Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)
1971-12-19 / 300. szám
4 oldal 1971. december 19, vasárnapi Zsugorodó fcmyavilóg A tanácsháza még tanyán van, a műúttól nem messze áll, mellette egy lakóház, szemben az iskola. A faluhoz vezető földutat fellazította az eső, a hó, csak a gyalogos embert bírja el. Vissza kell menni a műútra, onnan bekötőút visz a másfél kilométerre levő faluba. Nyárlőrincre. Pár évvel ezelőtt még több volt a tanya szerteszét a határban, mint a községben a lakóház. A fejlődés 1967- ben kezdődött meg és négy év múltán a tanyákon már csak ötven család él. Az asszony akarta Az Aranykalász Termelőszövetkezet gépjavító műhelyében karbantartás folyik. Németh Antal traki toros is a gépét javítja. Egyike azoknak, akik beköltöztek a községbe. Három évig épült a ház Nyárlőrincen cserepes tetejű, kétszoba, fürdőszobás. Nyárikonyha, istálló áll mellette. A telepek végében kezdődik a határ, a gyep. Németh Antal tanyán született, nevelkedett, amikor megházasodott, akkor is kinnmaradtak. Aztán megszületett az első gyerek, Cecília. — Jobban a feleségem szorgalmazta a beköltözést, mert a gyerek nőtt, iskolába kellett mennie. Odavissza ez naponta nyolc kilométer a rossz földúton. Mindketten tudtuk, mit jelent ez, hiszen szenvedtünk miatta eleget gyermekkorunkban. így hát bejöttünk, könnyebb a gyereknek, meg nekünk is jobb. Egyikünk sem bánta meg, főként nem a kislány. Már tizenhárom éves, de az iskolában végig ötös volt, gimnáziumba akar menni. Lassan iskolapadba kerül a kisfiú is, az ötéves Antal. A házat csak kívülről láttuk, mert a felesége a kisfiúval együtt kiment tanyán élő szüleihez. Elindulunk mi is a homokfutóval. A községtől másfél kilométerre van az Aranykalász Tsz majorja. 1964- ben villamosították, megépült a bekötőút. A majortól összesen kilenc tanyára vezették el a villanyt. Tíz-húszezer forintba került egynek-egynek. Támogatást nem kaptak hozzá, mégis vállalták. Nyáron kiköltöznek Hideg a decemberi szél, egyenletes ütemben kocog a két ló a homokfutó előtt Kilométerekre ellátni. Ittott tanyák, közben elszórtan néhány csupasz fa. Megsárgult, csenevész fűvel benőtt a talaj, néhol előtűnik a sárgásbarna, agyagos föld. — Jó vályogot lehet belőle vetni — mondja Nyúl István, a fogatos. — Ilyenkor még istenes, látná, csak tavasszal! Akkor aztán tényleg csak gyalog lehet elmenni rajta. Felázik. Tudja, itt régen úgy volt, hogy az ember behúzódott ősszel a tanyára, és ki sem mozdult tavaszig. Csak akkor, ha nagyon muszáj volt Addig gyűjtögettünk, behordtunk mindent, ami kellett. A kenyeret otthon sütöttük, baromfit, disznót vágtunk, tejet adott a tehén. Már elfogynak a tanyák lassan. Aki tehet, épít a faluban. Esetleg nyárára kiköltözik újra a pusztára Ára alig van már ezeknek az épületeknek az anyagot se futja. Közben kerülgetik a lovak a gödröket. A földút szinte járhatatlan, a legelőn megyünk, veszélyesen billeg a kocsi. Hogy járnak be innen az emberek dolgozni? — kérdezem. — Ki hogy tud. De gyalog a legbiztosabb. Mert ha sár van, még a kerékpárt is a vállára kell venni néhol, hogy haladni tudjon az utas. A gyerekek miatt Húsz percig tartott az út Oláh Józsefékig fogattal. Lompos, sárcsimbókos kutyák ugattak meg bennünket, gyöngy tyúkok riasztották a háziakat, ahogy közeledtünk egy-egy tanyához. Az Oláh-tanya mögött ólak, a jókora, ber kerített kifutóban két mázsa körüli disznók turkálnak. A két kutya meg se ugat bennünket, a kocsiig sompolyognak. A vékony arcú, barna asszony a nagykonyhából kerül elő, takarított -a- meszelés után. A meleg-, kiskonyhában szívarcú. fekete hajú kis-1 lány játszik, az ötéves Zsuzsika, mellette a 14 hónapos Józsika hallgatagon nézeget a zöldléces járókában álldogálva. Oláhék 15 ezer forintért vették a tanyáit, míg rendbehozták, sokat felemésztett. A faluban megvan már az új ház alapja. — De hogy az mikor lesz készen, azt bizony nem tudom — bizonytalankodik az asszony. — Hét éve vagyunk házasok, azóta gyűjtögetünk. Addig kell iparkodni, amíg a gyerekek kicsik. Azért hizlalom ezeket a jószágokat is, eladjuk, az ára már az új házra megy. Jövő őszszel iskolába kerül a kislány, nem akarom, hogy úgy járjon mint én. Sokszor volt úgy, hogy megmerült a csizma, amire beértünk az iskolába. Ott lehúztuk, a tanftónéni odatette a kályhához, hogy mire hazaindulunk, megszikkadjon. Hát nem akarjuk, hogy a kislány ezt csinálja. A kiskonyhában palackos gáztűzhely, mellette még a régi, a fatüzelésű. Igaz, többnyire kukoricaszárral, vagy ahogy errefelé mondják „szárízékkel” tüzelnek. Esténként a nagykonyhában brikettel fűtenek, a világosságot petrólempámpa adja. De Exportra... Baksa János két élete Különböző termékeiből 530 ezer darabot exportált a Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti gyáregysége szocialista és tőkés országokba. A hagyományos cikkeken — női fehérneműkön kívül — az i#én először készítettek nyfat- velour leánykaruhát, táskarádió már van. Megtudom, hogy nagyon szeretik hallgatni a gyerekek. Elbúcsúzik, indulunk vissza a faluba. Messziről látszik, melyik az újonnan épült része Nyárlőrincnek. Egyforma magasak a háztetők, a kémények. Egyedül maradna Benn, az Aranykalász irodájában Ipacs Mihállyal találkozom. Idén ment nyugdíjba. 71 éves. öreg korára hagyta ott a tanyát, kisebbik fiával, családjával él együtt — Sajnáltam én bejönni, csak hát megöregedtem. Dolgozni nem tudok, akkor minek lakjam kinn? A tanyán bajoskodni kellett a jószággal, aztán ha az ember lebetegszik, nem bír felkelni, mi lenne azokkal is? A feleségem beteges. Vagy ha ő, vagy ha én elmúlok, a másik egymaga maradna. Egyik fiamra se lehetne ott számítani. Az itteni, akivel együtt vagyunk, a tsz-műhelyben dolgozik, a két kisgyereknek közel van az iskola. A tanyát ismerős vette meg. Tanyasiak voltak azelőtt is, de ez jobb, mert közelebb van a faluhoz. a gyerekeiknek az iskolához. A nyárlőrjncl tanyákon már csak az idősek 1 aknait, vagy azok a fiatalok, akiknek nem gyűlt össze eddig a házépítéshez szükséges pénz. Az igyekezet mindenütt megvan. Szinte kivétel nélkül első helyen említik a faluba költözés indokolásánál azt, hogy a gyermekeknek így jobb. Ahogy nőnek a gyerekek, úgy nő a faluba költözés vonzereje. Persze könvnyebb a családnak is, lehet venni háztartási gépet, televíziót, el lehet menni moziba, nem kell kilométereket gyalogolni a beteg gyerekkel az orvosi rendelőig, helyben van a bolt is. Nem cserélik ki a közsági tanács régi bútorait se már a tanyán, a faluban épülő ház irodahelyiségeibe kerül majd. az új berendezés. Dénes Éva Kedves kötelezettség, s ritka feladat, ha a riporter régi ismerőséről, barátjáról, vagy munkatársáról írhat. Baksa János, a törzsgárdatag nyomdász pedig egyszerre mindhármat megtestesíti, mert ismerősből jóbarát lett az elmúlt két évtized alatt. A nyomdász és újságíró végtárcájában szerénykedik... Ismertem őt, mint a nyomda pártíítkárát. Éppen a legnehezebb időszakban, 1954-től 1957-ig töltötte be ezt a tisztet. Helytállt az ellenforradalom viharában, s jórészt az ő érdeme volt, hogy az újjászervezéskor a tagság több mint háromnegyed Akik a nyomdász szakma titkait lesik el Baksa Jánostól (Tóth Sándor felvétele) téré is munkatársak a betűk világában. Baksa Jánosnak már rég betéve tudom egész élete történetét — azokat a részleteket is, amelyeket kollégái meséltek el, s azokat is, amelyek szemem előtt zajlottak le. Harminckét évvel ezelőtt I szerződött inasnak Kecs| keméten a Petőfi Nyomdába. Negyvenháromban, 1 amikor felszabadult, a nyomdatulajdonos felmondott neki. Maradhat ugyan, de nem a szervezett nyomdászokat megillető bérért, hanem jóval kevesebbért. Baksa barátunk azonban nem maradt, hanem átment Tóth László nyomdájába. Mostani munkahelyén 1949 óta dolgozik. Nemrég kapta meg a húsz év után kijáró törzsgárdajelvényt. Igaz. ez már két évvel ezelőtt is megillette volna, de a jelvények kiosztásáig csak most került sor. Am nem is ez a lényeg, hiszen a kis csillogó fémdarab [ része újra belépett a pártba. A szakszervezetnek — a párttitkári időszakot kivéve — lelkes aktivistája, s mint bizalmi, szoros kapcsolatot tart munkatársaival. Számíthatnak rá a fiatalok is, hiszen korát meghazudtoló Igyekezettel segíti színesebbé tenni a KISZ-rendezvényeket. Mondják is róla, hogy örökifjú. Nemrégiben például a KISZ-kongresszus tiszteletére politikai vetélkedőt rendeztek a nyomda fiataljai. Az «összekötő műsort ő állította össze: filmet vetített a Tanácsköztársaságról, magnetofonjával pedig az amerikai néger polgárjogi mozgalom himnuszát és Beethoven IX. szimfóniájának kórusrészletét játszotta le. Kecskeméten sokan tudják Baksa Jánosról, hogy amatőr filmes, hogy értékes hanglemezgyűjteménye van, szereti az irodalmat és terjeszti is a könyveket. Sokféle hasznos szenvedélye közismert, hiszen ismereteit szívesen adja át mindazoknak, akik érdeklődnek iránta. Szakmáját is szenvedélyesen szereti. Egy ízben éppen Ablaka István igazgatóval beszélgettem, amikor egy megrendelő jött, s valamilyen különleges plakát elkészítését kérte. Maga sem tudta pontosan meghatározni elképzelését. Az igazgató ekkor behívatta Baksa Jánost, aki a téma hangulatának megfelelően vázolta elgondolásait. ,A megrendelő szeme felcsillant, s csak annyit mondott: — Ez nagyszerű lesz! Nyomdásztársai azt tartják róla, hogy ő készíti a legszebb , meghívókat, de nem is sajnálja rájuk sem az időt, sem a fáradságot. Mint mondják, annyira bele szokott merülni a munkába, hogy figyelmeztetni kell, lejárt már a munkaidő. Munkát félbehagyni azonban nem szeret, ilyenkor addig nem megy haza, amíg be nem fejezi, amit elkezdett. Bizonyára' ebből a szenvedélyes szakmaszeretetből fakad, hogy időnként „lekapja” beosztottait, ha nem úgy sikerül valami, ahogy elképzeli. Mégis szeretik őt, mert tudják, hogy ilyenkor neki van igaza, ok nélkül nem szokott haragos lenni. A legjobban az izgatja fel, ha veszélyben forog a megrendelési határidő, mert az már becsületbeli dolog. Ha viszont jól megy a munka, jókedélyű, tréfálkozik, madarat lehet vele fogatni. Nem véletlenül bízták meg az új nyomdász generáció neveLésétiékv ő az egyik gyakorlati oktatója az ipari tanulóknak. Önmaga ezt mondja erről: — Amikor a fiatalokkal foglalkozom, mindig saját inas éveim jutnak az eszembe. Azok keserves esztendők voltak. Amint csak lehet, önálló munkát bízok a gyerekekre. Arra törekszem, hogy minél előbb sikerélményeik legyenek a munkában, mert szerintem ez a titka annak,- hogy megszeressék a szakmát. Hát ilyen ember Baksa János. Azt mondják, két élete Van, mert minden tudását megosztja másokkal. Nagy Ottó amelyből különböző sza básban mintegy 53 ezer da- : rabot szállítottak külföld- ' re. Legnagyobb megrendelés a Szovjetun'óból érk 1 zett, ahonnan 250 ezer fé fi, atlétatrikót rendeltek,; Az idén a tőkés export L ! jelentőben emeli-' ?őett éb elérte a 75 ezer darabot.! 12. A főnők letette a kagylót. Egy pillanatot sem akar elveszíteni. Ha újra hívná, foglaltat jelezne a készülék. Az öreg most riasztja a lap munkatársait, taxival jöjjenek, kérjenek számlát. Aztán kocsit rendel, üzen a fotósnak, hogy legyen tíz perc múlva a kapu előtt, hozzon vakut, értesítse a laboránst, hogy az is menjen be a szerkesztőségbe. Még arra is lesz gondja biztosan, hogy Márta, a titkárnő, főzzön egy liter erős feketét, mire hadrendbe áll a gárda. Lelki szemével Kopra szinte látta, amint a főnök tárcsáz, utasít, szervez, fojtott hangon káromkodik, közben felveszi a cipőjét, - ballont húz a pizsamája fölé, és végül lábujjhegyen oson ki a lépcsőházba, hogy fel ne keltse a szomszéd szobában alvó feleségét. Vajon lesz-e benne is ennyi tűz, ügybuzgalom ötvenöt éves korában? Visszaakasztotta a villára a kagylót, kilépett a fülkéből. — Köszönöm, Ilike, végeztünk. Egész életemben há'ás leszek, nmét irr Ka foglalom Mi. fizetek? ,- Tizenkét forint De azt mondia, másokkal is akar • szélűi. — Meggondoltam. Megtalálnak ők ma engem makiól is. Te.-- k, a pénz... Mégegyszer köszönöm a d-.-es-ígét. a viszontlátásra, csókolom a kezét, indult kifelé. — És az a tudományos szenzáció?! — szólt utána a postáskisasszony. — Azt ígérte, hogy én leszek a második, aki hall róla. — Hát persze! — nézett vissza a küszöbről a válla felett Kopra. — Egy Mars-lakó szállt le a telkemre. Egy nagy gömbben, amelyik sárgán világít.. ö meg egy zöld labdában közlekedik. Egyelőre csak ennyit. Eltűnt a sötétben. — Hülye huligán! — sziszegte Ilike és csalódottan zárta be a postahivatal ajtaját. Elolíottá a villanyt, sietett vissza a szobájába, gyorsan bebújt az ágyába, lehunyta a szemét. Hátha még ott gyakorlatoznak azok a tüzérek azon a madárdalos réten ... A falon a régimódi kakukkos óra, amelyet a postáskisasszony apjától örökölt, aki nemcsak kertészeti szakkönyveket, hanem öreg órákat is gyűjtött, fél kettőt mutatott. • A Déli Űjság főszerkesztőjének kocsija negyed háromkor fékezett le M. község autóbusz-végállomása mellett, ahol Kopra a járda szélén ült és a közvilágítási lámpa gyér fénye mellett tudósítását írta zsebnotesze lápjaira. Hajnali négy óra két perckor már újra Pesten volt az autó. Csak lassított a szerkesztőség épülete előtt, a fotós kiugróit, a kocsi a főnökkel száguldott tovább, Budára, a Tájékoztatási Hivatal elnökhelyettesének lakása felé. Az elnökhelyettes négy őrá huszonhat perckor „K” telefonon beszélt az illetékes miniszterelnök-helyettessel. öt órákor. Tusnádi Lajos államtitkár utasítást kapott, hogy mint különleges hatáskörrel felruházott k-vmánybívtos. szervezze meg. hangolja össze és irányítsa az űrvendég jelenlét-évei kapcsolatos teendőket. • A kormány pontosan reggel hét órakor rendkívüli tanácskozást tartott. Az értekezlet egyetlen napirendi pontja: a különleges megbízott beszámolója *
