Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

1 oldal tarn. Imml)« ts, «zotn bat Az események sajtóvisszhangja MACYAZjIÖ Dzsemal Bljedics jugo­szláv miniszterelnök ma­gyarországi látogatását kommentálja az újvidéki Magyar Szó. A kommen­tár hangsúlyozza, hogy a budapesti tárgyalásokon a kétoldalú együttműködés témáján kívül szó volt nemzetközi problémákról is, amelyekkel kapcsolat­ban a szerző megállapítja: „még nagyobb szükség van ugyanis együttes nemzet­közi fellépésünkre, min­­' denekelőtt a rendkívül időszerű és hamarosan esedékes európai biztonsá­gi értekezlet előkészítésé­ben. AI AhraeM Kurt Waldheim, az ENSZ újonnan megválasztott fő­titkára a kairói A1 Ah­­ramnak a közel-keleti bé­ke esélyeiről nyilatkozott A lap szerint Waldheim kijelentette, hogy a Biz­tonsági Tanács 1967. no­vember 22-i határozata nem indokolja Izraelnek azt a követelését, hogy az ellenségeskedő felek köz­vetlen tárgyalásokon ren­dezzék a vitás kérdéseket Waldheimnek az a véle­ménye, hogy Izrael köte­les eleget tenni a közgyű­lés legutóbbi határozatá­nak, pozitív választ kell adnia Jarring 1971. feb-. ruári kérdőívére, lehetővé kell tennie a Jarring­­misszió felújítását rtPABAfl Mint Grigorjev, a Prav­da bonni tudósítója írja, a nyugatnémet—szovjet és a nyugatnémet—lengyel szerződések ratifikálásához kedvező légkört teremt az a körülmény, hogy a nyu­gatnémet közvélemény többségében pozitívan ér­tékeli a ratifikálás tényét, sőt, egyes ellenzékiek is megváltoztatják a szerző-, désekkel kapcsolatos állás­pontjukat A tudósító a továbbiak­ban Brandt kancellárt idé­zi, aki a szociáldemokra­ták kongresszusán figyel­meztette az ellenzéket gon­dolja meg jól, hogy eluta­síthat-e egy olyan politi­kát, amelyet a nép túl­nyomó többsége, s szinte a világ valamennyi kor­mánya helyesnek tart. Walter Scheel nyugatné­met külügyminiszter a Pravda tudósítójának kije­lentette: a kormány „ke­leti politikáját” a lakosság jóval nagyobb része tá­mogatja, mint amennyi a koalíciós pártok mandátu­mainak aránya a Bundes­tagban. Ezt többszöri köz­véleménykutatásból tud­juk. A parlamentben meg­van a szükséges többség és a CDU szavazataira nincs szükség. Mégis jó az a tudat, hogy a lakosság többsége az ilyen döntés mellett álL Aírique NouveJle A dakari Arfique Nou­­velle című hetilap megál­lapítja, hogy az az „örök barátság”, amelyet Kína állandóan hangoztat az afrikai országok irányá­ban, éles ellentmondásban van a fejlődő országoknak kárt okozó és Washington­nal folytatott ügyleteivel. A maoisták afrikai felfor­gató tevékenysége kétes hírnevet szerzett Peking­­nek és erre nagyon is jól emlékeznek Nigériában. Tunéziában, Etiópiában Kenyában és a fekete kon­tinens több más országá­ban. Kína érdekelt abban, hogy stratégiai nyersanya­got kapjon az afrikai or­szágoktól és most változ­tatni igyekszik velük szem­beni politikáján, hízeleg az afrikai államoknak. A maoisták azonban nem érik el céljukat, mert fel­forgató tevékenységük ag­godalmat kelt a független Afrikában, az Egyesült Ál­lamokhoz való közeledésü­ket pedig úgy értékelik, hogy Peking elárulja az afrikai országok érdekeit. Fokozódik az izraeli nép­tömegek elégedetlensége a Tel Aviv-i vezetők agresz­­sziós, reakciós irányvona­la miatt — jelentette ki Meir Vilner, az Izraeli Kommunista Párt KB fő­titkára a l’Humanitének adott interjújában. Egyre több izraeli bírál­ja a Golda Meir-kormány politikáját, amely elutasít­ja a. válság politikai ren­dezésére irányuló bármi­lyen kezdeményezést. A Washington biztatását él­vező Tel Aviv-i vezetők kalandor politikája miatt Izrael teljes elszigeteltség­be került a nemzetközi porondon — hangoztatta Vilner. A terjeszkedési politika az izraeli gazdaság foko­zott militarizálását idézi elő. 1971-ben a katonai költségek 7 millió izraeli fontot értek el, tehát az állami költségvetésnek több mint a felét katonai célokra fordították. A ka­tonai költségekkel párhu­zamosan nőnek az árak, a közvetlen és közvetett adók. Az izraeli dolgozók sztrájkokkal tiltakoznak az árnövekedés miatt. 1969- ben 45, 1970-ben pedig már 120 ezer dolgozó vett részt a munkabeszünteté­sekben. A kormány ezért törvénytervezetet terjesz­tett a parlament elé, amely tiltaná a sztrájkokat a gazdaság több ágazatában — hangzik Vilner nyilat­kozata. Daily A washingtoni Daily News vezércikkben ad po­litikai portrét Pakisztán új vezetőjéről, Ali Bhutló­­ról, akiről, mint írja, „a leg­jobb, amit el lehet monda­ni az, hogy opportunista”. Jahja Khan bukására utal­va megjegyzi, „ha szeren­cséje van, akkor csupán' elnöki. rangját veszíti el,' és nem életét, ellentétben az olyan hozzá hasonló egyenruhás diktátorokkal, mint Hitler, Mussolini és Tozso”. Az általában szélsőjobb­­oldali nézeteket szellőztető lap a továbbiakban „tipi­kusan demagógnak” minő­síti Bhutto első elnöki be­szédét, amelyben — bosz­­szúval fenyegette Indiát. Bhutto pályafutásáról szólva a vezércikk megál­lapítja, hogy Pakisztán je­lenlegi vezetője „feudális földbirtokos volt, aki az­után egy szélsőjobboldali párt alapítója lett, Ajub Khan ex-elnck pártfogolt­­ja volt, majd elárulta jó­tevőjét, amerikabarát külpolitika szószólójává vált, majd vad Amerika­­ellenességbe és Kína-ba­­rátságba csapott át. Bhut­to úr karrierjének egyetlen állandó tényezője a hata­lomvágy volt, s ez most beteljesült”. VILAGHIRAnn AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Aláírták az NDK és Nyűgat-Berlin közti egyezményeket. Bhutto, Pakisztán új elnöke le­tette az esküt. KEDD: Az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatot ho­zott az* indiai—pakisztáni kérdésről. Dorticos .ku­bai elnök hivatalos baráti látogatásra Moszkvába érkezett. Véget ért a Nixon—Heath-találkozó. SZERDA: Kurt Waldheimet választotta meg az ENSZ- közgyűlés a világszervezet főtitkárának. A SALT- tárgyalásokon beállott a karácsonyi szünet. CSÜTÖRTÖK: Sorozatos lemondások Horvátország­ban. Nixon „évi mérlegének” kritikai visszhangja. PÉNTEK: Mudzsibur Rahman sejk és a pakisztáni vezetők között megkezdődtek az alkudozások. Csak egynapos a karácsonyi tűzszünet a vietnami had­színtéren. így látta a hetet kommentátorunk, Pálfy József: A krónikás az ünnepek miatt csak csonka hétről számolhat be, de mi sem bi­zonyítja jobban rohanó vi­lágunk eseménygazdagsá­gát, mint az, hogy négy-öt nap alatt nagyon sok min­den történt az öt' földré­szen ... Az Indiai—pakisztáni válság még mindig az ak­tualitás élére kívánkozik. Pakisztán, Amerika és Kí­na „közös veresége” to­vábbra is foglalkoztatja a világsajtót, a miért és a hogyan kérdéseire keresik a választ a visszapillantó cikkekben a publicistáv. de a múlt mellett a jövőt is kezdik firtatni: hogyan to­vább? Egyre világosabbá válik, hogy csak az történ­hetik, amit a Szovjetunió és az európai szocialista országok sürgettek: politi­kai megoldást kell keres­ni a kelet-pakisztáni, a bengál problémára. Bizto­sítani kell a nyugat-pa­kisztániak elnyomó kor­mányzása alatt élt kelet­­nakisztáni tömegeknek, hogy önrendelkezési joguk­kal élhessenek és maguk dönt=°n°k sorsukról, önálló bengál államban akarnak-e élni, vagy megelégszenek-e esetleges más biztosítékok­kal a nemzeti önkormány­zatuk. *a masuk gazdasági feilődése dolgában? Pa­kisztán fővárosában — úgy látszik — kezdik va­lamivel józanabbul fel­mérni a vereség utáni helyzetet. Erre utal Mud­zsibur Rahman sejknek, a bengálok legnépszerűbb po­litikusának szabadon bo­csátása és az, hogy Rah­man sejk és a pakisztáni vezetők hozzákezdtek a minden bizonnyal hosszan­tartó és kemény alkudo­zásokhoz. Az ENSZ-megbízott kije­lölése már az új ENSZ-fő­­titkár feladata lesz. Vi­szonylag rövid választási aktusok után, amelyeket azonban hosszú hónapok diplomáciai alkudozásai előztek meg, az ENSZ-köz­­gvűlés végül is közfelkiál­tással szerda délután meg­választotta U Thant utód­ját, az osztrák Kurt Wald­heim személyében, talán nem ünneprontás, ha róeg­­j egyezzük, a karácsonyi ün­nepek közeledte volt a dön­tő: nem lehetett tovább húzni-halasztani az ügyet... U Thant, aki az ősz elején nem zárta ki telje­sen annak a lehetőségét, hogy esetleg néhány hóna­pig még vállalja a felelős­ségteljes és igen terhes fő­titkári teendőket, végleges­nek mondotta távozási szándékát. Finn és etióp, chilei és osztrák jelöltek, no meg jó néhány önje­lölt közül kellett válasz­tani. A Biztonsági Tanács­ban néhány szavazás ered­ménytelen volt, míg végül az osztrák diplomata sze­mélyében meg tudtak álla­podni. A bennfentesek tud­ni vélik, hogy a kínai dele­gáció vétózta meg először Waldheim jelölését, míg a Biztonsági Tanács többi szocialista tagjai egyetér­tettek Ausztria volt kül­ügyminiszterének, az ENSZ munkájában éveken át részt vett diplomatának fő­titkári megbízatásával. Érdemes elidőzni annál a ténynél, hogy — egy európai politikus kerül most ismét a világszerve­zet első funkcionáriusának székébe. Nemc:ak a semle­ges Ausztria diplomáciájá­nak köszönhető ez, nem is Waldheim személyes érde­meinek. Aligha tévedünk, ha azt állítjuk: mert Euró­pa fokrol-fokra békésebb földrésszé válik, ezért ka­matoztathatja történelmi tapasztalatait is újra a vi­lágban és a világszervezet­ben. Az európai kérdések kedvező alakulásának ün­nep előtti utolsó jele az NDK kormánya és a nyu­gat-berlini szenátus között létrejött egyezmények alá­írása volt. (Még itt sem hagyható figyelmen kívül az időtényező: illő volt, hogy karácsonyra megtör­ténjék ez az aktus, ne ma­radjon az ünnepek utánra.) Emlékszünk rá, hogy a szeptember 3-i négyhatal­mi egyezménnyel függnek össze a most aláírt megál­lapodások. Annak idején olyan hasonlatokat gyártot­tak a hírmagyarázók, hogy a négy nagyhatalom meg­egyezése volt az alap, a két német állam, illetve az NDK és Nyugat-Berlin köz­ti megállapodások szolgál­tatják a falakat, a végén az egészre tető gyanánt ke­rül a Szovjetunió, az Egye­sült Államok, Franciaor­szág és Nagy-Britannia kö­zötti záró. jegyzőkönyv aláírása ... Hogy ez mikor történhetik meg? Azt hi­szem, kiegészíthetem a ha­sonlatot: ha a nyugatné­met parlament ratifikálja a Szovjetunió és az NP7K, Lengyelország és az NSZK közötti szerződéseket, ak­kor lesz — a bokrétaün­nepély ... A. nixonl gazdaságpoliti­kában nem is olyan régen határozhattak el fordulatot, négy hónapja mindeneset­re már a világ is tudomást szerezhetett erről, amikor megismerte a „dollármentő intézkedéseket”. A már ak­kor rebesgetett dollárde­­valválás karácsony előtt­­re valóság lett. Az ameri­kai pénz kis híján 8 szá­zalékkal ér ezután keveseb­bet, mint eddig. THANT ÉS AZ ÜJ FŐTITKÁR NIXON—HEATH-TÁRGYALÁSOK AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁG ÚJ ELNÖKE Rekordot „javítottak" Olaszországban a mostani elnök­­választáson. Tegnap délelőtt, a 23. fordulóban, a ke­reszténydemokraták jelöltjét, Giovanni Leonet válasz­tották meg az Olasz Köztársaság elnökévé. Tíz észt ; volt az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek főt! i U Thant barmai diplomata, aki egy év­tizedes i lésével tiszteletet és megbecsülést vívott ki, neme k önmagának — mint Szarka Károly nagy­követünk mondotta a szocialista országok nevében megtartott búcsúztatóban —, s fáradhatatlanul igye­kezett cl n ósdi tani, hogy a népek kivívják önrendel­kezésüké . hogy felhasználhassák az ENaZ ercjet, be­folyásoló á’. ,i gyarmati rendszer felszámolásában. Képünkön: U Thant utódával, dr. Kurt Waldheim osztrák diplomatával, aki január Irén veszi át hivatalát. Nixon amerikai elnök az európai államfőkkel prog­ramba vett tárgyalásai során ezen a héten Heath brit miniszterelnökkel folytatott megbeszéléseket a Ber­­muda-szigetek fővárosában, Hamiltonban. Anglia je­lenleg leghűbb szövetségese Európában az Egyesült Államoknak, gazdaságilag és katonailag egyaránt szo­ros szálak fűzik az USA-hoz, s ez a kapcsolat most is megmutatkozott. Jellemző, hogy a megbeszélések után Nixon Anglia közös piaci belépését is azért tart­ja hasznosnak, mert a NATO további erősödését várja tőle.

Next

/
Thumbnails
Contents