Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)

1971-12-15 / 296. szám

4. oldal 1971. december 15, szerda Az év utolsó exportja Az idén több mint félmillió darabot szállítottak exportra a Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti gyár­egységének termékeiből, női fehérneműkből, háló­­ingekből, atlétatrikókból. Ebben az évben felkerült a listára a nylonvelúr lánykaruha is. A gyár a piacon megszerzett helyét, s a vevőket nem csupán a jó minőséggel, az egyes cikkek nagy szín- és fazon­választékát eredményező rövidszériás gyártásmóddal, hanem a pontos szállítással is igyekeznek megtartani. Ottjárlunkkor éppen az év utolsó szállítmányába ke­rülő hálóingeket és kombinékat készítették a szala­gokon. Képünkön a Szovjetunióba induló áru csoma­golás előtti ellenőrzése látható. (Pásztor Zoltán felvétele.) A pártmunka gyakorlatából A községi pártbizottságok MEGYÉNK 16 községé­ben működik pártbizottság. A megyei párt-végrehajtó­bizottság a központi hatá­rozatok szellemében növel­te önállóságukat, hatáskö­rüket. Az elmúlt két évben például 12 községi pártbi-Lesz-e gyümölcs a fán? Telepítési helyzetkép szőlőről, gyümölcsről A csengődi tanyavilág­ban szívszorító élményben volt részem a minap: el­hagyott, gaztól sűrűn be­lepett szőlőket láttam. Azt is csak azért, mert figyel­meztetett rá az egyik gaz­da — különben ember le­gyen a talpán, aki egyál­talán felfedezi. Ezzel rí­melt az az agrártalálkozó is, amelyet az ősszel tar­tottak a területi termelő­szövetkezeti szövetség ren­dezésében Cegléden, s ahol a tsz-elnökök sorra pana­szolták a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettesének: sok a gond a homoki szőlőkkel, sőt némelyek határozottan állították, hogy ráfizetéses ez az ágazat. Az ősz ugyan csupán a gyümölcsfák esetében a telepítések évada — szőlőt tavasszal szokás ültetni —, de az összkép felvázolá­sára bízvást vállalkozhat az egyik legilletékes»bb: Rayman János, a MÉM főelőadója. — A homoki szőlőtele­pítések gyakorlatilag meg­szűntek — mondja a szak­ember. — hogy miért? Egyértelmű a válasz: mert megszűnt az állami támo­gatás. Márpedig a szőlő­­telepítés köztudottan költ­séges valami, s az utóbbi két esztendő nem kényez­tette el a termelőszövetke­zeteket hozamok, tehát bevétel dolgában. — Mikor kezd valóban ráfizetésessé válni a sző­lő? — Legalább 25—20 má­zsát kell adjon holdan­ként ahhoz, hogy még ér­demes, gazdaságos legyen vele foglalkozni. Sok olyan szőlő van, amelynek a te­lepítési szerkezete, vagyis sor- és tőtávolsága nem továbbá a hozamuk is ala­csony. Szóljunk most a nem sa, a szaporítóanyag el­szállítása, de a korán jött tél mindezt megszakította. homoki szőlőkről. Tudó-I í18 ni."" fagj-, fol>;­I tathato az ültetés, szapon­másom szerint ezekre van állami támogatás... — A történelmi borvi­dékeik némelyikére való­ban fennmaradt az állami támogatás rendszere, bár bizonyos megkülönbözte­téssel. Így azok, akik To­­kaj-hegyalján kívánnak szőlőt ültetni, még 50 szá­zalékos dotációt kapnak, a 30 százalékosat azok, akik Badacsonyban, Somlón, Eger, Szekszárd, Villány környékén, s a Mátraal­­ján tervezik a telepítést. E borvidékek egyik leg­főbb gondja azonban: rop­pant korlátozott a terület, márpedig a telepítés elő­feltétele az lenne, hogy egységes rendezést hajtsa­nak végre a tájon. A minisztériumi tájé­koztatáshoz annyit, hogy a IV. ötéves tervben 20 ezer hold szőlő elültetése szerepel, vagyis ez évente 4 ezer holdnak felel meg. Kétségtelen, hogy a mai „ütemben” ez aligha va­lósulhat meg. Ezért bizo­nyos közgazdasági intéz­kedések várhatók a javu­lás érdekében. Rayman Jánost ezután a | gyümölcstelepítésekről kérdezem. — Itt már kedvezőbb a helyzet — válaszol. — A gyümölcsök esvnémelviké­­re 30 százalékos állami támogatás van. Hogy me­lyekre? Meggy, kajsziba­rack, cseresznye, bogyó­sok, tehát málna, szamó­ca ... A IV. ötéves terv 30 ezer hold gy ümölcsös te­lepítését irányozza elő: gyümölcsfát ültetni főként ősszel szokásos — sajnos a korán leesett hó vissza­vetette ezt a munkát. Meg­tóanyag bőven van az or­szág 300 lerakatán. — Egy-két példát hall­hatnék? Így mi van az őszibarackkal? — Az értékesítési pana­szok 1969 óta nem indo­koltak. Akkor példátlan nagy volt a termés, ami­re nem készült fel senki kellőképpen, ám itt-ott máig visszhangozzák a termelők akkori sérelmei­ket. Igaz, a korábbi árak nem tértek vissza, de az önköltséghez és a termés­hez képest gazdaságos az őszibarack. Egy másik té­ma: a téli alma. Az idén közepes volt a termés, te­lepítés viszont, dotáció hí­ján, úgyszólván alig van. Csupán egy-két termelő­­szövetkezet, illetve állami gazdaság lát fantáziát a téli alma jövendőjében, és ültet fákat. Így aztán csemetekészlet sincs, hi­szen a faiskolák nem vál­lalják az értékesítési koc­kázatot. — Van egy sajátos gyü­mölcsös, amelyre tudomá­som szerint százszázalé­kos az állami támogatás... alkalmas gépi művelésre,1 kezdődött a talaj forgatá­— Igen, a gesztenyére, de ez a támogatás úgyne­vezett célcsoportos dotáció, vagyis kötött mennyisé­gekről van szó. Főként Zalában és Vas megyében kezdődnek majd el na­gyobb gesztenveültetések. 1973-ban. Akkorra lesz ugvanis elegendő készlet a faiskolában. A tájékoztatás summá­­zása: Akármint lesz is, már most látható: miké"! általában, úgy ebben a té­makörben is elsősorhan önmagukra számíthatnak a gazdaságok. K. N. zottságnak adta meg az önálló tagfelvételi és fe­gyelmi jogkört. A végzett munkájuk ta­núsítja: e pártszervek álta­lában felnőttek feladataik­hoz többségük jól él jogai­val. A községi pártbizott­ságok elismert, tekintélyes I irányítói területüknek. I Alapjában betöltik felada- I tűket a párt vezető szere­pe érvényesítésében politi­­, kája megvalósításában; az irányításuk alá tartozó alapszervezetek egységes tevékenysége kialakításá­ban; a gazdasági, politikai és kulturális élet fejleszté­sében; a helyi állami és társadalmi szervek munká­jának összehangolásában. A pártszervezetekkel együtt eredményesen moz­gósítottak a szövetkezetpo­litikai célok, a gazdaságirá­nyítási reform megvalósí­tására. s a különböző doIí­­úkai akciók végrehajtására. Figyelemre méltó munkát végeztek a pártalapszerve­­zetek létrehozásában, szer­vezeti megerősítésében, a oártélet rendszerességének megteremtésében. Javult a nártcsonortok munkája, nö­vekedett a párttagság cse­lekvési készsége és egy­sége. ★ ★ ★ A KORÁBBINÁL követ­kezetesebben jut érvényre a községi választott szervek munkájában a kollektív vezetés és az egyszemélyi felelősség elve. A fonto­sabb kérdésekben a pártbi­zottságok, illetve a végre­hajtó bizottságok határoz­nak. Rendszeressé vált, hogy a végrehajtó bizottsá­gok a végzett munkáról félévenként tájékoztatják a pártbizottságot. A választott szervek tes­tületi munkáját elősegítik a pártbizottságok mellett életrehívott munkabizottsá­gok. Működésük pártbi­zottságonként eléggé elté­rő. A leghasznosabb azon­ban, ha e bizottságok élén a párt-végrehajtóbizottság egy-egy tagja áll. Ily mó­don — mint ahogyan azt a tiszakécskei tapasztalatok tanúsítják — biztosítható a rendszeres működésük, hasznos segítséget nyújta­nak az egyes, napirendre tűzött témák előkészítésé­ben. a javaslatok kidolgo­zásában. Emellett nélkü­lözhetetlen, hogy a pártbi­zottságok munkaképes ak­tivistahálózattal is rendel­kezzenek. Egyre jobban értik, s a gyakorlatban helyesen al- i kalmazzák a községi párt­­bizottságok a pártalapszer­­vezetek közvetlen irányítá­sának területi elvét. Ügyel­nek a szervezeti szabály­zat maradéktalan érvénye­sítésére. a párthatározatok végrehajtásának megszer­vezésére és ellenőrzésére. Irányításukkal gyorsabbá vált a határozatok feldol­gozása, az alaoszervezetek­­hez való el hittatása és fe­gyelmezettebb a végrehaj­tásuk is. + + + A PÁRTBIZOTTSÁGOK többsége tartalmasabbá »ette az alapszervezeti tit­kári értekezleteket. Ezek a tanácskozások jó alkalmak a tapasztalatok gyűjtésére, a bevált módszerek terjesz­tésére. a pártközvélemény, a tömegek hangulatának megismerésére és nem utolsósorban az alapszer­vezetek munkájának össze­hangolására. Ez utóbbi fő­ként olyan szervezési fel­adatokra vonatkozik, ame­lyek nem oldhatók meg egy-egy alapszervezet ke­reteiben (például: káder­képző tanfolyamok, pártna­pok, községi ünnepségek stb.). ★ ★ * LEMÉRHETŐ a községi pártbizottságok irányító munkájának fejlődése az alapszervezetek rendszere­sebb szervezeti életében is. A hatáskörükbe tartozó pártszervezetek mintegy 80 —85 százaléka havonta, 15 —20 százaléka pedig két­havonta tart taggyűlést A taggyűlések napirendjén mind gyakoribbak a párt belső életét érintő témák. Rendszeresebb a kommu­nisták beszámoltatása a pártmegbízatások teljesíté­séről, s a tagfelvételi mun­ka értékelése is. Noha még korántsem ál­talános tapasztalat, de egy­re gyakoribb, hogy a tag­gyűlésen elhangzott kérdé­sekre felvetett javaslatokra ugyanazon a fórumon kap­nak választ a kommunis­ták. Ez pedig a bírálat lég­körének fejlődését segíti elő. A hibák elleni fellépés azonban főként a termelési kérdésekre, a gazdasági ve­zetésben jelentkező fogya­tékosságokra korlátozódik és csak elvétve párosul a felelősök személy bírálatával. mi és tömegszervezetek, mozgalmak. Általában he­lyesen értelmezik a pártbi­zottságok : e területek párt­irányítása az ott dolgozó kommunisták révén valósul meg. Ahol községi szintű szerve működik a KISZ- nek, annak irányítását köz­vetlenül végzi a pártbizott­ság. Az olyan szervezete­ket pedig, amelyeknek nincs külön községi képvi­selete, alapvetően a párt­­szervezetek útján igyekez­nek irányítani a párt helyi testületéi. Jónak, s ezért kö­vetésre méltónak ajánlha­tó a bácsalmási, a kun­­szentmiklósi és a jánoshal­mi gyakorlat, amely sze­rint időnként összehívják a tömegszervezetekben, moz­galmakban tevékenykedő kommunistákat és ismerte­tik velük a párt, valamint a felsőbb szerveik határo­zataiból adódó helyi fel­adatokat*. Az állami és tömegszer­vezetek pártirányításában is akad még javítani való a társadalmi munkamegosz­tás tekintetében. Helyen­ként ugyanis keverednek a hatáskörök a pártbizottsá­gok olykor az állami és társadalmi szervek felada­tait végzik, s a munkában szerinti nem szűnnek meg a párhu­zamosságok. A gyakorlat hiányával magyarázható, ★ ★ ★ 1 hogy a nagyközségi jogú tanácsok pártirányításának rendszere és módszerei sem egységesek. AKAD MÉG azonban több olyan jelenség is az alapszervezetek munkájá­ban, amelyekre irányító te­vékenységük közben na­gyobb figyelmet szükséges fordítaniuk a községi párt­­bizottságoknak. Ilyen pél­dául a pártvezetőségen be­lüli munkamegosztás hiá­nya. Gyakori ugyanis, hogy bár a vezetőség tagjai egy­­egy reszort felelősei, a fel­adatok többségének elvég­zése mégis a titkárra há­rul. Ezzel függ össze, hogy a vezetőségi ülések olykor formálisak, általában köz­vetlenül a taggyűlést meg­előzően kerül azokra sor, ezért érdemi vitára, a ve­zetőség közös álláspontjá­nak kialakítására nincs elég idő. További követ­kezménye a munkamegosz­tás hiányának hogy a ve­zetőség taggyűlési beszá­molója általánosságokat tartalmaz. Határozathoza­talra ritkán kerül sor, s ha mégis, az többnyire szemé­lyi kérdésekkel kapcsolatos. Gondot jelent az is, hogy nem minden határozat jut el a párttagságig, hanem megreked az alapszervezet titkáránál. S az is hátrál­tatja a kommunisták haté­kony munkáját hogy a párthatározatok ismertetése a taggyűlésen gyakran csak tájékoztató jellegű, nem párosul a helyi feladatok megjelölésével. E vonatko­zásban a helyi, konkrét tennivalók meghatározásá­ra, s a hatáskörükbe tarto­zó alapszervezetek megkü­lönböztetett helyszíni segí­tésére szükséges töreked­niük a községi pártbizott­ságoknak. Az év végi tag­gyűlések előkészítése során ★ ★ ★ A TANÁCSOK pártirá­nyításának általános elvei változatlanok. Az irányí­tásnak a tanács államigaz­gatási, népképviseleti és önkormányzati jellegének erősödését kell céloznia. Ennek érvényesülése pedig nem kis mértékben a kom­munista tanácstagokon, s az apparátusban dolgozó párttagokon múlik. Épp ezért időnként, fontos dön­tések előtt hasznos össze­hívni a tanács kommunis­ta tagjait, ismertetni ve­lük a pártbizottság állás­pontját, kikérni a vélemé­nyüket s így kialakítani az egységes állásfoglalást. Foglaljon állást a köz­ségi pártbizottság a helység lakosságát érintő minden olyan kérdésben amelynek politikai, közhangulat for­máló hatásai lehetnek. (Pl. fejlesztési tervek, beruhá­zások, közigazgatási rendel­kezések, hatáskörükbe tar­tozó káderügyek stb.) E feladatokra pedig elsősor­ban a tömegszervezetekre és mozgalmakra támasz­kodva mozgósítsa a lakos­ságot. Az irányító munka nem sértheti a tanács ön­­kormányzati jellegét. A pártbizottságnak tehát nem szabad a tanács, vagy szak­­igazgatási szerveinek fel­adatkörébe vágó részlet­­kérdésekben döntenie. ★ ★ ★ A KÖZSÉGI pártbizott-L.« «SSM.®: Ä«S8SUr8 évi munkáját értékelő köz­ségi párt-végrehajtóbizott­sági üléseken feltétlenül hasznos figyelembe venni az imént említett tapaszta­latokat. ★ ★ * JELENTŐS területei a községi pártbizottságok irá­nyító munkájának az álla­feltételei indokolják, hogy a járási pártbizottságok — hasznosítva a megyei párt­­vb vonatkozó állásfoglalá­sát — a fentebb említett néhány tartalmi és mód­szerbeli kérdésen túl is se­gítsék elő munkamódsze­reiket. gyakorlati tevé­kenységük fejlesztését. Endre István

Next

/
Thumbnails
Contents