Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-07 / 5. szám

4. oldal 1972. január 7., pánté* Közérdekű irta, hasznos elfoglaltság a Homokhátság szakszövetkezeteiben A megyeszékhely határá­ban öt, a kecskeméti járás községeiben huszonnégy szakszövetkezet gazdálko­dik. A kedvezőtlen termő­helyi adottságokat szinte valamennyi, a mezőgazda- sági termeléshez kapcsoló­dó tevékenységének jöve­delméből igyekszik ellensú­lyozni. Ezek többsége köz­vetlenül összefügg a ter­űiben, az orgoványi Petőfi pedig a fővárosban és a Balaton mentén nyitott vendéglátóhelyet a közös területen és a tagság sajáté kezelésében levő szőlők bo­rainak értékesítésére. En­nek jövedelme szintén a mezőgazdasági termelést segíti. A fülöpházi Zrínyi Szak- szövetkezet saját szállítási is tudja foglalkoztatni a helybeli asszonyokat, ami­kor a kertészetben nincs sok tennivaló. A városi és a környékbeli külterületi lakosság megelégedésére vállal kovács, lakatos és forgácsoló munkát a Kecs­kemét Gyöngye Szakszö­vetkezet műhelye. Az ugyancsak rossz mi­nőségű homoktalajjal bir­Játék négy fal között Időnként idegesítő játék. Mert ide túl kicsi, amoda túl nagy, elfoglalja a szo­ba egész közepét, csak a falak mentén sompolyog­hat a lakó, vagy éppen minden útban van... Ami kellene, nincs az üzletek­ben, amit kínálnak, az szép, de túl drága, muta­tós. de a méretek, olcsóbb ám ronda, ódivatú... Az olvasó nyilván már rájött: a bútorról van szó. A ne­gyedik ötéves tervben 400 ezer lakás épül fel; 1971- ben a lakásépítés megha­ladta a tervezettet. A la­kásba azonban bútor is kell. Van-e, lesz-e? Örökségből divatcikk Valamikor szülőkről gyer­mekekre, majd azok gyer­mekeire maradt a bútor. Nemzedékeket szolgált ki a behemót szekrény, a vas­kos ikerágy, a feneketlen bendőiű komód, a támlás szék, az elnyűhetetlen ebéd­lőasztal. És ma? Lássuk csak. Havonta hét-tízezer házasságot kötnek az or­szágban, ezzel szemben ha­vonta 140—160 ezer darab kárpitozott ülőbútort, 40— 45 ezer kárpitozott fekvő­bútort készít az ipar. Plusz a magánszektor teljesítmé­nye. Mégis, a bútor kevés. Sűrűn hiánycikk. A pult alá ugyan nem fér, hogy onnét árusítsák, de .........Áldozni” k ell olykor, hogy hozzájus­son a vevő ahhoz, amit akar. Azaz, nemcsak az if­jú. házasok vesznek bútort, hanem az idősebbek is. A régi, rozoga, vagy a még jó, de már divatja múlt helyett. Ami örökség volt hajdanán, az ma divatcikk. Mégha a beszerzése nehéz­kes is. Holott az ipar ve- rítékezik az igyekezettől. Tíz év alatt. 1960 és 1970 között a különböző fénye­zett szekrények termelése a háromszorosára, a kárpito­zott fekvő- és ülőbútoroké a négyszeresére, a beépít­hető szobaszekrényeké a ti­zenötszörösre növekedett. 1970-ben 45 ezer gardrób, 453 ezer kárpitozott fekvő­bútor. 750 ezer fényezett szekrény és 1 856 000 kárni- tozott ülőbútor készült. Eh­hez az imnort is társul, s mégsem elég. Gondok hálójában A gondok nemcsak a ve­vőt gyötrik. Az ipart is. A legutóbbi tizenöt évben nem épült egyetlen na­gyobb bútorgyár sem, így nem csoda, ha a mennyiség és a választék elmarad» az igényektől. Igen ám de van ennek fonákja is. A bútor­ipar gépparkját nagyrészt csak egy műszakban hasz­nálják. Alacsony fokú az üzemszervezés. Túl sok minden készül egy-egy üze­men belül, kevés az azo­nos elemekből összerakható változatok száma, s a ter­melőberendezések kihasz­náltságát emiatt az átállá­sok tovább csökkentik. Mi­nimális az üzemek közötti kooperáció, holott ez — számítások szerint — tíz- százalékos kapacitásnöveke­dést eredményezne. Vannak másféle gondok is. Főként, ha a lakás egé­szét nézzük. Mert igaz, jó a beépített bútorokkal ellá­tott konyha, de... Hová kerüljön az egy tételben, nagy mennyiségben meg­vásárolt élelmiszer? A nagyméretű automata mo­sógép? Esetleg — a jövőt nézve, hiszen a lakás nem néhány évre ad otthont — a mosogatógép? Mi helyez­hető el az ajtók, ablakok szabdalta, fűtőtestek elfog­lalta falfelületek mentén? Azaz, már nemcsak a bú­toriparról van szó, hanem ipar területek sokaságáról, amelyeknek együttműködé­se elengedhetetlen lenne. Régóta hangoztatott óhaj, de még mindig csak óhaj. Egy állomással előbb A bútorgyártás nem a bútorgyárakban kezdődik, hanem egy állomással előbb — mondják az érin­tettek, s ebben van igaz­ság. Döntő tényező, hogy mit dolgozhat fel a bútor­ipar. A bútoripart kiszol­gáló fűrész- és lemezipar teljes produktumán belül a lemezáruk aránya évek alatt nem sokat változott. Igaz, ezen belül valame­lyest emelkedett a korszerű farostlemez és a forgács­alap aránya. Ahogy magán a bútoriparon belül is elő­térbe kerültek a moder­nebb technológiák. A múlt esztendőben például a mű­anyag-habbal kárpitozott ülőbútorok aránya már 71,3 százalékot ért el. míg né­hány éve a húsz százalékot is alig, A poliészterrel tör­ténő fényezést az összes bútorfelület 89.5 százaléka esetében alkalmazták 1970- ben, ami megintcsak jelen­tős változás néhány eszten­dő alatt. Ahogy az ipar azt is a fejlődés javára írja, hogy színes bútort ma már főként csak a konyhában használnak az emberek. Igaz. De az is, hogy a szí­nes bútorok termelésének csökkenése együttiárt a vá­laszték szegényedésével, az „egyes” bútorok — a da­rabonként megvásárolhatók — eltűnésével. Ami lehet, hogy az iparnak jó, de a ve­vőnek semmi esetre sem. Sok a kérdőjel Tény, hogy a bútoripar csak a legutóbbi esztendők­ben kezd a szó szoros ér­telmében iparrá válni. Sok még tehát a kérdőjel. Mi legyen az új anyagok ará­nya — pl. a természetes fur- nir helyett a műanyagoké — a termelésben, s besze­A biztonságtechnikai követelményeknek megfelelő fűtött műhelyben dolgoznak a Nemeskadar Szakszövetkezet tagjainak hozzátartozói. (Pásztor Zoltán felvétele) mékek feldolgozásával, ér­tékesítésével. Ilyen az a tevékenység, amelyet a bugaci Űj Re- | ménység Szakszövetkezet i folytat már nyolc eszten- !deje, a Kecskeméti Kon- izervgyárral együttműköd­ve. A gazdaság kezelésé­ben tisztítótelep működik Bugacon, ahol rendszere­sen 80—90 személy — túl­nyomórészt a szövetkezeti gazdák hozzátartozója — dolgozik. Jelenleg vörös­hagymát tisztítanak a gyár számára, amelynek költsé­geit az üzem külön megté­ríti. Mindkét fél jól jár, hi­szen a szakszövetkezet jö­vedelme gyarapodik, a konzervgyárnak pedig a feldolgozó kapacitása bő­vül. Ugyancsak a mezőgazda­sági termeléshez kapcsoló­dó tevékenység a mind több szövetkezetben műkö­dő darálóüzem. Ennek be­vételét fordítja a bugaci Búzavirág, a helvéciai Aranyhomok, a kecskemé­ti Haladás és a többi kö­zösség a mezőgazdasági termeléshez szükséges be­szerzésekre. Jóval az 1048/1971-es kormányhatá­rozat megjelenése előtt nyitott zöldségboltot né­hány szakszövetkezet Bács- Kiskun megyében. A múlt év decemberében megje­lent határozat erre újabb lehetőségeket tárt fel, Íri­szen kilátásba helyezte a kereskedelmi üzlethálózat általános fejlesztésén kívüli támogatást és a hitelt a szövetkezetek zöldségárusí­tó és élelmiszerüzleteinek létesítéséhez. A szőlős gaz­daságok egy részének bor­kimérője, poharazója van. Az orgoványi Rákóczi Szakszövetkezet Alsónéme­feladatainak ellátásán kí­vül, a helyi lakosság szá­mára tehergépkocsijával fuvart vállal, hogy ennek bevételéből egészítse ki az elemi csapás következtében leromlott szőlőültetvényei­nek alacsony jövedelmét. A gyarapodó traktor- és munkagépállomány rend­szeres karbantartására minden nagyobb gazdaság felszerelte TMK-műhelyét. A jakabszállási Népfront Szakszövetkezet a község egykori gépállomásának épületeit vásárolta meg er­re a célra és azokban he­lyezte el kiegészítő üzem­ágát is. Faluhelyen leg­többször a szövetkezet sze­relőműhelye az egyetlen, amelyik a lakosság számá­ra dolgozik. Ezt a dicsére­tes tevékenységet folytatja többek között a helvéciai Aranyhomok, valamint a ladánybenei Erdei Szakszö­vetkezet Ez utóbbi a sze­relőműhelyében olyankor kózó kecskeméti Nemeska­dar Szakszövetkezet a mai követelményeknek megfe­lelő javítóüzemet létesített gépeinek karbantartására, amelyben nem mezőgazda- sági jellegű tevékenységet folytat, de ennek bevételét mezőgazdasági termelésé­nek fejlesztésére költi. A javítóüzemben a tatabá­nyai Delta ipari szövetke­zettel szerződve már két évvel ezelőtt a baromfine­velő épületek takarmány­szállító berendezéseihez ké­szítettek hajtóműveket. Ezt a munkát most is folytat­ják a megújított szerződés alapján. Központi major­jában ezenkívül ládajavító részleget nyitott a Nemes­kadar, ahol a 180 holdas^ közösen művelt földön dol­gozók téli foglalkoztatását oldották meg a Közép-ma­gyarországi Pincegazdaság Alföldi Üzemének segítsé­gévek K. A. rezhetők-e ezek idehaza, vagy csak külföldön? Mi­ként alakuljon az univer­zális és a célgépek száma egy-egy gyáron belül? Ho­gyan valósítható meg a bú­toripar lépcsőzetes együtt­működése? Vagy éppen ez nyit utat a versenynek? Egy nevezőre hozható-e az elméletben meglevő koor­dináció a bútoripar, a ház- tartásigép-gyártás, s a la­kásépítés — házgyártás — között? Ha igen, akkor mi módon? Vigasztalja mindez a ve­vőt? Aligha. A megértés­hez azonban hozzásegít. Ami persze nem menti fel az ipart a teendőktől. Végre: fejlesztés A negyedik ötéves terv a rég áhított fejlesztést hozta meg a bútoripar számára. Űj üzemek építése, re­konstrukciók végrehajtása, nagyarányú gépesítés sze­repel a programban. Mód nyílik a szakosítás, a koo­peráció bővítésére, a nagy sorozatok előállítására, a gyártó üzemekben termelé­si rendet megszabó gépso­rok kialakítására, mert ma még a nagy termelékenysé­gű berendezéseken is jó­részt egyedi darabok ké­szülnek. Csökkenthető a bútorméretek eltérése, mert a mai, néhány centiméte­res különbségek a vevő szá­mára nem nyújtanak tény­leges választékot. Ez utób­bi növelése mellett a nagy sorozatok lehetővé teszik a termelési költségek csök­kentését. S persze, ezer más dologra is szükség van, hogy a bútorkereskedelem képes legyen bemutatni az árut, mert a mai szűk üz­let- és raktárterek a meg­levő választékot is mester­ségesen csökkentik... Legutóbb, az országgyű­lés ülésszakán a könnyű­ipari miniszter elmondotta, hogy a bútoripar fejleszté­si beruházásaira a fedezet kilencven százalékban már ma megvan. Remélhetően ez fedezete annak is, hogy a négy fal közötti, kényszerű és idegesítő já­ték örömtelivé, otthont te­remtővé. a lakást lakályos­sá tevővé váljék. S nem­csak a 400 ezer új családi otthon tulajdonosa, hanem a többiek, minden bútorvá­sárló számára. M. O. Kik jártak a szegedi botanikus kertben ? A szegedi egyetemi bota­nikus kert vendégkönyvi adatai szerint 1971-ben több mint 30 ezren keres­ték fel az 5000 növényfaj érdekes birodalmát. A leg­népesebb külföldi csoport Moszkvából érkezett: a Szovjet Tudományos Aka­démia 40 biológusa. Egyé­ni látogatókat Indiától Ka­nadáig, szinte a világ min­den részéből fogadtak. A látogatók zöme ter­mészetesen hazai vendég volt. A turistaforgalom a legmelegebb nyári idő­szakban, a Szegedi Ünnepi Játékok , idején „tetőzött”, amikor a ritka látnivalók: az indiai lótuszok, a mexi­kói orchideák, a tündér­rózsák pompázásán kívül a kellemes, üdítő környe­zet is vonzotta a termé- szetkedvel őket Segítő kéz if ovalcsics Z. Albert, *' a jóságos arcú mű­vezető, megállt a gépterem végén. Barátságosan rámo- solygott Stáczai Mihályra, a gyár új dolgozójára: — Parancsol savanyú cukrot? — Köszönöm. Nem élek vele — mondta szerényen Stáczai, és gépe fölé ha­jolt. — Kedves barátom, ma­ga új ember nálunk. Tu­dom, hogy egy új mun­kahelyen az ember az el­ső napokban nagyon egye­dül érzi magát. Ha bár­milyen emberi, vagy a munkával kapcsolatos problémája van rendelke­zésére állok. Forduljon hozzám bizalommal — mondta a művezető báto­rítóan, aztán elsietett. Néhány nap múltán Stá­czai segítségkérőén nézett Kovalcsícs művezetőre: — Lenne egy problé­ma ... Az a helyzet ugyanis, hogy ... Kovalcsics közbevágott: — Talán majd legköze­lebb. Az Üj-Zélandnalc ké­szülő töknyalukat kell még ellenőriznem — jelen­tette ki gondterhelten, s elrohant. Másnap délelőtt aranyló napsütés tört utat a ko­mor gépek közé. Stáczai szerényen megállt Koval­csics előtt: — Volt olyan kedves, és megígérte, ha valami prob­léma lesz, segít rajtam. A helyzet a következő ... A művezető mosolyogva bólogatott: — A legnagyobb öröm­mel állok rendelkezésére, ha bármilyen emberi, vagy munkával kapcsolatos problémája van. De meg­bocsát, most rohannom kell. A Dániának szállí­tandó habverők utolsó szé­riájával baj van. És elszaladt. A következő nap delén Stáczai kissé idegesen, de azért még mindig remény- j kedve, Kovalcsics műveze­tőhöz fordult: — Arról van szó... Kovalcsics mosolyogva legyintett: — Boldogan állok rendel­kezésére, de ma vettünk fel egy fiatal munkást. Ve­le kellene néhány szót vál­tanom. És elfutott. Stáczai még hallotta, amint a művezető odaszól az új dolgozónak: — Ha bármilyen embe­ri, vagy munkával kapcso­latos problémája van, ál­lok rendelkezésére. Fordul­jon hozzám bizalommal... Galambos Szilveszter

Next

/
Thumbnails
Contents