Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-02 / 27. szám

1972. február 2, szerda 5. oldal Torok Imre utca Százéves a kecskeméti óvoda” címmel számolt be kollégám a Csongrád utcai óvoda történetéről, jelené­ről a Petőfi Népe január 12-i számában. Említette, hogy egy bizonyos Török bácsi ajánlotta fel a vá­rosnak „gyermekkert” cél­jaira az épületet. Ki volt ez a Török bá­csi és mi ösztönözte az ajándékozásra? — kérdez­ték azóta többen is olva­sóink közül. Mezei gazdasággal fog­lalkozott és Török Imrének neveztetett, míg élt. Regge­lenként háza kapujába ki­állva el-elnézegette, amint hajtják kifelé a tehéncsor­dát, a disznófalkát és heti­piaci napokon a tanyákról beáradó teménytelen pa­rasztszekeret. A rengeteg állat bizony otthagyta nyomait a kocsi- úton. A piszkos, fertőzött porban, sárban játszott egész nap a szegény-fer­tály' gyerekserege. Az utód nélkül élő idős házaspárnak sehogyan sem tetszett ez az állapot. Fel­mentek a városházára és haza sem tértek, amíg meg nem kötötték az alkut. Há­zuk, a városra „száll” halá­luk után, a tanács pedig óvodát nyit a tágas udvarú épületben. Török Imre temetésén maga Kada Elek polgár- mester méltatta az elhunyt nemes cselekedetét és a Csongrádi, valamint a Sar­kantyú utcát összekötő ut­cát róla neveztette el. H. N. Hagyar észjárás szerint Szolnok jubileuma Szomszéd megyénk szék­helye Szolnok, 1975-ben ünnepli alapításának 900 éves évfordulóját. Ebből az alkalomból a társadalmi és tömegszervezetek nagyobb gondot fordítanak a hely- történeti munkára, segítik az öntevékeny kutatók munkáját, A Hazafias Nép­front a Szolnoki Városi Ta­náccsal közösen „100 óra társadalmi munkát a 900 éves Szolnokért” jelszóval társadalmi munkaakciót hirdet még. Csak úgy „benéztem” a minap a Hazafias Nép­front megyei titkárságára. Az egyik szobában élénk és szemmelláthatóan lelkes eszmecsere közepette talál­tam Gerinczi Györgyöt és Lakatos Attilát. — Olvastad Illyés Gyula cikkét a vasárnapi Népsza­badságban? — vontak be mindjárt engem is a be­szélgetésbe. Lakatos Attila már nyúlt is az újságért, s a Magyar Nyelvőr ünnepére című írás egyik bekezdését han­gosan felolvasta: „Nincs nép, amelynek ne volna nyelvvédő mozgalma. Ezek azonban sehol sem érik be pusztán a nyelvtani szabá­lyok óvásával. Voltaképpen a gondolatnak helyénvaló — az illető nép esze járása szerinti — kifejezésért küz­denek. Magyarán a nép lel­kűidének — szellemi éle­tünkben mindeddig szinte gyanúval kerülgetett — lelki alkatának érvényesí­tésével.” — Szép gondolat, ugye? — mosolygott a fiatal mun­katárs, és letette a lapot. Kérdését csak ismételni le­hetett volna, annyira benne van a felelet is. Boncolgattuk, elemezget­tük egy ideig az igen aktu­ális illyési gondolatot, s nyilván — annak tömörsé­gét csak „hígítani” tudtuk, míg elvontan próbáltuk ugyanazt megközelítően s másként megfogalmazni. Mikor aztán „gyakorló” ér­tekezletjáró, tanácskozás- és előadástömeg-hallgató (esetenként művelő) mi vol­tunk gyakorlati tapasztala­taihoz nyúltunk, szinte tü­zesre hevültünk a jó érzés­től, hogy anyanyelvűnk jó ügyében milyen sok irány­ba nyit ablakot az idézett gondolat. Együtt örültünk a fel­fedezésnek, hogy mindjárt ott helyben két „népfront­dokumentum” is alátá­masztotta a gondolat nagy- nagy igazát, s egyben mel­lőzhetetlen időszerűségét is. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának „Kong­resszusi levelé”-ben olvas­hatjuk ezt a mondatot: „Növelnünk kell részvéte­lünket ... a magyar nyelv tisztaságának megóvásá­ban”. . Mindezt ott mondja a kongresszusi üzenet, ahol a népfrontmozgalom átfogó művelődéspolitikai tevé­kenységét taglalja. Ezt a kérdéscsoportot bontogatja részletesebbre a „Népfront” c. lap idei első számának egyik cikke: Milyen legyen közreműkö­désünk a művelődéspoliti­kában? Amikor bizonyítja az írás, hogy vitathatatla­nul sokat tett a népfront­mozgalom a IV. kongresz- szus óta a művelődéspoli­tika számos területén, utal a legkülönbözőbb népfront­fórumokon megfogalmazott igényre is: a mozgalom művelődéspolitikai tevé­kenységét lényegesen fo­kozni kellene. Növekszik az emberek szabad ideje, se­gíteni kell nekik abban, hogy okosan, kulturáltan él­jenek vele. Tenni kell azért is, hogy az igényes társas együttlét, társas élet for­mái és feltételei kialakul­janak. De még a munkás— paraszt szövetség erősödé­sét, tartalmasságát is befo­lyásolja, s csökkentené a gondokat, ha egyformán ér­telmeznének és értenének mindenütt bizonyos gazda­ságpolitikai fogalmakat. Mármost: a helyi mű­velődéspolitika formálásá­ra, a társadalom politikai műveltségének emelésére, a közéleti magatartás szocia­lista vonásainak erősítésére eddig is gyümölcsöző alkal­mak voltak a népfrontren- dezvénvek. Ezt a hasznos gyakorlatot kitűnően lehet továbbfejleszteni például a mostanában nekilendült klubélet keretében. Kötet­len beszélgetésektől kezdve a nyílt hangvételű vitákig ezer és egy módon s min­denekelőtt bizalommal mondhatják el az emberek véleményüket, töprenghet­nek, kérdezhetnek, javasol­hatnak. Aligha van alkalmasabb fórum a népfrontnál ezek­re az eleven, az állampol­gárokat Itt és most érdek­lő — izgató kérdéseket megvitató párbeszédekre. „Az sem közömbös azon­ban — állapítja meg a cikkíró —, hogy ez a szem­lélet- és nézetfeltáró, tör­vényeket Ismertető, politi­kai egységet formáló esz­mecsere „milyen nyelven” folyik: — A szép, világos magyar beszéd — állapítja meg a művelődéspolitikai feladatokkal foglalkozó bi­zottság — az „egyszerű” ember közéleti kapcsolódá­sának egyik feltétele, ösz­tönzője is.” Azaz — emlékeztetve Illyés Gyula gondolatára — rendkívül fontos, hogy „a gondolatnak helyénvaló kifejezéssel, a nép (a mi népünk — T. I.) esze járá­sa szerint” beszéljünk, tart­sunk előadásokat, fogal­mazzunk határozatot, irányelvet, szépírói művet és újságcikket. A nép esze járása — ész­járásunk — szerint; miről tudjuk ezt lemérni? Akár sajátmagunkon is. Gondol­junk csak vissza akár párt-, tanácsi vagy népfrontérte­kezletek sorára, akár ter­melési tanácskozásokra, s tegyük próbára magunkat: milyen felszólalásokra, kik­nek az előadására, javasla­tára emlékezünk vissza, mondjuk, egy év távlatá­ból is? Először is azokéra. akik mondtak valamit, azaz mást, újabbat az ad­dig vagy ott megismertnél. Amivel többek, gazdagab­bak lettünk, más megvilá­gításban is szemügyre ve­hetjük a témát Az is igazság, hogy aki eredetit, még jobbat tud előadni, rendszerint szeb­ben, világosabban, íze­sebben mondja