Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-16 / 13. szám
I9TS. Januar IB„ vasárnap 5. oTflaf Beköltöztek a ... Régi adósság... A városszéli lakótelep saras hétköznapjait éli az enyhe télben. Kiskunfélegyházán az alpári vasútvonalra merőlegesen nyíló alig pár éves utcákat járom Hódi Lajossal, a helvbeli Vörös Csillag Tsz főkönyvelőjével. Kisgizella-telep — a hivatalos- és a köznyelv egyaránt így nevezi a lakónegyedet. Majdnem azt írtam: villanegyedet. De- hát ez túlzás. Fekvésére ugvan nem lehet rámondani, hogy rossz, nincs sünoedékes, talajvizes lapályon, ám azt sem lehet ráfogni, hogy különösképpen kiemelkedne az egyhangú síkságból. Noha majd minden telken áll már a családi ház, az elsődleges, felszíni élmény: a befejezetlenség látványa. Sok' helyen még nem tellett kerítésre, esetleg a homlokzati részen ideiglenes drótsövényt húztak ki. A házakról különösebb írnivalóm nincs, a telepet a mai uniformizált típus uralja, még azt sem lehet mondani, hogv a hivalkodás különösebb jegyeit viselnék magukon. Egyetlen manzárdtetős ház üt el kirívóan az össz- kéntől. egy másiknak a bejáratánál nyolcszögletű, csúcsos-íves teteiű tornác- félét építenek, látni aztán házilag készült, törött mozaik berakással jókora be- tonoszloookat, nyilvánvalóan lugastám céljára. Igazán változatos a falazóanyag: a vályogtól a kiselejtezett házgyári betonelemekig mégtalálható itt minden, néhol egy-egv épületen belül is. Amiből falat lehet emelni, annak kríetie van — ez az igazság itt vaskosan érvényesül. ■ ■ ■ ■ — öt éve már annak — sorolja a főkönyvelő —, hogy a város itt 160 telket sajátított ki. Ebből a tsz-ünk számára visszahagyott 50-et. Egyhamar gazdára talált valamennyi, mert hiszen olcsón is adtuk. egv-egy 200—210 négyszögöles telek nem került többe ötezernél. Ügv. hogv 19G8-ban meg is kezdődött az éoítkezés. Megvallom, elsősorban azokat részesítettük előnyben, akik a tanyákról jöttek be. A tsz adta a fuvart, meg az építőbrigádot, kedvezményesen persze, s az utóbbinál ezt oly módon érvényesítettük, hogy az építkező tagra jutó „haszontömegből” engedtünk el, a vezetőség egyedi elbírálása alapión. Magyarán : az önköltséges építkezés gyakorlatához közelítettünk ezzel. Az első házak építési költsége, kétszoba összkomfortról van szó, úgy nagviából 160 ezer forint körül „állt meg”. De a ráfordítás évről évre növekvőben van. A főkönyvelőnek az a véleménye, s ezt a mindennapi valóság megfigyelése is igazolja, hogy nemcsak az építkezés drágul, hanem az igények is fokozódnak. Több szoba, komfortosabb berendezés — mindez emészti a tízezreket. Ha ugyan nem a százezreket. Az itt építkezők foglalkozási skálája igen széles: akad közöttük brigádvezető, szántóföldi gyalogmunkás, gépszerelő, állatgondozó, traktoros, gépkocsi- vezető, kertészmérnök. Megfigyelhető azért, hogy zömmel olyanok építkeztek a telepen, akiknek rendszeres egész éven át tartó elfoglaltságuk van a közösben. Sőt, az sem egyedi jelenség, hogy a tanyáról való beköltözés együtt jár a foglalkozás megváltozásával. Például: az egyik gazda, aki korábban a növénytermesztésben dolgozott, rakodómunkás lett. Hogv a státusz, a rang valóságos emelkedéséről volna itt szó? Valószínűleg sokkal egyszerűbb a kérdés nyitia: az OTP-kölcsön havi törlesztése rendszeres koresetre ösztönöz és kényszerít. ■ ■ ■ ■ László Jánoséik több mint egy évvel ezelőtt költöztek be új házukba a tanyáról. A lakás eredetileg háromszobás, de valójában több: az L-alak udvarra „futó” szárnyát jókora melléképület hosz- szabbítja meg. S ezt is lakják, sőt az idősebb László Jánosék — a hattagú „nagycsalád” három generációt képvisel — főképp csak ez lakják. Ott- jártunkkor — hétköznap délelőtt — csak az alsókonyhát fűtötték be. Holott magát a lakást központi fűtéssel is felszerelték. Azonkívül olaj- kálvhák gubbasztanak a sarkokban. A komfort iránti határozott igény tehát jelen van, s ez elsősorban a fiatalabb családtagok részéről jelentkezik. Ifjabb László János gépkocsivezető a kereskedelmi irodánál, az idősebbik pedig baromfidolgozó a szövetkezetben. Mibe került a bejövetelük? — kérdezem idősebb László Jánosnétól. — Eddig több mint fél millióba — feleli. — De- hát nem vagyunk még készen. Hiányzik a fedett gang, meg a kerítés. De a garázs már készen van. Van ew Moszkvicsunk. — Miből telt? — Amíg a fiam is az aniával dolgozott, a tsz- ben. megvolt' kettőjüknek évente a nvolcvanezer. Ezt félre is tudtuk rakni, mert a megélhetést futotta a háztáji. A tanyát eladtuk, húszezret adtak érte. Tizenöt kilométerre volt a várostól. — Jó itt bent? A válasz bizonytalan: — Fene tudja... Nem vagyunk annyira elzárva a világtól, van televízió, meg minden, de a jövedelem is kevesebb. Pedig itt többrí: kell költeni. Nem mondom, most is van baromfi, meg sertés is. de most már ezeket zsákból kell etetni. lalják, ha ez anyagilag módjukban állna. Inkább kint maradnak a tanyán, mert ezt szokták meg. El- magányosodnak. A szó legsúlyosabb értelmében. Tucatszám lehet sorolni, a Vörös Csillag Tsz területén is, idős házaspárokat, egyedülálló néniket, bácsikat, akiket a városban élő gyermekeik sem látogatnak meg, hónap, — vagy olykor évszámra sem. Nem haragból — egyszerűen kényelmességből 1 Aztán, a súlyosabb esetekben. a szociális megoldatlanság ... Nem sokkal | karácsony előtt egy idős 1 bácsi tüdőgyulladással ágynak dőlt, négv napon át senki nem nvitotta rá az aitót. Az ötödik nanon került kórházba, ahol még nem egészen egy napot élt... Nézem ezt az újdonsült tsz-lakótelepet. Nem üdülőnegyed. az bizonyos. Járda még nincs. Feneketlen . sár az úttesten, a kocsitulajdonosoknak, ha ki akarnak mozdulni, meg kell várniuk vagy a fagyot. vagy a tavaszi “szik- kadást. S“m bolt, sem óvoda a közelben. De már nem tanvavilág! Hatvani Dániel Az utódok feladata és kötelessége, hogy tiszteljék, tovább vigyék a nagy elődök életét, munkáját. Ügy gondolom, hogy megyénkben sok jó példát lehetne említeni a haladó hagyományok ápolására, de rögtön hozzá is kell tennünk: van még teljesítetlen kötelességünk is. Régi adóssága a megyének, s mindenekelőtt Kecskemétnek egy olyan állandó bemutató szoba, kisebb múzeum kialakítása, amelyben a homok meghódításának úttörőit, az ő fáradhatatlan munkálkodásukat, s az azzal összefüggő írásos és tárgyi emlékeket tárnánk az egyre élénkebben érdeklődő közönség elé. E közönség természetesen nemcsak kecskeméti, de még csak nem is megyei összetételű. Hiszen évenként százával és ezrével érkeznek a megye székhelyére az ország különböző tájairól és külföldről is. Mit tudunk mutatni a vendégeknek? Esetleg a Cifrapalotát és az Aranyhomokot. továbbá az új lakótelepeket, amelyek úgyszólván semmiben sem különböznek . bármely magyarországi nagyváros új negyedeitől. Két évvel ezelőtt egyszer Acélcsövek a Barátság II hoz Hozott megoldást ez a telepake’ó? — Megoldást nem — így a főkönyvelő. — Csak javulást. Mert csupán a tsz tulajdonában maidnem száz tanya van még. A tsz-tagok tutajdonában oe- ] dig ennél is jóval több. | Igaz, évről évre ti'medez- I nek is a tanyák. Üresen maradnak, konnak, omladoznak. A vége az, hogy eldózeroljuk. A tanyát el lehet tüntetni. az általa kialakított merev, szigorú életformát már kevésbé. A beköltözést az idősebbek sok esetben még akkor sem vál1971-ben kezdtek el a Dunai Vasmű új hegesztett csőgyártó üzemében a próbatermelést. Itt a Barátság—II kőolajvezeték számára készítenek először acélcsöveket. A legkorszerűbb technológiával felszerelt félautomata gyártósoron 1971-ben 70 ezer méter, csaknem egy méter átmérőjű acélcsövet készítettek. már felvetette lapunk az ötletet: az itt működött és nemzetközileg is igen nagyra értékelt szőlőnemesítők életét, munkásságát, eredményeit bemutató állandó kiállításra volna szükség. Sajnos, az idő könyörtelen, de talán még sok használati tárgyat, eszközt föl lehetne kutatni. Előkerülnének oklevelek. írásos anyagok a nagy homokhódítók tevékenységéről, harcáról és sikereiről. Mert mit tudunk mi, a nem szakemberek, az eredményeket csupán csodáló, s létrehozójukat mindössze a nevük helyes leírásáig ismerő utódok például Beret- vás Pálról. Csókás Józsefről, Hankovszky Zsigmondiról, Katona Zsigmondról? Eléggé ismerjük-e Mathiász Jánost, a világ legnagyobb szőlőnemesitő- jét, vagy a nemrégiben elhunyt Kocsis Pált? Szak- könyvekben. tanulmányokban bizonyára gyakran emlegetik és idézik valameny- nyiőket. de nekünk kötelességünk ország-világ elé tárni hétköznapjaik munkaeszközeit, az elismerő okleveleket. kitüntetéseket, a tárgyi emlékeket is. Talán még nem késő ösz- szegyűjteni a szellemi hagyatékon túl azokat az egyébként talán értéktelen, de az ember által csodát megvalósító szerszámokat, amelyekkel a „homok aranyművesei” dolgoztak, elámítva a fél világot eredményeikkel. Vétek elha- I nyagolni ezt a kötelezett - í séget akkor, amikor nagy j elődeink fáradozásainak I eredménye ma ezer és ezer í holdon vert gyökeret, átala- j kítva a sívó tájat, megvál- i toztatva az itt élők életét, napjait, elismerést szerezve j a korábban csak kézlegyin- j test kiváltó homoknak. Állami gazdaságok, termelő- és szakszövetkezetek, kutatóintézetek épülnek az ! ö szellemi hagyatékukon. Érdemes gondolkozni: nem volna célszerű összefogni éppen ezeknek a gazdaságoknak intézeteknek azért, hogy minél hamarabb tető alá kerüljön egy ilyen múzeum, vagy bemutató terem — mindegy, minek nevezzük. Bizonyára számtalan látogatója lenne, s az eddigieken túl szellemi kisugárzást is jelentene. Ügy gondolom, ezzel még tartozunk ! Gál Sándor „emberségéért” most már mindörökre hálás lesz. Aki csak így látja, feltűnő „jelentéktelenségében”, meghúzódó észrevétlensé- gében, rámondhatná: íme egy ember, akivel már nem történik semmi. Ha valaha igen. az már „időn kívül” történt. Pedig ne higgyük, hogy ez a szelíd aggastyán már „kívülálló”. Csak a várótermi. szó szoros értelmében átmeneti népek képzelhetik ilyennek. A z igaz, hogy éleme- dett kora miatt sokszor kell már egyedül lennie. És ünnepnap számára minden rendezvény, amely nárta la nszor vezetőben leza ’k Ott nincs magány, n 'cs időnkívüliség. Partner tud lenni, hiszen örökkön szomjas újságolvasó. So1 fiatal, s derékhadból ' aló megirigyelné tr 'gát. A pártszervezetben talál vissza mindi" abba az igazán elever áramlásba, amelvb0 '•"é., 1917-ben — ftaev 01 idolén, a pzovírí állam születésekor tesoiolt..« Ember, akivel nem történt semmi? Ferenc József uralkodása alatt látta meg a napvilágot Komárom északi felében. Mikor a vén császár meghalt, akkor Fehér József már Oroszországban volt hadifogoly .. A forradalom katonája lesz ... Híres és hírhedt nevekhez fűződő emlékei, sajnos, ma már esvre elmosódottabbak. Néha a sorrend is felcserélődik az események, utazások, harcok egymásra következésében. Egy azonban „hibátlanul” világos mindmáig: Leninnel kezdődött Fehér Józsi bácsi igazi élete ... 1925-ben került haza Komáromba — cseh területre ... Benes-idők, kisebbségi sors. Tiso-fasiz- mus. 1939-ben sokezred magával kiebrudaliák Szlovákiából, át Horthy-Magyar- országba. Majd vissza — Pozsonyba. 1945-b°n a németek elhurcolták Mesédét, a m«n- kásmozgalmi funkcionáriust. .. Sosem találkoztak többé... Milyen magányos lenne azóta, ha nincs a párt. Mikor megint átdobják Magyarországra, 24 órán belül jelentkezik munkára a kommunista párt nagymarosi szervezetébe. „Azóta kitartóan állom a helyem” — írja egyik levelében. Mert az eltelt 26 esztendő alatt legkedvesebb pártmunkának a munkáslevelezést tekintette. Élt, dolgozott Szolnok menyében. Csongrádban, s jó ideje Bácsban. S a m°gyei lapoknak fáradhatatlanul írta k's o’kkeit. leveleit, jelzéseit. Nagy. világosan olvasható, szálkás betűkkel. Évente egyszer-kétszer hozzánk is betér. „Nem akarok sok időt rabolni.— nyit be szinte nesztelenül, s nem csak udvariasságból mondja. Alig lehet leültetni. M iről ír? Egy-egy levélben Is több mindenről. Hogv például: „lessünk csak rá”, milyen nyilatkozatot adnak maid ki Nixonnak a oáoánál tett látogatásáról. Hogy Vietnamon ez aligha „segít”... Máskor kitetszik egyszerű fogalmazásából is. ho"'’ ál't meg földbegyökerezett lábbal a Széchenyi tér s az Aranvhnmok táji kukáknál, s csóválta fejét a „20 dekányi kakaóskalács darabok. vajas kiflik sorsán”, melyeket a rangos házak, előkelő üzletek népei a szemétbe dobtak. Nem. éppen öregségével velejáró „laza” gondolatfűzés következménye. ho^y mikor ezt leírja, a következő m-ndat- ban már a pakisztáni éhezőkről szól . . Nem győz szabadkozni következő levelében. hogy nem a fiatalok ellen beszél. amikor rosszalüa nÄmelv tizen“'ms kislány, kisfiú viselkedését. Ho°v mértéktelenül cigarettáznak, sőt szeszes italt is fogyasztanak ,.Perlin milyen helyes, aranyos kispajtások, úttörők voltak méq terjnap” — keserűi, és azonnvomban felemeli hangját a szülők ellen, akik ezt eltűrik. Leikét adja rá. hogy n«m általánosít. hiszen a fiatalság nagy többsége dolgos, tehetséges, igényes, kedves ... Csak hát ő már R0. esztendeiét tapossa, s „van némi tapasztalata”. hová vezet a szabadosság. 1/ edvesség. Udvarias- ság... Ezek „meg- hiányolásáról” jó párszor olvastunk leveleiben. Tudjuk, hogy az élet számtalan kis és nagy posztján ülnek polgártársaink, akik előszeretettel játsszák meg a kiskirályt. Különösen az amúgy is gyámoltalan s félénkségében meghu"yász- kodó idős emberekkel szemben. Legutóbb is ... Éppen eléggé megzavarta a kis- öreget, hogy bár 1966-ban, a kormányrendelet szerint ö l évre kaptak a munkában álló nyugdíjasok kedvezményes havi autóbusz- bérlet váltására jogosító igazolványt, ezt már idén januártól ki kell cserélni. Lehet, írtak róla valahol, de ő nem olvasta, s a pénztárnál sem látta kifüggesztve. De ha már ez van. elment, hogy intézze az úi fénykénnel ellátott igazolvány kiváltását. — Igazolást miért nem hozott. hh'Tv a kereset0 nem haladia túl az ötszáz forintot? Nem tudia. hogy új igazolványt kell kiállí*. tani ? — vonta kérdőre zordan a kisasszony. Ment hát az öreg. hogy harmincadiknak sorba álljon 80 esztendős lábával. Aztán vissza. — No és hol van az utolsó nyugdíjszelvény? — fogadta az új meglepetéssel a pénztárosnő. — Eszerint mehetek megint sorba állni? — düuv- nyögött most már Józsi bácsi. s mert ueve, válaszolni illik, a hölnv roed»tte, — Talán maga különb, mint a másik? I m° env öregember •••■ akivel —látszatra — semmi nem történik. Aki a Nagy Oktoer 50. évfordulóján a Szoviet’mió.. ból kapta az egykori vörös - csillagosokat megillető ma gas kitüntetést ... De ne*", nem tartom én ezért ma qamat különbnek másoknál” — lüktet a csönd-s pocosz Fehér glvárs leveléből. Csak annvi előzé'mnvsá get. barátságos szót kíván amennyi 80 éve után alie- banam kijár már. Minden öregnek! Tóth István
