Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-18 / 14. szám
Í972. január J8„ kedd 5. oldal •• Ünnepi esztendőre készül Ajándékkönyvtárak a lakiteleki PetőG Sándor Művelődési Központ lm pózán s épület Lakiteleken a Petőfi Sándor Művelődés Központ. A négy és fél ezer lakosú községnek esetenként mégis szűk. Színházterem (ezt a helyiséget használják mozifclőadásokkor is), egy klubszoba (itt kapott helyet a községi könyvtár), parányi irodahelyiség, Gyöngyösi György igazgató és Szentirmai Barna igazgatóhelyettes birodalma. Az elmúlt hónapokban mégis emlékezetes események színhelye volt a művelődési központ. „Mara- thoni” hosszúságúra nyúlt a járási népdalvetélkedő. Az eredményhirdetés után Vass Lajosnak, a zsűri elnökének javaslatára a jelenlevők együtt kezdtek énekelni. Éjfél is elmúlt már, mikor a környékről érkezettek haza indultak (a helybeliek még maradtak). Ez a vetélkedő sokáig emlékezetes marad itt a községben és a környékbeliek életében. Egyetlen jól sikerült kulturális rendezvényt sem lehet azonban spontán eseményláncolatok végeredményének elkönyvelni. Aprólékos, gondos tervkészítés, pontos időbeosztás, a szereplők, előadók jó elhelyezése alapvetően fontos ahhoz, hogy az esemény igazi élmeny maradjon a résztvevők mindegyikének. Egyetlen ember nem képes ilyen összetett feladatot megoldani. — Nagyszerű segítőtársaim vannak — mondja Gyöngyösi György — a község minden pedagógusa feladatot vállalt az itt folyó munkából. Azt hiszem, nyugodtan elmondhatom, nélkülük nem lenne ilyen pezsgő kulturális élet nálunk. — Megyénkben szeretettel emlegetik a község asz- szonykórusát. Próbáljuk meg a kórus megalakulását, fejlődését nyomon követni. — Két esztendővel ezelőtt rendhagyó módon alakult a „Szikra” nevű asz- szonykórus. A helyi tanács kérésére előadássorozatot állítottak össze nők részére. A zenei-irodalmi, mezőgazdasági előadásokat lá- nyok-asszonyok szívesen látogatták. Az előadások befejezése után Lengyel Pálné tanárnő javasolta, énekeljenek együtt. Később a kézimunka szakkörökön is daloltak munka közben. Az éneklési vágyat a nyári kánikula sem csökkentette. Ekkor már rendszeresen jártak próbára, hogy Csin- ger Sándorné énektanárnő vezetésével tanulják a népdalokat. A kórus legtöbb tagja szövetkezetben dolgozik. — A termelőszövetkezet vezetői támogatták az énekkart? — Igen. A biztatáson túlmenően havi négyszáz forintot kap tőlük a kórus. Az elmúlt hónapokban férfiak is jelentkeztek. így most Csingerné vegyeskarrá szeretné átalakítani a „Szikra” kórust, hogy a tavasszal sorrakerülő televíziós bemutatón már így szerepeljenek. — Az elmúlt évek során itt sorra került előadások, irodalmi műsorok közül melyik volt az önök számára igazán emlékezetes? — Szóval: Melyiket a kilenc közül? — mosolyog az igazgató, a híres Jókai-no- vella címét idézve. — Igazán nem tudok válaszolni, nekem mindegyik élményt jelentett. Nézzük talán meg a vendégkönyvet. Az első bejegyzés 1964-ben kelt. Tímár Máté emlékezett meg egy író-olvasó találkozóról. Ittjárta- kor a 341 férőhelyre „hitelesített” nagytermet kinyitották, az előcsarnokba még 500 pótszéket helyeztek el, hogy a hallgatók elférjenek. — A következő évben kerültünk kapcsolatba az ELTE finn tanszékének munkatársaival, akik többször jártak nálunk... Egyik alkalommal, amikor Kale- vala-estünk volt, vendégül láttuk a finn nagykövetet is. — 1968 kiemelkedő eseménye volt Jancsó Adrienne előadóestje. Jártak nálunk felvidéki írók, a közelmúltban pedig Jókai Anna találkozott itt olvasóival. — Veres Péter levelezőlapjait ereklyeként őrzöm. Már kitűztük a találkozó időpontját is, de ő elment közülünk.., Az Utolsó bejegyzések között ősz Ferenc és Vass Lajos nevét találom. Az 1972-es esztendőt a művelődési központ Petőfi-év- ként szándékozik emlékezetessé tenni. Ezenkívül lengyel és bolgár írókat szeretnének vendégül látni, különböző népművészeti kiállításokat rendezni. — Ezek még csak tervek — mondja az igazgató. — Amit megvalósítottunk, csak arra vagyunk büszkék. Könyvtárunk 610 kötetes, 900 olvasónk van. Igaz, a televízió is a könyvtár- helyiségben áll, sőt Bodor Istvánná tanárnő is itt tartja a rajzszakkörös gyerekeknek a foglalkozásokat. Lezsák Sándor külterületi pedagógus, művészeti előadónk irodalmi színpadunk vezetője. Majd száz gyerek jár orosz és francia szakkörre. Lengyel Pálné tartja az oktatást. Majd elfelejtettem, ő vitte tavaly a szülők akadémiájának hallgatóit, a szövetkezet asszonyait Olaszországba, Velencébe. És még nem szóltam fotoszakkörünkről, rádiós klubunkról. Mindkettőt sok fiatal látogatja. • • * A Lakiteleki Petőfi Sándor Művelődési Központ értékes programot állított össze az idei látogatók részére is. A pedagógusok segítése — mint azt Gyöngyösi György is állítja, — eddig is sokat jelentett a művelődési központnak. Továbbra is egyetértésben, együtt dolgozva tudnak igényes rendezvényeket műsorra tűzni, megvalósítani. Selmeci Katalin Moszkva lakói nagyon szeretik a könyveket. Elképzelhető, hogy minden családnak kis házikönyvtára van. Egyik nagyobb, a másik kisebb. A könyv- vásárlás az utóbbi Időben minden művelt ember szükségletévé vált. A fővárosi könyvüzletekben mindig nagy számú érdeklődőt találunk, akik keresik az újdonságokat. A könyvek iránt megnyilvánuló nagy érdeklődést elégíti ki a mintegy 5000 fővárosi könyvtár is, melyek egy részét az állam, más részét a szakszervezetek, oktatási és tudományos kutatóintézetek tartják fenn. Ezeken a hivatalos könyvtárakon kívül néhány moszkvai házban különleges, úgynevezett társadalmi könyvtárak alakultak. Számukat ma már 240-re teszik. □ □ □ □ Az egyik ilyen könyvtár a Hmelev utcában van. Több mint 25 000 kötetének mindegyikén ez a felirat olvasható: ajándék- könyv. A könyvtár hivatalos elnevezése számú Moszkvai Társadalmi Könyvtár”. Tizenegy évvel ezelőtt Alekszandr Azarov mérnök és felesége, Jekatye- rina Prokopovics, aki ekkor egy tudományos könyvtár vezetője volt, elérték a nyugdíjkorhatárt. Az egész életükben dolgozó emberek nem tudták elképzelni életüket társadalmilag hasznos munka nélküL ■ ■ Elhatározták, hogy házikönyvtárukat, melyet évek hosszú során át gyűjtöttek, mindenki számára hozzáférhetővé teszik. A szomszédos ház egy kis szobájában helyezték el könyveiket. A jó példa kővetőkre talált. Űjabb és újabb ajándékok érkeztek. Növekedett a könyvtár készlete. Jelenleg több mint 700 négvzetméter területen több teremben helyezkedik el a könyvtár állománya. Négy részre oszlik: szovjet Irodalom, külföldi irodalom, társadalmi, politiamikor beszólt az utasoknak: — Sajnos, nem tudom egyedül kijavítani a hibát. Szerelőt kell hívnom. Egy tanácsot tudok adni: a városszéli megálló csak tíz percnyire van ide, az elágazásnál. A pesti járat is ott halad át, ha sietnek, elkaphatják még! Mint a Jelbolydutt méhkas! Dehát érthető is. Ki akar az országúton éjszakázni télidőn? Vad tülekedés kezdődött az ajtó felé, hogy le ne késsék a másik buszt. A nyafogó gyereket karján vitte az anyja, pedig a kisfiú lába már leért a térdéig ... — Engedjenek, kérem, a gyerekkel!! z öregember csaknem a kijárati ajtó mellett ült. Így neki nem kellett tolakodnia: a tömeg úgyis tolta, sodorta magával. A lépcsőn alig tudott megfogózni, hogy kiszámítsa a lépést. Amikor aztán keze elvált a kapaszkodótól, a tömeg nagyot lökött rajta. Ekkor sehogyan sem bírt megállni a lábán. A humanista úr még látta elesni — sajnálta is szegényt — de neki most okvetlen haza kell érnie, halaszthatatlan dolga van; az öreget majd csak felsegítik az utána jövők, ez természetes. Ki hagy egy öregembert az útfélen? A gyerekes mama is látta, dehát neki éppen elég a saját baja: ilyen apró gyermekkel nem maradhat éjjel az úton! Vannak itt férfiak, majd azok felsegítik: Rajtuk kívül még hárman látták. Egy kövér, idős asszony, aki nagy csomagot cipelve, lihegve törtetett előre. Vissza is szólt, az utána jövő két férfinak: — Ugyan, nézzék már! Elesett az a szegény ember, segítsenek neki! — Hát ha elesett, majd felkel — mordult rá a nagy bundát viselő ember. — Még csak az kéne nekem, hogy ne érjek haza! Ki is törne otthon a világháború! Két kamaszfiú éles szeme meglátta a hóban fekvőt. Odaszóltak neki futás közben: — Keljen fel, fater, le- kési a másik buszt! — azzal szaladtak tovább. f, Isőnek a szerelmes- pár érte el a megállót; elsőnek is szálltak fel a befutó buszra, s milyen szerencse, még itt is sikerült nekik a hátulsó ülést megkapniuk! Boldogan nevettek egymásra: — Nahát, hogy milyen ügyesek vagyunkl A buszvezetőt ette a méreg: gyalogolhat, míg telefont nem talál. Becsapta az ajtókat, s indult a tömeg után. Az öreg látta, hallotta, hogy mindenki elmegy; erőlködött, de nem bírt föl- állni. Eles fájdalom nyilallt a derekába, szive akadozva vert. Segítségért kiáltott — azt hitte kiabál, pedig suttogott. Nem hallotta senki. A hidegtől reszketett, ruhája átázott: a rumosüveg összetört a zsebében. Halálos félelem fogta el a gondolatra, hogy itt fagy meg az útszélen, mint egy csavargó, mindenkitől elhagyatva! Szegény felesége, hogy várhatja otthon... Dermedt arcán végigfolytak a köny- nyek. e nem, ez nem lehet, itt nem maradhat! Jönnie kell erre va’akinek, képte'enség, hogy észre ne vegyék... Már jön is egy autó.. Mozdulni kell, inteni neki! — Te apu, ott egy ember! Ott, az út mellett! Nézd, ott a busz mögött, az árokpartonl Állj meg hát... I — Biztosan részeg, azért is tették ki a buszból. Jól néznék ki, ha minden csavargót felszednék! Talán még a kocsimat is összepiszkítaná ... A kocsi már messze járt. Fel kell kelrúl Muszáj, ha nem akar itt pusztulni. Félig felemelkedett, de a fájdalomtól szinte szédülten esett vissza — és legurult az árokba ... Mire a szervizkocsi megérkezett, már elaludt. Nem vették észre, betakarta az éjszaka. 4 hajnal talán még az ™ alkonyatnál is szebb a hegyekben. Csak a színek váltják egymást fordított sorrendben: kék, piros, arany. Egy hideg- arany sugár fedezte fel és mutatta meg az úton járóknak az árokban fekvő embert. A nyomok — az eltört rumos üveg alavjáv — megállapították. hogy valószínűleg ittassága miatt jutott erre a sorsra. A helyi lap egy rövidhírbén számolt be az esetről „Gyilkolt a hideg” címmel Az olvasók hümmögtek magukban, aztán gyorsa eltérítették az apró hí recskét. kai és tudományos művek, valamint periodikus kiadványok. Külön részben helyezték el a kommunista párt és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakjainak munkásságáról szóló könyveket, a fővárost ismertető kiadványokat és az űrkutatásra vonatkozó szakirodalmat. A könyvtárat 15 tagú vezetőség irányítja, melyet évről évre az olvasók választanak meg. Alekszandr Azarov a bizottság elnöke. A többiek valamennyien a könyvtár barátai. A termekben minden a kezük munkáját dicséri. A könyvespolctól a kedvezően megvilágított olvasóasztalokig. 1200 moszikvai család tagja a könyvtárnak. A könyvtár önkiszolgáló rendszerrel dolgozik, vagyis az olvasók maguk választják ki a polcokon elhelyezett könyveket. A könyvtárosok szívesen adnak felvilágosítást, milyen könyvet érdemes vinni a különböző kérdések tanulmányozásához. □ □ □ □ A városi hatóságok nemrégiben újabb két szobát bocsátanak a könyvtár rendelkezésére, melyekben a ritkább könyveket helyezik el. Ilyen kiadvány számos van. Közöttük találhatunk forradalom előtti Marx- és Engels-kiadá- sokat. Vlagyimir Iljics Lenin műveit, Tolsztoj cenzúrázatlan könyveit Makszim Gorkij 1901-ben megjelent munkáit Megtalálható itt Plutarchos 1808-ban megjelent kiadványa és Vlagyimir Daij 1865—1866-ban megjelent könyvritkaságnak számító Értelmező Szótára. A francia nyelven olvasók számára egy 1869-ben,. Franciaországban megjelent Balzac-kiadással szolgálhatnak a könyvtár vezetői a könyvritkaságok kedvelőinek. A lelkes könyvtárosok igyekeznek olyan témájú könyveket összeválogatni, amelyek annak idején az Uljanov család könyvtárát alkották, és amelyeket Lenin rokonai emlékirataikban említenek. A könyvtárban őrzik Nyikolaj Csernisevszkij Mit tegyünk? című 1878-ban kiadott, könyvét Piszarjev 1894-ben megjelent irodalmi kritikáit Nyekraszov 1896-os kétkötetes munkáját. A fiatalok számára a könyvtár író-olvasó találkozókat rendez, a legnevesebb szovjet írókkal, költőkkel és irodalomtörténészekkel. □ □ □ □ A könyvtár létrehozói önfeláldozóan dolgoznak, fontosabbnak tekintve az olvasók háláját mint a fizetést. Arra törekszenek, hogy mindenki a legtöbbet kapja, amikor találkozik a haladás és a bölcsesség igazi forrásával, a könyvvel. Viklo. Dmitrijev VITT’ 4 szőkincsgyarapodás rejtelmei I. Szókincsünk állandóan gyarapodott hogy az újabb korszakok gazdasági és társadalmi változásai közepette is a gondolatok szabatos és pontos kifejezésének eszköze lehessen. Mi most ebből a szinte áttekinthetetlenül nagy szókészletből néhány jellemző példát ragadunk ki, hogy velük érzékeltessük azt a rejtelmes folyamatot, amely szókincsünket a múltban gyarapította és ma is növeli. Az első, amit feltétlenül meg kell látnunk, az, hogy nyelvünk milyen gazdag változatokat „termelt ki.” Szinte hihetetlen, hogy a következő szavakat, bármennyire szétágazó jelentésűek is, a hangfestő jelleg egy szócsaládba tömöríti: gacsos, gáncs, guggol, kacs, kacsint, kacska, kacskarin- gós, kacsmar, kacsó, kampó, kancsal, kandikál, kankalin, kanyarit, kákád, ko- kány, konty, konyul, kucorog, kuksol, kuncsorog, kunkorodik, kunyerál, kuporodik, kutyorodik. Népünk reális szemléletét mutatja a temet ige. Ma már nem tartjuk képzett szónak, pedig eredetileg a töm ige műveltető képzős alakja. Régi alakja tömet. Halotti Beszédhez tartozó Könyörgésben mai kiejtéssel ezt olvassuk: ,.Kin°k ez napon testét tömetjü'i ” Tömetiük, vagyis a földbe temetjük, aho"v ma mondjuk: te- m etjük. Min ■■ nnvlori a csürdönoölő n^vű gvors- ütomű szék0'’' táncról. Kü- 'H->1-)Ö7Ő alakváltozatai 'rsördöngölő. csöndörgülő, csundöi’iíölő) csak azért jöhettek létre, mert a szó ösz- szetétele elhomályosult. Székely góbéink reális gondolkodása a kellemeset a hasznossal kötötte össze. A szó ugyanis a csűr és a döngöl összetétele. Olyan táncot jelent, amellyel az új csűr vagy a még egészen be nem fejezett ház földes padlóját keményre döngölik a kalákába összehívott vendégek. A nyelvtörténet rövid életű szavakat is ismer. Ilyenek a bélista, béiistás szavak. A húszas években az állami alkalmazottak számát csökkentették. „A” jelzésű listára írták a megtartottak nevét, „B” listára pedig az elbocsátásra ki jelöltekét. Ez a bélistázás egyszeri megoldás volt, hamarosan elavultak a rá vonatkozó szavak is. Legújabb szavaink közül is említsünk meg egyet! Ma már természetesnek vesszük, hogy a szemetet kihordjuk a kukába, és onnan teherautóval elviszik. Senki sem gondol hasonló hangzású két másik szavunkra, a siketnéma és a horog jelentésű kukára. (A dohánykertészek kukás gúnyneve a dohányszárításkor használt fahorogra utal.) Az új szó 1958-ban bukkan föl szemétgyűjtő teherautó, 1964-ben pedig már szeméttartály jelentéiben is. A szó cseh eredetű, Csehszlovákiából hoztuk be u?vanis a szemétgyűjtő autókat. A cseh szó forrása az autókat ffvártó német üzem kezdő- N betmből alakult mozaikszó: K>11»r und Knappich Augsburg (K tt.k.A.) Kiss István