el. A meg­fogalmazás is kifejezi az új gondolat, koncepció, el­képzelés, indítvány meg­születésén érzett belső örö­möt. Tehát érzés, szív is van az előadottakban. Ez pedig iobbárn a stílust is színesíti, érzékletesebbé t®- szi. tehát a gondolat elő­adójának „esze járását” is felélénkíti. S mindjárt itt szól­junk ennek ellenkezőjéről. Ha szokványszöveggel, előre gyártott beszédelemek­kel, ezerszer hallott frázi­sokkal aeyonkontatott szürke szavakkal, bürokra­tikusán biztonságos fordu­latokkal tűzdelt előadást, felszólalást hallunk — agvunk, fülünk bedugul. Védekezik! Ösztönösen érezzük, hogy semmi úiról nem lesz sző. Csak az időn­ket lopják. Hogy így .-nn-r>z T'p^sék egv-egy szó­lamoktól hemzsegő „meg­nyilvánulás” alatt megfi­gyelni a hallgatóságot. A kínt az arcokon, a szemek­ben, amellyel az ellenáll­hatatlanul feltörő ásítást legyűrik. Míg sikerül. Mert aztán csak kitör az ember­ből az őszinteség, ami útjá­ra engedi a dallamosabb­nál dallamosabb ásításokat. Ilyen nyelven nem ve­rekedhetjük fel magunkat a kulturáltság magasabb szintjére. Ilyen szövegek az eredeti gondolatnak Is te­metőivé válnak, hiszen „sa­játos magyar” fülünk be­csukódik a sótlan beszédek elől. Tóth Istváu Úi találmány Mechanikus oktató-gya­korlógépet szerkesztett Sza­bó György a Győri Taní­tóképző Intézet tanára és Peczár János győri órás­műszerész mester. A „gép­tanár” előnyei közé tarto­zik, hogy az elektronikus szerkezetű oktató-nevelő­gépekkel, ellentétben hor­dozható és bárhol hasz­nálható. Az írógép nagy­ságú, ötletes szerkezet bár­milyen tantárgy ismerete­it képes „befogadni” az oktatás sorrendjében. A feladat gombnyomásra je­lenik meg a tanuló előtt, aki a gépben elhelyezett papírszalagon dolgozhatja ki a megoldást. Pályaválasztás előtt a hajósi általános iskolában Hajóson az Állami Fiú­nevelő Otthon- saroképülete mellett magasodik a mo­dern általános iskola. Négyszázhatvannyolc gyer­mek jár ide naponta. A ben akadt jelentkező. Az iskola egyik tanára, Vár­helyi Józsefné innen indult az általános iskola befeje­zése után a bajai német nyelvű gimnáziumba, majd A szakállas felnevetett. — Mondd csak, hová dugtad a pénzt? A hajó­roncsban nincs. Kimentet­ted és valahol elástad. Két éve, hogy a nyomodra buk­kantam, azóta követlek. Hová dugtad a pénzt?... A szigeten? A sziget me­lyik részén? összeszedte magát. Egy kissé hátrább lépett. — Mit akarsz? — A felét. — Nem túlzás?! — Egy kis nyom elegen­dő lenne a rendőrségnek és életed hátralevő mara­dékát a rács mögött élvez­heted. — Rendben! — mondta Chauvin némi megfontolás után. — A fele a tiéd. Sö­tétedés után elindulunk. A hold elég világosságot ad. A parton vár a motor­csónak. Elváltak. A szakáll is visszament a vendéglőbe Chauvin a szállására. A kezdeti ijedelmet józan megfontolás váltotta fel. Futó mosollyal ajkán az H3 ágyra dobta magát és ci­garettáért nyúlt. „Serge Golard” — mor­molta — „A kormányos. Mindig azt hittem, hogy el­patkolt, mint a többi. Az újságban is az állt, hogy senki sem élte túl. Való­ban, nem is kombinált rosszul.” Behunyta a szemét. Még semmi sem veszett el. Kü­lönben is, Serge Golard — bolond. |amar beesteledett. Golard a csónak elején kényelmes helyet ke­resett, Chauvin kezelte a kormányt és a motort. Négy mérföldnyire akar­tak eltávolodni, mire a hold felkel. Olyan világos lett, hogy akár a motor használati utasítását is el­olvashatták volna. Golard a fejét a korlátfához tá­masztotta. gúnyosan hide- ten nézte Chauvint Fél óra múlva a csónak fölszaladt ez öböl fövényére. Chauvin ugrott és rne"k°nj1t.c a. ■z.iklát. Golard kidobta a lapátot és követte. — Hol? — kérdezte. — Gyere! — mondta Chauvia Megtalálta a helyet Még behunyt szemmel is meg­találta volna, olyan jól em­lékezetébe vésődött Golard odadobta a lapátot: — Ásd ki és elosztjuk. De ne próbálj átejteni. Golard leült a homokba, Chauvin ásni kezdett Nem sietett. Amikor valami ke­ményet érzett, eldobta a lapátot és kézzel kaparta ki a homokot. A láda volt És még valami a ládán, vastag olajos ruhába bur­kolva. — Nos? Re ögtön — mordult fel Chauvin. Gyorsan lefejtette az olajos ruhát és a géppisztolyt Golardra fogta. — Idióta — mondta és meghúzta a billentyűt. Go­lard élettelenül zuhant a homokba. Chauvin kiás­ta a ládát és odahúzta Go- krd tetemét a gödörhöz, '’edobta a géppisztolyt rá n holttere. Befedte a sír! és eltüntette a nyomokat Még az, üres pntronhüve- lyekről sem feledkezett meg. Felvitte a csónakra a ládát. N^h-zebb volt mint gondolta. Nehezebb, mint tizenhat évvel ezelőtt. Hiába, 16 évvel öregebb. Néhány pillanat múlva begyújtotta a motort és el­indult visszafelé. Nevetett. Gazdag ember. 100 000 ha­mis dollár tulajdonosa. A hamisítvány első rangú. Senki se tudja a valóditól megkülönböztetni. Elérte a kis kikötőt A part néptelen. Elrejtette a csónakot, vállára emelte a ládát és a szállására ment. Belépett a szobába, felkap­csolta a villanyt — Nyugalom, Chauvin — mondotta Bescond, a kék­szemüveges úr. Mosolyogva ült az ágyon. — Csak sem­mi izgalom. A 100 000 ha­mis dollárt csalk tegye ide szépen az asztalra. Hadd lássuk, hiszen 16 éve ku­tatom, illetve kutatjuk az Interpollal együtt. — De hol van Golard, aki nyom ra vezetett? B escond felkelt a- ágvról. okos szem . >ren csillogott. — Bescond nvomoző — nndta elégedetten. —■ Ez jó munka volt... Dániel * emlő Fordította: Sényi Imre „Aranypáros” a 8/B-ben Mayer Ibolya és Balogh Erika. Mindketten kitűnő tanulók, szakközépiskolába készülnek. község lakosságának 21 szá­zaléka német anyanyelvű, ezért az iskolában meg­szervezték a fakultatív né­met nyelvoktatást. Az idén kétszázharmincketten vesz­nek részt a németórákon. Ezekben a napokban a hajósi nyolcadikosok is pá­lyaválasztás előtt állnak. Érdekes módon az idén egyikük sem készül Bajára a Frankel Leó Gimná­ziumba. (Eddig minden év­tanítóképzőbe, hogy vissza­térjen ide tanítani.) A két nyolcadik osztály­ból alig akad, aki nem ta­nul tovább. — Megyek Hildpusztára, a gazdaságba — mondja néhány fiú a továbbtanulók közül. A lá­nyok Kalocsára, a fiúk Kiskunfélegyházára, Bajá­ra, Pécsre szakközépiskolá­ba, illetve szakmunkáskép­ző intézetbe készülnek. A 8 A. osztály kitűnő tanulója, Petsch Regina ko­moly, csendes kislány. Ba­jára közgazd -ági techni­kumba jelentkezik ublcr I’ercnc kitűnő ér­zem jegyet kapott i". iken át számtanból, fizikából. Técsre a Ziiernovszky Gépipari Technikumka ké­ri felvételét. (Klíma Győző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents