Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-19 / 15. szám
S. oldal 1972. Január 19.. szerda Értékes művek, jó előadás A Kecsheméti Szimfonikus Zenekar portréja A Kecskeméti Ének-Ze- I ei Általános Iskola és • rimnázium kémiai elő- ! dóterméből zenekari munka hangjai szűrödnek j i A Kecskeméti Szim- ónikus Zenekar próbál íemény Endre vezitő arnagy irányításával, a ;gközelebbi hangverseny- j =. A késő estébe nyúló íróba után beszélgetünk 1 ierr.ény Endre karnagy-! yal, Lukács János zene- ári titkárral, s az egytit- ;s néhány alapító tagjá- j al. Múltjukról, jelenükül, s nem utolsósorban prveikről, a jövőről fag-. atom őket. Elsőként Sí- js Karoly zeneiskolai ; már, szakfelügyelő, a ze- ekar első fagottosa vá- olja a jelenlegi helyze-1 ;t: A szinte állandónak j londható, s az alkalmi ;llegű problémák ellené- e működik, fejlődik a enekar. Ezért is lehetnek nűvészi terveink. Ezek | negvalósításához azonban leg kell oldani néhány ze. vezeti és „személyzeti” .roblémát. I Maczelka Ferenc, a ze- ekar fuvolása, a közel- j foltban cserélte fel szín- , ázi muzsikusi állását a •idéki énektanári munká-1 al. — A közönség reagáld- | ából is úgy érezzük — aondja —, hogy különösen z utóbbi néhány év folyg- íán jelentősen fejlődött gyüttesünk. Ebben nagy rdeme van Kemény End- e karnagynak, aki művészi éren éppen úgy, mint a zervezés sokféle gondjá- ak, bajának vállalásával okát lendített a z.eneka- on. Színvonalban és lét- zámban egyaránt stabili- álódott a helyzetünk. Palotás József hangver- envmestert, az Állami Ze- ieiskola tanárát arról kér- lezem, hogy van-e lehető- ége a tagoknak arra, hogy :gy-egy műsorban szólistaként is fellépjenek; s arról s, hogy milyen a zenekar kapcsolata a közönséggel? — Igen, néha szólisztikus éladatokat is kapunk. Ez ivi terveinkben fokozottabb szerepe lesz ennek. így például a jelen levő fúvós kollégáim, klarinétosunkkal, Kovács Sándorral és kürtösünkkel, Kovács Jánossal egy Mozart-ver- senymű magánszólamait játsszák egyik Filharmónia által rendezendő hangversenyünkön. Magam Vival- di-darabokkal szerepeltem tavaly. Lukács Jánosné a csellószólam vezetője, a Kodály- iskola tanára, kedves emlékként eleveníti fel egy üzemben tartott hangversenyüket, melyen annak lehetőségét érezték meg a tapsokból is, hogy a felnőttek körében is szerezhetnének új híveket a zenének és a zenekarnak. — Szívesen játszanánk néha „köny- nyebb” muzsikát, népszerű műveket is — teszi hozzá —, mint két esztendeje a Strauss-estünkön. A beszélgetésen lassanként kibontakozik a szimfonikus zenekar „portréja”. A zenekaré, mely 1963-ban alakult Nemesszeghy Lajos karnagy vezetésével. — 1967-ig mindenféle honorárium nélkül dolgoztak. Azóta — a hivatalos szervek felismerve munkájuk fontosságát, a nagyobb társadalmi megbecsülés jeleként is — jelentős anyagi támogatással segítik a zenekart feladatainak ellátásában, terveinek megvalósításában. 1967 ősze óta kapnak a zenekari tagok is úgynevezett p.-óbape.izt. Ez természetesen nem oldja meg mindig a személyi problémákat, az utánpótlás gondjait. Kemény Endre is erről szól először. — Zenekarunk lényegében amatőr együttes, hisz tagjainknak nem a szimfonikus zenekari munka az egyetlen, de még nem is fő foglalkozásuk. Feltétlenül tenni kell valamit azért, hogy a megfelelő utánpótlás felnőjön. Nagy segítséget jelentene megfelelő hangszeres tanárok letelepítése, vagy a más, közeli városban lakók bekapcsolódása a zenekari munkába! — Addig is, míg erre alkalom és mód adódik, jobban össze kell hangolni a zenekari tagság munka- és időbeosztását a munkahelyekkel. (Tizenhét különböző munkahely dolgozói muzsikálnak együtt!) A zenekar, s rajta keresztül az egész zenei élet gondjából kivehetnék részüket közvetlenül vagy közvetve olyanok, akik ma még esetleg húszharminc évvel ezelőtti sérelmek miatt távol tartják magukat a kulturális életnek e fontos területétől. Célunk mindenképpen a mielőbbi „félfüggetlenítés”, majd pedig a teljes önállósulás. A zenekar foglalkoztatása már most is biztosított. Az Országos Filharmónia koncertjein a korábbiaknál jóval többet szerepelünk, s ezt a számot meg is lehetne duplázni. Főleg a vidéki ifjúsági műsorok száma jelentős, de felnőtt közönség előtt is szeretnénk többször játszani. Ezért vettük szívesen a kiskunfélegyháziak egy, a jövő évadban megindítandó bérleti sorozatra vonatkozó tervét. Fontos lenne ez azért is, mert bővült a repertoárunk, bizonyos művek újrajátszására alig-alig van lehetőségünk. A színvonalas zenekari előadások alapfeltételei közé tartozik a jó hangszerellátás. Ezen a téren javult a helyzet. Lesz próbatermünk is (az ének-zenei iskolában ideiglenesen kaptunk helyet). A zenekar fejlődését Jelzi, hogy még ebben az évadban külföldi vendégszereplésre utazunk. Talán majd, ez a zenekar életében oly jelentős esemény is hozzájárul ahhoz, hogy Kecskemét közönsége egészen magáénak érezze művészi testületünket, hogy a város kulturális életének fontos tényezőjeként tartsa számon. Ezt kérjük, s ezt szép, értékes művek jó előadásával igyekszünk meghálálni! Ittzés Mihálj Mai emberek A színész A színész tavaly, évad közepén érkezett a kecskeméti színházhoz. A társulat új tagjait a közönség már megismerte, ővele „menet közben” barátkozott. Ősszel már nem számították az újak közé. Egy kicsit adósságot törlesztőnk, amikor bemutatjuk Áts Gyula színművészt. — Csíkszeredán születtem, kisgyermekként kerültem Budapestre — mondja bemutatkozás után. — Eredeti nevem is idegen itt, ezért amikor színész lettem, úgy döntöttem, nem használom. Persze megbántam. — Művésznevén szerepel? — A második utónevemet használom. Ugyanis Bencének anyakönyveztek, és erről mindenkinek egy kemencében járt kisfiú jut eszébe ... Ezért döntöttem a második mellett. — Pályaválasztását helyeselték szülei? — Nem, dehogy. Kitaga- dássál fenyegettek, ha nem hagyom abba, de ezen az időn szerencsésen túl vagyunk. Miért döntött e nagyon nehéz hivatás mellett? — Azt hittem könnyű! Az újpesti Dózsa Gimnáziumba jártam és nem nagy om jeleskedtem a tanulásban. Szavalni szerettem és úszni. Hosszabb ideig tagja voltam az űszóután- pótlás-válogatottnak. Azután leérettségiztem, rövid kitérő után a Színművészeti Főiskolára kerültem, Básti Lajos volt az osztályfőnököm. — Hol Játszott először? — Ascher Oszkár az Állami Déryné Színházhoz szerződtetett. 1960-tól nyolc éven át ott léptem fel, bejártam az egész országot Erre az időre szívesen gondolok. Innen a győri színházhoz szegődtem. 1969 nyarán a Dunántúli Színházak Fesztiválján a legjobb alakítás díjával tüntettek ki. Győrből Szolnokra, majd ide Kecskemétre jöttem. — A tavalyi évad melyik darabjára emlékszik szívesen? — Ibsen Nórájára. Helmert játszottam. Az idén pedig életre szóló élmény várt rám: Bánk bánt alakítottam. A kritikusok különbözően nyilatkoztak; én a nagyúr minden mondatát magaménak érzem és vállalom. — További tervei? — Sokat jászani! A színészházban lakom, de nem rendezkedem be hosszútávra. Ügy érzem, kell egy kis bizonytalanság, akkor nem fenyeget az ellustulás veszélye. A színész próbára siet Szabadnappal „ritkán találkozom” — mondja Ha mégis, Pestre indul feleségéhez, és 10 éves fiához. S. K. Kolozsvári kutatók kísérletei algákkal A román sajtó beszámol lója szerint Péteríi István akadémikus és Barna Adriana kutató érdekes és nagy gyakorlati jelentőségű kísérleteket végzett a kolozsvári Babes—Bólyai Egyetem növényfiziológiai tanszékén. A kolozsvári sörgyárból származó szennyvízben algákat tenyésztettek. A kísérlet folyamán megállapították, hogy az algák jelenléte és szaporodása nagymértékben tisztítja a szennyvizet, az abban található szerves anyagok egy részét az algák felhasználják, „beépítik” önmaguk szervezetébe. A kolozsvári kutatók eredménye újabb távlatokat tár fel mind az algák intenzív tenyésztése, mind a szennyvizek biológiai tisztítása előtt. PANASZOSOK Tegnap délután alig xallhatóan kopogtak az íjtómon, beóvatoskodott a izobámba egy topoméi is iöpörebb anyóka, és elre- ■jebte, hogy lenne némi oanasza, ha meghallgatnám. Először is bemutatkozott: — Omagyar Mária, belső-józsefvárosi lakos, hajadon, nyugállományú köz- tisztviselő. Neve és panasza, mint mondotta, bizonyára nem lesz ismeretlen előttem, mert már több fórumot megjárt vele, sőt, több ízben publikálták is a hazai sajtóban, „Omagyar Má- ria-siralom” cím alatt. Arról van szó, hogy a nyugdíjba beszámító folyamatos munkaviszonyról három évet és tíz napot nem tud kellően igazolni. Márpedig, ha erre nézve hiteles dokurnenfumo':at sikerülne felmutatnia, akkor valamicskével megemelnék csekély havi járandóságát. Egyrészről azt kívánják igazoltatni vele, hogy hol töltötte az 1182. október 5. és U. közötti 10 napot. Idevonatkozólag felterjesztett ugyan a nyugdíjhatósághoz egy Julianas- es egy Gergely-naptárt, bizonyítandó, hogy a kettő közötti különbségből adódik az egész, a naptárreform évéből ugyanis a fenti napok egyszerűen kimaradlak. Am illetékes helyen még mindig nem döntöttek afelől, hogy ezt elfogadják-e hitelt érdemlő bizonyítéknak. Még nehezebb az ügy másik része, ö ugyanis annak idején hópénzel- számoló volt a Keresztes- had járatügyi Hivatalban, de mivel három éven át se hó nem volt, se pénz, munka nélkül kényszerült eltölteni az időt. Erről is igazolást kellene szereznie, a helyzetet azonban bonyolítja, hogy a Kérész- tcshadjáratügyi Hivatalt időközben — általa ismeretlen okok miatt — felszámolták, és mindmáig nem tudtak megegyezni a jogutódlás kérdésében. O igazán nem akarja az ügyével, foglalkozó hatóságokat sürgetni, hiszen 6 is sokáig volt köztisztviselő. tudja, hogy nem lehet csak úgy felfújni a dolgokat ... Engem nem akar sokáig feltartani, meg neki is dolga van: még 69 szerkesztőséget és panaszirodát kell felkeresnie. Alig lépett ki a szobából, torzonborz, feldúlt férfi rontott be hozzám: — Kérem, még a pattintott kőkorszakban beadtam egy kőtáblát a Lakáshivatalba, amelyre a barlangigénylésem van felvésve. Az illeték leróvása- ként, az akkori törvényeknek megfelelően, fel is ragasztottam rá tíz menyét- bőrt. Nemrégiben, amikor a Lakáshivatalban felülvizsgálták az elfekvő iratokat, észrevették, hogy csak kilenc menyétbőr can rajta. Egy bizonyára leesett és elkallódott valahol. Elég az hozzá, hogy illetékbírságként kirótták rám a hiányzó menyétbőr árát, természetesen mai árfolyamon, azóta felgyűlt kamataival együtt. Hát nem felháborító? Igyekeztem megnyugtatni, t megígértem, hogy utánan^-’ek a dolog*' "k, de telefonálni sem yotí időm. mert már ott ült a szobámban türelmetlenül a Következő panaszos, aki vidékről utazott fel hozzám: — Tetszik tudni — kezdte mondókáját —, az én tanult mesterségem a szemmelverés. Kihaló szakma ez ma már, nem kapunk utánpótlást. Sajnos, a mai fiatalok... Na, de hagyjukl így aztán, bár már 91 éves múltam, még mindig kénytelen vagyok űzni a mesterséget, csakhogy a szemem valahogy nagyon megromlott mostanában. Elmentem hát az SZTK-ba, ét kértem, írjanak fel nekem egy szemmelverőgépet Először azt mondták, hogy ilyen nem létezik. Ám én elvittem nekik egy természettudományos folyóiratot, i bebizonyítottam, hogy Svájcban igenis gyártanak valami hasonlót. Akkor meg arra hivatkoztak, hogy erre az SZTK-nak nincs kerete. Elég szomorú ez, kéremt Hát ilyen lelketlenül kezelik az idős falusi dolgozók problémáit? Ezt írja meg, szerkesztő elvtársi Bsdviarl Barna — A múlt heti erős fagy a kecskeméti szoiuk részenek nem ártott. Helyenként azonban a fedetlen szőlőkben karok keletkeztek, mert a mínusz 27 fok mellett a szőlő már íagyást szenved. Ezzel együtt erősen emelkedik a bor ára: 16 filler maüigand fokonként. A borkereslet eienk. A borfogyasztás régen látott méreteket oltott. — Károlyi Mihály és felesége ma délután autóval érkeznek Kecskemétre. A volt köztársasági elnök fogadtatására a törvényhatósági bizottság délután 5 orakor renukivüii közgyűlésen ült össze, amelyen az összes pártok képviselői köszöntik Károlyit es feleséget. — Az Élelmezési Munkások tízabad Szervezete kecskeméti csoportja a köztársaság megdöntésére irányuló ósszeeskuves ellen tiltakozó nagygyűlést tart Kecskeméten, a Katona József Színházban. A nagygyűlés szónokai; Kunsági Mihály szakszervezeti titkár, Aradi László, a Szociáldemokrata Párt titkára és Vadász Ferenc főszerkesztő. — Az elmúlt év novemberében Kecskemét dolgozóit a munkanélküliség veszélye fenyegette, mert az üzemek számára csökkentették a szénkiutalást A Magyar Kommunista Párt magáévá tette ezt a gondot és Gáti József, a kecskeméti pártszervezet titkára, az üzemek képviselőivel küldöttséget vezetett Budapestre, és az illetékes hatóságoknál erélyes fellépéssel elérte, hogy a kecskeméti nagyüzemek részére kiutalták az elengedhetetlenül szükséges szenet. — A kecskeméti cipőgyár Komszomol brigádja ] szilárdan tartja eddigi ! eredményeit. Lendületes, | módszeres munkával Nagy | József 180 százalékra teljesítette január első tíznapi előirányzatát. Kullai Tibor ! 130 százalékra, Kullai Erzsébet 123 százalékra, Sze- I les Ilona pedig 114 száza- j lékos átlagteljesítményt ért i el. I — A Baján megrendezett i Duna kiállításnak eddig T csaknem 10 ezer látogatója volt A kiállításon bemutatták, hogy miként fejlődtek a halászati eszközök. Ott voltak a hálása céh emlékei, és az is kiderült, hogy 100 éve még 73 dunai malom horgonyzott a város alatt. Látható volt még egy érdekes jegyzőkönyv is, amely az 1905- ben sztrájkoló malommunkások követeléseit tartalmazza. — Az elmúlt években a túlzott beadással terhelt földeket ott hagyták a termelőit, s ezért a megyében is több ezer hold föld műveletien maradt. Különösen az úgynevezett telepes községekben: Hajóson, Császártöltésen, Nemesnádudvaron fordult elő gyakran, hogy a parlagterületeken kívül még több száz holdat kényszerhasznosításra adott ki a tanács. Most már va- iamenyi községben minden talpalatnyi földet bevetnek. — A kecskeméti Kodály férfikórus újra megkezdte működését Ádám József karnagy, az Állami Zeneiskola igazgatójának vezetésével. — Ülést tartott a KISZ megyei bizottságának leánytanácsa. Az elvégzettek közül különösen a lányok szervezte kézimunkaszakkörök sikerét és a baromfitenyésztés fellendítéséért végzett munkát könyvelték el megelégedéssel. Kiderült ugyanis, hogy a baromfinevelési tanfolyamokon 75 százalékban lányok vettek részt. — A megyében elsőnek a kiskunfélegyházi Dózsa Termelőszövetkezet tartja meg zárszámadási közgyűlését. A szövetkezet egy- egy munkaegységre 31 forintot fizet gazdáinak. Ez egy forinttal több a tavalyinál, annak ellenére, hogy az aszály nem kímélte a közös gazdaságot. — Geraszimov, a Pravda tudósítója, a megye vendégeként ellátogatott a hartai Lenin Termelőszövetkezet be.
