Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)
1971-12-07 / 289. szám
L oldal 1971. december 7. kedd Levágás vagy selejtezés? Kellemetlen gyanúba keveredett nemrégiben a mélykúti Béke Tsz: híre ment, hogy tucatszámra vágták le az idén a szarvasmarhákat és dolgozták fel a tsz húsüzemében, illetve kimérték a tagok között. Köztudomás szerint a szarvasmarha-állomány fenntartását, illetve növelését kormányintézkedések óvják. Ezért minden egyes szarvasmarhát csak külön engedéllyel lehet levágni, s a .szövetkezet ez esetben is csupán a saját tagjai között mérheti szét a húst. A húsfeldolgozó utcai ablakába kifüggesztették a feliratot: „Borjúhús kapható!” Akadt, aki lefényképezte, s továbbította a járási, valamint a megyei hatóságoknak. Megindult a kivizsgálás, s az egyik reggelen, amikor ismét kimérés volt, négy vásárlót a revizor megszólított... Kiderült, hogy közülük hárman nem tagjai a Béke Tsz-nek. A pecsenyesütő üzem vezetőiét — őt bízták meg a kiméréssel — felelősségre vonták, aki azzal védekezett, hogy a nyolcezres lélekszámot meghaladó Mélykút minden egyes állampolgáráról nem tudhatja, hogy tagja-e a Béke Tsz-nek, vagy • csak ilyen, vagy olyan hozzátartozója valamelyik tagnak. Nézzük meg a körülményeket alaposabban! Szabályszerű engedélyt a húsfeldolgozó üzem megindításához a járási hatóságoktól 1970-ben kapott a szövetkezet. Átlagosan hatan dolgoznak a melléküzemben: heti 20—30 sertésből készítenek töltelékárut. Az új kombinát évente csaknem hét és fél ezer sertés meghizlalását teszi lehetővé. Teljesen nyilvánvaló, hogy a sertések egy bizonyos töredéke — ez idő szerint 12—13 százaléka — nem felel meg a korszerű hizlalás követelményeinek, gyarapodásra képtelen, úgynevezett „csökött”, nem éri el a kívánt súlyt, és ehhez hasonló okok miatt. Természetes, hogy ezek után a tsz aligha számíthat a 25—26 forintos kilónkénti átvételi árra. Az egyetlen megoldás tehát: helyben feldolgozni. Üzemi konyháját a szövetkezet három éve létesítette. Ez is egyik rendszeres „felvevőhelye” a húsnak. Most. a téli időszakban is 160—170-en étkeznek itt. Nagyobbrészt nem is a tsz tagjai, hanem a ktsz dolgozói, közalkalmazottak, pedagógusok. Ilyenformán helyi szolgáltatási igényt elégítenek ki. Jóformán haszon nélkül, önköltséges alapon. Eddig tehát kétség sem férhet a szabályszerűséghez. Ám való igaz, hogy a szövetkezetben vágtak le szarvasmarhákat is, főképpen borjakat. S bizony az engedély is nem egyszer hiányzott. Csakhogy az öszszefüggésektől ezúttal sem tekinthetünk el. Éves átlagban a szarvasmarhák létszáma meghaladja az 1200-at. s nincs mit csodálkozni azon. ha ekkora állományban akadnak tenyésztésre, vagy akárcsak hizlalásra is alkalmatlan egyedek. Sőt. az állatokkal történő balesetet sem zárhatjuk ki. A szövetkezetét az önérdek vezette, amikor ilyen esetben az állatok nem hatósági kényszervágás alá kerültek, hanem a húsfeldolgozó vágóhídján pecsételődött meg a sorsuk. Az előbbi esetben egy-egy borjúért nem kaptak volna többet, mint 3—400 forintot. viszont a saját feldolgozással és értékesítéssel ennek a háromszorosát érték el. Jelenleg is 270 borja van a közösnek. Folyamatban van a tbc-mentesítés, a negatív tenyészállomány kialakítása. Vannak egyedek, amelyek nem felelnek meg a követelményeknek — az állatorvosi véleményezések szerint. Ezek továbbtartása teljességgel ráfizetéses, tehát legjobb mielőbb „túladni” rajtuk, ne pocsékolják hiába a takarmányt. Az említett okok miatt az idén mintegy 40 szarvasmarha. illetve borjú került levágásra. Készint a melléküzemágban, a pecsenyesütőben dolgozták fel, másrészt a különböző ünnepi alkalmakkor rendezett közös