Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-17 / 40. szám
Mirelit halié 0j együttműködési lehe- ség előnyeinek kiaknázá- in fáradozik Baján a Hű- őipari Országos Vállalat lűtőháza és az Ű.i Élet Ha- iszati Szövetkezet. A hű- őház mirelit készítményeinek választékát növelve, mélyhűtött bajai hallét készít a pécsi és a harkányi vendéglátó üzemek megrendelése alapján ez év első felében. A halászati szövetkezet vállalkozott arra, hogy tisztított, előkészíteti halat ad át nagyobb meny- nyiségben a hűtőháznak. A mirelit halié egyelőre tízadagos tételekben készüL Az év második felében tér majd át a hűtőház a kereskedelmi forgalomban szokásos mennyiségű mélyhűtött bajai halászlé előállítására. PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE összeállította: Nagy Ottó Negyedik éve már, hogy egyes termelő és kereskedelmi vállalatok bekapcsolódhatnak a kishatármenti áruforgalomba. E külkereskedelmi konstrukció létrehozásának az volt a célja, hogy a határmenti területeken bővítsék az áruválasztékot, és gyümölcsözőbb kapcsolat alakuljon ki az érintett területek, valamint azok kereskedelmi, gazdasági egységei között. Ez a módszer bevált, szélesedett a megye nemzetközi kapcsolata, különösen azután, hogy e lehetőség kiterjedt nemcsak a megyével közvetlenül határos országokra. Az e ső tépések Az azóta eltelt időszakban Bács-Kiskun megyében is megtették az első lépéseket a kishatármenti árucserében rejlő előnyök kiaknázására. Több szövetkezet és vállalat építette ki kapcsolatait, vett részt — akárcsak egy-egy ügylet keretében is — a kölcsönösen előnyös vállalkozások kialakításában. Többek között a SZÖV- KER, a MEZÖTERMÉK, az ELEKTROMETAL, a BIK és a BÉK-vállalatok tevékenysége segítette eredményesen a megyei áruválaszték bővítését. Érthető, hogy a megye földrajzi fekvése miatt, elsősorban a jugoszláv termelő és kereskedelmi partnerekkel bővültek kapcsolataink, ám egyedi üzletkötések történtek csehszlovák viszonylatban is. Lehetőség nyílhat (és feltételenül indokolt ennek erőteljesebb szorgalmazása) a román és szovjet kishatdrforgalom- ban való részvételre Is. A megye adottságai jó alapul szolgálnak erre. Mezőgazdaságunk nagy mennyiségben szolgáltatja azokat a termékeket, (szárítmányok, különböző konzervkészítmények stb.), amelyek keresettek az említett külföldi partnerek részéről. Ugyanakkor ipari termelésünk is rendelkezik olyan egyedibb termékekkel (bukósisak, olajpumpa, motorcsónak, stb.), amelyek iránt az érdeklődés megfelelő propagandával felkelthető. A lakosság részére igen kedvező, hogy egyes vállalataink kellő Időben felismerték ilyen jellegű tennivalóikat. Számos olyan' árucikk jelent meg máris a kereskedelemben, amely a kishatármenti árucserében keKIHASZNALATLAN LEHETŐSÉGEK A kíshatárlergalom rült a megyébe (ételízesítők, földimogyoró, olajkályha, permetezőgépek stb.). Csak helyeselhető, hogy a SZÖVKER éppen e hó végére tervezi Kecskeméten a jugoszláv bútorok kiállítását. Reméljük ez sikeres üzletkötésekkel zárul, s bővül a bútorválaszték. A kis- határforgalom bővítése tehát sok előnnyel járhat mind a vállalatok mind a lakosság számára. Mindezeken túlmenően azonban növeli megyénk jó hírét a határokon túl is, ami alapja lehet a kapcsolatok további (kulturális stb.) szélesítésének. További tennivalók A kishatármenti forgalom egyébként az utóbbi Időben emelkedett. Mindez azonban eléggé ellentmondásos folyamat keretében zajlott le. Számos tényező fékezi ugyanis a további előrelépést. A külkereskedelmi monopólium elvéből adódó kötöttségeket természetesen tudomásul kell venni. Megállapítható azonban az is, hogy egyes külkereskedelmi vállalatok érdektelensége nehezíti a forgalom növelését. Mégis az a véleményünk, hogy a tapasztalatok szerint az alapelvek feladása nélkül is szabadabb mozgási lehetőséget lehet teremteni a kereskedelmi vállalatok részére. A tennivalók jelentős része természetesen elsősorban a megyében jelentkezik. Ma még gyakori, hogy a behozatali és kiviteli lehetőségekre a piaci információk csak szűkebb körben állanak rendelkezésre, s azok szervezett hasznosításának szélesítése megoldatlan. Tapasztalható az összehangolatlanság is. A vállalatok egymástól elszigetelten keresik a kishatáriorgalom növelésének módjait. Az egyéni kezdeményezés pedig nagyobb erőbefektetést igényel, sőt sokszor sikertelenné válik, s emiatt a vállalat hamar elveszíti kedvét, nem keresi a további üzleti kapcsolatokat A megyei gazdálkodó szervek közötti rendszeres kapcsolattartás hiánya azért is okoz még gondokat, mert gyakran a behozható cikkek ellentételei más vállalatok profiljába tartoznak és ezek esetenkénti — egy-egy ügyletre szóló — társulása pedig sok vitára ad okot. (Haszonmegosztás stb.) Az előbbrelépés módszere tehát adva van, ez azonban sokkal több kezdeményezést igényel a megye gazdasági szerveitől. A feltételek megteremtésén túl meg kell találni az együttműködés gyümölcsözőbb formáit. Az ország határmenti megyéiben már találtak ilyen lehetőségeket. Több irányú kezdeményezések segítik elő a forgalomnövelést például Szegeden és Tatán, ahol évente megrendezik a testvérvárosok nemzetközi kiállítását, illetve vásárát. Nálunk Baján kerülhetne sor hasonló rendezvényekre. Pécsen már jugoszláv üzlet megnyitásán is fáradoznak, Szabolcs megyében meg éppen a közelmúltban írták alá a kishatármenti árucsere megállapodást A szándékok egyeztetése A megye lakosságának érdeke, hogy gyorsítsuk mi ia a kishatármenti forgalom fejlesztését. Helytelen lenne, ha egyes külkereskedelmi szervek szűkén vett érdekeiket fölé rendelnék lehetőségeink megfelelő kihasználásának. A szándékok egyeztetése a közös érdekeknek megfelelő intézkedések megtétele tehát igen fontos feladat. Szükségesnek tartjuk, hogy mihamarabb sor kerüljön olyan megbeszélésre, amelyen a koordinálás, az együttműködés, a szervezés soron következő és távlati feladatait — ezen belül az egyes szervek tennivalóit — megszabják. Addig is azonban fontos teendő, hogy minden egyes érdekelt szervezet mérje fel saját lehetőségeit, kutassa fel az alkalmazható megoldásokat, teremtse meg a kishatáriorgalom növelésének belső feltételeit. E tekintetben már felsőbb szinten is kialakult az egyetértés, most már a tennivalókon van a sor. Bonifert Ádám A jöv^eleniszÉáiyozss tapasztalatai okokra hivatkozW. Ez ál~ ^talábafi r kedvezőtlenül hat a gazdálkodásra és rendszerint a követelményekkel kapcsolatos alkudozásokhoz vezet. A bérszabályozás a nyereség évről évre történő emelésére épül. Ez abból a szempontból helyes, hogy rendszeres eredményjavulást feltételez, az ezzel kapcsolatos követelmények azonban a tapasztalatok alapján feszítettnek bizonyultak. Megyei szinten ugyanis az átlagos béremelést a vállalatok egy része nem tudta végrehajtani, mert a szükséges jövedelmet nem érte el. A Kecskeméti Mezőgazdasági Ellátó Vállalatnál például 1970-ben négy százalékkal növelték a béreket, 1971- ben pedig csak 2 százalékos bérfejlesztésre nyílt lehetőség. A vállalat bérgazdálkodása tehát nem volt egyenletes. AZ 1971. évi jövedelemszabályozás tapasztalataiból arra a megállapodásra juthatunk, hogy több megyei vállalatnál bár a nyereségelvonás fokozódott, nem tárták fel a gazdálkodás javításának további lehetőségeit, sokszor olyan esetekben sem, amikor a termelő tevékenység haszna viszonylag egyszerű módon emelhető lett volna. Nyilvánvaló, hogy az ilyen tartalékokat fel kell tárni. A gazdálkodás tapasztalatait természetesen évről évre figyelembe veszik a szabályozó rendszer továbbfejlesztésénél. Ily módon a jövedelem- és bér- gazdálkodásból eredő gondok is orvoslásra kerülnek Ám csak abban az esetben érvényesülnek megfelelően egy-egy vállalatnál ezek a szabályozók, ha azt a lehetőségeken belül helyesen alkalmazzák őket. {L Kiss Béla Egymillió hektoliter A MEGYE vállalatai ezeü-Den a napokban értékelik elmúlt évi tevékenységüket, s az ezzel kap- csoiabos számítások során egyre több reszeredmény lát napvilágot. Az érdeklődés középpontjában természetesen az áll, vajon nyereséges volt-e a gazdálkodás. Az adatokból azonban a jövedelem- és bérszabályozás tapasztalatai is levonhatók. Mint ismeretes 1971. január 1-évei életbe lépett szabályozóktól azt vártuk, hogy a vállalatok ésszerűbben, takarékosabban gazdálkodjanak a munkaerővel, s megfelelő ösztönzéssel növeljék a munkateljesítményeket. A szabálvozók lehetővé tették, hogy azonos értékű munkát végzőn egyenlő anyagi elismerésben részesüljenek. AZ ADATOKBÓL leszűrt tapasztalatok azonban azt igazolják, hogy csak lassan javul á munkaerővel való gazdálkodás színvonala. A jövedelem- és bér- szabályozás alapelvei ugyan helyesek, de úgy tűnik, szuniég van továbbfejlesztésükre, elsősorban arra, hogy a vállalatok megfelelően értelmezzék azokat. Legnagyobb vállalatainknál bár megkezdődött a stabilizálódás, a dolgozólétszám mozgása még mindig egészségtelen magas. Nem egy vállalatnál egy év alatt — főként az építőiparban — a foglalkoztatottak 30—40 százaléka lépett ki és ugyanennyi lé pett be, mint új munkavál laló. Ennek káros követ kezményei ismertek, hi szén a munka begyakorlat lanságából származó veszteség édestestvére a mun kaerő-vándorlásnak. A munkahely-változtatás alapvető oka változatlanul a munkaerő-hiánnyal, s emellett az egyes vállalatok közötti bérezési különbségekkel magyarázható. A dolgozók természetesen a lehető legelőnyösebben igyekeznek elhelyezkedni és adott esetben magasabb bérért új munkahelyet keresnek. Csak némi változást jelentett az 1971. július 1-én életbe lépett alapbér-szabályozás. A rendelet által biztosított lehetőségek azonban bizonyos korlátok közé szorulnak. Először is mert nem a besorolástól, hanem a vállalati jövedelem nagyságától függ, hogy égy-egy munkahelyen mennyit tudnak fizetni. Az előírás feljogosíthatja ugyan a dolgozót a rendelkezésekben előírt bérre, de ha azt a vállalat nem tudja megfizetni, a munkavállaló jövedelme mit sem változik. Másodszor pedig a munkaerő keresletét és kínálatát döntően nem az üzenvén belüli bérviszonyok, hanem a vállalatok között jelentkező — sokszor nagyon eltérő — jövedelem- pozíciók befolyásolják. Magyarán mondva az a tény, hnnV mindig van „ráígérő” vállalat, amely többet tud fizetni. AZ ALAPBÉR-szabályozással kapcsolatban jogosak az olyan észrevételek is, hogy az erre vonatkozó irányelvek a törzsgárda fokozott megbecsülésére határozottabb intézkedéseket nem sugallónak, ezeket el- ősorban a kollektív szerződésre bízzák. Gyakorlati tapasztalat, hogy a hosz- ',zabb idő óta ugyanazon a helyen dolgozókat nem ré 7°sWk ni van előnyökben mint azt megérdemelnék, pedig a számszaki emberék' már nagyon sokszor kiszámították, hogy a munkaerő-vándorlás milyen jelentős veszteségeket okoz a termelésben Több példa igazolja, hogy a múlt évben egyes vállalatok nagyobb nyereségből is csak kisebb bérfejlesztést tudtak végrehajtani, illetve nyereségrészesedést fizetni. A jövedelemszabályozás tehát szigorúbb volt, mint korábban. MEGYÉNKBEN nehezíti az aiapbérszabályozás elvének érvényesülését, hogy az üzemek nagy része gyáregység, amelyeknek önállósága eléggé korlátozott A gyáregységeknél, illetve trösztbe szervezett vállalatoknál általában megfelelő személyi jövedelem csak úgy fizethető, ha a nagy váx.alat, vagy a tröszt átadja a szükséges pénzeszközöket a hozzá tartozó üzemeknek. A nyereség többnyire tehát nem ott termelődik meg, ahol azt felhasználják. Mindez önmagában nem is jelent gondot, ha fejlesztésről van szó, ám a bérezésben a vállalatnál, vagy gyáregységben nem érvényesül egész éven át eléggé a nyereség- érdekeltség, mert év közben még -mjndig bizonytalan, hogy év végén mennyi nyereséget tudnak fizetni. Az a gyáregység, illetve tagvállalat pedig, amelyiktől jó eredményei ellenére jövedelemátcsoportosítás már indokoltabbá válik. Az önállóság tehát csak tröszti, vagy nagyvállalati szinten érvényesül megfelelő mó dón. A GAZDÁT,KOPP szervek esetenként korrekciós 1"’ ' egeket eszközölnek ki. különböző objektív import sör Bár a hazai sörgyártás az idén 10 százalékkal növekszik. ismét szükség lesz ebben az esztendőben Is importra. Előreláthatóan egymillió hektoliter sört vásárolunk elsősorban Csehszlovákiából. A hazai sörgyárak kapacitásnövekedése a következő évtől már nagyobb mértékben érezteti hatását GÖRBE LEXIKON Mottó: Csak szó, szó, szó (Hamlet) Döntés: sokoldalúan mérlegelt elhatározás, amelynél az a fő követelmény, hogy a helyzet bármilyen alakulása esetén is nekünk bajunk ne legyen (vesd össze: mások vittek rossz utakra engem ...) Elvárás: fetisizált jellegű feladat amelynek teljesítéséhez minden segítséget megadunk, csak a feltételeket nem tudjuk biztosítani (vö.: fogjuk meg és vigyétek). Ellenőrzés: a múltkutatás egyik módszere, amelynek segítségével megállapítható, hogy mi lenne ma, ha nem az lenne, ami van (vö.: becsaptál, becsaptál...). Értékítélet: a fogyasztó véleménye, hogy legfeljebb annyit szeretne fizetni ahhoz képest amit ténylegesen fizetnie kell (vö: bolondos vágy...). Hatékonyság: fejlődésünk kulcskérdése, amelyről mindent tudunk, kivéve azt, hogy mi is ez. és ml a gyakorlati alkalmazása (vö.: húsz év múlva...). Közgazdasági környezet: szervezetek és szabályozók egymással alkotott kusza viszonya, amellyel mindenki elégedett, aki létrehozta, vagy aki kívül van rajta (vö.: a túlsó partról minden másképp látszik. .). Szervezés: az a tudatos tevékenység, amellyel elérjük, hogy a termelési nehézségek ne egyszerre, hanem egymás után jelentkezzenek, hogy lehetőleg legyen mindig mit megoldani, (vö.: lassan bandukolva ...). Üj gazdasági mechanizmus: a gazdaság irányításának olyan működése, amelynél a társadalom nagyobbik fele az érvényben levő szabályozók „kiskapuit” keresi, a kisebbik fele pedig állandóan módosít, hogy a réseket bezárja (eddig még nem sikerült) (vö.: talán, talán, talán ...). Üzem: az a termelőegység, ahol a kapitalizmust már megelőztük: ott ugyanis csak a piacon van szervezetlenség, üzemen belül nincs, ugyanakkor mi ezt az ellentmondást felszámolva az üzemen belül is a piaci viszonyokat teremtjük meg. Vezetők: a tevékenységre itt-ott ielentős befolyást .yakorló olyan csoport, amelynél nem az a lényeges, aogy hány főből, hanem hány „fej”-ből áll (vö.: még iskolába iárok...) (bádám)
