Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)
1971-12-08 / 290. szám
r I oldal 1971. december 8. seerd» Á szocialista közerkölcs védelmében III. Rendet az ingatlankezelésben Még az év közepén jelent meg egy cikk lapunkban, amelyben a Kecskeméti Ingatlankezelő Vállalatnál tapasztalt visszásságokról írtunk. Ebben a vállalat igazgatójának sorozatos visszaélésein túl arról is szó esett, hogy nagyon sok szabálytalanság, a közvagyont herdáló hanyag kezelés, jogtalan célokra való igénybevétel történt a lakásfelújítási keretek felhasználásánál. A csalásokért. okirathamisításért, köznapi nyelven szólva jogtalan egyéni haszonszerzésért az igazgató elnyerte büntetését. Az ügy tanulságai azonban messze túlnőnek egy felelőtlen ember üzelmein. Ügy is mondhatnánk: ahhoz, hogy ilyen légkör alakulhasson ki bármilyen területen, sokak elnéző, szemet hunyó és nemegyszer egyetértő és részt vállaló magatartására volt szükség. Ahogy nem szabad A visszaélések gyökere a tervszerűség hiányában keresendő. Habár a megyeszékhelyen az IKV több mint 4 ezer állami lakás gazdája, a lakóházjavításokkal kapcsolatos tervekről — sem az előkészítés, sem a kivitelezés szakaszában — alig lehetett beszélni. Egyedi elbírálások és döntések sorozata jellemezte ezt a munkát. A felújítási címjegyzékek jóváhagyása általában késedelmesen, a tárgyév közepén történt és csak formális gazdasági számítások alapján. De még ezt a jegyzéket is év közben többször módosították. Tegyük hozzá, nemcsak itt, de másutt is előfordult, hogy a tanácsok végrehajtó bizottságai nem ragaszkodtak következetesen az általuk jóváhagyott feladattervek megvalósításához. A felújításra szánt pénzeszközök zömét a részleges felújítások, komfortosítások és karbantartások céljaira fordította a vállalat, s az úgynevezett generál-felújítások aránya a tervezettnél is kevesebb volt. Így adódhatott azután, hogy az ingatlankezelő szervek — ez szintén általános tapasztalat — több esetben a bérlők személyére, társadalmi állására való tekintettel, megkülönböztetéseket alkalmaztak. Helyt adtak egyedi jellegű, a bérbeadó kötelezettségét meghaladó igények kielégítésének, vagy egyéb kedvezményekkel maguk „kedveskedtek” egyeseknek. Az ilyen magatartással szemben a tanácsi szervek is elnéző magatartást tanúsítottak, sőt esetenként jóváhagyták, vagy kezdeményezték az úgynevezett egyedi — nevezzük nevén: az általános helyzethez képest olykor túlzott — igények kielégítését. Nagyobb felelősséggel Nyilvánvaló, hogy mindenféle szabálytalanság és visszaélési lehetőség megszüntetését az alapoknál kell kezdeni. S a megelőzés alapja: a rend és fegyelem. Ezt kívánta szolgálni az a megyei tanácsi elnöki utasítás, melyet még az év közepén kézhez kaptak a városi tanácsok és a járási hivatalok elnökei. Eszerint — a megállapított hiányosságok megszüntetése, az ingatlankezelés és lakóház javítás színvonalának növelése érdekében — egységes megyei gyakorlatot alakítanak ki. Valamennyi ingatlankezelő szervnek el kell készítenie a középtávú lakóházjavítási programját. A szakigazgatási szervekkel egyetértésben meg kell határoznia a felújításra kijelölt lakóépületek körét, a generál-fejujítások sorrendjét és költség-előirányzatát. (A felújításoknak mintegy 50 százaléka ilyen általános tulajdon védelméről stb. Ugyanakkor azt is világosan kell látnunk, hogy az elnéző és korrupt magatartás — mint annakidején Lenin ezt kifejezte — megölője, elfojtója minden politikának. Ahol ilyen szellem kialakul, ott nem lehet szó meggyőzésről, a társadalmi tudat fejlesztéséről, a szocializmus eszmevilágának, céljainak hirdetéséről. Mint nemes tölgyet a féreg, pusztítja és ássa alá a laza erkölcsi világú egyének cselekedete, önzése és egoizmusa az egészséges közgondolkodást. Nem a kis ügyek felfújása és vészharangkongatás tehát, amikor minden szinten harcot hirdetünk a dolgozó nép érdekeit képviselő politika határozottabb és még következetesebb érvényesítéséért. Abban a biztos tudatban, hogy ez az irányvonal, mely pártunk politikájának lényegéből fakad, teljes helyeslésre és támogatásra talál a becsületesen dolgozó, felelősséget és áldozatot vállaló állampolgárok soraiban. F. Tóth Pál Szakszövetkezet a tanyákon Egy évtizede, hogy megalakultak — főként a gyenge tergiőképességű homokterületeken — a termelőszövetkezeti csoportok. Azóta a rendelkezések értelmében egységesen szakszövetkezeteknek nevezzük ezeket a közös gazdaságokat. Több egyesülés és átszervezés után alakultak ki a mai formában. A kerekegyházi Béke Szakszövetkezet is három szakcsoport egyesüléséből létesült a mai területtel. Sokat fejlődött a gazdaság, alapítói ma is zömmel ott élnek a tanyákon. Igazi tanyai szakszövetkezet. Ahogyan a gazdákon, úgy a szövetkezeten sem múltak el nyomtalanul az évek, csak éppenséggel más előjellel. A gazdák idősödtek és nehezebb művelniök a földet mint az átszervezés idején, eddigi munkájuk gyümölcseként viszont a közös gazdaság sokat erősödött. Az összterületnek — amely 2600 hold — mintegy fele már közös művelésben van. Vásároltak traktorokat, teherautókat, aratógépet, kombájnt és számos munkagépet. A közös állatállomány is kezd kialakulni. A mostoha közgazdasági Júlia9 a brigád lelke tatarozás alá esik a jövőben.) * Arról is intézkedik az utasítás, hogy az állami lakásoknál egyéni komfort- és luxusigények kielégítésére nem kerülhet sor. Ha mégis ilyesmi előfordulna, a felelősökkel szemben anyagi és fegyelmi felelősségrevonást kell alkalmazni, és a kivitelezés teljes költségét a bérlőre kell áthárítani. Súlyosabb esetben bűnvádi eljárást kezdeményeznek a rendelkezés megszegői ellen. A felújításoknál, s az általános és jóváhagyott komfortot növelő munkáknál előnyben részesítik a nagycsaládos dolgozókat, fizikai munkásokat, a szociális szempontból rászorulókat. A nagy anyagi ráfordításokkal felújított, korszerűsített lakóházak és bérlemények értékesítését megtiltják, mivel ilyen jellegű visszaélések is több helyen előfordultak a megyében. Szemléletváltozást Csak érzékeltetni akartuk — a hozott intézkedések minden részletére nem térhetünk ki —. hogy az alapvető változásokhoz szükséges, határozott utasítások és rendelkezések nem hiányzónak. A szocialista közerkölcs védelmében támaszkodhatunk a párt és a kormány egyöntetű és világos állásfoglalásaira. Mindez azonban csak feltétele a szocialista közszellem és társadalmi morál létrejöttének és továbbfejlődésének. Legyen szó a lakásfelú jítási keretek igazságos és rendeletszerű felhasználásáról. vagy a becsületes kereskedelmi tevékenységről, a társadalmi Munkásőrök alegységgyűlései A munkásőrök országszerte ebben a hónapban tartják alegységgyűléseiket. Megtárgyalják a kiképzés és a szolgálatellátás tapasztalatait. értékelik a szocialista versenymozgalmat, állást foglalnak a parancsnoki javaslatokkal kapcsolatban és jóváhagyják a „Kiváló” cím adományozására vonatkozó előterjesztéseket. A decemberi alegységgyűlések egyben jól szolgálják az évi munkát öszszegező és a soron következő feladatokat meghatározó ünnepélyes egységé-ülések előkészítését. (MTI) Először Kiskunhalason, a ruházati kiskereskedelem szocialista brigádvezetőinek értekezletén találkoztam vele. Felszólalása tűzzel teli, szenvedélyes volt. S a sok-sok brigádteendő mellett olyasmiről is szólt, amit nem igen sokan vesznek figyelembe: az állami gondozott gyermekek felkarolásáról, megsegítéséről. Reinhardt Júlia, a Bács- Kiskun megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat 111. számú bajai áruházában eladó. Ugyanakkor titkára az áruház Vöröskereszt-szervezetének is. Fiatal lány, de élemedett felnőttekhez méltó ügybuzgalommal, és határtalan szeretettel vette gondjaiba az állami gondozott gyermekek ügyét. Egy évvel ezelőtt megkeresték a hajósi és a kunfehértói nevelőotthont. Mikulásra már csomagot vittek, s felajánlották egy-egy gyermek patronálásdt. Ez az akció azóta a brigádok segítőkészségének sok-sok szép példájával szolgál. A téli, meg a tavaszi iskolai szünetben rendszeresen 2 —3 család fogadja magához az állami gondozott gyermekeket. Az áruház 7 szocialista brigádja — köztük a Radnóti Miklós ifjúsági brigád — vállalkozott e nemes szívről tanúskodó akció megszervezésére. — Már régóta foglalkozunk a gondolattal, hogy meleg, otthonos légkört teremtsünk állami gondozott gyermekeknek — mondja Reinhardt Júlia. — Az óruház vöröskeresztes alapszervezetének mintegy félszáz aktivistája és a szocialista címért küzdő brigádok határozták ezt el. Mint a Vöröskereszt alapszervezetének titkára, ő vette kézbe az ügyet, s a kollektívával való szótériés után elindult, hogv felkeresse ..gyermekeiket”. Karácsonyra a brigóu+^rt^'már magukhoz is ölhették a kicsinyeket. Palika volt az első. s a hónvaWt sorsú gyerekek olyan közszeretetnek örvendenek, hogy szinte elkneVedtóv őket a családok, sőt közülük egyet már azóta örökbe is fogadtak. Állandó és rendszeres a kapcsolat a nevelőotthon fiataljaival. Amikor Baján jártunk, épp akkor hozott a postás Hajósról Reinhardt Júlia címére egy levelet. A gyerekek beszámolnak életükről, gondjaikról, örömeikről ... Újabban szép és hatékonynak ígérkező akciót indítottak a brigádok. Egy általuk kiválasztott gyermek számára évente tíz forintot ajánl fel mindegrik brigádtag. Az így összegyűlő forintokat betétkönyvbe helyezik el, s amikor az állami gondozott befejezi tanulmányait, felruházásához, az életbe indulásához jól jön majd a felgyülemlett summa. Persze, ez a mozgalom nem kizárólag bajai privilégium. Mások is köpethetik a módszert, hiszen megyénkben nem egy gyermekotthon, és jó pár elhagyott gyermek van. Az áruházi kollektíva az idei év első negyedéb°u vást intézett a társkollektívákhoz. Ennek eredménye, hogy napjainkig Baja csaknem mindegyik vállalata — tizenhat üzemből egy-egv szocialista bri<r*d — tette magáévá a kezdeményezést. s igyekszik az áruház dolgozóival vetekedve gondoskodni az állami gondozott gyermekek somsáról. Júlia szén és önzetlen vállalása másokat is, sokakat megnyer... — jt — körülmények ellenére a szakszövetkezet eredménynyel zárja az idei esztendőt, sikerül teljesíteni terveiket. A tagság igen szorgalmas, magáénak érzi a közöst. Bizonyíték erre, hogy a nagy munkák idején társadalmi összefogással segítik a betakarítást. A csemegeszőlőt is az asszonyok szedték le társadalmi munkában. A 21 tagot számláló vezetőség egyik nagy gondja az idősek segítése. Bár a 210 ezer forint tagsági hozzájárulás 30 százalékát elengedik, mégis segélyezniök kell húsz munkaképtelen tagjukat, tizenkettőnek pedig a közösből fizették ki a járadék megszerzéséhez szükséges összeget. Az a véleményük, hogy nem oldotta meg gondjaikat a szakszövetkezeti nyugdíjrendszer, az ezzel kapcsolatos rendezéseket finomítani kellene. A tagság szakmai továbbképzését is szorgalmazzák. Csaknem húszán szereztek | különböző végzettséget, és három fiatalt segítettek középiskolai tanulmányaik elvégzésében. Rendszeresek a téli tanfolyamok, és a szervezett oktatást is megoldották. Száznegyven tanyájukból egyet berendeztek klubnak. Még a télen villanj* szere* nének ide bevezetni, hogy az ígért televíziót is mielőbb megvásárolhassák. A szakszövetkezettel együtt erősödött a pártszervezet, amely 10 éve alakult négy taggal, most 16-an vannak. A kis kommunista közösség élenjáró, példamutató és kezdeményező ereje a szakszövetkezetnek. Minden fontosabb kérdést megtárgyalnak a taggyűlésen, és javaslataik rendszerint találkoznak a nagyobb kollektíva véleményével, egyetértésével. A tanyai szakszövetkezet még sok gonddal küzd, de eddigi eredményeik bizonyítják, hogy meg tudnak birkózni a nehézségekkel. Horváth Ignác Kockázatos adóztatás Immár hetekkel, vagy hónapokkal ezelőtt lezárult a bugaci idegenforgalmi szezon. Mi okból téma mégis a pusztai turistaattrakció? Sajnos, az időszerűséget nagyon is prózai körülmények indokolják, amelyek az idegeneket szállító bugaci fogatosok megadóztatásával kapcsolatosak. Hosszú éveken át a fuvarosok díját ötszázalékos levonásos adó terhelte. A két évvel ezelőtt hozott kormányrendelet viszont a személyszállításra végzett fuvarok 25 százalékos jövedelmi adóztatását írja elő. (4/ 1969. Korm. sz. rendelet 56. §.) A megyei idegenforgalmi hivatal — alapos indoklással — azóta többször kérelmezte az adóztatás mérséklését. A Pénzügyminisztérium illetékesei azonban minden egyes esetben elutasító határozatot hoztak. Az idegenforgalmi hivatal érvelése röviden a következő: A bugaci Üj Remény Szakszövetkezet tagjai saját lovakkal és homokfutókkal végzik a fuvarozást. Előírás, hogy jól abrakolt, szépen gondozott lovakkal és lószerszámokkal, tiszta pokrócokkal, eső ellen védőponyvákkal, ünnepi öltözékben kötelesek a megrendelést teljesíteni. Ez jóval nagyobb és költségesebb követelmény, mint ami a teherfuvarozásnál felmerül. Hozzátéve, hogy a fuvar, az előkészületekkel együtt, jócskán igénybe vesz egy félnapot. S mindezért a fuvaros kap 155 forintot. De már ez is az utóbbi pár évben történt öt százalékos emeléssel ennyi, s ez az emelés a 25 százalékos jövedelemadót nyilván nem ellensúlyozza. A fogatosok tehát az emelés ellenére is kevesebb összeget kapnak kézhez, mint korábban. Nagyon is érthető, hogy az intézkedést sérelmezik. S ha még csak sérelmeznék ... De már az idén is ódzkodtak a fuvarvállalástól, s ezzel szabályszerűen kockáztatták a külföldi csoportok részére lekötött programok teljesítését. A fogatosok arra hivatkoznak, hogy a gyalogos napszámbér is 120 forint plusz étkezés és liter bor, amit adó nem terhel. A kukorica szabadpiaci ára mázsánként 380—420 forint Egynapi bérfuvarért az állami gazdaságok és a tsz-ek is 260— 280 forintot fizetnek. Summa summárum: az idegenforgalmi díj még a régi adózatással is aligalig volna versenyképes. Ugyanakkor a Pénzügyminisztérium állásfoglalása ilyenformán hangzik: „A szóbanforgó fuvarozás — jellegét tekintve — a szabad áras kategóriába tartozik, mind az utas, mind pedig az utazási iroda és a szolgáltatást nyújtó személy vonatkozásában. A szabad árformánál pedig helyes, ha a piaci értékítélet érvényesül.” Sajnos, ennek az érvelésnek azonban van egy szépséghibája, mégpedig az, hogy csak elméletileg helytálló, gyakorlatilag nem. Arról van szó ugyanis, hogy a külföldi idegenforgalmi irodák a legkisebb áremelésre is felszisszennek, sőt közülük nem egy semmiféle emelést nem fogad el, saját bevételi előírásai miatt. Inkább nem vállalják a csoportok közvetítését. Ha viszont a fuvardíj emelését nem követi a részvételi díj növelése, itthon borul fel a pénzügyi egyensúly. Felfelé tornáztatni az árakat — nem célravezető megoldás. Tudomásul kell vennünk, illő szerénységgel és tárgyilagossággal, józan megfontolással, hogj' vonzóerőben Bugac nem versenyezhet sem Velencével, sem Pompejjel, de még az adriai partokkal sem. S nekünk csak ez van — ezt tudjuk nyújtani. A nyugatiaknak dollárvalutáért, természetesen. S talán nem kell mélyreható közgazdasági tájékozottság annak megállapításához. hogy mennyire szükségünk van minden centre. Hatvani Dániel
