ez1 vették alapul, vagyis 100 százaléknak. Ennyit kell produkálni, hogy kifizessék a bért. A cég egyébként percnyi pontossággal szabja meg á követelményeket, amelyeket komputerekkel dolgoztat ki. így például 8 darab — összesen 160 tonnányi súlyú — távvezetéki oszlop munkáinak az elvégzésére 999,2 órát kaptunk. Az órabér csak ilyen feltételek melléit jár. A vendéglőben eközben kibővült a beszélgetők köre, mindazok egy csoportba gyűltek — mint a költöző madarak ősszel —, akik mondhattak valami közvetlenül lényegeset. Ká- tai József, Varga Dénes, Sánta Ferenc, Sachinger László mellé odaült a kinti munkák örökmozgó részlegvezetője, Sztankovics Béla gépészmérnök is. akinek 1080 .márka a havi kiküldetési! járandósága. — Két műszakban dolgozunk, a nyolc óra, az nyolc óra. az ebédidő beszámítása nélkül. — Szorosabban kell dolgozni, négy kilót leadtam. Ö tizenegyet. Nem úgy van. hogy a csavart egy-' szerűen bevágjuk a helyére. Az anya alá nontosan 8 vagv 10 milliméteres alátétet kell tenni. — Vigyázni kell, hogy az ember ne legyen beteg, mert hétnapos kiesés után hazaküldik. Egy fogIgyunk naponta egy pohárral Tűnődés a tejről
