Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-18 / 14. szám

«. oldal 1972. január Iá., kedd Csak a törvényes keretek között Hozzászólás a Levágás vagy selejtezés címG cikkhez f Lapunk 1971. december 7-i számában „Levágás vagy selejtezés” címmel dr. Hatvani Dániel, lapunk fő­munkatársa tollából cikk ; jelent meg, amely a mély­kúti Béke Tsz húsfeldolgo­zó és húsértékesítő tevé­kenységével foglalkozott. Búza Dezső, a Kiskunhalasi Járási Hivatal elnöke leve­let küldött szerkesztősé­günknek, amelyben vitatja a cikk egyes megállapítá­sait. A vitával kapcsolato­san várjuk a tsz-szövetség, esetleg az érintett termelő- szövetkezet vezetőinek ál­lásfoglalását is. Az alábbi­akban Búza Dezső hozzá­szólását közöljük: Mélykúton mindenki tudja, hogy a Béke Ter­melőszövetkezet pecsenye­sütő nyílt árusítási üzleté­ben bizonyos időközönként, amikor az üzlet kirakatá­ban elhelyezett táblán azt meghirdették, lehetett húst vásárolni. A MÉM rendele­té a termelőszövetkezetek húsértékesítésével kapcso­latban így hangzik: „Nyers sertés-, marha- és borjú­húst (tőkehúst), sertéshús­nak a tagok (családtagok, alkalmazottak) között tör­ténő szétosztása kivételé­vel nem hozhat forgalom­ba." A Béke Tsz tehát tör­vénysértést követett el, amikor üzletében minden­kinek tőkehúst értékesített. Erre több alkalommal fel­hívtuk a szövetkezet veze­tőinek a figyelmét, sajnos, eredménytelenül. Például az október 30-án végzett helyszíni ellenőrzés alkal­mával négy megkérdezett vásárló közül három nem volt a termelőszövetkezet tagja. A községi tanács vb szak­igazgatási szervénél sza­bálysértési eljárást kezde­ményeztünk a Béke Tsz el­nöke ellen. A szabálysérté­si bizottság Dudás Antal tsz-elnököt 2500 forint bír­ság megfizetésére kötelezte. A határozat ellen nem fel­lebbezett. Elképzelhető, hogy a szövetkezet állatállomá­nyában levő több mint ezer szarvasmaT-háhöl akad 40 darab, amit valamilyen ok­nál fogva le kell vágni és azt az üzemi konyhán meg­felelően értékesíteni is le­het. Ebben a termelőszö­vetkezetben azonban 1971. szeptember 30-ig ennél lé­nyegesen nagyobb mennyi­séget vágtak le ..üzemi vá­gás” és ..kényszervágás” cí­mén. Szeriemhez 30-ig üze­mi vágásként leváltak 30 hizómarhát. 79 itatásos bor­jút (71 kg átlagsúllyal) egy hízóborjút, öt tehenet, hat üszőt (választástól 1 éves korig) és egy üszőt (1—2 éves korig), összesen tehát 128 szarvasmarhát vágtak le ez idő alatt. Ezenkívül kényszervá­gásra került — a pontos ^elsorolást mellőzhetjük — összesen 51 darab szarvas- marha. Ezen felül 119, kü­lönböző korcsoportba tarto­zó szarvasmarha hullott még el a termelőszövetke­zetben. Megvizsgáltuk azt is, hogy az ilyen jellegű állat- értékesítésből (beleértve a sertéseket is) mekkora árbe­vétele származik a terme­lőszövetkezetnek. Ilyen cí­men 60 ezer forint árbevé­telt könyveltek el, ami egyezik a cikkben leírt összeggel. Feltehető a kér­dés, vajon hogyan realizá­lódott annak a 128 darab szarvasmarhának az érté­ke, ami megítélésünk sze­rint meghaladja az 500 ezer forintot? Az 51 darab kény­szervágott állat értékét részben a községi tanács, részben az Állami Biztosító térítette meg. A szövetkezetnek ez a te­vékenysége így nem „kelle­metlen gyanú”, hanem kel­lemetlen tény, aminek ren­dezése megítélésünk sze­rint a bűnüldöző szervek hatáskörébe tartozik. (A szükséges intézkedéseket a járási ügyészséghez megtet­tük.) Ami az úgy általános tanulságait illeti: minden­ki által ismert országos probléma, hogy a szarvas­marha-tenyésztés jelenlegi mélypontról való kilendíté­se fontos népgazdasági ér­dek. A rendelkezések értel­mében valamennyi mező- gazdasági szövetkezetben operatív bizottságok vizs­gálták felül a kivágásra ítélt nőivarú szarvasmar­hák szerződéseit, s mind­azokat a szerződéseket fel­bontásra javasolták, ame­lyek mögött tenyésztésre alkalmas egvedet találtak. Az elfogadott tbc-mentesí- tési programmal rendelke­ző gazdaságok pozitív állo­mánya kapott csak „zöld utat” a selejtezésre úgy, hogy a kiselejtezendő állo­mányt felhizlalva értéke­sítsék a húsipari trösztnél. E gaz^osáenk kö-^ tartozik a mélykúti Béke Tsz is. Az októberi felülvizsgálat al­kalmával a bizottság meg­állapította, hogy szeptem­ber 30-ig 127 tehenet és 178 üszőt értékesítettek, mint selejtet, de még to­vábbi 38 tehén és 28 üsző értékesítése válik indokolt­tá a program végrehajtása érdekében. Nemcsak Helvécia gondja A tehénállomány növekedése ezzel szemben mindössze 46 darab. A nagymérvű selejtezést és a selejtezésnek ilyen formá­ját ennek ellenére indo­koltnak és helyesnek tart­juk, mivel az a jóváhagyott tbc-mentesítési program megvalósítása érdekében történik és a forgalmazás­ra jogosult szervezet vásá­rolta fel. De az ilyen lehe­tőségek mellett semmi sem indokolta a nagymérvű üzemi vágást. Különösen elítélendő a 79 borjú levá­gása akkor, amikor a szarvasmarha hústermelés fokozása a mezőgazdaság egyik legfontosabb felada­ta. Senk) sem vonja kétség­be azt; hogy a szarvasmar­ha-tenyésztés jelenleg ke­vésbé, vagy egyáltalán nem jövedelmező — különösen nem, ha az állomány 10 százaléka elhullik —, de a jövedelmezővé tételnél nem az üzemi vágások fo­kozása a járható út. Egyetértünk a szövetke­zet vezetőinek azon törek­véseivel, hogy igyekeznek megjavítani a község hús­ellátását, ennek nincs is akadálya, ha betartják az előírásokat. Mindenekelőtt rendelkezniük kell tőke­hús-értékesítési engedély­ivel , a közegészségügyi elő- “«“cl írásoknak megfelelő vágó- hellyel és húsbolttal. Vagy ami véleményünk szerint járhatóbb út: a helyi áfész­szel való együttműködés. Ugyanezt tudjuk ajánlani a közétkeztetést illetően is. A mezőgazdaság szocia­lista átszervezését követő általános földrendezés so­rán ott, ahol egyszerűbb szövetkezetek — ahogy ma nevezzük, szakszövetkeze­tek — alakultak, nem ta- gosították a szőlő- és gyü­mölcsültetvényeket. Ezek­kel a területekkel a tulaj­donos továbbra is teljes joggal rendelkezett. A me­gyei vezetés abban az idő­ben olyan álláspontra he­lyezkedett, hogy a lazább szervezetű szövetkezetek­ben csak így van lehetőség a területek megművelésére. Azóta egy évtized telt el, számos társadalmi válto­zás következett be. Csök­kent a munkaerő a mező- gazdaságban, korszerűsö­dött a termelés, utat tör a gépesítés és a kemizálás. A legfontosabb tényező ter­mészetesen az emberek tu­datbeli változásai. A fiata­lok ma már a korszerű ter­meléshez kötődnek. Az ur- banizálódás, az ipar fejlő­dése, a városba vonzza őket. Az idősebbek kezéből pedig lassan kihull a szer­szám és jelenleg mind na­gyobb gondot okoz a ha­gyományos szőlő- és gyü­mölcstelepítések megműve­lése. A becslések szerint a megye mintegy 100 ezer hold szőlőültetvényéből 15 ezer műveletlen. erdészetben. Számottevő Ipari üzem nálunk nincs. A fogyasztási szövetkezetnek van egy szeszfőzdéje, ahol huszonkettőn dolgoznak. A dohányszárító üzemben pe­dig — 3 hónapig — hetven- hatan. Ebből is látszik, hogy mi­lyen kevés munkaerő ma­rad a mezőgazdaságnak. Érthető, hogy több száz hold van jelenleg is parla­gon a község határában. A község jellemzéséhez hozzátartozik, hogy a la­kosság 90 százaléka ma is tanyán él. Csak az utóbbi években kezdődött meg na­gyobb ütemben a családi házak 'építése a központ­ban. A külterületek fele villamosítva van. ami egy­úttal azt is jelenti, hogy az itteni lakosság könnyebben hozzájut a kultúrához. A tanyán nagyobb lehetőség van az állattenyésztésre, ami számottevő jövedelmi forrás. Az utóbbi években, különösen tavaly, ugrássze­rűen csökkent a tehénállo­mány a külső települése­ken is. Baromfival és ser­téssel foglalkoznak inkább. Véleményem szerint a munkaerőhiányon kívül a szétszórtság is oka, hogy jelentős területek vannak jelenleg parlagon. A kibontakozás útja A művelési gondokról részletesebben Enhoffer István, az Aranyhomok Szakszövetkezet elnöke ad felvilágosítást. — A 4250 hold összterü­letből 1800 holdat vontunk eddig közös művelés alá. Az átlagéletkor évről évre magasabb nálunk is. A sző­lők jelentős része is elöre­gedett. Sokat kivágtak már, az üresen maradt szántó­kat átadják a szakszövet­kezeteknek közös művelés­re. A fiatalok nagy része az iparba ment dolgozni, vagyis ahol még jobbak a szőlőterületek, ott is mun­kaerőgondokkal küzdünk. Ehhez járul a szétszórtság, mert a tagosítás során a szőlők és gyümölcsösök megmaradtak a régi tulaj­donosok birtokában. Ügy próbálunk segíteni a hely­zeten, hogy önkéntes föld­cserékkel rendszeresen csökkentjük a szétszórt parcellák számát. 1965 óta a helyi állami gazdasággal és a városföldi Petőfi Ter­melőszövetkezettel lebonyo­lított cserék során több száz holdnyi terület váltott gaz­dát. Könnyített a helyze­tünkön. de nem oldotta meg gondjainkat. A kibon­takozás további útja az újabb földcserék, a táblá- sítás és a gépesítés. Csak jellemzésül jegyzem meg, hogy a mi területünkön ta­valy is 360 kiló rozs és 780 kiló csöveskukorica termett holdanként. Ilyen körülmé­nyek között csak ráfizetés gazdálkodás. A nagyüzemi szőlőtelepítés és az erdősítés segíthet a hely­zetem A gazdaságirányítás jelenlegi rendszere nagyobb szabadságot ad a vezetők­nek, de ez csak az adott keretek között lehetséges, melynek egyik oldalát a jogszabályok képezik, s ezt túllépni még Mélykúton sem szabad. Az akkori álláspont, a szőlő- és gyümölcsterüle­tek tagosításkor történő érintetlenül hagyása he­lyes volt. Az azóta történt változások azonban új hely­zetet alakítottak ki. Nézzük meg mit mutat a kép egy tipikusan homok­hátsági községben, Helvé­Jellemző adatok Vágó József tanácselnök: — A község 4400 lakosá­nak mintegy fele munka­képes. Ezerötszázan járnak el dolgozni az ipari üze­mekbe. vállalatokhoz. Na­gyobb részük Kecskeméten talált munkát. A község munkaképes lakosainak te­hát negyed része dolgozik a helyi állami gazdaság­ban, szakszövetkezetben, Szőlő és erdő Ugyanez a véleménye Verők Istvánnak, a Helvé­ciái Állami Gazdaság igaz­gatójának. — 1968-ban 983 darab­ban, fél holdtól 20 holdig terjedő parcellákat tartot­tunk nyilván, amelyek a gazdaság területébe ékelőd­tek. Háromévi szívós mun­kával, rendszeres földcse­rékkel sikerült 531-re csök­kenteni a szétszórt terüle­tek számát. Tervünk szerint a homo­kokon nemcsak szőlőt tele­pítünk, hanem erdősítünk is. Az ősszel létesítettünk 181 hold nyárjast. Az ösz- szes. arra alkalmas terüle­tet erdősítjük 1975-ig. A felsorolt gondok nem­csak Helvéciára jellemzőek. A megye számos községéből érkeznek hasonló jelzések. Elsősorban a szakszövetke­zetek gazdálkodását érintik ezek a problémák. A hel- véciaiak kezdeményezésé­hez hasonlóan mások is próbálkoznak önkéntes földcserékkel. K. S. Fejlesztési kölcsönök 1972-ben Az állam 1972-ben is tá­mogat úgynevezett, fejleszté­si kölcsönnel néhány, a népgazdaság számára kü­lönösen jelentős vállalati beruházást. Az idén induló beruházá­sok közül fejlesztési köl­csönt nyújtanak a számí­tástechnikai eszközök gyár­tását szolgáló beruhátások- hoz. 1972 és 1976 között e kölcsön segítségével olyan beruházásokat hoznak lét­re, amelyek évente 3 és fél miin-írrt forint éri^kű szá­mítástechnikai eszköz gyár­tását teszik lehetővé. Hasonló kölcsönnel, rész­ben vissza nem térítendő összegekkel támo'-'-itja az állam a Phylaxia Oltó­anyagtermelő Vállalat fej­lesztését, amelynek munká­latai az idén indulnak, s 1978-ban fejeződnek be. A beruházások nyomán éven­te egymilHárd forint érté' ű vakcinát, állati táoszert és takarmánykiegészítő anya­gokat állíthat elő e fontos üzemünk. Fejlesztési kölcsönnel já­r- 1 07 P S7e­gedi Szalámigyár és Vágó­ul’ a Gvulai Hús­ipari Vállalat beruházásá­hoz is. Szegeden ötéves, Gyulán 3 éves fejlesztési programot haltának végre s a program befejezése után éve"tá t'tá vagon téú—atá- mit és 280 vagon evulai és csabai kolbászt állíthatnak elő. (MTI) Czéhmester Erzsébet: > Egy kishír előzményei Fíéltájban felszállt <j ** köd, alkonyaikor pedig már felhőtlen kék ég tekintett be az ablakon. Az utasok gyönyörködve néz­ték a tájat. Egyre szín- pompásabb lett. A hófödte hegyek fehérsége halvány­kékre, az ég kékje meg ró­zsaszínűre vált, majd pi­ros-arany, lila-sötétkék cseppent rá. Az árok men­tén mindenütt egyre hosz- szabbodó kék árnyak nyúl­tak el; a szántóföldeken tisztábban látszott a sok kisebb-nagyobb lábnyom, vadak, madarak útja a ha­von. — Nézd, milyen szép vi­dék !... — suttogja egy fiú a hátsó ülésen a hozzábújó lánynak. Mintha színház­ban vagy templomban len­nének, ahol nem illik han­gos szóval zavarni a töb­biek áhítatát. — Nézd — búgta a lány — azt a kis felhőt. Mint­ha piros sapkája lenne ... Sírni tudnék a boldogság­tól, olyan szép mindez. Szemben velük sovány. . töpörödött öiegemöet. ült. Nem értette, inkább csak pillantásaikból sejtette, hogy az eget nézik, a de­rűit, tiszta alkonyt. — Hideg éjszaka lesz! — szólt hozzájuk vékony, reszkető hangon. A fiú nem néki felelt, hanem a lány­nak: — Látod kicsim, az öre­geket már csak az érdek­li, hogy fáznak-e vagy sem. A szépség iránt már va­kok. Vajon mi is ilyenek leszünk majd? — En? Soha! — vágta rá szenvedélyesen a lány. A fiú magához húzta a szőke fejet, összecsókolóz- tak. 4 kis öregember za- ™ varian pislogott, majd kinézett az ablakon. Pedig őt valóban nem érde­kelte a csodálatos alkony; túl sokszor látta már. Hideg borzongatta. Kedvetlenül, szinte félve indult erre az útra. Hivatalos ügyben járt, s a hivatal nem ismer sem telet, sem öregséget. Aggó­dó felesége el akarta kí­sérni., dekát hpiiyan is en­gedhette volna, mikor az asszony még nála is gyön­gébb! Egy kis üveg rumot erővel a zsebébe dugott a gondos női kéz: jó lesz az útra, melegítőnek. Odafelé menet az öregember meg sem kóstolta, de most csak­ugyan húzott belőle, mert ez a hideg egyre feljebb kúszott benne. Egy kortyot ivott, de nem esett jól. Zsebre dugta a lapos üve­get. Csak már otthon le­hetne, megszokott fészké­ben! Jön az éj és a ke­gyetlen hideg... Uáta mögött két férfi *■* vitázott; őket már nem nyűgözte le a táj szép­sége, megtörték a csendet, sőt egészen hangosak let­tek: — Tudod mi volt min­dig a haladás legnagyobb kerékkötője! Nem a mara- diság, de nem ám! A kö­zöny, barátom! Hiába a fá­radhatatlan kísérletezők, nálunk nemhogy két kéz­zel kaptak volna a talál­mányukon, de akár éhen is halhattak! Belefulladt minden a közönybe! Hála istennek ma már sok min­den másképp van! — Gondolod? Találtál már fel valamit, hogy ilyen jól tudod? — .4 kérdésen érződött a gúny, de aztán komolyra fordult a hang. — A haladás szerintem egyáltalán nem a találmá­nyok és feltalálók sorsán múlik. Hanem az embersé­gen. Az javítja majd meg a világot, ha egyik ember nem megy a másik mellett részvétlenül. Az emberséges embert kellene végre fel­találni! fi int már egészen sö- ** tét volt. A párocska mpg szorosabban bújt ösz- sze a sarokban; alakjuk szinte összeolvadt. Néha azért még kinéztek az ab­lakon. — Sötétkék bársony — mondta a lány, az égre te­kintve. — Csodás utunk van. Meddig utaznál így? — Veled? Örökké! — Aztán csók, meg újra csók... A kocsi felfelé kapaszkodott, erőlködött a motor. Majd egy hirtelen zökkenő és az autóbusz megállt. — Mi az? Hol vagyunk? Miért állunk? — Innen is. onnan is türelmetlen han­gok hallatszottak. — Anyuka! Menjünk már ...! — nyafogott egy álmos gyerekhang. A vezető nekigyürkőzött a hiba elhárításának. De talán tíz perc sem telt el,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents