Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-13 / 37. szám
AH ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Rómában folytatódtak az angol—NATO— máltai tárgyalások a sziget támaszpontjáról. KEDD: Hanoiban aláírták a VDK—magyar tárgyalások záróokmányait. SZERDA: Nixon külpolitikai üzenete a kongresszushoz. CSÜTÖRTÖK: Befejeződött Berlinben a Varsói Szerződés országai honvédelmi miniszteri bizottságának ülése. PÉNTEK: A szovjet kormány nyilatkozata az USA vietnami agressziójáról. A versailles-i vietnami világértekezlet megnyitása. SZOMBAT: Todor Zsivkov, a BKP első titkára, a Bolgár Népköztársaság államtanácsának elnöke Kairóban tárgyal Anvar Szadat elnökkel. Bejelentették: Franciaország is elismeri Bangla Desht. így látta a hetet hírmagyarázónk, Gór dós Miklós Ai C M C M T O Huszonhét évvel ezelőtt, 1945. február 13-án szabadult fel Budapest. Emiéin* tilt IN I keztetőül: A felrobbantott és az újjáépített Lánchíd. Az elmúlt hét világpolitikai eseményei és megnyilatkozásai között nemcsak terjedelme miatt — nem kevesebb, mint kilencven- névvezer szó! — említeném elsőnek Nixon elnök évi külpolitikai üzenetét. Van ennek az igen terjedelmes okmánynak néhány olyan részlete, amely éppen a hét más nagy nemzetközi eseményeivel összevetve mutatja meg a Fehér Ház lakójának fölöttébb ellentmondásos, sokszor a valóságtól is szívesen elrugaszkodó külpolitikai nézetrendszerét. Nixon bizonyos önteltséggel szögezte le üzenetében, hogy „Vietnam többé nem vonja el figyelmünket a globális diplomácia alapvető kérdéseiről”, s a künn even négy ezer szóból jó néhány ezret annak bi- z on vitájára fordított, hogy .’.a? USA'- mindent elkövet a tárgyalásos rendezés érdekében”. Ugyanakkor, szinte a Ni.xon-üzehéf első kom- p?eufóriaként tudta meg a világ. hogy az Egyesült Államok kormánya nyomást g nkorol-t Párizsra: azt szerelte volna elérni, hogy a francia kormány tiltsa be az amerikaiak indokínai háború i a ellen fellépni szándékozó hetvenöt ország békemozgalmi és más haladó erőinek fórumot nvúi- tó. pénteken megkezdődött vers? i Ues-i viló gértekezl e- tet. S éopen a versailles-i vjlágértekezletet használja fel a betiltási kísérletnél kudarcot szenvedett amerikai politika a párizsi. Kiéber susárúti tárgyalások szabotálására is: a „tárgyalásos rendezés” állítólagos hívei, Nixon képviselői, nem jelennek meg a tárgyalóteremben ... Bőségesen van ellentmondás a Nixon-üzenetben más világpolitikai kérdéseket illetően is. Az elnöknek ez a sorrendben a harmadik ilyen viszonylagos teljességű külpolitikai ösz- szeíoglalója erőteljesen különbözik az előző kettőtől például Kína megítélésében. Tavaly és tavalyelőtt az elnöki üzenet éles Kína- ellenes megfogalmazásokat tartalmazott: az idén a leggondosabb kutatással sem lelhető egyetlen, Pekinget akár a legenyhébb formában is bíráló szó. Sőt, az elnöki megnyilatkozás azt fejtegeti, hogy „két évtized elszigeteltsége és ellenségeskedése után megnyílhat az út az Egyesült Államok és Kína közeledése előtt”. S ugyanez az üzenet, amikor megállapítja, hogy mindaz, ami történt és történni fog Peking és Washington között, „fájdalmas Tajvan számára”, tíz nappal a pekingi út előtt mégis kijelenti: „az USA fenn fogja tartani védelmi kötelezettségeit”, amelyet a csangkajsekista rezsimnek nyújtott. Figyelemreméltó az a szinte tudathasadásos kettősség. amely a Szovjetunióval való kapcsolatok elemzésénél mutatkozik meg. Pozitív megállapodások mellett („be kell fejeznünk a munkát azokkal a problémakörökkel kapcsolatban — ilyen például a SALT —, amelyekben már eljutottunk a végső döntésig. Meg akarjuk teremteni a politikai keretet a még vitatott kérdések megoldásához. Tanulmányozni kívánjuk az USA és a Szovjetunió kapcsolatainak perspektíváit”) bőségesen akad szovjetellenes rágalom, vádaskodás is a Nixon-üzenetbén. EgyáltaRENG A FÖLD ANCONÁBAN Ián: a szovjet politikával foglalkozó, a kínai—amerikai kapcsolatokat érintő, vagy a szocialista országoknak más társadalmi rendszerű országokkal fenntartott kapcsolatait érintő megjegyzések figyelmes összevetéséből azt látja az ember, hogy Nixon világpolitikai elképzeléseiben nem is jelentéktelen szerepe van „a kommunista világ egységének megbomlásához” kapcsolódó amerikai számításoknak. Az esztendő legfontosabb nemzetközi politikai kérdéseinek élén szereplő európai biztonsági értekezlet témájáról is bőven esik szó Nixon kilencvennégyezer szavában. Sajnos, itt sem egyértelmű a felelet a szocialista országok felhívására. Ugyanaz a külpolitikai üzenet, amely leszögezi, hogy „ha egy ilyen konferenciát gondosan előkészítenek, s az a lényegbe vágó kérdésekkel foglalkozik, akkor az Egyesült Államok támogatja” — egyszerűen és tömören ostobaságnak nevezi azokat az elkéozeléseket (például Mansfield szenátor többszöri javaslatát), amelyek az Európában állomásozó amerikai haderő létszámát csökkenteni ajánlják. „Feltett szándékom, hogy fenntartom” — mondja az erőpolitika ismert hanghordozásával a Nixon- üzenet — az Európában állomásozó amerikaiak létszámáról. „A légkör enyhülése önmagában még nem elegendő ... több időre és nawobb erőfeszítésre van szükség” — magyarázza az elnöki üzenet, azaz nem mondja ki ugyan kereken, de lehetőleg minél távolabbra szeretné eltolni az európai biztonsági értekezlet összeülésének napját. Akadnak Dersze az európai értekezlettel és általában az európai enyhüléssel szembehelyezkedő erők földrészünkön is. A hét figyelemreméltó eseménye volt a bonni szövetségi tanács, a Bundesrat ratifikációs vitája. A bonni parlament második kamarája — a várakozásoknak megfelelően — 21:20 arányban a jobboldali ellenzék, a CDU —CSU fenntartásai mellé állt a szovjetunió—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződések ügyé- ' ben, s azok jóváhagyását egyelőre „a felvetet kérdések kielégítő megválns olásától” tette függővé. A döntés nem váratlan, a Bun- desratban egyfőnyi többsége van az ellenzéknek. Tíz nap múlva, február 23-án kerül sor a ratifikációs eljárás jóval jelentősebb lépésére, akkor tárgyalja „első olvasásban” a Bundestag, a szövetségi gyűlés, a szerződéseket. A Bundestagban a kormánykoalíciónak szolid többsége van és nem esv politikái jós szerint elképzelhető, hogy ott még egy-két-három kereszténydemokrata képviselő is a józan, a realitásokat tiszteletben tartó álláspontra helyezkedik, azaz igent mond a szerződésekre. A hét végén, amikor ötnapos lengyelországi tartózkodás után hazautazott Varsóból Herbert Wehner, a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt parlamenti frakciójának vezetője, arról számolhatott be, hogy lenével tárgvalópartnerei — közöttük Gierek, a LEMP első titkára és Jaroszewicz miniszterelnök — nyílt, őszinte szóval vázolták Varsó álláspontját, amely éppen a már aláírt szerződések ratifikálásától várja a két ország kapcsolatainak további normalizálását, mint az európai légkör javulásához adandó újabb hozzái árulást. S ha ehhez hozzáillesztjük a Párizsban tárgyaló Brandt kancellár szóvivőjének első megjegyzését, amely szerint „Pompidou elnök továbbra is támogatásáról biztosította a kancellár keleti politikáját” — úgy tűnik, a legérdekel- tebbek, az európaiak Nixonnál sokkal derűlátóbban ítélik meg a földrész biztonságát szolgálni akaró értekezlet összehívásának szocialista javaslatát, sőt, egyetértenek abban is, hogv azt lehetőleg a nem távoli időpontban össze lehet hívni. KÁDÁR JÁNOS MOSZKVÁBAN Kádár János, az MSZMP KB első titkára pénteken nem hivatalos baráti látogatásra Moszkvába utazott. Képünk a seremetyevói repülőtéren készült, ahol Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára fogadta a magyar vendéget. A VARSÓI SZERZŐDÉS HONVÉDELMI MINISZTERI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE Berlinben tanácskoztak a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi miniszterei. A képen: a magyar delegáció az ülésen. Középen Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter. MUNKAEBÉD A PENTAGONBAN A SVÉD KÜLÜGYMINISZTER MOSZKVÁBAN Napok óta reng a föld az Adriai-tenger partján levő Ar.cona olasz város alatt, amelynek 125 ezer lakosából csupán 2 ezer maradt a városban. A földrengéstől pánikba esett lakosság többsége a szabadba mének ölt és sátrakban tölti az eléggé hűvös éjszakákat. Képünkön: asszonyok és gyermekek újabb szalma- szállítmányra várnak, hogy a sátrakba víve azon töltsék az éjszakát^ Leone olasz köztársasági elnök hétfőn a — képünkön látható — kereszténydemokrata párti politikusnak, Glulio Andreottinak adott megbízást kormányalakításra. (Ha sikerül, ez lesz Itália harmincharmadik kabinetje a háború után.) Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök (balról), a Kremlben fogadta a moszkvai látogatásra érkezett Krister Wickman (jobb oldalt elöl) svéd külügyminisztert (mellette Gunnar Jarring, Svédország moszkvai nagykövete). ÜJ JELÖLT Melvin Laird amerikai hadügyminiszter munkaebéden látja vendégül Izrael hadügyminiszterét, Mose Dajant.
