Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-19 / 15. szám

6. oldal 1972. Január 19., szerda Kallódunk a Duna mentén... Apostagi előfizetőinkhez — nyílt levél helyett Sikeres a politikai oktatás az alpári Bűzakulász Termelőszövetkezetben Tizen hétezer hailga­Furcsa helyzetben van az újságíró, amikor a lap- terjesztés javításáért kény­telen szót emelni; az ügy a legközvetlenebb módon vá­lik személyes érdekévé. Ez­zel, a tárgyilagos hangvé­tel szempontjából, mint egyik veszélyíorrással kell számolnunk. Amikor évek óta a legkü­lönbözőbb fórumokon pa­naszként hangzik el, hogy két Duna menti község — Apostag és Dunaegyháza — előfizetői, olvasói késve, vagy egyáltalán nem kap­ják meg a megyei lapot, s itt nem használ a magas hivatalok közötti ide-oda levelezés, telefonálgatás, in­terpelláció, sőt még a lehe­tetlen helyzet miatt bosz- szankodó újságcikk sem (egyáltalán e sorokat is ér­demes-e papírra vetni?), akkor a helyes megközelí­tést kikezdő másik veszély- lyel is számolnunk kell, mi­szerint hajlamosak vagyunk elszakadni a vaskos reali­tásoktól, hivatkozva az űr­hajózás több mint egy év­tizedes múltjára, a hold­utazásokra, a műholdas té­vé-közvetítésekre, s a tech­nikai fejlődés mindazon eredményeire, amelyek a 60-as évtizedben lepték meg világunkat. Persze a frissen született csodákra való hivatkozásban nem kevés tapintat leledzik, mert ha nagyon szókimon- dóak akarunk lenni, akkor tényként kell megállapíta­ni, hogy annak idején a fa­tengelyes világban is vi­szonylag gyorsan, úgy nagyjából a megjelenés napján, de annak is inkább első felében-harmadában eljutott olvasójához az új­ság. Még a vasúttól távo­labb eső falvak lakóihoz is. Karácsonyi lapszá­munkat az apostagi előfize­tők újév előtt két nappal kapták meg. Ám a falu ed­zett újságolvasóinak ez már fel sem tűnt. Ugyanis de­cember hónap folyamán már az örökös késés, elma- radozás — legalább heti két alkalommal! — jellemezte a helyzetet. S ez folytató­dott január első felében is. Egy olyan évszakban, amelyre a legnagyobb rossz- indulattal sem lehet ráfog­ni, hogy téli hóviharok dü­höngése kísérte. Sajnos, az „anti-terjesztés” nem ma­radt következmény nélkül. Az őszi terjesztési kampány során az előfizetők száma 95-re emelkedett Ám az év utolsó hónapjában már 25-en mondták vissza az ez év januári előfizetést. Tar­tani lehet attól, hogy a le­mondások sora ezzel nem ért véget. S olyan lapra új előfizetőt szervezni, ame­lyik vagy jön, vagy nem jön, de ha jön is, csak kés­ve — kissé nehézkes. A Szegedi Postaigazgató­ság — lapunk terjesztésé­nek területi felelőse — már az elmúlt ősszel sem ígért semmiféle megoldást. Az áldatlan helyzetet ezzel a sorscsapás rangjára emelve, amit még megmagyarázni sem lehet. Legfeljebb kö­vetni lehet az újság ideér- kezésének(?) útját. Esze­rint: az éjszakai postai fur­gonnal eljut Kiskőrösre, ott vonatra rakják, Kunszent- miklóson átpakolják a tas- si helyiérdekű buszjáratra, Tasson pedig a Pestről jö­vő távolsági autóbusz veszi át a küldeményt. Ha nincs késése a helyi járatnak! Márpedig ez is gyakran elő­fordul, minthogy a vonat­járatokhoz keli alkalmaz­kodnia. Ez a „vezérmotí­vum”. De a valóság ennél gyakorta cifrább, előadódik, hogy a távolsági busz ide­jében átveszi a lapot, de el­felejtik leadni, elviszik Du- naföldvárra, Kalocsára, s jobbik esetben a visszafelé­járat meghozza. De ezt már csak másnap kézbesítik. Mert reggel 9-nél tovább nem várhatnak a kézbesí­tők sem, a levelet, pénzt, idézést is el kell juttatni a címzetthez. Vasárnap és ünnep­nap pedig ritkább a busz­járat, a menetrend is más, és az emberek pontosan ak­kor nem jutnak újsághoz, amikor viszonylag a leg­több idejük volna olvasni. Ily módon a postának az a fajta próbálkozása, hogy az apostagi és a dunaegyházi küldeményt a Kecskemét— Dunavecse közvetlen járat­tal juttassa el, emiatt van eleve kudarcra ítélve. Meg amiatt is, hogy Dunavecsén a távolsági buszhoz való csatlakozás rendkívül szo­ros, s a Kecskemétről ér­kező járat bizony elég gyakran késik. Régimódi egyajtós busz ugyanis, ugyanott történik a le- és a felszállás, ami lehetetlen­né teszi a menetrend betar­tását. Kísérletezik tehát a pos­ta, méghozzá olyasmivel, amitől eleve nem várhat kielégítő megoldást. Holott ez utóbbi az, ami egyre ke­vésbé halogatható. Kell-e magyarázni, hogy épp a korszerű tömegközlési esz­közök, a rádió, a televízió elterjedtsége kelti fel és fo­kozza a nyomtatott sajtó frissessége iránti igényt? Erről tudomást nem venni, több mint szellemi szegény­ségi bizonyítvány. Nevez­hetjük kártékonyságnak is. A szűkös anyagi eszközök­re, mint elháríthatatlan fá- tumra való hivatkozás mindinkább érvényét veszí­ti. A motorizáció mostani fejlettsége közepette bizo­nyára nem borítaná fel az ország gazdasági egyensú­lyát néhány tucat igényte­len külsejű, de strapabíró kiskocsi beszerzése, s talán a kézbesítők késztetése a kocsivezetői jogosítvány megszerzésére sem elérhe­tetlen vágyálom. Gondolom, ez utóbbi csak anyagi ösz­tönzőkön múlik. Vagy ennyit sem ér meg a naponkénti nyomta­tott betű? Úgy is érthetjük, hogy a párt sajtójának nyomtatott betűi... Hatvani Dániel A pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán megkez­dődtek az előkészületek ar­ra, hogy — az idevonatko­zó kormányhatározatnak megfelelően — üzemmér­nökökké képezzék át az 1963 és 1970 között vég­zett építő- és építőanyag­ipari gépész, valamint vegyipari gépész szaktech­nikusakat Ebben az idő­szakban mintegy másfél KASKANTYŰN, a IV. kerület 33. szám alatti ta­nyában lakik Szabó Sándor 32 éves gépkezelő, aki az utóbbi években félelmetes hírnévre tett szert a kör­nyéken Ezt a nevet azon­ban nem egyedül viselte, apját is „megtisztelte” ve­le a közvélemény, amely mindkettőjüket úgy emle­gette, hogy „a vérszomjas Szabó”. A meglepő az volt, a dologban, hogy sem az idősebb, de különösen a fiatalabb Szabó nem ütkö­zött meg ezen, inkább büszkék voltak a hírnévre. Természetesen a „becézés- nek” alapjául ott sorako­zott Szabóék mögött az el­követett néhány bűncselek­mény. Többek között az if­jabb Szabót 1961-ben, te­hát 21 éves korában ember­ölés bűntettének a kísérle­te miatt ítélték el két év, hathónapi szabadságvesz­tésre. A következő ügyben azonban már apa és fiú együtt került a vádlottak padjára: súlyos testi sértés és magánlaksértés bűntetté­vel. Ekkor. 1967-ben az if­jabb Szabó egyévi szabad­ságvesztést kapott. Börtönélményei még alig halványultak el. amikor a múlt év augusztus 29-én — egy vasárnapi napon — is­mét súlyos összeütközésbe került a törvénnyel. Dél­után ugyanis sógorával együtt bementek Páhiba az italboltba. Több üveg sört ittak meg, s amikor kezdett emelkedni bennük a nyo­más, egy kicsit kikapcso­lódtak: Szabó Sándor el­ment meglátogatni külön- váltan élő feleségénél lakó kislányát. A sógor szintén benézett otthonába. Mi­után mindketten megnyu­godtak, hogy rend van a családban, visszatértek az italboltba, s folytatták a sörösüvegek emelgetését. Annyira belemerülte hogv kis idő múlva a sógort le kellett fektetni az italbolt kerthelyiségében egy pád­ra, mert ahogyan mondani szokták: hullarészeg volt. Persze Szabó Sándor sem tartozott már elekor a józan emberek közé. tója van a téli politikai tanfolyamoknak a kecske­méti járásban. Évek során jól bevált ez az oktatási forma. A tanfolyamon hat­részes előadás-sorozat ke­retében ismerik meg a je­lenlevők az időszerű kül- és belpolitikai kérdéseket, pártunk soron levő célki­tűzéseit Az előadásokon, mindig érdekes, gondolat- ébresztő témákat dolgoz­nak fel. Így volt ez legutóbb Al- páron, a Búzakalász Ter­melőszövetkezetben is. A résztvevők érdeklődéssel hallgatták dr. Springer Jó­zsef állatorvos: A gazda­ságirányítás alapvető voná­ezer hallgató szerzett okle­velet a budapesti és a pé­csi felsőfokú technikum­ban, s jelenleg az ország különböző üzemeiben dol­goznak. Az átképzést a Pollack Mihály Műszaki Főiskolára bízták, amely ősszel kezdi meg és öt év alatt hajtja végre ezt az oktatási prog­ramot Unatkozott egyedül az asztalnál, ezért úgy dön­tött hogy odaül egy távo­li ismerőséhez, aki magá­nyosan iszogatott. Az idős férfi, bár nem szívesen, de megengedte, hogy Szabó Sándor az asztalához üljön. Bemutatkozás helyett azon­ban ..keresztkérdést” tett fel a magányos férfinak. — Tudja maga, hogy én vagyok a vérszomjas Sza­bó? A meglepődött asztaltárs talán tudta, talán nem. De minden esetre nem tetszett neki az ittas ember hence­gése, Próbálta lecsitítani. hogy jó. rendben van, vér­szomjas és kész. De ne em­legesse, inkább legyenk jó barátok. Megitták a pertut. Körülöttük táncolt, szóra­kozott a társaság. KÖZELEDETT már a záróra, amikor Szabó Sán­dor két nőtestvére megér­kezett. Azért jöttek, hogy hazaterelják a férfiakat, Szabót és a sógort, aki az egyik nővér férje volt. Köz­ben azonban egy fiatalem­ber — amint később kide­rült, ifjú Torgyik István — fel akarta kérni táncolni a lányt, majd az asszonyt. Egyik sem volt hajlandó a táncra, sőt azt mondták Szabó Sándornak, hogy a fiú szemtelenkedett velük, bár jól tudták: ebből egy szó sem igaz. Szabó azon­ban nem csinált ügyet az esetből, inkább rendre uta­sította a nőket. A lány és az asszony azonban fülébe ültette a bogarat az éppen magához térő sógornak, Vereb Sán­dornak. sőt meg is mutat­ták neki a fiatalembert, aki „szemtelenkedett”. Vereb vérben forgó szemekkel, tántorogva ment oda ifjú Torgyikhoz és felelősségre akarta vonni. Ott-tartózko- dott az italbolt kerthelyisé­gében idős Torgyik István is. aki szomszédjával, Ko­vács Lászlóval beszélgetett egy asztalnál. Amikor lát­ta, hogy a fiát Vereb Sán­dor meg nkoria támadni, odament és ellökte Vere­sai, a szocialitsa tervgazda­ság továbbfejlesztése című beszámolóját. A hallgatok —valamen­nyien a szövetkezet tagjai — brigád vezetők, admi­nisztrátorok, kertészeti dol­gozók közül kerültek ki. Az elhangzottak után elő­ször Zoltai Gézáné keze .uiidüit magasba. Arra volt kíváncsi, hogy a szövetke­zet miként kívánja megol­dani a közeljövőben hozzá­juk érkező új szakemberek lakásgondját. — Uj mechanizmus, új feltételek, igények — mond­ta — és nekünk alkalmaz­kodni kell ehhez, mert ér­dekünk, hogy szövetkeze- tünben is szívesen dolgoz­zanak a képzett mezőgazda- sági szakemberek. A kérdéshez Juhász Mi­hály gépcsoportvezető is csatlakozott. — Ügy hallottuk, telket igényelhet, aki építkezni akar. De ilyen juttatott telek tulajdonosa kaphat-e majd béremelést? A szövetkezet el­nöke adott választ. — Emeletes, négylaká­sos épület várja a letele­pülő szakembereket a köz­ség centrumában. Ezen túl tagjaink részére 14 házhe­bet. Nem sok kellett a ré­szeg embernek, elesett. A VÉRSZOMJAS Szabó Sándor mindebből csak azt látta, hogy a sógorát ellök­ték. Azonnal kikapta a bel­ső zsebében hordott bics­kát és vaktában rohant az alkalmi csoportosulásnak, hadonászva a zsebkéssel, (mellesleg ezt a bicskát megmutatta annak az idős férfinak is. aki előtt azzal hencegett, hogy ő vérszom­jas). A csoportosulásban tartózkodott Csabanyi Jenő helybeli lakos. Az első szú­rás őt érte. s a hasába sza­ladó bicska igen súlyosan megsértette. A következő pillanatban a vérszomjas Szabó Kovács Lászlót szúr­ta meg, először a gyomrát, majd a máját. Viszonylag enyhébb sérülést okozott a harmadik szúrás idős Tor­gyik Istvánon. A csoport szétszaladt, mert Szabó to­vább hadonászott a véres bicskával, s ennek a ve­szélyes műveletnek a hely­színre érkező rendőr vetett véget. A két súlyosan sérült embert — Csabanyi Jenőt és Kovács Lászlót — men­tővel kórházba vitték. Azonnal műtőbe kerültek, megoperálták őket. Melles­leg nem sok idő kellett volna ahhoz, hogy mind­ketten meghaljanak. Így aztán a gyors orvosi be­avatkozás nemcsak a két sérült életét mentette meg. de erősen feltételezhető, hogy a vérszomjas Szabó Sándorét is. A KECSKEMÉTI megyei bíróság 12 évi szigorított börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte Szabót, aki feltételes sza­badságra nem bocsátható. Kötelezte a bíróság arra is, hogy kényszerelvonó-ke- zelésnek vesse alá magát, ugyanakkor tíz évre eltil­totta Szabó Sándort a köz­ügyekben való részvételtől. Az ítéletet az ügvész és a védő tudomásul vette, de a vádlott enyhítésért jelen­tett be fellebbezést. így az ítélet még nem jogerős. G. S. lyet alakítottunk ki a Csői konai utcában. Ezeket in­gyen adjuk a jelentkezők­nek — szerződés ellenében. Az új tulajdonos hat- nyolc évi szövetkezeti tag­ságra szerződik. Ennyi idő után tulajdonúba kerül a porta. A munkabér, annak emelkedése teljesen függet­len a 290 négyszögöles uaz- nelytőL Jtiaticza János bácsi mezőőr, ivóra t meghazud­toló frissességgel intézte kérdéseit az eioadóhoz, az etnoiuioz es a parttitkár- hoz. Érdekelte a háztáji bzarvasmarna-allomány el­helyezése, a húsprogram megvalósulása. Kuion rog- lalkozott a tanyák felszá­molásának gonujaivaf is. — A közelmúltban szö­vetkezetünk itat tanyaépü- lelet vásárolt — válaszolt Magyar Imre párttikár. A tanyán élők eddig ragasz­kodtak életformájukhoz, most azonban, amikor a hat család megtudta, hogy nagyüzemi művelésű meggy-kajszi-körte táblát akarunk kialakítani azon a részen, az épületekért pe­dig megfelelő kárpótlást tudunk adni, nyomban be­leegyeztek abba, hogy be­költöznek a faluba. A sta­tisztikai számok is azt mu­tatják, hogy a tanyák egy­re fogynak, örvendetes ez, mert a tanyaiak a faluba- koltözéssel a közművesí­tést, a kulturált életet vá­lasztják. A villamosítás gondjáról szólt Simon Miklós raktá­ri dolgozó. — II. számú majorunk­ban hosszabb ideje várjuk a villanyáramot. Minden ké­szen áll, csak a bekapcsolás késik. Pedig kezünkben a nagykőrösi DÁV dolgozói­nak ígérete is! — A DÁV dolgozói is­merik a gondokat, bizonyá­ra nem késlekednek soká­ig a bekapcsolással. A teli politikai tanfo­lyamok előadásait követő­en mindenhol forró hangu­latú viták alakulnak ki. Mindennapi életünk örö­meiről, gondjairól szólnak a jelenlevők. S. K. Autósoknak: Tiszta »torok TOKIÖ Egy japán mérnök beje­lentette, hogy a hagyomá­nyos Diesel-motoroknál „tisztább”, új fajta Diesel­motort szerkesztett. A mér­nök szerint a motor által kipufogott gázok olyan kis­mértékben tartalmaznak le­vegőt szennyező anyagokat, hogy meg fognak felelni az amerikai kormány által 1973-ban életbe léptetendő előírásoknak. KOPPENHÁGA Két dán mérnök — Knud Jensen és Leif Jen­sen — Kopoenhágában olyan berendezést mutatott be a nyilvánosságnak, amely a gépkocsik motorja által kipufogott gázt szén- oxid és nitrogénoxid tar­talmának 90 százalékától megtisztítja. A berendezés két reak­torból áll. Az elsőben a gáz megszabadul a nitrogén­oxid tartalmától és az | cjlomszármazékoktól. A nit­rogénoxid nitrogénné ala­kul át. A gáz ezután egy nhásik reaktorba jut. ahol a saénoxid és a szénhidro­gének szémnhk’-iddé és vízzé alakulnak át. Mezőgazdasági üzemek legfőbb gondja az legyen, Hogy a vetésekhez a jó minőségű vetőmag Időben és mennyiségben a raktáron meglegyen. A jó vetőmag a termést bőven ontja, S a tsz-nek az év végén kisebb lesz a gondja. Vetőmagszükség'etét szerezze be a Vetőmag Vállalat Duna—Tisza közi Központjánál Kecskemét, Arany János u. 0. 98 •• Üzemmérnök lesz a technikusokból A vérszomjas Szabó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents