Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-30 / 25. szám
PRÁGAI TANÁCSKOZÁS KÁDÁR JÁNOS ALÁÍRJA ”'1 ... A prágai Várban tanácskozott két napon át a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé. Kádár János, a magyar küldöttség vezetője aláírja a prágai tanácskozás dokumentumait. AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Gromiko megkezdi tokiói tárgyalásait. Folytatódik Bangla Desh elismerésének folyamata: a Szovjetunió, majd a hét során hazánk is elismeri az új államot. KEDD: Amerikai gépek ismét bombázzák a VDK-t. Colombo kormányalakítási tárgyalásai Rómában. SZERDA: Prágában befejeződik a Varsói Szerződés politikái tanácskozó testületének ülése, aláírják a záródokumentumokat. CSÜTÖRTÖK: Vietnami részről visszautasítják Nixon nyolcpontos csomagtervét. Véget ér a jugoszláv pártkonferencia. PÉNTEK: Szadat elnök moszkvai útjának bejelentése. Addisz Abebában ülésezik a Bizonsági Tanács. SZOMBAT: A Béke-világtanács elnöksége Helsinkiben tárgyal. így látta a hetet hírmagyarázónk, Réti Ervin: * A HÉT eseménye a prágai tanácskozás volt. A Varsó Szerződés politikai tanácskozó testületé, vagyis az európai szocialista országok szövetségének csúcsértekezlete elsősorban földrészünk problémáival foglalkozott. Jogosan jutott arra a következtetésre, hogy Európában új politikai légkör van kialakulóban, s reális lehetőségek nyíltak a biztonsági konferencia mielőbbi összehívására. A SZOCIALISTA országok új, nagyfontosságú kezdeményezést tettek, s ez már egy konferencia érdemi, lényegi tárgyalásaira vonatkozik. Hét pontban összegezték a békés egymás mellett élés, a jószomszédi együttműködés alapszabályait. A dokumentum fontos része a kölcsönös haderőcsökkentésről vallott nézetek: a szocialista országok hajlandók az eszmecserére, s olyan megállapodások elérésére, amelyek valamennyi fél érdekében állnak. Egy olasz polgári lap találó szavaival: a prágai okmányok kedvező lélektani körülményeket teremtettek az európai konferencia előmunkálataihoz. A PRÁGÁBÓL szárny- rakelt javaslatok fontosságát aláhúzza, hogy földrészünkön és a túlsó atlanti parton vannak erők, amelyek e javaslatok megvalósulásának fékezését, elodázását szeretnék. Amerikai lapokban máris olvashatunk célzásokat, hogy az idei amerikai elnökválasztások miatt Washington nem érdekelt egy európai értekezlet megtartásában. Dehát választások lesznek jövőre is — például az NSZK-ban, az efajta hivatkozást a végletekig, lehetne folytatni... Változatlanul tevékeny küzdelembe van tehát szükség az európai kibontakozás előmozdítására. A VARSÓI Szerződés országai szükségesnek tartották, hogy külön nyilatkozatban fejezzék ki szolidaritásukat a harcoló indokínai népekkel. Ami Vietnamban, illetve Vietnammal kapcsolatosan történt a héten, még inkább alátámasztja ezt az állásfoglalást. A frontokon növekedett az ütközetek hevessége, s az amerikaiak szőnyegbombázásokkal, valamint a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni ismételt légitámadásokkal próbálják „ellensúlyozni” nehézségeiket és kudarcaikat. KÖZBEN Nixon elnök — szinte a választási küzdelem bevezetőjeként — közzétette nyolcpontos csomagtervét. Az Egyesült Államok elnöke kilátásba helyezi az amerikai csapatok hat hónapon belüli visszavonását. amennyiben n „csomag” egészében sikerül ne megállapodni. Ezután azonbfm a különböző feltételek következnek, amelyek hamar kimutatják a tényleges szándékokat. Nixon nem kevesebbet kíván, minthogy a szabadságharcos erők hagyjanak fel akcióikkal, stabilizálódjék a saigoni rendszer, s ez az apparátus készítse elő a választást. Legfeljebb any- nyi lenne a szépségflast- rom, hogy maga Thieu közvetlenül a szavazás előestéjén lemondana — miután már előzőleg megadta az alaphangot. Nixon cso- mogja tulajdonképpen a "aigoni rendszert takarja, az elnök úgy szeretné csökkenteni az amerikai terheket és részvételt, hogy hűséges csatlósa továbbra is helyén maradjon. Vietnam és Indokína népei nem azért folytatták és folytatják áldozatos harcukat, hogy a rendezés érdekeik ellen, egy idegen hatalom szájaíze szerint következzék be. Vietnami részről határozottan visszautasították Nixon elképzeléseit, s visszatértek az egyetlen reális megoldáshoz, aDIFK emlékezetes hétpontos indítványához. AZ EGYESÜLT Államokban a közvélemény egyrészére talán némi hatást gyakorolhatott a nixo- ni taktika — leghevesebb bírálói, Edward Kennedy és mások azonban máris rámutattak az elnök érveinek tarthatatlanságára. A New York Times szerint Nixon célja nem utolsósorban egy pekingi sand'tás volt, három hét múlva esedékes kínai látogatásához akart ezzel is kedvezőbb légkört teremteni. A PRÁGAI elemzés a nemzetközi kapcsolatok pozitív példájaként hivatkozik a szovjet—francia viSZIDKI KORMÁNYNYILATKOZATA Kairóban megnyílt az EAK nemzetgyűlésének időszaka. Aziz Szidki miniszterelnök ismertette a kormány programnyilatkozatát. A kormányfő parlamenti beszédét a rádió is közvetítetté, szonyra. A hét eseményei viszont hozzájárultak ahhoz, hogy felvillantsák egy hasonló modell kialakulásának lehetőségeit a Szovjetunió és Japán kapcsolatában. A szigetország gazdaságilag máris a Szovjetunió elsőszámú tőkés partnere, de a politika' kapcsolatokban elmaradás mutatkozott. Gromiko tokiói tárgyalásai új szakaszt jeleztek, s még az idén szovjet—japán kormányfői .látogatásokra is sor kerülhet. Elsőízben került szóba közeli és reális lehetőségként, hogy a két ország megkösse a béke- szerződést, ami nemzetközi jogilag lezárná a második világháború egyik rendezetlen hagyatékát. A Távol-Keleten ez jelentőségében és hatásában szinte megfelelne a szovjet- nyugatnémet és lengyel— nyugatnémet szerződésnek. Ügy tűnik, hogy az idén, néhány ízben még szólni fogunk a szovjet—japán kapcsolatok fejleményeiről. VÉGEZETÜL tekintsünk még az afrikai földrész két pontjára: Kairóra és Addisz Abebára. Egyiptomban normalizálódott a helyzet. Nem minden konfliktus nélkül, de abbamaradtak a diákmegmozdulások. A helyzet bonyolultsága mutat ja,, hogy miközben a diákok a legradikálisabb követelésekkel léptek fel, — és sokan közülük őszintén hittek is azokban — jobboldali elemek, így a betiltott Muzulmán Testvériség tagjai az elnökkel szembeni elégedetlenség keltésére használták ki a zavaros állapotokat. A mohamedán világ most különben a Bajram ünnep miatt viszonylag csendes. Bejelentették azonban, hogy Szadat febrúár elején külföldi útra indul. Politikailag a legjelentősebb állomás az egyiptomi elnök moszkvai látogatása lesz. AZ ETIÓP fővárosban a Biztonsági Tanács ülésezése okoz élénkséget. Tizenöt ország delegációi, Waldheim főtitkár, százhuszonöt technikai munkatárs, százhúsz sajtótudósító: zsúfoltak voltak az addiszi légi- i áratok, megteltek a szállodák, az Africa Hall-ban, ís nehéz üres szobákat találni ... Változó világunknak szinte jelképe, hogy a Biztonsági Tanács több. mint két évtized után először kimozdult New Yorkból, s az időszerű afrikai problémákat (Dél-Afrika elítélése: Namibia függetlenségi követelése; a portugál gyarmatosítással szembeni állásfoglalás; a rhodesiai telepesek elleni szankciók) — a fekete kontinensen, Afrika Házában tárgyalja meg. A SZOVJET KÜLDÖTTSÉG FOGADÁSA Képünk a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének ülésén részt vevő szovjet delegáció ünnepélyes fogadásán készült, (balról jobbra) L. Svobcda elnök, L. Brezsnyev, az S5ZKP főtitkára, A. Koszigin miniszterelnök, G. Husák, a CSKP főtitkára' és L. Strougal csehszlovák miniszterelnök. SZATO FOGADTA GROMIKÓT A Tokióban járt Gromiko szovjet külügyminiszter, a két ország kapcsolatairól tanácskozott Szato japán miniszterelnökkel. HAZATÉFvöK Calcuttái jelentés szerint — a 10 millióból — már csalánom 6 millió kelet-pakisztáni menekült hazatért a Bangla Desh Népi Köztársaságba. Hazatérőket ábrázol képünk.