vacsorák „alapanyagául” szolgált, harmadrészt kielégítették belőle az üzemi kpnyha igényeit, s csak az ily módon megmaradó mennyiség került kimérésre. Nem mentegetjük a tsz vezetőit, amennyiben követtek el kisebb-nagyobb szabálytalanságokat. Ám az a vád. miszerint a Béke Tsz-ben az idén nagyszabású „marhairtás” folyt — enyhén szólva megalapozatlan. Fontosabb ennél, hogy az állomány teljes kicserélése és felfejlesztése néhány évet vesz igénybe. A mostani, csaknem 400-as létszámú tehenészet ráfizetéses: egy liter tej önköltsége 6— 7 forint között van. Csak a szűkített önköltség alapján számított veszteség eléri évente a négymillió forintot. A modern technológiával felszerelt 560 férőhelyes tehenészeti telep 1974-re épül ki. A korábban épült istállókat is korszerűsítik. Várható, hogy a jövedelmezőséghez is mind közelebb kerülnek. A tét nagy — tíz- és húszmilliókról van szó. S emellett semmiképp nem válhat „központi témává” az évente 60 ezer forint értékben feldolgozott és elárusított marhahús. H. D. Á szocialista közerkölcs védelmében Azok a vizsgálatok, melyeket a megyei párt- és állami, valamint társadalmi szervek végeztek a közelmúltban a társadalmi tulajdon védelmével, a közösség elleni magatartással kapcsolatosan, számos hibát és mulasztást tártak fel. Ha nem is általános jelenség, de előfordul, hogy állami és gazdasági vezetők a társadalmi tulajdon megsértőivel szemben a fegyelmi hatáskörüket meghaladó ügyekben sem tesznek feljelentést. Megelégszenek azzal, hogy „saját hatáskörben” szabnak ki — nem egyszer kifogásolható és enyhe — büntetést. Az ilyen eljárás természetesen csak tápot ad az újabb törvénysértésekre. Egyes termelőszövetkezeteknél az utóbbi egy-két évben szinte gyakorlattá vált, hogy a keletkező mérleghiányt (veszteséget) törvénytelen eszközökkel — nem létező készletek szerepeltetésével stb. — igyekeznek eltüntetni. Az ilyen a gazdálkodás rendjét sértő bűntettek ez ideig feljelentések alapján voltak üldözendők. Sajnos, az erre vonatkozó előterjesztések nem egy esetben elmaradtak az illetékes állami szervek részéről. Ügyeskedők és harácsolok bújtatói Nem kisebb mulasztást követnek el azok a gazdasági vezetők, akik különböző felelős beosztásba — gyakran előzetes információk és erkölcsi bizonyítvány nélkül alkalmaznak meg nem felelő, sok esetben ügyeskedő, harácsoló egyéneket. Ilyen esetek fordultak elő például a kiskunhalasi Béke Szakszövetkezetben és a kalocsai ÁFÉSZ-nél is. Kutyára bízták a hájat a FÜSZÉFT Vállalat kecskeméti fiókja-Szenzációink gyorsan elévülnek ELŐREHALADÁSUNK nyomvonalát a sajtóban közölt szenzációkon is követhetjük. Még kifejezőbben jelzi fejlődésünket a „szocialista szenzációk” igen gyors elévülése, kopása. Igencsak furcsákat gondolnának az olvasók, ha m a egy minden szavában lelkesedéssel kifényesített riportban számolnánk be arról, hogy egy kombájnt húzattak a falun keresztül. Ha megspékelnénk az írást olyan epizódok ábrázolásával, hogy az utca során végig minden házból kiszaladtak bámulni a csodát, rá is mondanák: „Az újság óriásit lódít!” — És igazuk is volna. Mert ki csodálkozik ma már a kombájnon? Pedig nem is olyan régen ez volt a valódi falusi szenzáció. Kinek jut ma már eszébe, hogy életszínvonalunk emelkedése fő bizonyítékául a kerékpárok számát ragyogtassa az égre? Nem emlegetjük a zsír-, vagy cukorfogyasztás mellbevágó adatait sem. .Mit lelkendeznek ezen? — ötlene fel nindjárt az emberekben. — Magától értetődő, hogy ezekből annyit eszünk, amennyi jólesik.” — Holott dehogy is volt ez mindig „természetes, magától értetődő”; — még a mi világunkban sem máról holnapra vált azzá. VASKÜTON Kubovics Istvánnéval, a községi tanács vb igazgatási előadójával a helybeli öregek napközi otthonáról kezdtünk beszélgetni. Ez még olyan intézmény, amely nincs mindenütt. Egyegy otthon alapításáról hírt adni még bizonyos mértékben szenzáció számba megy. De már csak úgy érdekes erről olvasni, ha a létesítése körüli erőfeszítésekről, sajátságos helyi körülményekről tud írni az újság. Vaskúton már nem szenzáció, ha olvassák, hogy náluk öregek napközi otthona van. Hiszen 9. éve tudiák. Körülbelül azt is. hogv 22 gondozott tölti benne nappalait, s közülük csak kettő a férfi. Az azonban ott is érdeklődést kelt, ha az öregekkel kapcsolatban arról értesülnek, hogy akiknek semmi jövedelme, eltartásukra kötelezett hozzátartozója nincs. 435 forint közsegélvben részesül. Vagv ha van is jövedelme, de ennél kevesebb. kiegészítik 435 Ft-ra. F+Voyísi hozzáiárulést 500 Ft lövéseimen felül fittnek az öregek. Mindössze kettő van :iven. s a koszt nekik is 3.50-be kerül ’'’imán. Tévét néznek, rádiót hallosnak, kár'-vzzeatnak pzőrekoznok. örülnek a ta-■íeptöj betörő látogatónak. Fz körülbelül így történik máshol is. ahol van öregek napközije. De szenzáció lett volna mindannyiunk számára, ha szemtanúi vagyunk a nénik, bácsik élményének, amikor a Baftii Állami Gazdaság híres borkombinátjába kilátogattak. — Ha csak úgy tettek volna le bennünket itt a határban, fogalmunk se lett volna, hol vagyunk — ámuldoztak. Homoktenger volt ott azelőtt, s nagyon szegény nadrágszíjparcellák. Az agrárproletároké. Ma egy csodálatos, csempés, építészetileg is megkapó, a termelőrészlegek bonyolult berendezéseivel is tekintélyt parancsoló létesítménvegyüttes a borkombinát. S AZOK a rafinált egyszerűséggel berendezett, mégis luxushatást keltő tér-, mek, vendégeket, bel- és külföldi partnereket fogadó társalgóhelyiségek! Ahol megvendégelték a kisöregeket. akik közül nem egy még dolgozott is ezeken a földeken, éppen az állami gazdaságnak. Amikor még csak tervben létezett ez a roppant érdekes üzem. Kóstolgatták a finom bort. Alig akarták letenni a gyönyörű formájú, ragyogó poharakat. Csak nézték, forgatták, csillagtatták őket. mint az ékszereket. Még a lépcsőket is megszámolták. Ha emeletet kellett mászni, el nem maradt volna egyikük sem. Elmulasztani valamit is a számukra lenyűgöző óriás-laboratórium látványából?! Megjegyezték, hány góliáthordó van: mii ven kitüntetéseket, érmeket láttak a vitrinben; milyen előkelő útja van a szőlőnek a szüret utáni borrá válásig. Ezt a kirándulást — a gazdaság gépkocsijával — az öregek napközije egyik programjaként rendezték. Más alkalommal — a gondozottak kérésére — a bácsborsódi szociális otthonba vitték el őket. Kíváncsiak voltak, igaz-e. hogy ez már nem afféle „szegényház”. Kellemesen csalódtak. Az öregek napközije tehát nem mindenütt szenzáció már. De ahol van. szenzációs alkalmakat lehet teremteni lakóiknak. « nál is, ahol olyan embert alkalmaztak kocsikísérőnek, aki már három ízben volt büntetve társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett cselekményekért. Itt is hű maradt önmagához és lopott az első alkalommal. A kiskaput igyekeztek megkeresni azok a személyek is, akik gebines fuvarozási tevékenységet folytattak termelőszövetkezetek és szakszövetkezetek gépkocsijával. A velük létesített szerződés alapján így kibújhattak a vállalkozással kapcsolatos adóügyi kötelmek alól. A bócsai Petőfi Tsz ilyenfajta ügye közismert a megyében. De nem kellene sok vizsgálódás ahhoz, hogy még egyes vállalatoknál is előbukkanjanak hasonló bújtatott pénzszerzési lehetőségek. Akik nagylábon élnek A kevés munkával, vagy éppen munka nélkül is elérhető jövedelemszerzés II. Változatok egy témára módszerét sokan feltalálták már nálunk, de ehhez mindig segíteni kell valakinek. Elterjedt módszerré vált, hogy fiktív másodállásokat és mellékfoglalkozásokat létesítenek szaktanácsadás címén. Ezeket legtöbbször meg nem felelő képzettségű, olykor képesítés nélküli egyének töltik be. Főleg a mezőgazdasági szövetkezetek „jó embereit” honorálták ilyen módon — amíg meg nem szigorították a rendeletet. A nagyvonalúság, az úgynevezett „rongyrázás” sokféleképpen megnyilvánul. Ezek közül talán legjellemzőbb a reprezentálás túltengése, aminek néhol alig van határa. Nyilván nem a legkirívóbb és nem is egyetlen példa erre az ÁFÉSZ-eknél tapasztalt jelenség. Míg 1968-ig megyei szinten mintegy 40 ezer forint volt engedélyezve ilyen célokra, addig 1970-ben a mérlegekben elszámolt és e célra felhasznált összeg már 395 ezer forintra módosult. Vállalatoknál, gazdasági szerveknél tapasztalható főleg az a nagystílűség, amikor a vezetők változó igényei szerint alakítgatják, újra bútorozzák — pazar luxusholmikkal rendezik be — az irodákat, vagy cserélik a jobbnál jobb, új márkájú gépkocsikat. A külföldi utakkal kapcsolatos pazarlásról, a tapasztalatokat sehol sem hasznosítható „tapasztalatcserékről” már nem is beszélve. Vásárlók vámszedői NÉHÁNY ÉVE szenzációs hír volt még Vaskúton is. hogv itt meg ott háztartási gépeket vettek. Akkor még ezek adatai is az agitációs érvek között szeretjeitek. Ma azt mondja Kubovics Istvánná: — Hogy mennyi háztartási gén van ... Ritka ház. ahol nincs... Ezt már nem tartíuk nyilván. Elkopott egy szenzáció. S ez önmaga is szenzáció. Tóth István A jogosulatlan nyereségre való törekvés legkülönbözőbb válfajával lehet találkozni az ellenőrzések során. Még ha ennek közvetlen egyéni haszna nem is mindig bizonyítható, kérdés, hogy műért olyan elnézőek a közvetlen felettesek ezekkel szemben. Például az 1970. év végi és az 1971. év eleji kereskedelmi leltáraknál feltűnően magas volt a jelentős többlettel záró egységek száma. Az illetékes vezetők, vagy felügyeleti szervek ilyen esetben nem végeznek vizsgálatot. Ehelyett a többlettel az egységet beterhelik” — mondván, hogy a társadalmi tulajdont így kár nem éri. Ezzel az ügyet lezártnak tekintik. holott az esetek többségében nyilvánvaló, hogy a vásárlók megkárosítása húzódik meg emögött. Ilyen volt például a bajai bútorbolt 95 ezer forintos leltártöbblete, amiből 18 ezer forintot megállapíthatóan az ártúllépés okozott, s ezt az ismert vevők részére utólag vissza is fizették. Hasonlóképpen a halasi bútorboltnál, ahol 6 ezer forint ártúllépést állapítottak meg a 35 ezer forintos leltártöbbletből. A kiskőrösi ÁFÉSZ bútorboltjának vezetője egy éven át az alkalmvható legmagasabb fogyasztói árat 2—3 százalékkal túllépte a hatóságilag korlátozott árformába tartozó bútorféléknél. A Bácsbokodi ÁFÉSZ TÜZÉP-telenen éveken át 2 forint 20 fillér fuvarköltséget érvényesítettek, bár ilyen jellegű fuvar, illetve költség fel sem merült. De nem soroljuk tovább. A belső ellenőrzések lazasága, a hatékony szankciók elmulasztása, a hanyag kezeléssel összefüggő mulasztások talaján burjánzanak el az ilyen esetek és jelenségek. A megyei intézkedések — tanácsi elnöki utasítás, stb. — nem késtek soká. Nagyon fontos, hogy minden érdekelt szerv és intézmény felsorakozzon a hozott határozatok végrehajtására és ellenőrzésébe, melyhez kérik és várják a lakosság sokoldalú segítségét is. F. Tóth Pál A Tóth Kálmán tér 6. számú társasházban szövetkezetünk tulajdonát képező, 21 m2 nagyságú kirakat eladó, esetleg bérbe vehető Érdeklődni lehet Bajai Vas- és Fémipari Ktsz beruházójánál. Gilián Mátyás. Telefon: 407. 894
