Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-30 / 25. szám

4. oldal 1972. Január 30. vasárnap Négyen, szép szándékokkal Oly sok szó éri mostanában kereskedelmünk és vendéglátásunk „házatáját” — némelykor orrolnak is érte — sajtóban és élőszóban. S mondjuk meg, tisz­ta vizet öntve a pohárba: inkább több, mint kevesebb joggal. Sok keserű, személyes tapasztalat után elindultunk a Kecskeméti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szak­munkásképző Iskolába, megkeresni azokat, akik — fél lábbal még az iskolapadban, s a másikkal már munkahelyükön — pályájuk kezdetén vannak. Az a cél vezérelt, hogy megtudjuk: a mai munkásfiatalok hogyan látják a szakmát, amelyet választottak, meny­nyire kritikusak a hibákkal szemben, s ha rajtuk áll­na, mit és hogyan csinálnának másképp? Mire nevelődnek? — Pedagógiai mimikánk „alfája": kialakítani az iga­zi kereskedő-vendéglátó tí­pust — mondja Hazag László, igazgató. — Persze, ez sok összetevőből áll, kezdve az udvariassá,gra nevelés, elemi követelmé­nyén, s folytatva az üzle- tekben végzett gyakorlati munkán, a vevővel való udvarias bánásmódon. Ter­mészetszerűen úgy foglal­kozunk a fiatalokkal, hogy közülük a szocialista ke­reskedelem alapelveit ne csak a reprezentatív, nagy boltokban dolgozók ismer­jék meg és sajátítsák el, hanem a majdani tanyai eladók is. Okosan, céltudatosan Négy fiatallal találkoz­tunk, s értettünk szót az iskolai foglalkozás szüne­teiben. Igyekeztünk az elöl­járóban már körvonalazott kérdésekre választ kapni tőlük, s egyúttal meggyő­ződni rátermettségükről, kezdeményező készségükről, szakmaszeretetükről. Vala­mennyien az iskola har­madéves növendékei.­Tormási Zoltán Tóth Éva az élelmiszer- ipar tanulója, s gyakorlati munkáját Kecskeméten, a hunyadivárosi ABC-áru- házban végzi. — Ha rajtam állna, az árurendelést tenném terv­szerűbbé — mondja. — Nálunk nem annyira vé­szes a helyzet, de dolgoz­tam már olyan boltban, ahol az áruhiány szinte törvényszerű volt. Alapelv legyen tehát: nagyobb kö­rültekintést a rendelések­nél. Profilunknál fogva lénye­gesen szorosabb a kapcso­latunk a vevőkkel, mint például egy ruházati bolt­ban. Jó ez, mert kialakul a bizalom, az egymásra utaltság légköre. Tormási Zoltán a riport­alanyok közt az egyetlen fiú. Felszolgáló az Arany­homok éttermében. — A mi szakmánkban is fontos a jó kapcsolat fel­szolgáló és vendég között. Mekkora önbizalmat ad egy fiatalnak, ha egy törzs­vendég a rendelés előtt megkérdi: „Mit ajánl?” Ezzel elárulta, hogy ad a véleményemre, megbízik az ítélőképességemben, tudja, hogy nem akarom átejteni, a legjobbat kínálom, azt amit az ő helyében magam is rendelnék. Igen fontos alkalmazkod­ni a vendég hangulatához. A jó pincér kicsit pszicho­lógus is: megérzi, hogy a gondjaira bízott valaki tré­fálkozó kedvében van-e, vagy pedig éppen valami­lyen bosszúság érte. Ami a borravalót illeti: jó ha van, de nem minden­áron és nem kiprovokáltan! S a legfőbb elvek egyike, hogy a vendég egyforma. Akkor is, ha nagyvonalú gavallér, s akkor is, ha csak épp annyit ad, ameny- nyi jár. Érlelő vita Dobos Irén szakácstanuló a Hírősben, s egyben fel is szolgál az étterem bisztró­jában. — Én a választékot bőví- teném: több halételt, dié­tás menüt tartanék az ét­lapon. Különlegességekből, vagy hidegkonyhai készít­ményekből is jóval többet kínálnék. Kevesebb obii­gát pörkölt, több könnyű, fehérjedús étel, a „főzelék- skála'’’ kiszélesítése: úgy látom, az igények ez irány­ban nyilvánulnak meg. S ami ugyancsak nem közöm­I bős: az ételek-italok meg­felelő hőfokon tartására is nagyobb gondot kellene fordítáni. Sokat lehetne még javí­tani a dolgozók munkakö­rülményein, bár mi most nem panaszkodhatunk: a közelmúltban beépített el­Horváth Katalin'1 a ruhá­zati szakma képviselője ke- rekasztal-beszélgetésünkön. Négyük közül ő a legcsön­desebb. Mindeddig csupán figyelő tekintettel követte | nyomon az eszmecserét. De j amikor megszólal, neki is I alvad mondanivalója, javas- I l at a. — Több olcsó árut tarta­nék raktáron, a mostaninál bővebb szín- és méretvá­lasztékban. Megengedhetet­len, hogy az olyan ruháza­ti termékek, mint a női ru­ha, vagy a férfizakó hiánycikkszámba menjenek. Karácsony előtt harisnya- nadrágot sem lehetett kap­ni. Az ötszáz forintos pu­lóverekben, s az egyéb luxusholmikban bezzeg nem szűkölködtünk. Vál­tozatosságra van szükség. Kis készlettel nem lehet forgalmat csinálni. Horváth Kati szívóberendezés megfele­lőbb klímát biztosít. No és ami a bérezésit il­leti ... mondjuk ki nyíl­tan: a vendéglátók megle­hetősen szerényen vannak megfizetve. (Ez a kérdés oldotta meg a nyelveket a legjobban, ösztökélésre sincs szükség, kavarognak a vélemények.) Zoli: — Nemcsak azt kellene nézni, mennyit ke­res. valaki, egy-egy. munka­körben, hanem a±t is, mit dolgozik. Nálunk pél­dául főként rendezvények alkalmával akad egy csomó fizikai munka is: asztalci- pelés, székhordás stb. Éva: — A mi szakmánk is pipekedéssel „tarkított”. Sokan el sem képzelik,, mennyi cuccot, zsákot kell hordanunk, s még borra­való sincs. A havi másfél milliós forgalmat nem ad­ják olcsón! Hogyan tovább ? Azt is megkérdeztük: va­lóban hivatásuknak érzik-e azt, ami most a tenniva­lójuk? Irén azt mondja: elégedett a szakmájával, kitart mellette, de hosz- szabb távon ' mások, na­gyobbak a szándékai. Zoli, ha lehet a szakmán belül tovább akar tanulni, fej­lődni. A sokak számára oly vonzó „gebinre” ak­kor vállaikozná, ha megfe­lelő színvonalon, kulturált körülmények között' dolgoz­hatna. (Gyorsan megálla­podtunk abban, hogy a színvonal az * egység vehe­tőiétől ' ''élsösőrbán. Külterületen is lehet nívó­sán kereskedni-, sőt' • italt mérni is, mert a kisven­déglők sincsenek szükség­képpen züllésre ítélve! A kész körülményeket nem kell "feltétlenül elfogadni, s következetesen erős' kéz­zel mindenhol rendet lehet teremteni.) Négy — a fogyasztóközönséggel közvetlen kapcso­latban álló — fiatalemberrel ismerkedtünk. Jó volt látni a bizakodást, a lendületet, a lelkesedést, amely belőlük árad. Lehet, sőt valószínű is, hogy mostani szép elképzeléseikből, sokat remélő terveikből az élet jócskán lefarag majd. De, ha csak egy részét is megvalósítják adnak, amire e röpke beszélgetésben hitet teltek, s ha a későbbi munkában sem hány majd ki bennük szakmájuk szeretető, annak mind ők, mind pedig mi — vásárlók vagy vendégek — egyaránt hasz­nát látjuk majd. Jóba Tibor A megye bemutatkozása Mint már többször hírül adtuk a Budapesten meg­rendezésre kerülő Bács- Kiskun megye bemutatko­zik című rendezvénysoro­zatban szerepel a megye élelmiszergazdasága is. __ Pfenning . Gyulától, a megyei tanács mezőgazda­sági és élelmezésügyi osz­tályának csoportvezetőjétől kértünk e témában infor­mációt. — Három terem all majd rendelkezésünkre a Mező- gazdasági Múzeumban. A felküldött anyag elrendezé­sét az | általunk meghatáro­zott sörrend szerint a mú­zeum kiállító csoportja végzi. Az első teremben álta­lános képet adunk a me­gye élelmiszer-gazdaságá­ról. Fotókon, grafikonokon, tablókpn mutatjuk be az eddigi fejlődést, ismertet­jük a negyedik ötéves terv időszakára vonatkozó el­képzeléseinket. A másik két helyiségben már konkrétabban csopor­tosítjuk a termelőüzemek, az élelmiszeripari vállala­tok, a kereskedelem tevé­kenységének bemutatását. Szerepelnek egyes terme­lőszövetkezetek. állami gaz­daságok termékei, a kon- zervinar készítményei, . a MEZÖTERMÉK által for­galomba hozott áruk. Je­lentőségüknek megfelelően kerülnek kiállításra a ker­tészeti termékek. Találkoz­hatnak a látogatók a sütő­ipar sokféle készítményé­vel. Egyes mezőgazdasági üzemek külön is kapnak hefyet, például a kecskemé­ti Magyar—Szovjet Barát­ság Termelőszövetkezet, amely .a gabonatermelés és feldolgozás teljes vertiku­mát megvalósítja, mivel saját malma, sütőüzeme van. Részt vesznek a kiállí­táson a megye kutatóinté­zetei is. A kiállítás március 4-től 19-ig tart nyitva. Ez idő alatt Budapest egyik kije­lölt üzletében a megye élel­miszer-gazdaságának ter­mékeit meg is vásárolhat­ják a fővárosiak. A Fészek Klubban pedig különleges tájjellegű ételeket kaphat­nak a vendégek. Március 7-én és 8-án tu­dományos tanácskozásokat rendeznek Budapesten, ahol a résztvevők a megye kiváló szakembereitől kap­nak tájékoztatókat. K. S. Csendes esti beszélgetés AZ ÉVES munkáról be­számoló pártalapszervezeti taggyűléseken — ezúttal el­ső alkalommal — nagyon becses elismerésben: Kiváló pártmunkásoklevélben ré­szesült a megyében két­százötven pártaktivista a legkiválóbbak közül. Kecs­keméten a negyvenkét ilyen oklevélbirtokos egyike Gombos György. Vele ke­restem a személyes talál­kozás lehetőségét — Alkalmasabb időpon­tot és helyet nemigen ajánlhatnék, mint az estét a Budai utcai alaoszerve- zetünkben — felelte tele­fonhívásomra munkahelyé­ről. a Budapesti Likőripari Vállalat kecskeméti tele­péről. Maid hozzátette: — Most esedékes a pártbizal­miak elszámolása a tag­díjakkal, legalább velük is megismerkedhet. — Mint láthatja, én már megnyitottam az Irodámat! — fogadott derűsen a zö­mök, deresedé bajuszú Gombos György, amikor negyed hat körül a kerüle­ti pártszervezet helyiségé­be léptem. És csakugyan: bár még nem ontotta a meleget, a kályhában már duruzsolt a tűz. Az íróasz­talon a vezetőség gazdasági reszortfelelősének „ügyvite­léhez” szükséges kellékek­kel körülvéve, Gombos elv­társ éppen a tagnyilvántar­tó könyvbe jegyzendőket hagyta félben. RÖVIDDEL később már akár bennfentes tagjának is érezhettem magam, úgy be­avatott az alapszervezet életébe. Ugyanígy a re­szortfelelősi megbízatásá­nak sokrétűségébe is. — Csaknem minden es­tére akad valamilven el­intéznivalóm. Alaoszerveze- tünk önálló költségvetéssel gazdálkodik. Az én felada­tom egyebek között gondos­kodni a fűtésről, világí­tásról, takarítóeszközökről, az ünnepi rendezvényeink kellékeiről. Aztán a propagandaanyagok' el­számolásai is éppúgy a re­szortomhoz tartoznak, mint a tagdíjakkal kapcsolatos te­endők. Mindezekről bizony­latolás mellett havonta el­számolok a városi pártbi­zottságon. Éppen elég... — próbá­lom közbevetni, de Gombos elvtárs nyomban hárít: — Ó, ha 'tudná, miiven szeretettel csinálom! Párt­tagságom kezdete. 1945 óta szinte állandóan ilyen jel­legű pártmunkát végzek. Persze, mást is. Itt. az alansz^rvezcgben, amelyhez 1959 óta tartozom, először 1983-ban. azóta pedig útra és útra a gazdasági felelős tisztével b'ztnk jrmg a nárt- vezetőségben. Az ilyen nagylétszámú, kétszázkét tagú alapszervezetben na­ponta akad megbeszélni­valója' a vezetőségnek. A kollektivitást szigorúan vesszük, így természetes, hogy nem döntünk, vagy cselekszünk egymás tudta, véleményének ismerete nélkül... KIS IDŐRE félbeszakad a beszélgetésünk. Nyílott ugyanis az ajtó, s a belépő személyében a kerületi pártszervezeti esték ugyan­csak gyakori részese érke­zett. ■ — Miklós Antal elvtárs, a tizenhat pártcsooortbi- zalmink egyike, különben nyugdíjas — ismertet ben­nünket össze Gombos György, majd hozzáteszi: — A közelmúltban tartot­tuk száznegyven kommu­nista részvételével a beszá­moló taggyűlésünket. Mik­lós elvtárs most a hiány­zók nóvsorát hozta, akiknek töhbs égé beteg. Éon a taggyűlésre u+a- 1 ■'->nr toooant be Nov-mi elvtárs, az alapszervezet tit­kára, aki láthatóan szíve­sen kapcsolódik a témá­hoz: — Rendszerint nagyon aktívak a taggyűléseink, de a legutóbbi különösen az volt. Hadd említsek egy kedves .epizódot ezzel kap­csolatban. Még karácsony elótt azok az elvtársaink, akiknek ez a párímunká- juk, meglátogatták a be­teg és az idős párttagjain­kat. Alapszervezetünk összetételéből adódóan so­kan- vannak ilyenek. Nos, Hegyes Gyuláné, a másik kiváló oklevéltuioi (iono­sunk a 89 éves Molnár Sándor elvtársat, aki 1919- ben direktóriumi tag volt, látogatta meg á Béke fa­sori otthonában; Hogy egvik szavamat a másikba ölt°em: : elvtársnő »mlítotf'3 k~~őbb hogy ez a ] 61 Q.crq f ás a MI ü H m.P ­P^tCt-tC rf_> á rá. P"7 fitgní>Bot ljroffv°s volt. "Ma. evon Molnár 5'á’^^or bá­csin ~k. b(V?v az alnoszer- vez^t ^qrnnn tartja ot. Arp^t p’-’o-riV'Dp J*P-0.r* rí Tpf akarok: Már elkezdtük a taggyűlést, amikor szabad­kozva a késésért megérke­zett Molnár bácsi is, aki­nek magas kora miatt', szándékosan nem küldtünk meghívót, ö azonban jól megjegyezte a Hegyes elv- társhő ! által említett idő­pontot és nem tudott ott­hon maradni. Bármennyire nehézkes is neki a busz- közlekedés. NOVOTNI és Miklós elv­tárnok ezután k’"’lör> asz'al- p ál kezd en e*k b e s zol n0 tés- he. az én partnerem Gom­bos Gvörgy p“dig így fű­zi tovább a szót: — Novotni elvtárs a be- te<i á tolató csonortunkat említette. Nagyon fontos­nak tart ink ezt a párt- me>rbíz4tást. mert az ágy­hoz, vegv otthonokhoz kö­tött elvftársaink ilv módon tart!.ók a kanorolatoh a Párttal. árf-c«!«*i1ne>k nlätS­-■'TOT^fO'ínj+í'i^V ó-lofórpl V'írof«. ről. E látogatások aikál- rnávni nem marad el az m.kább fl«?VP'Irr»r»c:<;ó^r)ej]í ''^rrnf pprá pnnr!^ Sem. Egy kis édesség, vagy na­Dobos Irén Tóth Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents