Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-14 / 11. szám
4. oldal 1972. Január 14., pánték A vállalat legjobb gyára Acélháló a bútoriparban. Az országban ma még egyedüli példány a képünkön látható gép, amely az újfajta kárpitos tartószerkezeteket gyártja a kecskeméti üzemben. rozzák a vállalati központ intézkedései, a „kiosztott” és elvégzendő feladatok. A kecskeméti üzem példája mégis azt bizonyítja, hogy a hatékonyabb munka feltételeinek megteremtéséért épp a helybeliek tehetnek a legtöbbet. A Bács-Kiskun megye székhelyén dolgozó gyár sem véletlenül vitte el a nagyvállalati munkaverseny pálmáját. A műszaki intézkedések, újabb alapanyagok és korszerűbb technológia alkalmazásának következtében például kétezer ! Tulipán nevű rekamiét készítettek el terven felül. Az idei vállalásuk már erősen megközelíti a 100 millió forintos termelési értéket. Tovább folytatják a termelékenységet fokozó kísérleteket, az újdonságok megvalósítását. A gyártást könnyíti meg és az önköltséget csökkenti az a svájci, acélhálót készítő gép, Veszélyes belenyugvás Négy évvel ezelőtt húszán vesztették életüket üzemi baleset miatt a kohó- és gépipar vállalatainál. Tavaly októberig 38 halállal végződött baleset volt, s a statisztikusok kimutatták, hók/ 1968-hoz képest 62 százalékos az emelkedés. Az úgynevezett csonkulásos balesetek száma ugyanebben az időben 10 százalékkal csökkent, de még így is több, mint 17 ezer ember sérült meg az elmúlt hónapokban a KGM vállalatainál. Anyagmozgatás közben Nézzük, ugyancsak tényszerűen az okokat: a legtöbb baleset anyagmozgatás közben történik, a sorrendben a második helyen a zsúfoltság, az általános rendetlenség áll. A gépek helytelen kezeléséből származott a balesetek 25 százaléka, az üzemi közlekedési balesetek pedig 11 százalékkal szerepelnek a statisztikában. A statisztika szűkszavú, nem értékel, csak a tényeket közli: tíz hónap alatt egyetlen iparág gyáraiban meghalt 38 ember... Miért? A jegyzőkönyvek szerint a szakértők felderítik az Huszonegymillió forintba kerül a formálódó faipari csarnok. A létesítmény a jövő esztendőtől játszik szerepet a termelésben. (Pásztor Zoltán felvételei) 32. — Én?! — nézett vissza távozóban Komoróczv, s jogos méltatlankodás csengett a hangjában. — Hát el tudok én felejteni bármit; amit egyszer hallok, látóit, olvasok?! Még ha akarnám, se menne. És nyurga alakja már el is tűnt a sufni mögött. — Ferikém — fordult ekkor a körszakállas rendező- asszisztenshez Kopra —, te fogod lebonyolítani az egész cécót. logadod az érkezőket, megmondod, hogy mindenki adásban lesz, próbáljanak addig kedvükre, kijelölöd a helyüket, rendelkezésedre áll az egész telkem. Kivétel az a kőkupac ott a sarokban, azt és a környékét hagyd üresen. Közlöd az érdekeltekkel, hogy ne zavartassák magukat a szomszédoktól, mert az egyidejű fellépés a kozmikus továbbításban sem a képet, sem a hangot illetően nem okoz gondot. Hax a masinájával szelektál mindent. Igaz a földi tévénézők kaleidoszkópot látnak, kakofóniát hallanak majd. dehát most a világűr élvez elsőbbséget Az adás tizenegy óra ötven- hét perckor kezdődik. Egy perccel korábban az űrgömb felemelkedik és megáll vagy tizenöt méter magban. Az aljából kinyúlik valami szerkezet, az az adóvevő készülék. Amikor a gömb héja sárgás-pirosán sugározni kezd, indul a műsor. Minden világos? — Minden. Kivéve azt, hogy te mit fogsz csinálni közben? — Én? Lesétálok a faluba, ha a történtek után beengednek az ABC-boltba, vásárolok magamnak egy inget és egy nyakkendőt Reggel is ez volt a szándékom, de akkor az üzlet nem működött minthogy az árucikkek nagy része állandóan mozgott. Azóta talán visszakerültek a polcokra. • Csak aki már látta, milyen képet mutat egy nemzetközi vásár, egy kiállítás, egy árubemutató röviddel a megnyitás előtt, csak az képzelheti ei igazán maga elé azt a rendetlenséget, zavart lótást-futást. idegeskedést, pánikot, ami a Kopasz-hegyi telken uralkodott tizenegy óra után. Az égjük énekes úgy érezte, hogy berekedt szerezzenek neki tojássárgáját vagy legalább cukros vizet A kosztümök egy része bent maradt a faluban, a filmhíradósok kábelei összekeveredtek a tévésekével, bedöglött egy magntf, az égjük zenekarnak elromlott az erősítője, színészek nem tudták a szövegüket, egy operatőr berúgva érkezett, egy gitáron elpattant a legfontosabb húr. hol a legközelebbi hangszerbolt? És így tovább. De tizenegy óra ötvenkor, amikor Gaál Feri felmászott a sufni tetejére és a körzetparancsnokságtól kölcsönbe kapott kézi har.gerősítőbe beleordította: „Mindenki a helyére! Hét perc múlva adás!”, egy csapásra minden elrendeződött. Középen ott állt Bártik elvtárs, elegáns, világosszürke ruhában, kihajtott ny ílcű fehér Ingben, kezében a papír, az Ünnepi mondókával, előtte három mikrofon. (Vége fcövelktzik) okokat, keresik a felelősöket. néha meg is találják, sűrűn a már halott áldozat személyében. A jegyzőkönyvek többnyire csak az adott esetre szorítkoznak, pro és kontra bizonyítékokat sorakoztatnak fel, s mégis: ha az ember végigolvassa ezeket a szomorú dokumentumokat, némi hiányérzete támad, s tovább keresi a választ, hogy miért hal meg évről évre egyre több ember a munkahelyén? Mert több és bonyolultabb a gép? Aligha! A gépek biztonságos kezelésének szabályait meg lehet és meg kell tanulni. Erre való a többi között az úgynevezett balesetvédelmi oktatás. Valaha — nem is veszélytelen munkahelyen — magam is részesültem ilyen oktatásban. Sokat mondok, ha öt percig tartott. Néhány, unott hangon eldarált tőmondat, egy aláírás, valami hivatalos papíron és az ügy le volt zárva. Jól emlékszem : napokig tartott, amíg rájöttem, hogy mit és hogyan csináljak, ha el akarom kerülni a bajt Kényelmetlen védőeszközök Olyan munkahely volt ez, ahol a legelemibb biztonsági előírások közé tartozott bizonyos védőeszközök használata. S mégis: irtóztunk ezektől az eszközöktől, mert védeni ugyan védtek bennünket, csak éppen dolgozni nem lehetett bennük: ormótlan, kényelmetlen. célszerűtlen darabok voltak, s jól tudták, ezt a műhely vezetői is. Csak akkor parancsolták ránk, ha valami magas rangú látogató érkezett. Tudom, hogy a helyzet azon a munkahelyen azóta sem változott, s most már tudom azt is, hogy nagyjából ugyanaz a helyzet másutt, más gyárakban is. A szakszervezetekben emberek százai fáradoznak azon, hogy érvényt szerezzenek a különböző munkavédelmi előírásoknak. A gyárakban viszont ezrek és tízezrek dobják sutba ugyanezeket az előírásokat és nagy bajnak kell ahhoz történnie, hogy legalább ideiglenesen megszilárduljon a munkavédelmi fegyelem. S talán még nagyobb bajnak kell bekövetkeznie ahhoz, hogy valóban felderítsék a baleset valamennyi valóságos okát, s a felelőst, vagy felelősöket keményen megbüntessék. Voltam már olyan szak- szervezeti elnökségi ülésen, ahol kerek 1000 forintra büntettek egy gyárigazgatót, mert az irányítása alatt álló üzemben sorozatos munkavédelmi szabálytalanságokat tapasztaltak. Könnyű felmérni, hogy vajon milyen hatása lehet ilyesfajta büntetésnek, s vajon milyen lehet a fele- lősségrevonás az alacsonyabb rangban levő felelősöknél ... „Vállalati érdek* Jártam olyan műhelyekben, amelyeket elemi biztonsági okokból azonnal be kellett volna zárni, ám a szakszervezet érvelését percek alatt leszerelték az ilyenkor szokásos két szóval: „vállalati érdek”, vagy „termelési érdek” — vagy ha szívósabb okvetetlenke- dőkkel állnak szemben — „népgazdasági érdek...” A variációk valamelyike rendszerint hatásos. Végtére is melyik az a munkavédelmi felügyelő, aki a „nép- gazdasági érdek” ellen is veri az asztalt és követeli a veszélyes munkahely felszámolását? Egyszóval: úgy tűnik, nem lehet érvényt szerezni az írott szabályoknak, törvényeknek. az általános műszaki fejlődéssel együtt járó biztonságtechnikai követelményeknek. Egy elromlott termelő gép rendbehozására sokkal hamarabb akad tmk-kapacitás, mint egy elszívóberendezés megjavítására. Számjegyvezérlésű automata csodagépek dolgoznak a műhelyekben. de a mellettük álló munkás kényelmetlen, látványnak is visszataszító öltözékben, védőeszközzel dolgozik. Órákat pocsékolnak fölösleges értekezletekre, de nincs idő és türelem alaposan, pontosan megtanítani valakit arra, hogy mire kell vigyáznia, ügyelnie. Ügy tűnik: azok számára, akik nemcsak a termelési eredményekért, de a műhelyek rendjéért, az emberek biztonságáért is felelnek, még mindig nem elég nyomós figyelmeztetés, hogy a kohó- és gépiparban 1968 óta több, mint száz ember halt meg és több, mint 71 ezren szenvedtek könnyebb, vagy súlyosabb sérülést munkájuk közben! V. Cs. Kulturális s Az esztendő első hónapja nemcsak a gazdasági számvetések Időszaka. A kulturális szervek, intézmények, egyesületek Is elkészítik évi mérlegüket, s az új esztendő munkaprogramját. A Kecskeméti Katona József Társaság vezetősége is megtartotta idei első ülését, ahol Fehér Sándor elnökletével az elmúlt évben végzett munkát és az 1972-es év terveit vitatták meg. Orosz László ügyvezető elnök beszámolója alapján megállapították, hogy a társaság az alapszabályoknak megfelelően működött, s eredményesen vette ki részét a megyeszékhely kulturális hagyományainak ápolásából, a Katonakultusz elmélyítéséből, de a jelen irodalmi életének fellendítésében is számos rendezvénnyel segédkezett. Az idei esztendő programja is igen gazdagnak ígérkezik. Találkozót szerveznek a Nagykőrösi Arany János Társasággal, megrendezik Sánta György szerzői estjét, Katona Józsefről tudományos ülésen emlékeznek meg, s a tervek szerint részt kér a Társaság a közelgő Petőfi- évforduló előkészületeiből is. Nemcsak Petőfiről szóló előadásokkal de az év utolján egy nagyszabású — az általános és közép-, valamint szakiskolák tanulói számára meghirdetett — szavalóversennyel szeretnék felkelteni az érdeklődést az évforduló iránt. Ennek megrendezésében természetesen számítanak az iskolák és a különböző kulturális intézmények támogatására is. A vezetőség elhatározta, hogy februárban összehívja a társaság közgyűlését. T. P., A címűén foglalt megtisztelő minősítést a Szék- és Kárpitosipari Vállalat hét gyára közül a kecskeméti érdemelte ki a tavalyi tevékenységével. Kétségtelenül van igazság abban, hogy egy gyáregység munkájának a nyereséges voltát igen nagy mértékben előre meghatáamely mind több heverőnek a tartószerkezetét állítja elő. Az új megoldás az eddigi fa alapanyagú tartószerkezeteket pótolja, az acélszerkezet formatar- tóbb, s az élettartama is hosszabb. A készülő. 3600 négyzet- méteres alapterületű faipari csarnokban ugyancsak a legkorszerűbb technológia szerint termelnek majd. Űgynevezett guruló aszta- 'ok és tolópadok segítségével megszüntetik a fárasztó, nehézkes és költséges eddigi anyagmozgatást, ami egyébként végigkísérné a különböző műveleteket a szabászattól az összeszerelésen át a felületkezelésig.
