Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)

1971-12-21 / 301. szám

JtTL december SÍ, kedd & «Mal »HÁROM CSAPAT DIÁK CSÜNG A POLCOKON" TI , Egy óra a kiskunfélegyházi könyvesboltban r A kiskunfélegyházi köny­vesbolt ajtajában a követ­kező felirat fogad. PRESZ­­BZŐKAVÉ KAPHATÓ. Hogyan került, ez a táb­la a bejárathoz? A barátságos presszó­­részben erről beszélgetünk Görög Lajossal, az üzlet vezetőjéveL — A vevő bejön bön­gészni és közben kedve tá­mad kávét inni, tudunk neki adni. De fordítottja is előfordul: egy jó feketéért térnek be a boltba és könyvet vásárolnak. Cé­lunk bevált, otthonossá vált az üzlet. Külföldön nem ritka az ilyesmi, de vigyázni kell vele, nehogy a büfé-jelleg váljon ural­kodóvá. Nálunk drágább röviditalokat és kávét szol­gálnak föl. Érdemes körülnézni. A középen álló hatalmas tük­rös oszlop Is könyveket mutogat Körben önkiszol­gáló pultok. Figyelem a három el­adót Percnyi szusszanásra sincs idejük. — Délelőtt? — kérdezem az üzlet vezetőjét — Kisebb a forgalom, de munkánk akkor is van. 11 környező község tartozik hozzánk, ahol nincs köny­vesbolt. 70 könyvterjesz­tőnk működik ezekben a falvakban. A délelőtt egy része az általuk kért köny­vek csomagolásával telik el. Az ajtó mellett most is embermagasságúra tornyo­sodnak a csomagok. — Ki a legrégibb ter­jesztő? — Mucsi Antalné, a tü­dőosztály főnővére, itt Kis­kunfélegyházán. — És vidéken? — Kit is említsek, talán a legnagyobb községekei veszem sorba. Alpár: Ciskó Mártonné, Győri Rókus. Kiskunmajsa: Dód Sán­­dorné. Szánk: Fülöp Jó­zsef. Mondhatnám tovább, de valaki úgyis kimaradna, inkább abbahagyom. — Hogyan alakult a for­galom az elmúlt években? — Évente átlagosan tíz— tizenöt százalékkal emel­kedik. Idén is. — Kik vásárolnak a leg­többet? — Egyik réteget sem le­het különösebben kiemel­ni, mint régebben. A mun­kások is kitesznek annyit, mint az értelmiségiek. — Számarányuk miatt? — Igen, de így is ör­vendetes. Most éppen három csa­pat diák csüng a polcokon, mint a szőlő. — Diákváros vagyunk. — Mit vásárolnak legszí­vesebben? — Versesköteteket. Ná­lunk több fogy, mint egy „más típusú" városban. Sok függ a pedagógusoktól. Mi nem panaszkodhatunk. — Milyen az érdeklődés a prózai művek iránt? — Pár éve még nagyon ment a krimi, két-három esztendeje a mai magyar és külföldi művek egyre kelendőbbek. A klassziku­sok változatlafiul tartják a helyűket. — Az új könyvek meg­érkeznek-e idejében, ami­kor a lapok, a tv, a rádió hírül adják, vagy már csak akkor, amikor a propagan­dát a vásárlók egy része elfelejtette? — Nincs, sajnos, össz­hang. Van, hogy már el­fogy, mire a vásárlók ér­tesülnek róla és olyan is előfordul, hogy híre-hamva sincs hetekkel a beharan­gozás után. m m m m Egy kedves epizód, oda kell figyelni. Bejön csizmában egy kö­zépkorú férfi, a táskáját és a sapkáját leteszi egy bőr­üléses padra, nekilát bön­gészni. Innen is, onnan is leemel egy könyvet, szépen összecsomagolják neki. A középkorú férfi meg­jegyzi, miközben huncut fények játszanak arcán: —r Sokszor megfogadtam, hogy be sem teszem ide a lábam. Mindig „leégek”. Nevet, köszönti az eladó­kat, búcsúzik a vezetőtől, fogja a testes csomagot, elmegy. Az üzletvezető fejti meg a látottak értelmét. — Cigányokat tanít a környéken, tőlük tanulta ezt. Tudniillik „lólábát ed­dig se tette be”, hanem „bejött”, és két-három nap múltán újra itt lesz csiz­másán a tanyáról. Fölpa­kol, fogadkozik és viszi a „zsákmányt” Könyvekkel él, ők a társai. — Most ide jött volna magához, ha nem vagyok itt? — Igen, beszélgettünk volna. — Van-e még valami, amit szívesen elmondana a Pe­tőfi Népe olvasóinak? — Egymillió forintos készlettel várjuk a kedves vevőket. Tegyük hozzá: kedves szóval, figyelmes barátság­gal. Vakulya Mária Gyermekrajz-kiállítás ürügyén A dunavecsei általá­nos iskola képzőművészeti szakköre a napokban gyer­­mekrajz-kiállítást rende­zett a helyi művelődési házban. Azoknak az érdek­lődőknek, akik Majer Im­re tanácselnök megnyitója után végigtekintették aki­állított anyagot — mara­dandó élményben volt ré­szük. A mintegy hetven darab fémdomborítást, mono­­típiát és akvarellt nem a feldolgozott témák alapján csoportosították, hanem korosztályok szerint. Nagy­szerű összehasonlítási le­hetőség: ugyanazt a témát miként értelmezi egy nyolcéves gyerek, s miként a tizennégy éves. A képe­ket szemlélve az is kide­rül, hogy a különböző tech­nikai eljárásokat mennyire biztos kézzel alkalmazzák — kicsik és nagyok egy­aránt A kiállítás csak egyetlen állomása a hetedik éve működő iskolai szakkör­nek. Korom Ferencné rajz­­tanárnő, a szakkör veze­tője örömmel sorolta az eredményeket. Eddig Cseh-Ernest Hemingway Szakszerű, pontos kis bibliográfiát adott ki a me­gyei könyvtár Ernest He­mingway halálának tize­dik évfordulójára. Ismer­teti a nagy amerikai író­nak a kecskeméti könyv­tárban megtalálható mű­veit s külön részben a Hemingway munkásságá­ról készült méltatásokat, kritikákat. Az ajánló bib­liográfia az összeállító, Birck Edit hozzáértését di­cséri. Ö írta az előszót is. KvKII-iNBRnSíMSREClEMWE 13. — Miként történik a lakosság informálása? — kér­dezte az egyik jelenlevő. A kormánybiztos jegyzetébe tekintett — A Déli Újság rendkívüli kiadása tíz és tizenegy órakor kerül ki az utcára, összesen négyszázezer pél­dányban. Egy lapon, két oldalon, négy-öt fényképpel. A szükséges papírt, nyomdakapacitást biztosítottuk. A rádió a tízórás hírekben ugyanazt a közleményt is­merteti, amelyet a rendkívüli kiadás tartalmaz. A mostani tanácskozás után a képanyagot és a szöveget a nyomdában ellenőrzőm. A közlemény vázlatát is­merem, jóváhagytam. Azzal a toldással, hogy hozzák az olvasók tudomására, a Mars-lakó tartózkodási he­lyét természetszerűleg elzártuk a nyilvánosság elől. A gépkocsivezetők is lehetőleg kerüljék el az M.-be ve­zető leágazást. Elejét kell vennünk ugyanis, hogy kíváncsiak áradata lepje el a falut, a hegyet és a kör­nyéket. Bár az űrvendég barátságos szándékában, jóindulatában nem kételkedem, erre a szeparációra részint egészségügyi megfontolások miatt van szük­ség, másrészt pedig csak így teremthető meg a tudo­mányos és egyébirányú érintkezés, vizsgálódás folya­matosság’. és a telekommunikációs tevékenység za­vartalan i. Az országos és a helyi lapok rendkívüli kiadásai : ügyével a Tájékoztatási Hivatal foglalko­zik. Ügy Uén az ő feladata a délutáni sajtótájékoz­tató elő ütése, áz országos lapok munkatársainak és az aki -ditált külföldi újságíróknak a leszállási kör­zetbe v; > szállítása, szinkrontolmácsok biztosítása, az MTI--- el karöltve a hírügynökségek ellátása fény­kép- és szöveganyaggal és így tovább. A rádió és a televízió szakemberei egyébként engedélyt kaptak, hogy má keróbban kimenjenek felszerelésükkel a helyszíni- n- -teremtsék a közvetítés műszaki fel­tételeit. 1 •yidejüleg a Tudományos Akadémia és kü­lönböző i dományos intézetek vezetőségét is értesí­' tettük. huAiy, Hét óra tíz perc, a Déli Újság szerkesztősége. Kész bolondokháza. A főnöknek nem tetszenek a fotók, a főnöknek nem tetszenek a címek, nem tetszenek az alcímek, nem tet­szenek a munkatársak Még azok a képaláírások sem tetszenek neki, amelyeket ő maga fogalmazott. -Az asztalt csapkodja, szitkozódik, egyik szobából a másikba rohangál, áldozatokat keres. A főnök elemében van! Most éppen a tördelőt rohanja le. — Üres az egész második oldal! — dugja az orra alá a „tükröt”. — Nem lehet ekkora lyukakat hagyni, ez nem faliújság! Az olvasónak a pénzéért olvasni­valót kell adnunk! A tördelő szabadkozik. — Csak annyi anyagot tördelhetek be, főnök, amennyit kapok. — Lári-fári! Legalább három flekk szöveg kell még. — Három flekk?! És miről? Hiszen másfél óra múl­va mindennek a nyomdában kell lennie! Hacsak... Nem szükséges, hogy befejezze a mondatot. Három flekket ilyen rövid idő alatt csak egy valaki készít­het el. A főszerkesztő már bent is van a harmádik szobá­ban. Kicsiny, hihetetlenül rendetlen helyiség. Köny­vek, folyóiratok, dossziék, lapkivágásokkkal tömött nagyalakú borítékok a polcokon, a székeken, a földön. A fal fényképekkel kitapétázva. Komoróczi Péter az íróasztala mögött ül és görbeszárú angol pipáját töm­­ködi. Szemmel láthatóan nem izgatja az általános fel­fordulás. Középkorú, szikár, barázdált arcú. szemüve­ges férfi. Sárga, garbónyakas pulóvert visel. — Valami Mars-lakó szállt le — mondja tigris-szelí­den a főnök, mert a szoba gazdáját különleges képes­ségei miatt különleges elbánásban részesíti. — Hal­lottál róla? — Eegen — feleli Komoróczy, mert már a fogai közt . a pipa —, beszélik. — Hát tudod, ezzel kapcsolatban még szükségem volna valamire, mondjuk... mondjuk afféle népszerű ismeretterjesztő cikkre. Mint amilyeneket az Esd Hír­lap hoz egv hasábon. Csinálnál egy ilyet a Marsról? — Terjedelem? — Ügy gondolom, három flekk elegendő lenne. Cí­mek, alcímek, tipografizálás. — Mikorra? A főszerkesztő lesüti a szemét, maga is restelli a le­hetetlen határidőt. — Nézd, nagyon szorít az idő. Meg tudnád csinálni egy óra alatt? (Folytatása következikJ Szlovákiában, Romániában, a Szovjetunióban, Indiá­ban és Svájcban értek el helyezéseket és kaptak dí­jakat a dunavecsei rajzoló, festegető gyerekek. Kovács Gábor egyik munkája az 1969. évi sváj­ci nemzetközi gyermek­­rajz-kiállitáson III. dijat nyert. Pár hete kapták meg a minden évben megrende­zett indiai gy ermekrajz­­világldállítás szervezőinek meghívását: várják a tá­voli országba Őri Kiss Ág­nes, Bozsó Margit, Borbély Gyöngyi, Füri Cecília és Walter Dániel alkotásait. A lelkes szakköri munka eredményei egyre gyara­podnak. De vajon vannak-e gondjaik? A tanárnő igen­nel válaszolt Nemrég meg kellett szüntetniük a bati­koló munkát, annak elle­nére, hogy a gyerekek eredményesen és nagy kedvvel dolgoztak — tex­tilanyagra. Hogy miért? A válasz mindössze ennyi: nincs rá pénz. És ha már a költségek szóba kerültek, még vala­miről említést kell tenni. Ennek a jól működő szak­körnek minden tanévben 40—50 tagja van,, s közü­lük legalább nyolcan-tizen az átlagosnál jóval tehet­ségesebbek. A szakkör ha­tékonysága a tanórákon felyó rajzoktatásra igen kedvező hatással van. Túl­zás nélkül: mozgatórugója az iskolai esztétikai ne­velésnek. Ennek ellenére tanéven­ként mindössze 200 forint támogatást kapnak a költ­ségvetésből. Bonyolult számítgatások nélkül is bi­zonyítható, hogy ebből az összegből csak rendkívül nagy erőfeszítések mellett lehet működtetni a szak­kört Esetleg tíz-tizenöt év­vel korábban — talán igen, amikor az egyetlen kellék a rajzlap volt, s nem al­kalmazták a jelenlegi tech­nikai eljárásokat. Ide kívánkozik egv információ: a tassi iskola hasonló szakköre évi 400 forintot kap; de a napok­ban már elhatározták, hogy a következő tanévben csaknem a duplájára eme­lik ezt az összeget. A dön­tések helyben születnek, Tassorr'’ is, Dunavecsén is. A döntések alapja pedig csak egy dolog lehet: cél­szerűen Igazodni a lehető­ségekhez,' s az élet által felvetett realitásokhoz. Szabó Attila Ólmos vagy ónos az eső? Azt az esőfajtát, amiről szó van, ismerjük. A 0 Celsius-foknál hidegebb, tehát túlhűtött, de meg nem fagyott vízcseppek hi­deg időben a talajra esve megfagynak. A vetésekre ráfagyó eső befulluszthat­­ja a jövő évi termést. A jelenséget tehát ismer­jük, csak az ilyen eső el­nevezésében vannak viták. Valaminek a súlyosságát ma az ólommal fejezzük ki. Valami ólomsúllyál ne­hezedik ránk, a lassan mú­ló időről pedig azt mond­juk, hogy ólomlábon jár. A talajra fagyó jégkéreg is áz ólom súlyosságát jut­tatja eszünkbe. A régi nó­ta szerint is: Ólmos eső verdesi a legényszobám ab­lakát. Mai nyelvérzékünk tehát könnyen ráállna az ölmos jelzőre. Akkor miért kardoskodnak mások az ónos jelző mellett? A két szó története megérteti ve­lünk a hosszú ideje tartó vitát. Ön szavunk a régebbi: ősi finnugor szó. ősmagyar alakja olnu lehetett. Az oínu-ból keletkezett oln alakból az 1 kiesésével ón lett (gondoljunk a szölke — szőke alakpárra). 1405- ben egy régi szójegyzékben jegyezték fel először az ón szót, meglepetésünkre ólom (latinul plumbum) jelentés­sel. Régi nyelvünkben az ón tehát ólmot is jelentett. Hogy megkülönböztessék őket egymástól, az ón neve gyakran fehér ón, az ólomé fekete ón volt. Ólom szavunk keletkezé­sére két magyarázat is van. A kevésbé valószínű sze­rint az ólom ugor eredetű szó. Valószínűbb azonban az a magyarázat, amely szóhasadással az ónból származtatja az ólmot is, így ez. is ősi finnugor szó­nak számít* Az ón régi oln alakjá­ból nem esett ki az 1, a hangtorlódást azonban magánhangzó beiktatásá­val kerülték el, így lett az oín-ból olon. A szókezdő o hangsúlyos volta miatt nyúlt meg (ólon). A szóvé­gi orrhangzó megváltozá­sát is meg tudjuk magya­rázni. A különben, azon­ban, Debrecenben ejtésé­nek mintájára itt is változás történhetett (a kiejtés he- ' lye szerinti hasonulás), kezdetben talán éppen a -ban rag előtt (kiejtve! ólomban). Ezt a hangvál­tozást később • írásban is jelölték. Az ólom írásban az ón­nál később jelentkezik, az ólmos melléknévre pedig csak 1735-ből van először adatunk. Mindez a fenti magyarázat valószínűségét igazolja. Hogy az ólmot megkülönböztessék az ón­tól, fekete ólomnak, az ónt pedig *fehér ólomnak is nevezték. Így tehát teljes lett a zűrzavar, mert volt fekete ólom és ón, vala­mint fehér ólom és ón is. Régen az ón szó használata gyakori volt ólom helyett. Madách is ónt ír az ólom helyett a Tragédia londo­ni színében („De az ón mé­reg, s azt szívá örökké”). Csak a múlt században kü­lönült el a két szó jelen­tése. A régiségben az esőt ónosnak nevezték, a 19. században jelentkezett pz ólmos jelző. Ma mintha újra az ónos eső megneve­zés lenne a gyakoribb. Ezt hallottuk az elmúlt hetek idő járás jelentéseiben is. Ügy látszik, állandósul ez az elnevezés. Tehál minél kevesebb ónos esői.! Kiss István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents