Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-28 / 23. szám
1972. Január 28., péntek 5. oldal Megjelenik a kritikai kiadás és a részletes életrajz első kötete Értékes könyvek a Petőfi-jubileumra A kulturális intézmények már megkezdték a felkéjlést Petőfi Sándor születése közelgő százötvenedik fordulójának méltó megünneplésére. A könyvkiadó vállalatok szerkesztőségeiben is meg- lönböztetett figyelemmel munkálkodnak a jubileum calmából megjelenő kötetek kéziratain, nyomdai elő- szítésén. Erről győződtünk meg amikor két kiadó irányú terveiről tájékozódtunk: A „Szépirodalmi” szép és lekes kiadványok sorá- 1 ki'szül a másfél száza- s évfordulóra. Teljes életívét Borsos Miklós il- íztráció;val díszített, rep- ientatív kiadásban jelen- ,i meg. ,A helység kalapácsa”, a inos vitéz” és „Az apos- ” mellett kisebb elbe- :lő klöteményeit is tar- mazza majd az Olcsó inyvtár „Petőfi Sándor jaszélő költeményei” cí- i kötete. A költő tizenkét versé- k eredeti kéziratáról ké- ilt hasonmások láthatók Magyar Helikon gondosában megjelenő „Tizen- t vers” című kötet. A üjteményhez Juhász Fene írt „A szent gyűjtőtó” címmel előszót. A myvet Szántó Tibor ter- :Zte. Az Arcok és vallomások rozat számára írja Jutsz Ferenc Petőfi Sándor- 1 szóló tanulmányát, ely a sorozat köteteihez éltón, sok illusztrációval lenik meg az évfordulóA Petőfi-kutatás legMiezőgazdasági könyvespolc Nagy öröm a kiskert Egyik leghasznosabb idő- jltés a kertészkedés. A agyvárosi ártalmak elől a labadba menekül a mai .r.ber. s akinek van egy is telke, az összeköti a asznosat a kellemessel, lilyen legyen a kert? Mit srmeljünk benne, milyen lkat ültessünk. hogyan Dndozzuk? Erről szól Zaty- ó Lajos és Draskóczy Er- sébet könyve, a Nagy öröm kiskert amelyet most je- mtetett meg második, ja- ított kiadásban a Mező- azdasági Kiadó. A Művé- zi illusztrációkat Szabó ldikó készítette. i | újabb eredményeit adja j közre a nemrég elhunyt | irodalomtörténész, Mezősi Károly, „Közelebb Petőfi- ; hez” című kötete. A tanulmányok Petőfi életrajzának sok, eddig homályos pontjával foglalkoznak, s olyan új adatokat tárnak fel, melyek száz esztendő óta elfogadott irodalomtörténeti vélekedéseket ingatnak meg. A szerző a költő több versének keletkezési körülményeit tisztázza, a versek új értelmezésére is ösztönözve. Illyés Gyula írja a bevezetőjét, összekötő szövegét, képaláírásait a „Petőfi és kora” című fényképalbumnak. Neves fotóművészeink azokról a falvakról, városokról és tájakról készítettek felvételeket, melyekben Petőfi élt és arról a környezetről, tárgyi világról, amely körülvette. A könyvet Nyilassy Vilma, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa szerkeszti. Szalai Anna könyvében, a „Viharos évfordulódban az 1923-as Petőii-centená- rium eseményeit, publikációit gyűjtötte össze. Rubin Péter, az Akadémiai Kiadó osztályvezetője közölte, hogy 1972-ben egy, 1973-ban hat kötetet adnak ki a XIX. század nagy magyar poétájának munkásságáról. Már nyomdátjan van Fekete Sándor: Petőfi romantikájának forrásaihoz című tanulmánya. Gál- di László — J. Soltész Katalin — Szabó Dénes állította össze a Petőfi szótár első kötetét. Turóczi-Tros- tel József: Petőfi-tanulmá- nyok és Lukácsy Sándor: Petőfi világnézete című kötetek elsősorban a szakemberek érdeklődésére tartanak számot, míg Fekete Sándor Petőfi-életrajz című monográfiájának első kötete a nagyközönség körében is nyilván népszerű lesz. Régi mulasztást pótol a Petőfi-okmánytár és a kritikai kiadás I. kötetének közreadásával a kiadó. Borsos Miklós rajza a Petőfi „összesben”. Házunk táján i van akkor, ha az újságírónak két >rogram közötti időben vá- •akoznia kell? Nem, nem így van. ahogy kívülálló dképzeli. Dehogy ül le cikket írni mondjuk egy „har- nadik” témakörből! A legkifizetődőbb elmélye- lésre fordítani az ilyen íjándékpercéket. Legalább székét — chm, chm ... íme most is, — hogy élénkítsem meditációm hatását. kihúzom az íróasz- talfiókot, s kiemelem sarkából az apró lapkivágásokat. amelyeket — sajátos módon — egyik kollégám vadászgat össze rendszeresen a saját újságunkban felfedezett bakikról, fogalmazásbeli sántaságokról, nyomdahibákról. Ilyenekből szoktunk jól élni, úgy sajtónap táján, amikor is önkritikára vetemedünk — a gyöngyszemek közlésével. De miért kellene ezzel mindig december elejéig várni? Hol van az előírva. hogy a sajtó ne bonthasson formát? U ccu, böngészgessünk hát a kis papírcetlik közt, s emlékezzünk meg néhány torzszülöttecskéről. Ehol van ni, egyik fogalmazásbeli remeklésünk Kecskemét helyi közlekedésének javításáról. A városi tanács vb egyik üléséről informál a cikk imigyen: „Először a kedvezőtlen adottságú kecskeméti termelőszövetkezetek gazdálkodásáról tárgyaltak, majd a város helyi forgalmának könnyítésére öt Ikarusszal, illetve két csuklós busszal növelték a járműparkot.” — Eszerint tehát alighogy végeztek az első napirenddel, hipp- hopp, 7 busszal ott helyben. s abban a mlnutában felduzzasztották a jármű- oarkot. Tgaz. az előbbi mondatban fölösleges a „fel” igekötő a „duzzasztották” előtt, mivel hogy „le” duzzasztani nem szoktunk, de ha már a tsná'-s a mi hírős városunké ilyen csodákra képes, miért .sajnálnánk azt a kis szótöbbletet. Viszont — visszatérve az idézett mondatra — kényelmetlen helyzetbe kerülne a lap, ha a tömegkommunikációs eszközök kapva kapnának a szenzáción, majd a csoda közhírré tétele után csődülnének más városi tanácsok küldöttei Kecskemétre. Tapasztalatcserére. Érdeklődni, hogy csináltak egyetlen vb-ülésen 7 autóbuszt Kecskeméten? Jobbára nem is szakmabeliek. M ásik apró elírásunk meg az idegenforgalom növekedésére lenne hatással, ha történetesen 1. oldalon lát nyomdafestéket a Duna—Tisza közi Mező- gazdasági Kísérleti Intézet tisztavérű jersey-tehénállo- mányáról közölt hír. Arról van szó. hogy „A kis testű tehenek 3 ezer literes évi teUermesztés melMt 6.5 százalékos zsírtartalmú te- iet adnak”. Mert nem mind-mnani látvánv lehet egy kísérleti intézetben sem. hogy azok a kis testű tehénkék a legelőn, szántóföldön plattyoggatva tejet Jót, jól... A Kecskeméti Műsorkalauz termesztenek. Mondjuk, a termesztés egyik fázisát, a gondos trágyázást el tudjuk képzelni. A tehenek j ehhez széles szakmai alapokkal rendelkeznek. Csak hogy vetik a tejmagot? Sekélyen, mélyen szántott talajba? Vetőgéppel vagy hagyományosan — lábbal? No ugye már a tej-vetésnél mennyi bökkenő? Hát míg megtermesztik azok az édes kis testű bocik? S ráadásul azt a nagy zsírtartalmat is hozzáadják! Örömmel tájékoztattuk olvasóinkat a Kecskeméti Műsorkalauz „feltámasztásáról”, első számairól. Meggyőződtünk arról, hogy szükség van a megyeszékhelyen egy pontos, megbízható, rendszeres kulturális tájékoztatóra. Szüksége van erre a rendező szerveknek és a város lakosságának. Véleményünket továbbra is fenntartjuk. A kiadvány fontosságának, nélkülözhetetlenségének, „lehetőségeinek” tudatában idejekorán szólnunk kell az utóbbi hónapok során tapasztalt fogyatékosságokról. Akkor került az érdeklődők kezeihez a januári szám, amikor a meghirdetett program fele már „lefutott”. Kisebb-nagyobb késések máskor is előfordultak. Kár, mert az utólagos reklám felesleges, bosszantó. Tájékozódtunk a késések okairól. Megtudtuk, hogy a városban működő kulturális intézmények egyike- másika a kölcsönösen elfogadott határidő után küldi be olykor műsortervezetét. Miért? A program „az utolsó előtti pillanat- ! ban” is cseppfolyós állapotban van, tele bizonytalansággal, mert későn fogtak az előkészítéshez. Kevés idő jut a sebtében-ha- marjában összehozott rendezvények kellő előkészítésére, népszerűsítésére. Az efféle rögtönzések nehezítik a városi program ösz- szehangolását, az átgondolt irányítást, az együttműködést. Ma a jól működő köz- művelődési szervezetek, testületek két-három hónapra „előre” dolgoznak. (A színház, a filharmónia egy esztendőre előre meghatározza műsorát!) Az ötlet- szerűség káros következményei tehát nemcsak a késve beküldött havi tervekben mutatkoznak: kihatnak a kulturális tevékenység egészére. A kiadványnak — a kulturális műsorok havi menetrendjének — csak úgy lesz hitele, ha a szerkesztők megkövetelik a beküldött programok betartását. Az utóbbi hónapokban többször tapasztaltunk — például a művelődési központ műsornaptáréban — eltérést az előzetes tájékoztatás és a valóság között. Sajnos, más intézmények is elkövetnek hasonló hibákat. Kiemelt keretes hirdetmény közli a januári számban, hogy Petőfi él címmel irodalmi estet rendeznek 17-én, az Országos Nevelőotthonban. Nos — most már tudjuk —, hogy 24-én emlékeztek a költőre, a Berkes Ferenc Kollégiumban. A Katona József Múzeum csak hozzávetőleges időpontokat közöl — mintha azt mondanák, hogy a pesti gyors déltájban indul — és bizonytalanságban hagyja a műsorkalauz tulajdonosait. íme: a Téli tárlat „január első felében” zárul és „január második részében és február elején” tekinthető meg Petrov-Vodkin kiállítása. A Ki mit tud városi döntőiről csak annyi derül ki, hogy a hónap folyamán tartják meg a művelődési központban... Az efféle kiadványoknál a teljesség alapvető követelmény. A januári számban hasztalan kerestük a TIT nyilvános (tehát nem egy üzem, termelőszövetkezet zárt közösségének szánt) előadásainak helyét és idejét, a felnőtt és ifjúsági drámatörténeti sorozatról tájékoztató adatokat stb. Szeretnénk még ez évben beszámolni arról, hogy a Kecskeméti Műsorkalauz hogyan és miként járult hozzá a megyeszékhely kulturális életének további fejlődéséhez. Ezért irányítottuk most figyelmünket a jó kezdeményezés kivitelezésében mutatkozó, a szerkesztők munkáját nehezítő, az olvasókat bosz- szantó, a példányszámot csökkentő fogyatékosságokra. A tájékoztató erényeiről többször írhattunk. Reméljük. lesz erre módunk a jövőben is. Értesültünk arról, hogy a városi tanács művelődésügyi osztálya már intézkedett a februári szám pontos megjelenése érdekében. Ezúton is kérjük a kulturális intézmények vezetőit: segítsék a hasznos kiadvány fáradságos munkát vállaló szerkesztőit. Heltai Nándor A Viorika eervüttes H iába na, elérzékenyül az ember már két ilyen kontrafals olvastán is. Nem csoda, ha lírai hangulatba zuhan. Amihez szintén egv icipici mellélövés segíti. Petőfi költeményének idézése — szabadon. Amikor örömmel adtuk az olvasótábor tudtára. hogy „A Petőfi verséből közismert homoki vadvirág ...........Kék virága a szám ár kór ónak" — nyílik már”. De. ha Petőfi után — ^zab^don írunk, miért tesz- szük idézőiéibe? Persze, nem mindenkinek (szamár! kenyere a pontos versidézés. Tóth István A [/toriba név az egyt/v leggyakoribb lánynév Mol- dovában. A szó magyarul hóvirágot jelent. Ezt a nevet választották húsz évvel ezelőtt Tiraszpolszki város kultúrházának öntevékeny művészei. Az együttes tagjai ma is fiatal munkások: lakatosok, gépkocsivezetők, elektromos hegesztők; főiskolai, egyetemi hallgatók, orvostanhallgatók, tanárok. Az együttes kollektívája a Szovjetunió sok köztársaságában is fellépett nagy sikerrel. Előadásaikkal felkeresték az ország kiemelt építkezésein dolgozó munkásokat is Repertoárjukon 4u népi tánc szerepel, melyek híven képviselik a moldovaiak, az ukránok és az oroszok táncművészeiét, népszerűsítik a szocialista országok népi táncait. 1971 nyarán az együttes az összoroszországi Népi Táncfesztiválon első díjat nyert. A kitüntetést még értékesebbé teszi. hogy ezen a versenyen 1000 táncegyüttes lépett fel a szovjet köztársaságokból és 357 együttes nyolc szocialista országból. A Viorika most új műsorral készül a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulójára.
