Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-29 / 24. szám

1972. január 29., szombat S. oldal Összehangolt város- és iparfejlesztés Kiskunhalason Napirenden: a kisajátítások ISiési tarlotl a Kecskeméti \jtm Tanács VJ. (Folytatás az 1. oldalról)) Kiskunhalas politikai ve­zetői tisztában voltak az­zal, hogy csupán a jó ha­tározatokkal nem sokra mennének. A városban hat tárcaipari vállalatnak — a Baromfiipari Trösztnek, a Fémmunkás Vállalatnak, a Papíripari Vállalatnak, a Ganz-MÁVAG-nak, az Épü­letasztalosipari Vállalatnak és a Pamutipari Vállalat­nak — van gyáregysége. Meghívták hát egyszerre mind a hat vállalat vezér- igazgatóját a városi párt- bizottságra. Ismertették előttük a pártértekezlct ha­tározatát, mind az ipar, mind a város kulturális, egészségügyi, szociális és kommunális fejlesztésére vonatkozóan. A nagyválla­latok vezetői megértették, hogy a gyáregységek csak úgy termelhetnek eredmé­nyesebben, ha Kiskunhala­son az ipar és a város in­tézményeinek fejlesztése összehangoltan történik. Megígérték, hogy mindezt figyelembe veszik, s a vál­lalati gazdálkodás keretein belül erre is gondot fordí­tanak. A kapcsolatok oly­annyira szorossá váltak, hogy a vezérigazgatók kö­zül hároman beszámoltak a városi pártvégrehajtó bi­zottságnak vállalatuk kis­kunhalasi fejlesztési ter­veiről. A tárcavállalatok halasi gyáregységeinek fejlesztése ilyen előzmények után nagy lendületet vett. Jó ütem­ben halad a Papíripari Vál­lalat üzemének építése, amely ha elkészül, újabb 250 női munkaerőt alkal­maz. A Pamutipari Válla­lat új üzemi csarnokába 800 korszerű automata szö­vőgép kerül. Az Épületasz­talosipari Vállalat gyárára a házgyári program kere­tében hárul majd nagy sze­rep. A Fémmunkás Válla­lat gyára a könnyűszerke­zetes építési programba is bekapcsolódik. A Ganz- MÁVAG új fajta aggregá­torok, csuklós villamosalvá­zak gyártását kezdi meg a Baromfiipari Vállalat gyár­egységében pedig már el­készült a soványbaromfi­feldolgozó gépsor, s remél­hetően az üzem további, vasná. És könnybe lábad a szeme, amikor egy buda­pesti élményét feleleveníti. Műtétre volt szüksége, ez­ért 1970 őszén az NDK-ba utazott. Mielőtt a műtőasz­talra került volna, tudo­mására jutott, hogy hazá­ját — november 22-én — megtámadták a portugál gyarmatosítók zsoldosai. — Percig sem tudtam nyugodtan maradni, s ope­ráció nélkül a legközelebbi repülőgépen hazaindultam — mondja. — Budapesten, a repülőtéren .várakoznom kellett az átszállásra. Be­teg is voltam, s mivel a trópusi léghajlathoz vagyok szokva, irgalmatlanul fáz­tam, vacogott a fogam. S akkor egy magyar férfi, ott, a tranzitváró-terem- ben, lévetette a nagykabát­ját, rám terítette. Soha sem felejtem el... S ha még hozzáteszem, hogy a fiam 1962-től hat éven át az önök fővárosában tanult, a Műszaki Egyetemen szer­zett építészmérnöki diplo­mát, azt hiszem, felesleges bizonygatnom, miért rajon­gok úgy a magyarokért. Fiával, a megnyerő mo­dorú, 29 esztendős Barry nagyobb arányú fejlesztésé­re is sor kerül. A pártbizottság még ennél is szorosabb kapcsolatot épített ki a gyáregységek és helyi vállalatok vezetői­vel. A város üzemeinek igazgatóiból létrehozta az „üzemi tanácskozó testüle­tet”. Ez a testület szükség esetén a párttitkárokat, szb-titkárokat és főkönyve­lőket is bevonja a tanács­kozásaiba. Ily módon elér­ték, hogy a gazdasági ve­zetők jobban magukénak érzik a város gondjait. Amellett, hogy igyekeznek összehangolni a belső üze­mi problémák megoldását, — megállapodtak többek között abban, hogy nem csábítanak el egymástól munkaerőket — együttmű­ködnek a tanáccsal, a la­kásépítési (öt év alatt 1400 lakás), szakmunkásképzési stb. gondok megoldásában. Az ősszel például kide­rült, hogy mintegy 60 gyer­mek óvodai elhelyézéséről kellene gondoskodni, mert különben ennyi kisgyerme­kes anya kénytelen a ter­melőmunkából kiválni. A városi tanács a középisko­lás leánykollégiumban tu­dott adni helyiséget, a szük­séges anyagi fedezetet azonban nem tudta előte­remteni. A probléma úgy Alhassaneval másnap Lá­béban találkozunk. Ö Kö- zép-Guinea építésügyi fő­nöke. Kitűnően beszéli nyelvünket; ha telefonon váltanék vele szót, nem mondanám meg, hogy bő­rének színe csokoládébar­na. — Gyakran gondolok Budapestre, Magyarorszá­got a második hazámnak érzem és vallom — mond­ja. — A Műszaki Egyete­men kitűnően tanítanak. Magammal hoztam több magyar könyvet, hogy ne felejtsem el második ha­zám népének, testvéreim­nek nyelvét. Budapesti ba­rátaimtól és az egyetemtől is kapok néha könyveket. Szándékom, hogy az egye­temmel még szorosabbra fűzöm a levelező kapcso­latot. Egyebek közt azért is, mert szükségem van egykori tanáraim tanácsai­ra, az új építészeti eljárá­sok megismerésére. Mert nálunk rengeteg az építe- nivaló. Most például egy alumíniumgyárat és ce­mentgyárat építünk. Az utóbbiból nagyon sok kell hazámnak, hiszen láthat­ták, milyen nyomorúságos oldódott meg, hogy az egyik üzem a berendezést adta, a másik az óvónőt vet­te állományba, és így to­vább. Azóta elhatározták, hogy közösen 75 gyermek elhelyezésére alkalmas óvo­dát építenek, amelyet az idén szeptember 1-én nyit­nak meg. A kivitelező ugyan a tanácsi költségve­tési üzem lesz, de a válla­latok sajátrezsis brigádjai ingyenesen sok szakipari munkát végeznek el. Nagy gondot okoz a szak­munkás-utánpótlás. Az ipa- rilanuló intézet bővítését ugyan (ezer személyesre) elkezdték, ám igen sok szakmunkásjelölt fiatalt a környező tanyavilágból kell toborozni, akiknek szállás­ra van szükségük. A válla­latok 160 személyes ipari­tanuló kollégium építését tervezik, amelynek kivite­lezéséhez még ebben az öt­éves tervben hozzákezde­nek. A legtöbbet a Ganz- MÁVAG teszi a szakmun­kás-képzésért, évente 140 ipari tanulót iskoláz be. Kiskunhalason azt tart­ják, jó ütemben halad a IV. ötéves terv célkitűzé­seinek valóraváltása, a párthatározatok azonban még sokszor előkerülnek majd az íróasztalokból. N. O. viskókban laknak a guineai parasztok, sőt a városiak jelentős része is. A mi hazánkfiai közül többen segítik közvetlen munkájukkal e sokat szen­vedett népet. Conakry, a főváros egyik kórházában a Márton orvosházaspár gyó­gyítja a betegeket, az egye­temen, ahol 1600-an tanul­nak, Marton Imre filozófus tanítja a marxizmus—le- ninizmust. (ö egyébként gyakori vendége Sekou Touré elnöknek.) És Budai László, valamint Szépföldi József személyében a spor­tolásra is egyre nagyobb gondot fordító guineai nem­zeti, illetve a fővárosi lab­darúgó-válogatott edzője is magyar. E földrajzilag távoli nép elegendő bizonyságból tud­ja hát, hogy kik a barátai —, s ismeri ellenségeit is. Az említett portugál ag­resszió visszaverése — Marton Imre erről írt cik­két idézve — „megkövetel­te a guineaiak önbizalmát és az államfő hazai, sössz- afrikai tekintélyét”. A portugál fasiszta rend­szer zsoldosai által végre­hajtott és az amerikai im­Kecskemét történetének legutóbbi két esztendejére esik a legtöbb, a város fejlődésére igen jelentős, elsősorban a központ és a széchényivárosi új lakóne­gyed képét megváltoztató kisajátítási eljárás. Ezekről tárgyalt pénteki ülésén a városi tanács végrehajtó bizottsága. Az igazgatási osztály, az egyéb illetékes osztályok és a társhatóságok bevonásá­val, azok által hathatósan támogatva, a kisebb kisa­játításokon kívül nyolc ki­emelt eljárást folytatott le az említett időszakban. Ilyenek voltak a városköz­pont építésének három üte­mét, továbbá a széchenyi- városi és a házgyári épít­kezést, végül a 900 ágyas új kórház létrehozását megelőző szanálások. A munka szerteágazó és számos jogszabályban ren­dezett hatósági tevékenysé­get igényelt. Külön gond a felszámolásra kerülő épü­letek lakóinak elhelyezése. Csupán az újjáalakuló vá­rosközpontban 81 lakóépü­let került kisajátításra, és 213 lakó elhelyezéséről kel­lett gondoskodni. A nyolc perializmus részéről is tá­mogatott, két oldalról —az óceánról és a szárazföldről — indított támadásnak a segítésében nem kis ré­sze volt az új világ belső ellenségeinek, a neokolo- nialisták jól megfizetett lakájainak, „ötödik hadosz­lopa” tagjainak. Az állam- igazgatás és a hadsereg több magas rangú tisztség- viselője, illetve tisztje lett áruló. A Conakry-i Nép Palo­tájában, az egyik széles fo­lyosón állandó kiállításon láthatók hónapok óta a ha­zaárulókról készített fény­képek. A kormány néhány hónapja kiadta az úgyne­vezett „fehér könyv*’-et, amely 700 oldalon ismerte­ti e brigantik aknamunká­ját. Azt is, ki, hány ezer dollárt kapott népellenes tevékenységéért az USA kémközpontjától, a CIA- tól. Hasztalan volt törekvé­sük, sok évi börtön, vagy bitófa lett a vége a haza­árulásnak. A nép eltiporta ellenségeit —, s ugyanak­kor szívére öleli a barátait. Tarján István Következik: Árad a Kongó kisajátítási egységben sza­nált épületek lakóinak ösz- szesen 311 lakásra van jo­gos igénye. A városrendezési terv végrehajtása során eddig kisajátítási kártalanításra csaknem 37 millió forintot fordítottak. Érthetően sok probléma merül fel e munkák kap­csán. 'A lakóknak olykor sajátos, de méltánylást ér­demlő igényeiről igyekez­nek a lehetőség szerint gondoskodni. Néhány, már régebben kisajátított ház állaga egyre romlik, s a lakók joggal sürgetik a cserelakásban történő mi­előbbi elhelyezésüket. Ezért az eddiginél tervszerűbb kisajátítási, illetve szaná­lási program kialakítására van szükség. Az ülés során a végre­hajtó bizottság állást fog­lalt annak érdekében, hogy a jövőben hatékony intéz­kedésekkel csökkentsék a MEGADATOTT számára az az öröm, hogy élete utolsó éveit szülőhazá­jában tölthette. A világhí­rű kommunista művészt megillető tiszteletteljes gondoskodással igyekezett a Magyar Népköztársaság kormánya a pihenéshez, az alkotáshoz szükséges körül­ményeket megteremteni számára, amikor bejelen­tette, hogy Budapesten sze­retne dolgozni. Abban a városban ahol a művészet­barátok ennek a századnak az első évtizedében felfi­gyeltek a tehetséges laka­tosgyerekre. ösztöndíjjal végezte el a Képzőművé­szeti Főiskolát. Itt érte el első nagy sikerét. Az Ifjú Művészek Egvesületének kiállításán az állam és a jánoshalmi származású, ko­rábban a kecskeméti mú­zeumot is nagyértekű kép- gyűjteménnyel támogató Nemes Marcell vdlameny- nyi festményét megvásárol­ta. Hosszabb külföldi tanul­mányúiról hazatérve azon­nal csatlakozott az antimi- litarisla mozgalomhoz; a legelsők közölt ismerte fel, hogy a békéért is küzdeni kell. Művészetét is a szük­séges forradalmi változá­sok, tettek, a cselekvés szolgálatába állította. Együtt szerkesztették Kas­sák Lajossal a Ma című folyóiratot. Harcos fiatalsá­guk néhány hónavját Kecs­keméten töltöttéit. A mű­vésztelepen laklak, a leg­szélső, a Park étterem mö­gött levő hajdani műter­mes házban. Hét esztende­je, amikor Kassák a vá­rosi tanács művelődésügyi osztályának vendégeként néhány napot a megye- székhelyen töltött, felke­restük a villalakást. Az író szomorúan állapította meg, hogy bizony elhanyagolt, gondozatlan az épület és a környék. A VAROS múltjára vo­natkozó emlékeket gyűjtö­getve leveleztem a Moszk­vában élő mesterrel is. Tudtuk — irta — amikor Kecskeméten voltunk, hogy „az emberiség történeté­nek legnagyobb forradal­ma már előrevetette füzét, megmutatkozott a proleta­riátus aktív harca” — „ter­mészetesen a kultúra és a kisajátítás és a lakások kiürítése közötti időszakot. Megállapodás született, amelynek értelmében a le­bontandó épületekről fény- képfelvételek. készülnek, s ezeket a műszaki osztályon albumban gyűjtik majd össze. A napirend további ré­szében a_ lakásépítések helyzetéről, illetve az ez­zel kapcsolatos feladatok­ról tanácskoztak. Tavaly Kecskeméten 686 lakást vettek használatba tulaj­donosaik. Ezek közül 157 a családi ház és a magán­lakás. Kedvezőtlen jelen­ség a nagy számú engedély nélküli építkezés. A múlt évben 263 ilyen esetet tar? tottak nyilván. Ez csaknem a 40 százaléka az enge­déllyel birtokba vett laká­sok számának. • A végrehajtó bizottság ülése bejelentésekkel ért véget művészet nem állhat sem­leges pozícióra ebben a, nagy históriai folyamat­ban.” Vitz Béla tavaly, már idehaza tartózkodva alkal­mat adott arra is, hogy hosszasan beszélgessünk munkásságáról és Kecske­métről. A Gellért Szálló közelében levő müvészház egyik földszinti lakásában lakott, Hermann Lipót szomszédságában. Lassan, fáradtan, de nagyon szíve­sen idézte fel emlékeit és terveit. A SZOVJETUNIÓT má­sodik hazájának tekintette. Már ismerték nevét a nemzetközi munkásmozga­lomban, amikor véglegesen Moszkvában telepedett meg, a húszas évek köze­pén. A Becsben kiállított ludditák sorozatot a szocia­lista művészet kiemelkedő remekei közé sorolták és elismerést szerzett a Fran­cia Kommunista Párt ké­résére antiimperialista réz­karcsorozata is. Bármire terelődött a szó, Uitz Béla igyekezett a té­ma gazdasági-társadalmi, ideológiai összefüggéseit érzékeltetni. Barátait is vi­lágnézetük alapján válo­gatta. (Vágó Bélát perce­kig méltatta: következetes­ségéért és fáradhatatlansá­gáért.) A személyi kultusz éveiben öt is meghurcoltak, de szabadulása után bará­tai segítségével újra méltó feladatokat kapott. Kitünően emlékezett 1516-os kecskeméti tartóz­kodására. Eléggé elszige­telődött a müvésztelep az álmos városban, de így is sikerült találkoznia néhány haladó gondolkodású, a jövendő fejlödésirányát előre látó emberrel. Megkérdeztem búcsúzóul, hogy miként összegezi a küzdelmes, harcos évtize­dek tapasztalatait: „Nekem örvendetes életem volt” — így válaszolt. MAR 1922-BEN így Ír­tak róla: „Soha egy pilla­natra nem alkuszik, és so­ha egy ecsetvonást nem tesz, amit nem szívéből tenne.” Íme a nagy művé­szet, a nagy élet titka. Holtai Nándor A Ganz-MAVAG legújabb gyártmánya a Rába-Mann aggregátor. A 90 kilowat- tosteljesítményű berendezésből az idén 30 darabot készítenek. A legtöbbet az Országos Kőolajipari Tröszt rendelte belőle. J. T. Uitz Béla halálára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents