Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)
1971-12-03 / 286. szám
5. oldal 1971. december 3. péntek PETŐFI SÁNDOR MADARAI Gyöngybetűkkel, tintával írt, csaknem háromszáz oldalas mű vár arra, hogy egyszer talán nyomdafestéket is lát. A kézirat több mint fél századdal szerzője halála után, egy magánkönyvtár, mélyéből került elő, címoldalán az 1892-es évszámot olvashatjuk. Ekkor kezdte írni Herman Ottó, vagy ekkor készült el a művével. Ki tudia Az „Arany, Tompa, Petőfi és a népköltés madárvilága” című munkát 1914-ben Sebestyén Gyula akadémikus készítette elő kiadásra. Ez megállapítható a 74. oldalon a nyomdai munkára és szedésre vonatkozó ceruzajegyzetéből. Miért nem került nyomdába? Ez idő tájt hunyt el tragikus körülmények között, hirtelen Herman Ottó. talán ezért, vagy az első világháború szele sodorta el a kéziratot. Ma már nehéz lenne megállapítani. Közvetlen a második világháború után elhunyt dr. Sebestyén Gyula is, szétzilált hatalmas könyvtárának kis része főorvos fiához került — ezek között fedezte fel az értékes kéziratot is. 1920-ban jelent meg Lambrecht Kálmán „Hermán Ottó. az utolsó magyar polihisztor élete és kora” című 260 oldalas munkája. Bibliográfiájában a legnagyobb részletességgel közli a tudós könyveinek, értekezéseinek. cikkeinek, beszédeinek. nyomtatásban megje’ent leveleinek adatait és k -U a reá vonatkozó irodalmat is. Erről a művéről nem tesz említést. Herman Ottó, kéziratban fennmaradt könyve előszavában írja: „Már évekkel ezelőtt kezdtem jegyezhetni, mégpedig úgy, hogy mindazt, ami legjobb költőink irataiban a természet jelenségeire vonatkozik, kijegyezgettem, de abbahagytam, mert a dolog annyi időt kívánt volna, amennyivel nem rendelkeztem ... A véletlen azonban közbevetette magát: „A Magyar Természettudományi Társulat megbízott „A madarak” megírásával, s nekem legott nagyobb gondot okozott és okoz a nyelv és a szellem, mint a tárgynak tudományos oldala, amelyre nézve az épp oly remek, mint terjedelmes ornithológiai világirodalom a képzelhető leggazdagabb forrás. Ám helyes magyarsággal és magyar szellemben írni a madarakról ez a feladatok feladata.” Arany, Petőfi és Tompa madarainak jegyzékét állí-Jf alt fi r irt fay a Jt't*Ht ettnai fr/J* c* /, //fi* tóttá először össze. Kilencvennégy madárfajtát talált költeményeikben. A madarak jegyzékét latin, francia, angol, olasz és német népies nevükkel együtt közölte. Petőfi Sándor madarait költeményeinek második, teljes kiadása alapján állította össze. Harminchét madarat említ, ezek közül kettő — a vadlúd és a halászmadár csak Petőfinél található. „Arany és Tompa után a Petőfi madárvilágába bemerülve: sajátságos érzés szállj a meg a kutatót” — írja Herman Ottó, majd így folytatja: Petőfi a madarat szubjektíve fogja fel, képzelete izgékony lelkületének hullámzásához idomítja, magával viszi, ragadja, helyzetekbe küldi, kényszeríti; de egy-egy erősebb benyomás hatása alatt nyomban enged és érvényre jut nála is a biológiai elem. Mind a három költő az aföldi madárképekben találkozik, mondhatni, ölelkezik és ami a képeket megkapóvá teszi, az a biológiai elemekben való hűség, a megfigyelésből merített igazság. Petőfi különösen a Kis-kunságban minden zsúfolás nélkül mesterien festi a tó madáréletét.” Érdekes — és Herman Ottó sokoldalú képzettségére jellemző —, miképpen kapcsolja össze a költeményekben említett madarakat a költők gondolat- és érzésvilágával. A pacsirta szerepét említve, Petőfi verseiben, írja: „Ugyanaz a madár, mely úgyszólván csak az imént zengte el zöld lombok enyhében a szerelem legszebb dalait, most a hasonlat eget ostromló szárnyán a csillagvilágba kerül, hogy az ember szerelmét a szférák zengésével egyesítse, majd leszáll a földre, hogy a harc trombitájává alakuljon!...” így elemzi a madarak szerepét a költeményekben, idézve a verssorokat. És milyen jól ismerte Herman Ottó Petőfit, életét, prózáját és verseit, gondolkozását. érzéseit. Ha egyszer illetékesek mégis felfigyelnek erre a könyvre — és megjelenik nyomtatásban — a magyar nyelv és irodalom tanárai sok örömet lelnek benne, a kitűnően válogatott idézeteket, nagy költőink legszebb verssorait és Herman Ottó „helyes magyarsággal és magyar szellemben” írt művét jól illeszthetik a tananyaghoz. Schelken Pálma A buborék A kecskeméti Katona József Színház műsorán A kecskeméti színpadon másodízben jelentkezik Jean Anouilh. A kissé elavult romantikával megformált Euridiké után most könnyed hangvételű komédia mutatja be a nagysikerű és igen termékeny francia szerzőt Gyakran folyamodik klasszikus témákhoz, modernizált sorstragédiák újraírásához. Így született az Euridiké is és a nálunk be nem mutatott Antigoné adaptáció, amelyet művei legsikeresebbikének tekintenek kritikusai. Másodízben a kecskeméti színház most úgynevezett „rózsaszín” darabjai közül vett át egyet a legfrissebbek sorából, melynek párizsi bemutatója parádés szereposztásban 1965-ben zajlott le. A szellemes, fanyar humorú darab a legjobb nyugati színházakban a létező legreprezentatívabb szereposztással jelentkezett, Párizsban Pierre Brasseaur volt a főszereplő, Rómában pedig a sokoldalú, ragyogó képességű Vittorio Gassman. Már a szereposztásból is kiderül, hogy tulajdonképpen egyetlen szerepre épül a mű, bár Anouilh nem fukarkodik az epizódisták szereplehetőségeinék megformálásánál sem. Igazi „színészek öröme” ez a darab, még a legkisebb szerep is megtalálja a nekivaló rokonszenves feladatot. A szerző saját bevallása szerint a Don Juantémából indult ki, tehát ez a műve sem eredeti ötletből született. De Don Juan csak ürügy arra, hogy egy enyhén szatirikus, a csillogó felszín alá nemigen hatoló, itt-ott szellemes eredetiségeket felmutató, gördülékeny szabványvígjátékot tárjon a szerző a nézők elé. A végzetes Don Juan figura megszelídített változatban lép a közönség elé és ha a szereplők ittott kellemes, kritikai ötletekkel hozakodnak is elő a korabeli francia — illetve talán európai — viszonyokat illetően, lényegében véve ez a kedves kis komédia nem akar többet adni, mint ami e témából önként előbányászható. Talán Molnár Ferenc hasonló stílusú, jó technikájú, alapos színpadismeretről tanúskodó vígjátékaihoz hasonlít legjobban. A Nagyvilág két éve közölte a szöveget, amely kellemes olvasmány, de mivel nem tekinthető „szentírásnak” az ilyen művecske, a kecskeméti viszonyokhoz akként alkalmazta a rendező és a dramaturg, hogy alaposan megkurtította a szöveget Ez nem szentségtörés, hiszen az alapanyag messze távol áll attól, hogy shakespeare-i mélységeket keressünk benne, a rövidítések, a jó tempóvétel, a kitérők nélküli, céltudatos előrehaladás lehetőségeinek megteremtését szolgálják — így megbocsáthatok. Orbán Tibor, a rendező, a szellemes, mutatós díszletekkel is — láthatóan a Don Juan-témával való rokonságot próbálja erősíteni, lendületes, jellemző háttérfüggönnyel utal a főszereplő jellembeli sajátosságaira. A vörös tónusú díszletelemek is az egységes stílus megteremtését erősítik. A kecskeméti színház hagyományosan jó színvonalú külsőségeket teremtett tehát az előadásnak, gondos, ötletes szereposztás is segítette a sikert, úgy, hogy a jól induló kecskeméti évad egyik kellemes meglepetésének könyvelhetjük el „A buborék” bemutatását. Forgács Tibor Ornifle, a tehetséges fiatal költőből divatos és jól kereső slágerszövegíróvá átlényegült, öregedő Don Juan szerepében kellemes, hangulatos alakítást nyújt. Talán itt-ott kissé túlzott teátrálitással tálalja Anouilh szellemes dialógusait. Kitűnő kabinetjátékot nyújt Machetu szerepében Fekete Tibor, aki a színészi játéknak olyan területeit hódította meg az utóbbi időben — sikerrel — melyekre korábban nemigen bocsátották a rendezők. Stefanik Irén Mile Supo szerepének alakításával mutatkozik be első ízben Kecskeméten. Jó humorérzékkel, ízléssel formálja meg ezt, a vígjátékirodalomban gyakran idézett figurát. A két fiatal: Trokán Péter és Faluhelyi Magda, nagyjából azonos szereplehetőségeket kapott. Faluhelyi Magda nagyobb biztonsággal találta meg szerepe lényegét. Az epizódalakítások között jó néhány különös figyelmet érdemel. Mezey Lajos, mint Dubaion atya, Kölgyesi György, mint Galopen professzor, kellemes pillanatokat szerzett a közönségnek. Falvay Klára kissé merev volt a feleség szerepében, mintha a szükségesnél komolyabban vette volna a tragikusnak egyáltalán nem mondható helyzeteket. Mojzés Mária is félreértette szerepét. Csányi Árpád érdekes színpadképét már dicsértük, örömmel emlékezünk meg Rimanóczy Yvonne jó színvonalú jelmezeiről is. Csáky Lajos Úttörők a tanyai kollégiuniókért A Kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola úttörőcsapatának tagjaitól érkezett az alábbi híradás: „Mi, a 336-os Zrínyi Ilona Úttörőcsapat kisdobosai, úttörői megismerkedtünk azzal a felhívással, amit megyénkben adtak ki a tanyai kisiskolások segítése érdekében. Szeretnénk mi is hozzájárulni ahhoz, hogy ha-VARGA CSABA: Szoknyás macskák A fiatalasszony az ablak mögül leselkedett A földszinti lakás ablaka előtt, a téli utcán nagykabátos árnyak siettek. Medvék és párducok. A bundás hölgyek és a műbőrkabátos diáklányok egymást kerülgették. Kék kucsmában, piros midikabátban, fekete, fűzős csizmában. Széles a választék. Egy testvérpár hófehér maxikabátban és rövid szárú bocskorban Megette magát. A fekete midiszoknyás, szürke szőrmebolerós lány pedig két lábon járó fekete macskához hasonlított. — Hopp! A fekete macska felugrott az ablakpárkányra, benyomta az ablak egyik szárnyát... A fiatalasszony gyorsan hátraugrott, de a „macska” már mellette állt, s megragadta a kezét. Az asszonyka néhány perccel később a nyáron divatba főtt kék overálban, több éves minikabátban és a tavaly vásárolt olasz csizmájában indult útnak. Felőle midiszoknyás, szőrmemellényes kísérője már a folyosón várta. „Nem veszek semmit, nincs pénzem! — gondolta a fiatalasszony. — Csak körülnézek a váró. an ” A fekete cica húzta, vonszolta maga után. A -ős utcán csípős szél söpört végig. A férfiak félhet '■■■'t gallérjuk mögé bújtak. Váratlanul egy úiabb fekete macska tűnt fel, rövid kabátos lánnyal kézenfogva. * A fiatalasszony megbabonázva bámulta őket, amíg el nem vesztek a siető emberek között. A ..Pigue Dame” nevezetű szoknya és blúz szaküzlet kirakata előtt megtorpantak. A szőrmebolerós macska elengedte a fiatalasszony kezét és beugrott a kapuáljba. ..... A kirakatban piros-kék-sárga, francia szabasu bodros blúzok és végiggombos, fekete, bordó midiszoknyák kínálták magukat. Középen olcsó, széles övű, elöl hoszszan felvágott midiszoknya. A fiatalasszony dobogó szívvel nézte, nézte. „Jó lenne felpróbálni. Vajon hogy állna nekem?” A midiszoknya váratlanul kipattant a kirakatból. — Hopp! Fekete macskaként mélyen meghajolt, és kitárta az üzlet ajtaját. Kéz a kézben léptek be a szoknya- és blúz szakboltba. A fogasokon millió, millió csodálatos szoknya! — Ne azt vegye! — mondta az eladó, a kirakott árura mutatva. — Mutatok egy sokkal csinosabbat. Tegnap jött. Még nincs a kirakatban sem ... A fiatalasszony már bent állt az öltözőfülkében. Fekete kombinéban, fekete csizmában. S a felpróbált fekete, csak térdközépig felvágott midiszoknyában. Mint egy fekete cica. A fekete midiszoknya újra kiugrott a kirakatból és egy újabb vendéget kisért be. — Végre, valakinek jól áll a midi! — mondta az eladó a fiatalasszonynak. — Tényleg jól éli? — Nézzen a tükörbe! A fiatalasszony úgy lépett ki a szoknyából, hogy nem gombolta ki. A csizma hozzáérhetett a szövethez, mert az eladó szigorúan rápirított. — Jaj, mit csinált! összekente a csizmájával! Miért nem vigyáz!? Még akkor is, ha megveszi... Nincs visszaút! Már blokkolták is a szoknyát. A fiatalasszonynak nem volt ereje ellenkezni. Kifizette a drága szoknyát. Csak addig örült, amíg kilépett a ködös, hideg utcára. A kirakatban nem mozdult a másik szoknya. A fiatalasszony hirtelen elszomorodott. „Minek vettem meg? Mem is hordhatom, mert nincs hozzá midikabátom ...!” Ha nem szégyellné, sírva fakadna. A midiszoknyás, fekete macska nem kísérte hazáig. Űj áldozatra lesett? Hiszen a kirakatok .. a kirakatok... A téli utcán nagykabátos árnyak sietnek. Medvék és párducok. marabb legyen villany az iskolákban és az iskoláktól távol lakó pajtások diákotthonokba, kollégiumokba kerülhessenek. Tudjuk, hogy a felnőttek, KISZ-esek munkájukkal segítik ezt az akciót. Mi sem akarunk kimaradni, ezért elhatároztuk, hogy csapatunk minden tagja részt vesz papírgyűjtésben és legalább 1 kg papír árát befizeti a Tanyai Kollégiumi Alap javára. Hiszszük, hogy ezzel is elősegítjük tanyai pajtásaink jobb tanulási feltételeinek megteremtését.” Példamutató kezdeményezésük minden bizonnyal követésre talál, hiszen nemes célokat kívánnak támogatni. Nyelv és irodalom Üj formában, új szerkesztő bizottság gondozásában jelent meg a TIT irodalmi és nyelvi szakosztályának tájékoztatója. Az utóbbi időben módosultak az ismeretterjesztés iránti igények, kívánalmak, az információk szóbeli továbbításának a lehetőségei. A TIT szakmai-módszertani kiadványa az új körülményekhez alkalmazkodva igyekszik az eddiginél is több segítséget adni az előadóknak. Mit olvashatunk a megújhodott „folyóirat” első számában? Tanulmányokat, hozzászólásokat, fejtegetésekeit időszerű művelődéspolitikai kérdésekről, a XX. század irodalmáról — pl. Kristó Nagy István: Az amerikai regény új jelentései, Marx József: József Attila 1937-ben —, mai írók vallomásos életrajzát (Darvas József), az irodalom és a társművészetek viszonyát taglaló fejtegetéseket. Ilyen Bölcs István Az irodalom és a film című írása. Széles körű érdeklődésre tartanak számot az irodalmi ízlés alakulásáról, változásáról közzétett dolgozatok. Hasznos kiadvány.
