Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)

1971-12-30 / 307. szám

Metis Kálitól j taiítváiya I Tanakodnak, töprenge­nek a szakemberek, hogy miként lehetne mérni a népművelés, egyáltalán a nevelés hatását, a kultu­rális tevékenység hasznát í Mátis Kálmánról, a 12 esztendeje elhunyt kecske­méti festőművész-rajzta­nárról is feljegyezték, hogy ennyi meg ennyi ifjú ember járt, tanult az ő általa vezetett képzőmű­vész szakkörben. Ma is élnek és dolgoz­nak a tanítványok. Bozsó János, Goór imré — és so­kan mások. ' '‘Éijü'tó'ttak' volna-e oda, ahol most tar­tanak Kálmán bácsi nél­kül? Mondják: mostanában is eszükbe jut néha, hogy vajon mit szólna ehhez vagy ahhoz a művükhöz a hajdani szakkörvezető. Kiss Bélát is Mátis Kál­mán ismertette meg a raj­zolás alapelemeivel. Neki köszönheti, hogy tartalma­sabb, gazdagabb lett az élete, többet lát a világból. Néhány esztendeje fafara­gással is foglalkozik. A képünkön látható női figura az egyik sikerült al­kotását, ötletes díszdobozát ékesíti. A finoman, ap­rólékosan kidolgozott felü­letek alapos technikai fel­­készültségét bizonyítják. (H. N.) Jfélek és zenéie” Megfigyelték, hogy az emberben minden körül­mények között él az ön­kifejezés kényszere. Ez megnyilvánulhat a minden kockázatot vállaló dühben, az egekig szikrázó öröm­ben, a mély bánatban, ami a zene nyelvén is megfo­galmazódhat. Az ilyen ze­nei indíttatás — szólaljon bármilyen hangszeren, éne­keljen bármilyen nemzet nyelvén — a hallgatót, a muzsikával együttérző em­bert elragadja, az kényte­len a zenével azonosulni. Lélek testvér — angolul soul brother — a négerek egymás közt így beszélnek az olyan emberről, aki ve­lük tart, velük érez. Soul music — a négerek lélek­­muzsikája, amely meghó­dította a jazzt és a beat­zenét is — eredetét tekint­ve a spirituálékból, blue­­sokból, az ősi néger vallá­si énekek — világából szár­mazik. Így az első soul­­énekesek is a jazz kezdeti korszakának legnagyobbjai voltak: Bessie Smith, Di­nah Washington, Mahalia Jackson. Bessie Smith mondta az éneklésről: „Ha igazságta­lanul megbántottak, ha fáj valami, ha boldogtalan vagy, ha kitaszítottnak ér­zed magad, akkor énekelj". Az amerikai elnyomott néger, aki a század elején a hatalmas gyapotföldeken dolgozott, minden tekintet­ben kiszolgáltatott volt arcbőre, szokásai, társadal­mi helyzete miatt. A kö­zös éneklés kényszere eb­ből a fájdalomból táplál­kozott, a közösség pedig megszabadította a négert sokszor elviselhetetlennek tűnő egyéni fájdalmától. A fájdalom a közös ének­az igazság soul, abc lés örömévé lényegült át Ezek a viszonylatok ké­sőbb meghonosodtak a jazzban is. A soul-énekes —- aki örömét és fájdalmát tol­mácsolja egyénien, vagy csoportosan — nem szabá­lyos melódiákra ültetett dallamokat, pontosan le­jegyzett hangokat énekelt; hanem érdesen, fátyolosán a valóságtól elszakadó mindenféle művi kiszol­gáltatottság nélkül előad. Sajátos zenei nyelven köz­li érzéseit és ezen túl, an­nak a hallgatóit is része­sévé — és ennél több — alkotó részesévé kívánja tenni. A soul-énekes kitör, ismétel, visszahívja az elő­ző érzéseket, zenei gondo­latokat, azokat átülteti, felújítja, közben beszél, sír, kiabál, egyszóval elő­adja azt amit akkor a leg­őszintébben, a legigazabban érez. A kísérő zene foly­­tott, mindenre figyelő, fe­szültséget keltő és tartó akkordok és összhangzatok sora. Mindez egyszer erős — szétvágja a harmónia keltette illúziót — egekig törnek a fúvósok, a trom­biták^ a klarinétok és a feltörő gitárfutamok, a rögtönzések. A soul-zené­­nek ez a jellegzetes hang­vétele azonnal kicseng a dallamok közüL A dalok szövegei is ilyen egyszerűek, kemények, vál­toztathatók az együttes ze­nei alkotás törvényei sze­rint; a hangulathoz igazít­hatok, formálhatók. A vak Ray Charles — az egyik legnagyobb soul-éne­­kes mondta: «... a soul­­muzsika hangja mindig a meztelen, a kendőzetlen igazságról beszél és min­dig kész arra, hogy lelkét bárkivel megossza." Engedjék meg — nem az értékek lefokozásáról van szó —, de hasonlót Bartók Béla is mondott a zené­ről. Gondoljunk Illyés Gyu­la Bartók című versének első soraira: „Zenét, hang­zavart, ha nekik az, mi­nekünk vigasz." A soul-zene meghódítot­ta a világot. Ottís Reding „Tisztelet” című dala az amerikai négerek nemzeti himnusza lett. A soul-zene ma már nemcsak a négerek zenéje önmaguknak, még akkor sem, ha legkiválóbb képviselői a négerek: Four Tops, Ben King, Aretha Franklin és még sokan mások. Csató Károly KI néhány szerencsés kecskeméti polgár már látta Bacsó Péter új filmje legelső, techni­kai kópiájának vetítését, de a nagy többség már csak a január végi „hi­vatalos” bemutató alkal­mával nézheti meg a Je­len időt. A megyei Mo­ziüzemi Vállalat ugyanis az országos filmforgal­mazási szervekkel közö­sen, meghívott közönség előtt a közelmúltban le­játszotta a frissen elké­szült alkotást. A „rend­­„ , kívüli” előadás célja el- A PETŐFI NÉPE tért a szokásostól — ez MELLÉKLETE alkalommal nem a né- _________________ Szerkesztette: Csató Károly Foto: MTI—KS—Pásztor Z. Jelen idő inefc megformálása nyo­mán. Ez utóbbi filmek már társadalmunk alap­vető fontosságú problé­máit; nevezetesen az if­júság a felnőtt generá­ció tagjai közé való be­illeszkedésének útját, ne­hézségeit vizsgálta. Ez a valóságanyag, a gyárak, termelőüzemeik nagyobb és kisebb kol­lektíváinak, belső de­mokratizmusának napja­inkban is égető kérdései a Kitörésben fogalma­zódtak meg, de a jelek szerint tovább izgatták a rendező fantáziáját. Legújabb filmje a Je­len idő bizonyos szem­pontból így lett folyta­tása a szintén szocioló­giai hitelű Kitörésnek. Vezető és beosztott, a közösséggel való együtt­működés, illetve merev, önkényes irányítási mód­szerek vitája, — egyén és kollektíva, vállalás és felelősség, és még sok más, valóságosan is igaz, a hétköznapi életben nap mint nap jelentkező probléma tárulkozik ki a mozivásznon a vetítés során. Bacsó Péter folytatja új, ismeretlen színész­egyéniségek felkutatását is. A Jelen időben elvét­ve találkozunk kedvelt, moziból, televízióból, színházi színpadról köz­ismert arcokkal — és ez is sokban hozzájárul,­­hogy a gyári műhely­­csarnok atmoszféráját hi­telesnek, valóságosnak fogadhassuk el. P. M. Simon Ágoston főszereplő — civilben üzemi párttit­­kár. zőlk általános véleményé­re, ítéleteire voltak kí­váncsiak a filmgyáriak és a forgalmazó szervek képviselői, hanem azok­kal az emberekkel kí­vánták a mű propagan­dájának módozatait meg­határozni, akikről —- és akiknek — a film szól. Így a tájékozódás ala­nyai elsősorban üzemi segéd- és szakmunkások, irányító szakemberek; mérnökök és technikusok voltak. A Jelen idő meg­tekintését követően ők nyilatkoztak; miként le­het a leghatásosabbá, legcélszerűbbé tenni a közfigyelmet a filmre irányító reklám- és pro­pagandaanyagot Mennyiben fontos ez? — vetődhet fel a kérdés bárkiben. Erre választ a széksorok között ülő né­zők egyikének megjegy­zése adja meg, aki kije­lentette: „E film vetíté­sére az egész gyárat el kellene hozni az igazga­tótól a portásig, hadd essenek egy kissé gondol­kodóba mindnyájan.” Bacsó Pétert, a film rendezőjét nem kell be­mutatnunk a Magazin olvasóinak. A Nyáron egyszerű, a Szerelmes bi­ciklisták, a Nyár a he­gyen című sikeres alko­tásainak témája a fiatal nemzedékek bonyolult, de egyszersmind színes vi­lágával foglalkozott. Ez a törekvés későbbi film­jeiben tovább erősödött. Valóságábrázolása elmé­lyült a Fejlövés és a Ki­törés munkásfiatal hőse­\iUiré6zeti díjasok, 1071 FEKETE Most is jól emlékszem arra, hogy milyen nagy taps köszöntötte a Jászai­­díjas Fekete Tibort, ami­kor az ünnepi társulati ülésen Madarász László, a megyei tanács elnökhe­lyettese bejelentette: ki­emelkedő alakításáért művészeti díjat adomá­nyozott részére a megyei tanács, őszinte szeretet­tel ünnepelték. Kedvelik tehát kollégái. Ez a véleménye Gyó­­lay Viktóriának is. — Így van, pedig Ti­bor az első pillanatra eléggé nehéz embernek látszik. Mindenért őrlő­dik, valósággal kínlódik, amíg ki nem alakít ma­gában egy figurát. Ilyen-TIBOR kor ideges, érződik rajta a feszültség, de a kol­légákhoz nem türelmetlen még ezekben a számára nehéz napokban sem, csak saját magához. Azután, ha megtalálta a figurát, akkor abbahagyja a kísérletezést, ugyanazt az „embert” hozza esté­ről estére, pontosan, nyu­godtan, felszabadultan. „Ripizni”, rögtönözni én még sohasem láttam. A rendezők nyilván megbízhatóságáért is bíz­nak rá oly fontos szerepe­ket. Ű volt Rank dok­tor a Nóra „halállal el­jegyzett” orvosa, Mitch a tohonya munkás Ten­nessee Williams A vágy villamosa című drámájá­«WWW ban. Szívesen játszik ma! figurákat, gondoljunk csak a Diplomásokban nyújtott alakítására. Akik látták a darabot, máris felidézik Fekete markáns szerepformálását. Még egy ritka tulaj­donság: feladatot nem utasít vissza. Erről így ír Osztovits Levente dramaturg, a színházi műsorfüzetben: „Mikor meglátta a szereposztást, saját bevallása szerint, majdnem ott a helyben megütötte a guta. 0, az indulatos, tiszta munkás- és paraszthősök megfor­­málója, hogy jön ahhoz, hogy egy alkatától telje­sen idegen, puhány kis­asszonyférfit verítékezzen életre a színpadon... De ebből a hatalmas össz­pontosításból és dacból az évad egyik leekönnye­­uébb alakítása született: Harold, a Játék a sötét­ben című színműben. — 1957 óta hány szere­pet játszott el Kecskemé­ten? — Igen, az ellenforra­dalom utáni évben kerül­tem a hírős városba, ti­zennégy esztendeje. Ép­pen a napokban közölte velem Radó Mária, mű­vészeti titkárnő, hogy már már hatvan különböző darabban léptem a szín­padra, ennél a társulat­nál. A Nászút című ope­rettben mutatkoztam be a közönségnek. Én voltam a bonviván és Dévay Ca­milla a primadonna ... — Melyik alakításra. gondol vissza a legszíve­sebben? — Azdakot, á bírót bármikor szívesen elját­szanám. A darab is — a Kaukázusi krétakör — és ez a figura is kitűnő. És ked velem a Shake psare­­vígiátékokat. Vrd? meny­nyiben én voltam a szol­ga. — Film, televízió? — Ritkán, néhány ki­sebb szerep. Az időpont­egyeztetési gondok miatt a gyártásvezetők hamar ejtik az embert — Hosszabb ideje él Kecskeméten. Kialakult-e baráti köre? — Otthonülő vagyok. Olvasok. Móst fejeztem be Hemingway szép könyvét: a Búcsú a fegy­verektől címűt. — Szokás új év táján megkérdezni: minek örülne a legjobban a kö­vetkező esztendőben? — Ha valamelyik pesti színház szerződtetne. Ki­tűnően érzem magam Kecskeméten, a város is befogadott, de igazán ..be­futni” csak pesti színház­ban lehet. Meg tősgyöke­res rákospalotai vagyok, anyám ma is ott él és a feleségem is a fővárosból került ide. Köszönjük őszinteségét. Heitai Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents