Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-19 / 15. szám

4. oldal 1972. Január 19., szerda Megkedvelték a Bolerét Palackozzák Izsíkon Az Izsáki Állami Gazda­sás sarfener szőlőseinek termését hosszú ideig a budafoki pezsgőgyár vásá­rolta meg mint a pezsgő alapborát. A gazdaság ve­zetői 1969-ben úgy döntöt­tek, hogy szamuKra is ki­fizetődőbb lenne végter- mekaent értékesíteni a sar- lehért. 1970 volt a próba­év. A szükséges beruházá­sok elkészülése után 4 ezer palackot töltöttek meg az áuami gazdaságban készí­tett szénsavas habzóborral. A friss, fiatal, üde zöldes- feher színű ital sikert ara­tott, az izsákiak megkezd­ték a felkészülést a nagy mennyiségben való előállí­tásra. üzemszerűen 1971. második félévében indult meg a haozoöorkészítés. Év végéig 460 ezer palac­kot töltöttek meg. Kará­csony előtt jelent meg a boltokban az enyhén mus- kotaiyos ízű, új, szénsavas habzóbor, a Boleró. • * * Az izsáki gazdaság pin- cészeteneK uuvaran es gun- gy olegrak tára ban egymásra tornyozva álmák az üveg­gel teli kartonok. A rait- tarban kezdődik tulajdon­képpen a munka. A szere­lők éppen egy új gépét próbálnak ki, amely meg­könnyíti az üres üvegele szaliitószalagra rakását Egyszerre négy palackot emel az ügyes szerkezet, három ember munkáját végzi el a szerelés befeje­zése után. Addig kézzel szedik ki az üvegeket a kartonokból, s teszik a végtelenített sza­lagpályára. Bíró Jánosné ügyesen, két mozdulattal négy üveget fogva egyszer­re hajlong a gép mellett. Régebben az almaváloga­tásnál dolgozott, nemrég került a pincészethez. Csö­rögnek a palackok, nehe­zen értjük egymás szavát. Megkérdezem, hány üveget kell naponta felraknia? — Megszámolni még so­sem próbáltam — hang­zik a válasz, a munkabé­remből tudom, hogy álta­lában 11—12 ezret. Persze, ha 10 órát dolgozunk, ak­kor többet, 13—14 ezret. Az ember hamar megszokja a munkát, hozzáedződik a dereka a hajlongáshoz. A mozgó szalag az au­tomata mosógéphez sorjáz­za a palackokat, amely forró vízzel tisztítja meg őket a szennyeződéstől. A következő állomás a töl­tőgép, ahová föld alatti vezetéken át juttatják el a bort. Ebben a teremben gyakran hallatszik kisebb robbanás, üvegcsörömpö­lés. A hibás, repedt üvegek ugyanis nem bírják el a nagy nyomást, és töltés­kor eltörnek. A habzóbor töltése bonyolultabb műve­let. Az alapbort először le­hűtik, így alkalmassá teszik a szénsav felvételére. A töltőgépről lekerülő teli, dugaszoit palackok egy feherre festett, megvi­lágított üveglap előtt ha­ladnak eL Itt Bzilvási Mi- hályné figyelmesen nézi őket. Magyarázza, mit csi­nál: — Amelyiken szennye­ződést látok, azt megsimí­tom, ha kívül van az üve­gen, akkor megmozdul, le­jön és a palack mehet to- I vább. Külön azokat rakom, amelyek belül szennyezettek A legkevesebb baj a lite­res borokkal van. Néha 12—13 ezer is lemegy be­lőle egy műszakban. A habzóknál lassúbb a töltés, ritkábban jönnek az üve­gek is, de a kupakokat az átvilágító előtt ülőnek kell rárakni kézzel. Az automaták mellett né­hány kisebb ügyes gép se­gíti a munkát. A Donkó- testvérek találmányai. Don- kó Zoltán az állami gaz­daság pincészetének he­lyettes vezezetője, öccse Donkó János pedig a Buda­pesti Ásványvíz- és Jég­ipari Vállalat dolgozója. Az egyik géppel a palackok formáját ellenőrzik, a fer­dék ugyanis töltésre alkal­matlanok. A másikkal pe­dig a pezsgős palackokba töltött habzóbor dróttal va­ló lezárását, „kosarazását” végzik, két ember munká­ját takarítva meg. A szalagpálya végén két asszony rakja a teli üvege­ket a kartonokba, Török Imréné és Mezei Istvánná. Láthatóan az a legnehe­zebb munka a palackozó­ban, amit ők csinálnak. Lábuk, karjuk ugyancsak fáradt, mire vége a mű­szaknak. Naponta majdnem 300 mázsát emelnek meg ketten. • • • Habzóbor készítésével az országban két helyen, Pé­csett és Izsákon foglal­koznak. Az évente eladott mennyiség azt mutatja, hogy a fogyasztók kedve­lik a szénsavas italt. Az ízlés vidékenként változó. A dunántúliak a száraz, pezsgőhöz jobban hasonlí­tó habzóbort, a Miskolc környékiek inkább a fél­édes, muskotályos Bolerót igénylik. A Bács megyei­ek ízléséről eddig még nem kaphatott képet a gazda­ság, mivel a kereskedelem, csak nagyon kis mennyi­ségben rendel. Az ízléses csomagolású, másutt már közkedvelt habzóborokat bizonyára örömmel fogadnák a me­gyében is. Ellenőrzik a palackok tisztaságát. (Pásztor Zoltán felvételei) Ezúttal néhány olyan, most megjelent — talán ke­vesebbeket érdeklő, mégis: közérdekű témájú és idő­szerűen fontos —■ műre hívjuk fel a figyelmet rö­viden, melyek a mai olvasó világképét alakíthatják, gondolkodását mélyíthetik. Ezek közé tartozik: J. T. Frolov: GENETIKA ÉS DIALEKTIKA című műve is. mely a nép­szerű Stúdium sorozat 68. köteteként látott napvilá­got. Ebben a szerző többek között bírálja azokat, akik a „dialektika csődjéről” beszélnek, s akik alázato­san követték Micsurin és Liszenko helytelen, fejlő­désellenes elméleteit A szerző a továbbiakban ismerteti a genetika (örök­lődéstan) forrásait, e tudo­mány főbb szakaszait, a ve­le kapcsolatos vitákat és fel-felmerülő problémákat. Részletesebben szól a szer­ző a genetika jövőbeni le­hetőségeiről is, és hangsú­lyozza: a tudomány „lénye­gét tekintve bíráló, állan- ! dóan fejlődik, gondolatokat | kelt. és az ismeretlen ál- ] landó megközelítésére kész­tet” A. J. Lerner: A KIBERNETIKA ALAPJAI című művét is a Gondolat Kiadó adta ki, mint a fen­tebbi kötetet. Ebből a ma­gasabb matematikai és a korszerű modern fizikai műveltséggel nem rendel­kező olvasó is — nagy vo­nalakban legalább — meg­értheti ennek az egyik leg- j újabb (s talán hirtelen leg- j népszerűbbé vált) tudo- I mári-'gna.k a lénverAt. sze- I répát a fejlődésben, társa­Oj szakkifejezést kellett megtanulniok a termelő­szövetkezeti vezetőknek, de még a tagoknak is. Ez pe­dig: restriktiv gazdaságpo­litika. Jelentése: „a gaz­dasági egyensúly megőrzé­sét, vagy helyreállítását fő­ként a fogyasztás korláto­zása, megszorítása útján el­érni kívánó gazdaság”. (Közgazdasági kislexikon 1968.) Érdekes nyomon követni a fogalom hazai történetét. Egyszer már alkalmaztunk restriktiv gazdaságpolitikát, de későn, felemás módon és sikertelenül. Az időseb­bek jól emlékeznek még az ötvenes évek legelejére, amikor a beruházási tevé­kenység állami elhatározá­sokat követve túlzott mé­reteket öltött. A hajszolt item káros hatásait későn ismertük fel, akkor se von­tuk le a megfelelő követ­keztetéseket és így súlyos gazdasági megrázkódtatás következett be. Hasznos volt a visszafogás A szóban forgó kifeje­zést újabban 1971 őszén használta először Fock Je­nő és Nyers Rezső beszé­deiben. Mezőgazdasági szempontból sajátságos, dalmi hasznosságát, fontos­ságát. A mostanában sokszor hallott, ám kevésbé értett fogalmakat az olvasó is­merősként fogadja majd a könyv figyelmes elolvasása után. Az Ilyeneket, hogy: kódolás, vezérlés, progra­mozás, tanítógép stb. „Pillantás az élő világ- irodalomra” — ezt az alcí­met viseli. Szerb Antal: GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN című kötetét most újra ki­adta a Magvető Kiadó. Mégis új könyvet vett ke­zébe az olvasó, mivel a rangos esszéíró irodalom- történész több olyan írását is tartalmazza a kötet, amely a felszabadulás óta nem jelent meg. A „Hét­köznapok és csodák” pél­dául a háború utáni fran­cia, angol, amerikai ás né­met regények szinte biblio- grafikus felsorolását és szel­lemes értékelését tartal­mazza, olyan egyéni hang­nemben és szuverén érté­kelésben, mely elegendő le­hetne önmagában is arra, hogy Szerb Antalt megsze- rettese. „A harmadik torony” cí­mű fejezet az olaszországi útinaplót tartalmazza. Van ennek egy olyan rész­lete, mely Szerb Antal tragikus élete Iránt érdek­lődőknek érdekességet tar­togat: az író magányossá­gának érzetét és ennek bölcs tudomásulvételét, s azt az alig kitapintható hát- borzongató lelkiállapotot, melyet jobb szó híján így nevezhetünk: „halálféle­lem”. (Talán a néhány év múlva bekövetkező rettene­tes és embertelen halálá­nak előérzetét kapja itt az olvasó?) y. M. Dénes Éva Ládákba rakva szállítják a habzóborokat. Új könyvekről — néhány sorban hogy ezen a területen a restrikció — a visszafogás — előbb bekövetkezett. A mezőgazdasági hiteleket ugyanis már az 1971-es esztendőre befagyasztották, így sikerült is lehűteni az üzemi elhatározásokból kö­vetkezően lázas mértékűvé vált beruházási tevékeny­séget, s a helyzet mostaná­ig lényegében meg is nyu­godott. A kérdé3 csupán az, ami­re ennek a cikknek felelnie kell, hogy mindez jó-e ne­künk, jó-e a mezőgazda­ságnak? A válasz egyértelműen: igen, a visszafogás hasznos volt. Ez a veieménye a MÉM közgazdasági főosz­tályának es a másik olda­lon a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának is. A túlzott mértékű beruhá­zás egyre több káros je­lenséget okozott, s mind nyilvánvalóbbá vált, hogy az állami gazdaságok, de főleg a termelőszövetkeze­tek túlfeszítették erejüket. A fejlesztés helyes igényé­től sarkallva néha már a lehetőségeiket meghaladó hitelfeltételeket is vállal­tak, fenntartás nélkül bíz­tak a terveken feltüntetett költségkeretekben és kivi­telezési határidőkben. így állhatott elő többfelé olyan helyzet, hogy a be­ruházás még el sem ké­szült, de a hitelek visszafi­zetése már elkezdődött; a beruházás felemésztette a gazdaság teljes szabad anyagi erejét, így ott állt a Iiisz létesítmény, de sül­dőre vagy üszőre már nem jutott pénz, nem tudták be­népesíteni az épületeket, így senki sent mondhatta meg, hogy a létesítmény mikor fizeti majd vissza a beléje ölt tíz- és tízmillió forintokat Megújult erővel Ezért volt szükséges a restrikció. Most van egy kis idő, hogy a beruházók rendezzék soraikat, utolér­jék magukat. A gazdaság egyébként sem szereti a szünet nélküli rohamokat. Mindig is kellettek, min­denütt kellenek közbeikta­tott, csendesebb szakaszok. Nem fogalmazási botlás volt az előbb, amikor azt írtuk, hogy ezért volt szükséges a restrikció. Az általános közhiedelemmel ellentétben ugyanis az 1972-es terv már nem visz- szafogott. Hetvenegyben néhányszázmillió hitellel gazdálkodhattak a mező- gazdasági üzemek, hetven­kettőben viszont kétmilli­árd forint áll rendelkezé­sükre. A mezőgazdaság 1972-es terve még mindig meghaladja a negyedik öt­éves tervben eredetileg elő­irányzott fejlesztési üte­met. Az iram csupán a 69—71-es előrerohanáshoz képest szelídült meg. Előnyös a gépesítés A szakkifejezés jelentését tehát nem kellett tartósan megjegyeznünk. Figyel­münket inkább arra össz­pontosíthatjuk, hogy mit is kezdjünk az ismét ren­delkezésre álló beruházási keretekkel. Mindenekelőtt a gépesí­tés lehetőségeire szükséges felhívni a gazdaságok fi­gyelmét. A piacon most kellő mennyiségű gép kap­ható. A kínálat minősége határozottan javult Na­gyobb teljesítményű trak­UiioKat tarol a kereskede­lem, a munkagópeicet pe­dig kedvezőbb összetétel­ben, korszerűbb kivitelben kínaija. Most, amikor még mindig nyomasztó az el­avult géppark hatása a termelésre, és amikor még mindig csökken a mezőgaz­daság munkaereje, érdemes a figyelmet a gépesítés irá­nyába terelni, it-ülönos te­kintettel arra, hogy egyes, speciális gepsoroknoz, még hetven százalékos vissza nem térítendő dotációt is biztosít az állam építkezések tekintetében az 1972-es éven sokat gon- aoikoüni nem kell, a hely­zet ugyanis eleve meghatá­rozott. Ebben az esztendő­ben még főleg a megkez­dett beruházások befejezé­se, mieloöbi munkába állí­tása a fő feladat. Új épít­kezéseket kezdeni nagyobb mértékben inkább 19 i3-tól lehet. Megfontolt szarvasmarha­tenyésztés Mi legyen ez? Két lé­nyeges taviati kilátásra kell rámutatnunk. Az egyik, hogy ha egy éven berni nem is, de az­után az állam feltétlenül rendezi a szarvasmarha­tenyésztés helyzetét. Ezt kell tennie, ha azt akar­juk, hogy ez az üzemág több hasznot hozzon a népgazdaságnak. Az alap- elvek már ismertek: mint­egy 15 százalékkal akarják emslni az átvételi árakat | úgy, hogy az ágazat mint- egy nyolc százalékos ren­tabilitást — jövedelmező­séget — biztosítson. Aki mo3t vág bele a szarvas­marhatenyésztési beruhá­zásba, az ennek a rende­zésnek már kezdettől hasz­nát veszi majd. A másik: a mezőgazda­ságnak egyre több terüle­ten kell majd kisebb-na- gyobb értékesítési nehéz­séggel számolnia. Az érté­kesítésnél pedig az van előnyösebb helyzetben, aki­nek nem kell azonnal és nyers állapotban piacra vinnie a termést. Ezt úgy érheti el, ha tárolókat, fel­dolgozó üzemeket létesít. E lehetőségeken érdemes gondolkodni. Alaposan, kö­rültekintően és tartósan. Tiszteletre méltó, ha egy ! szövetkezet kockázatot vál­lal a beruházás jövendő sorsát illetően. De egy lé­tesítményről, amely esetleg 50—100 millió forintba ke­rül, napok alatt dönteni nem kockázatvállalás, ha­nem egyszerűen felelőtlen­ség. Most van idő, rendez­hetők a sorok, ami a múl­tat illeti: és alapos szám­vetések készülhetnek a jö­vő megalapozására. F. B. Szerkesztői üzenetek Oláh Mária Kecskemét; Nagy Miklós, Kiskőrös: Szigeti Jenő, i K' cskemüt; S >mel György, Scltvad’ ért; Szarka Kov'cs Piter, Kiskunmajsa és Szélcsy í Zs gmond, Kecskemét: Pana­szukat illetéke» szervek vizs- ! gáliák, akiktől közvetlenül i kapnak majd választ. ♦ | „A 30-as és a W-es számú háa lakói” aláíráséi — Kecskemét­ről érkezett — levélflel csak ak­kor foglalkozhatunk érdemben, ha íróik közlik nevüket és I pontos címüket. Mezőgazdasági beruházások Távlat és jelen

Next

/
Thumbnails
Contents