Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-14 / 11. szám

1972. Január 14., péntek 5. oldal Film és iskola Egy filmesztétikái szakkörről Közismert tény: manap­g kevesebbet olvasnak a atalok és több filmet néz­ik meg. De fontos kérdés: 1 tudja-e használni neve- si, művészeti, esztétikai empontból a látott filme­jt a tanár, az iskola? A ilasz: nem, illetőleg: csak :szben. Az alkalmi filmnézés bi- mytalan hatása mellett mtosabb, mélyebb a film- iztétikai órán elemzett né- ány film szerepe. Most gy filmesztétikai szakkör íunkáiáról szeretnék be- zámolni. melyet a kecske- íéti Katona József Gim- áziumban vezetek évek ta. A szakkör tematikáját a tanulókkal közösen állítjuk össze. De ezt a témafelsoro­lást természetesen befolyá­solja mindig az előre nem tudott moziműsor. Érdekes, vonzó téma lehet egy film­forgatókönyv, vagy egy te­levízióban bemutatott film, mely megváltoztathatja a szakkör programját. Egy rendező munkássá­gára összpontosítottunk eb­ben a félévben, hogy így a megismerkedés alaposabb lehessen. Jancsó Miklós al­kotómódszeréről. jellegzetes „rögtönző” technikájáról, jelképrendszerérői tartott előadást több alkalommal a gimnáziumban Fazekas Lajos filmrendező. Fazekas előadásait nemcsak a kitű­Könyvek a népi kultúráról Az utóbbi években ör­vendetesen megszaporod- ;ak az olyan művek, me- :yek a magyar népi alko- ;ások megismerését tűzték ki céluL A Fél—Hofer—K. Csillé- ry: A magyar népművészet című, díszesen illusztrált kötete után megjelent Or- tutay Gyula akadémikus szerkesztésében a kétköte­tes Magyar népdalok., a Parnasszus-sorozatban. Azután a Haja, haja virá­gom című kötetben a leg­szebb magyar virágénekek láttak napvilágot (szer­kesztette: Szabó T. Attila), s a legutóbbi hónapokban még több olyan mű, mely- lyel könyvkiadásunk rég­óta esedékes tartozásokat egyenlített ki, színvonala­san. Ezek közül itt most néhányra felhívjuk a fi­gyelmet, azzal a szándék­kal, hogy a magunk esz­közeivel tovább segítsük a népi kultúra: népi művé­szet és a folklór tovább­élését. (Azokat igazolva, akik a népművészet mo­dern korunkban való to- vábbvirulását hangoztat­ják, a népi kultúra kezdő­dő reneszánszát emlege­tik.) Építészeti, nyelvészeti és szépirodalmi műveket egy­aránt például hozhatunk fel. (De ide sorolhatnánk a filmművészet egyes al­kotásait, a paraszt- vagy naív festők képeit, kiállí­tásait, s a táncokat, nép­viseletet, népi lakásdíszí- tést, művészi játékokat, népzenét stb., stb.) A Balladák könyve (Kal­lós Zoltán gyűjtése), A nagy hegyi tolvaj című bállá dagyüjtemény (Ortu- tay Gyula válogatása), és a Vajdaságban élő Penavin Olga szép műve: Jugoszlá­viai magyar népmesék. (Akadémia Kiadó): egy-egy jelentős lépés a népi kul­túra közkinccsé tétele ér­dekében. Ezekben a me­sékben például a nép év­századok alatt kialakult ér­zelem- és gondolatvilága kel életre, az egyes tájak, vidékek jellegzetes nyelvi elemeivel, stíluseszközeivel tarkítva. Az ősi magyar hitvilág című kötet „A magyar nép­rajz klasszikusai” sorozat­ban látott napvilágot, s lapjai az elmúlt két évszá­zad néprajzkutatásáról ad­nak képet az olvasónak, Cornides Dánieltől Ipolyi Arnoldig, Csengery Antal­ig és Kálmán Lajosig. A magyarság ősi érzelemvilá­ga, vallási érzülete, temet­kezési szokása stb. elevene­dik meg előttünk érzékle­tesen, lebilincselően izgal­masan. Tóth János a szerzője Az őrségek népi építészete cí­mű nemrég megjelent kö­tetnek (Műszaki Kiadó). Ebben a színvonalasan elemző tanulmány mellett több száz képet és rajzot találunk, amely mind, mind a népi leleményes­ség és művészi kifejező erő meglétéről tanúskodik. Le­hetetlen megható gyönyör­ködés nélkül nézni, mit produkált az építőművé­szetben a népi alkotókedv. A Romániában élő Sza­bó T. Attila új könyve (cí­me: A szó és az ember) bőven meggyőzhet minden­kit arról, milyen szép és színpompás, milyen szem­léletesen gazdag, s érzel­mileg milyen árnyalt a nyelvünk. A nyelvemlékek­től a tájszavakig, s a szó­kincstől a jelentésváltozás­sokig, meg a szólásokig sok mindent megtalál benne az anyanyelve jellege és sor­sa iránt érdeklődő olvasó. A könyvterjesztőkön és a jó lelkiismeretű könyvtá­rosokon a sor: jussanak el ezek a kitűnő könyvek mi­nél több olvasó ember ke­zébe. V. M. nő előadásmód tette érde­kessé. hanem az is, hogy ő „közelről” látta e Jancsó- filmeket, még a forgatás közben, maga is részt vett benne: így a műhelymun­ka részesévé válhattak a tanulók, a szakkör tagjai. Legutóbb a most elkészült Jancsó-filmről. a Még kér a nép címűről hallhattunk érdekes előadást Fazekas Lajos a film forgatása köz­ben készített fotókkal és a filmforgatókönyv egyes részleteivel szemléltette mondandóját. Miután a szakkör tagjai — több film megnézése után — elméle­tileg is megismerkedtek Jancsó művészetével, az a terv, hogy a Még kér a nép kecskeméti vetítése, megtekintése után magával a rendezővel. Jancsó Mik­lóssal találkozzanak, be- szélges-enek. A filmesztétikai szakkör nem csupán ilyen „ünnep­napokból” áll. A „hétköz­napi”, az átlagos szakköri foglalkozásokon beszélget­tünk a televízióban akkor felújított Egy férfi és egy nő című filmről; vagy az új filmek közül például az Eper és vérről vagy egy forgatókönyvről. Legutóbb Huszárik Zoltán Szindbád című filmje kapcsán a film líraiságáról. az impresszio­nizmusról. a film fe3tőisé- géről és a Krúdy-művekkel való kapcsolatról volt szó. Az elmúlt tanév szakköri foglalkozásai közül a film­elemzések emelkedtek ki (Onibaba. A rítus, Szerel­mesfilm, Az algíri csata, A kopár sziget, A homok asszonya, Tájkép csata után stb.) Hasznos volt. az irO| dalom és a film kapcsola­táról szólni Makk. Károly Szerelem című filmje, kap­csán, mely Dér» Tihób két novellája nyomán készült. Mélyebb élményt gyakorol a tanulókra, ha visszaté­rünk egy-egy rendező mű­vészetére: többször elemez­tük tavaly Wajda és Szabó István filmjeit. Egy-egy kisfilm levetítése és elem­zése színesítheti a foglal­kozásokat. Eisenstein Pa- tyomkin páncélos című vi­lághírű filmjének megbe­szélése nyomán képet kap­hattunk például a klasszi­kus montázs művészetéről. A szakköri munka kissé „műhelymunka”. Lehetősé­gei szinte korlátlanok. Él­ni kellene ezekkel a lehe­tőségekkel. Szekér Endre A pártmunka gyakorlatából Oktatás formális elemek nélkül F élidőhöz érkezett a pártszervezetekben zajló szervezett politikai oktatás. Az eddigi tanulsá­gok áttekintése nagyszerű lehetőség, hiszen az oktatá­si év befejezéséig is javí­tani lehet a módszereken. Ilyen szándékkal beszél­gettünk Felkai Bélával, az MSZMP Kalocsai Járási Bizottsága oktatási előadó­jával is. Hogyan sikerült előkészíteni, megszervezni a Duna menti járás közsé­geiben a pártoktatást? Melyek a legfigyelemre­méltóbb tapasztalatok? I (Gondosan felkészítet­I _I ték munkájukra a p ártoktatási évben közre­működő előadókat. A já­rási vezető propagandis­ták segítségével az alap­szervezeti előadók részére konferenciát szerveztek Dunapatajon. A módszer: valamennyi oktatási for­mából kiválasztották a leg­lényegesebb témaköröket és ezeket alaposan megvi­tatták. . A tartalmi kérdéseken túl, nem csekély időt fordí­tottak az előadások szerke­zeti, dialektikai kialakítá­sára, az egyes körökben al­kalmazandó módszerekre. A tanácskozás haszna min­denekelőtt az alábbi közös álláspont kialakításában ta­lálható meg: Ügy kell az ismeretanyagot továbbépí­teni, hogy mindenki értse, s hogy biztatást kapjanak a hallgatók a vitához, ön­álló véleményük kinyilvá­nításához. A felkészítés már akkor elkezdődött, amikor a he- ' d oktatási és káderíejlesz- isi tervek alapján kivá­lasztották és megbízták a propagandistákat. Felké­szültségükről, hozzáérté­sükről Felkai Béla el­mondta: — A propagandisták nagy többségének megvan a szükséges politikai és általános műveltsége, szak­mai ismerete. Néhány elő­adó szerényebb képessé­gekkel bír ugyan, de több éves propagandista gyakor­latuk folytán alkalmasak a feladat megoldására. S hogy mennyire nincs gond e téren, azt az aláb­biak is jól példázzák. A 132 propagandista közül negyvenhetén egyetemi, fő­iskolai, hatvanhatan pedig középiskolai végzettséggel rendelkeznek. középfokú, vagy annál magasabb poli­tikai iskolát nyolcvanhatan végeztek — közülük mint­egy negyvenen marxista , esti egyetemet, vagy sza- | kosi tót. Végül még egy ! adat: az előadók 60—70 ! százaléka legalább négy, vagy ötéves előadói gya­korlattal rendelkezik, j ~ jRöviden a számsze- I **• I rűségekről. Nyolc oktatási formában össze­sen 108 tanfolyam műkö­dik 5576 hallgatóval. Kö­zülük 1457-en tagjai a pártnak, örvendetes ered­mény, hogy a női hallga­tók létszáma a legutóbbi évhez képest félezerrel emelkedett, s így most 1600. Igen népszerűek a falusi téli lanioiyamok, s ezért a leglátogatottabbak is. Je­lenleg háromezernél többen hallgatják e sorozat elő­adásait. A tömegszerveze­ti oktatás is biztatóan ala­kul. Negyvennyolc tanfo­lyamon 1670 KISZ-es, szak- szervezeti tisztségviselő és népfront-aktivista ismer­kedik a politikai kérdések­kel. A múlt évi statisztikát nézegetjük, összehasonlító adatokat keresünk. Nem nehéz megállapítani, hogy a képzésben részt vevők száma csak kismértékben növekedett. Kedvező ez vagy nem? — kérdem Fel­kai Bélától. — Erre a járási pártbi­zottság egy korábbi, az ok­tatás feladatairól szóló ha­tározata ad választ, mely kimondja: „A politikai ok­tatásban részt vevők szá­mára biztosítani kell a to­vábbfejlődés lehetőségét." Tehát, ki kellett iktat­nunk a céltalan ismétlése­ket, és a hallgatók kivá­lasztásánál a már megszer­zett ismereteket, s az ér­deklődési köröket mérle­geltük. A járási oktatási bizott­ság és az oktatás irányítá­sát végző pártmunkások, társadalmi aktivisták mind­ezt figyelembe vették. Fel­kai Béla egyik találó meg­jegyzése is ezt erősíti. Ha csak a létszámra fi­gyelünk, úgy aligha sike­rül megvalósítani a sző- banforgó határozatot, j jj jAz oktatás tapaszta- I I latai közül külön is szóba került a szemléltetés. Sajnos, a legtöbb helyen szűkös a választék: térké­pek és plakátok. A tény­leges igény minden bizony­nyal jóval nagyobb. Meg­oldható? A választ egy pél­da szolgáltatja, öregcsertőn Kalapos István pedagógus évek óta vezetője és elő­adója a váltakozó témakö­rű tanfolyamoknak. Jelen­leg A nemzetközi politika kérdései című program van soron. A térképen és a plakáton kívül, itt minden évben filmvetítéssel segítik a jobb megértést. Járási, vagy megyei segítség, ü-. letve ösztönzés nélküL Kínálkozik azonban más megoldás is. Beszélgető partnerem a járási műve­lődési autót említi. A fil­mek beszerzése, kiszállítá­sa és vetítése nem jelent nehézséget. A gond egye­lőre ez: nem mérték még fel a pártszervezetekben jelentkező igényeket. így nem is lehetett egységes programot kidolgozni a ta­nyákat, a falvakat szorgal­masan járó „négykerekű mozi” számára. A követke­ző oktatási évre ezt is megoldják. A szemléltetés jelenlegi! színvonalának javítása napi gyón is fontos feladat. A járási párt-végrehajtó­bizottság egyszer már érté­kelte az előkészítés tapasz­talatait. A solti és a du- navecsei községi pártbi­zottságok úgyszintén. E tes­tületek néhány hónap múl­va újra visszatérnek e fon­tos témára. Egy dolog már most ér­“ zékelhető: a határo-j zott törekvés az oktatásban1 még itt-ott fellelhető for-| malis elemek felszámold-! sára. Mert csak így leheti sokoldalúan ismertetni aj feladatokat, és segíteni aj X. kongresszus célkitűzési seinek megvalósítását J Szabó Attila Mad a Ahol négyezer gyermek számára főznek öt helyen főznek Kecs­keméten naponta mintegy négyezer adag ebédet óvo­dások, általános iskolások és pedagógusok részére. A két nagykonyha, a Horog és a Katona József utcai 1500—1500 adagot szállít naponta az iskolákba és óvodákba. A legjobban fel­szerelt konyhából, a lenin- városiból látják el a lenin- városi iskolát, óvodát és újabban a széchenyivárosi óvodát is. Két másik kony­ha — a reszelőgyári és a Zója utcai 400, illetve fél­száz gyermek részére főz ebédet. Az ebédet naponta fél 11-kor. illetve ne’ved 12- i kor teher taxival szállítják az iskolai melegítő konyhák­ba. Bár az elmúlt évek fo­lyamán mind a szállítást, mind a melegítést és a tá­lalást sikerült zökkenőmen­tessé tenni, a legtöbb gond mégis innen adódik. A szál­lított étel „törik”, hűl, az iskolák ebédlői kis alapte- rületűek. A konyhavezetők másik problémája a vi­szonylag alacsony norma: az egy uzsonnára és ebédre felhasználható összeg 1950 óta 7 forint 10 fillér. A nyersanyagvásárlást is sikerült jó megszervezni. A sütőipari, a FŰSZERT és a hűtőipari vállalat a meg­rendelt árut házhoz szál­lítja. Kapcsolatban állnak az élelmiszer-kiskereskedel­mi vállalattal és az UNI­VER szövetkezettel is. Saj­nálatos, viszont, hogy ter­melőszövetkezetekkel nem sikerült közvetlen kapcso­latot kiépíteni, zöldség- gyümölcsszükségletüket tő­lük beszerezni. A Kecskeméten jelenleg épülő széchenyivárosi álta­lános iskolának modern konyhája és ebédlője lesz. A tervek szerint a város­rész bölcsődéjét, óvodáját, iskoláiét látja el, uzsonná­val. ebéddel, A hunyadivá­rosi iskolát a tervek sze­rint ugyancsak saját kony­hával kívánják felszerelni, hogy a tanulók étkeztetését pontosan, zökkenőmente­sen oldhassák meg.S. K. Egy szép őszi hajnalon furcsa madár szállt a kecske­méti Aranyhomok Szálló előtti vízmedencébe. Azóta is ott álldogál. Honnan jött, miként került ide — szin­te senki sem tudta. Annyit sikerült csak a megyeszék­helyen kinyomozni, hogy a pelikán — koráboun — a vadászati világkiállításon teljesített szolgálatot. Szü­letési körülményeit azonban sűrű homály fedte. Vé­gül is a művészeti lektorátus segítségével tudtuk meg: Melocco Miklós alkotta a kőmadarat és a meszkőszor. bor ajándékozás révén került Kecskemétre.

Next

/
Thumbnails
Contents