Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)

1971-12-14 / 295. szám

mi. december 14. kedd 5. oldal Hogyan készül a Royal kobbler? Elárulja: a spiccesek és másnaposok könyve Tíz után legalább egyet! Rendhagyó őrjárat a kultúra nevében LEGJOBB ITAL a tiszta víz, de azért a többi se ku­tya. A többi háromszáz, amelynek készítési recept­je. fogyasztásának módját és történetét rendre leírja ez a szórakoztató és fölöt­tébb kedves könyv, ame­lyet a Mezőgazdasági Ki­adó jelentetett meg Italok A-tól Z-ig címmel. Szerző­ként Pomnen Matuska ne­vű csehszlovák szakíró sze­repel a könyv fedőlapján, fordítóként, átdolgozóként és kiégés?« tőként pedig Kardos Ernő. Az italok ilyen színes és töméntelen sokaságú leírá­sát egyetlen könyvben ed­dig még aligha kaptuk kéz­hez. Méghozzá ilyen kor­szerű, modern tálalásban, ennyire hozzánk illő nyel­ven, ennyire gusztusosán. Ki hinné, hogy az ember gyomra és ízértéke ennyi­féle finomságra reagálni képes! Csak gyűjtőnevükön nevezve: víz, tej, gyümölcs­levek, gyümölcsborok, sző­lőborok, sörök, likőrök, koktélok, báritalok, kávék, teák és kakaófélék. De ha belemélyedünk a részlete­zésbe: abszintok, allaschok, angoszturák, arany fizzék, arrak abszorbetek, banán­tejek, a szerény kis barack­­pálinkák, brandyk százféle sokasága, a cacao shouwa, a cointreau, a csokoládé kruszta, a ginek, a tej száz­féle alkoholos variációja, a mokka egg-nogg, az orosz fizzék, a puncsok, rumos variációk, sherryk, szilva­pálinkák, tutti-frutti kok­tél, vodkák whiskyk és villányiak... Csak az olvassa ezt a könyvet — ha nem akar magának vágyakozó perce­ket, kínos órákat szerezni —, aki beteg, akinek tom­pult érzéke van az ízek iránt. Mert bele-beleolvas­­va a receptekbe, lehetetlen, hogy az ember ne kíván­kozna megkóstolni ezt a sok furcsa, érdekes nevű itókát. Ne gondoljon azon­ban senki rosszra: nem az alkoholisták számára író­dott ez a könyv, hanem a gourmandoknak, akik sze­retik a kellemes ízek vá­lasztékát, akiknek nyelve hegyén ott ül a folytonos kíváncsiság az újak, az ér­dekesek iránt ÉS NEMCSAK recept­­könyv ez a munka. Mert amellett, hogy megismer­teti velünk az egyes italfé­leségek rendkívül széles variációját, készítésének receptúráját, felhasználásá­nak hasznos és esztétikus módját, azok történetét is vázolja röviden, kultúrhls­­tóriai könyv egyszóval. Gondol a pálinkát kedve­lőkre, de azokkal is törő­dik, akiknek „ég” a gyom­ra. És ha valaki nem sze­reti a „vadító” italokat, megleli ő is a maga kedve-WUSFEIWMB» j János, Iván, Józsa, Janka János személy- vagy utónevünk héber eredetű bibliai név. Héber alakja Johanan, és jelentése Isten kegyelme, vagy: Isten ke­gyelmes. A régi nevek­nek mindig volt jelenté­sük. így az ugyancsak bib­liai Anna jelentése ke­gyelem, kellem, báj, Atá­­liáé: Isten fenséges, Noé­mié: gyönyörűségem. A gö­rög eredetű Fülöp jelentése lókedvelő, a Gergelyé éb­ren őrködő. A nevek jelen­tését ma már csak a nyel­vészek tudják kielemezni. Szinte hihetetlen, hogy egy név sokszor milyen so­kat ki tud fejezni. így pl. az ósvéd eredetű Asztrid jelentése: akit az istenek jóindulata elvarázsolt. De térjünk vissza a Já­nos névhez. A héber Jo­­hananból lett a latin Jo­hannes. Ebből az alakból fejlődött ki a mi János ne­vünk a következő alak­­változatokon keresztül: Johannes — Joannes — Joanes — Toános — Já­nos. De a Joános alak más irányba is fejlődött: Joá­nos — Jovános — Ivános — Iván. így tehát az Iván is magyar fejlemény, nem pedig az orosz (szintén Já­nos jelentésű) Iván átvé­tele. Ma tehát azt mondhat­juk, hogy két azonos je­lentésű név újból találko­zott az Iván névben, hi­szen az orosz Iván név eredete ugyanez, mint a magyar Jánosé. A János név két régi be­céző aakjáról <s meg kell emlékeznünk. A Józsa név eredeti’eg a János és a Jó­zsef b 'éző neve volt. Ogy keletkezett, hegy a Jová­nos (JSms) és a József rö­vidült alakjához hozzátett ték a -sa kicsinyítőképzőt. Ez a férfinévi becéző Jó­zsa a nyelvújítók tudatos módosításával lett női név a Jozefina és a Jozefa női nevek magyarítására. Ma már a Józsa is önálló női utónév. Ugyanígy járt a Janka is, a János rövidített és -ka képzővel ellátott alak­ja. Ez a János becézője­­ként elavult, és a nyelv­újítók jóvoltából lett a Já­nos név női változatának, a Johannának magyar megfelelője. Megemlíthet­jük, hogy a magyarban a férfinevek legtöbbjének megvan a női párja, és ez idegenebb hangzású, mint a férfinév; hangzásra köze­lebb van a férfinév erede­téhez. Ennek igazolására elég lesz, ha néhány név­párat felsorolunk: János — Johanna, Sándor — Ale­xandra, Gábor — Gabriel­la, Frigyes — Friderika, István — Stefánia. A Janka tehát a Johan­na magyar megfelelője lett. Ma már újra van Johanna, sőt annak rövidebb alak­ja, a Hanna is nagyon is­mert név. A Hanna, sőt újabban a Johanna is nép­szerűbb, mint a Janka. A Hanna névben ma két név egybeesését látják a nyelvészek: a Johanna több nyelvben is meglevő rövidülését és az Anna eredeti héber Hannah alakjának a felújítását. De itt meg is állunk, nem térünk ki a Hanna kedvé­ért az Anna, és a Józsa kedvéért a Ferenc és a Jo­zefina névre. Tekintsük a tárgyalt négy nevet ere­detük szerint szorosan ösz­­fczetarta'éknak. Süss István sét, hiszen a gyümölcslé­készítés technikáját úgy­szintén fellapozhatja. Házi­asszonyok is haszonnal forgathatják a gyümölcs­konzerválásnál, mert — ttu domásul kell venni! — a parajból is lehet üdítő italt készíteni, továbbá a kelká­posztából és a sárgarépá­ból is. Nos tehát, ha a férj­uram iszonyodik a zöldsé­gek eme fajtájának főzelé­­ki formájától, itassák meg a kedves nejek az ember­rel a sper.ótfröccsöt, vagy a kelkáposzta házmestert! Erő van benne, vitamin! Az italkészíés tudomá­nyos technológiája, az er­jedés, a must átalakulásá­nak leírása éppoly érdekes a könyvben, mint az egyes báritalok készítésének bo­szorkányos folyamata. Meg­ismerhetjük az italok fel­szolgálásánál és elfogyasz­tásánál használatos edé­nyeket, poharakat, a terítés raffinált módjait. Régi és ma is aligha megoldott kérdés: hogyan készül a jó kávé, meg a jó tea. A könyvből megtan ulható! Némely gondot okoz azonban a „nyersanyag” beszerzése. Aki ugyanis a „piemonti vermut”-ot el akarja készíteni, a követ­kezőket mixelje össze: 3 g üröm, 3 g alpesi üröm, 10 g majoránnapelyva, 8 gko­­riander, 1 g szerecsendió, 2 g szegfűszeg, 1 g kálmos (Acorus) 3 g kakukkfű, 3 g borjúpázsitmag, 2 g zsálya és 1 g fahéj. Ezt a „vajon hol kapható” sokféleséget bele kell keverni 10 liter „alapborba”. De hol kapha­tó a kálmos (és mi a szösz légyen az?) — ezt is jó len­ne tudni EGYÉBKÉNT a címben feltett kérdésre a válasz: a Royal kobbler összetétele: 5 cl fehér bor és 2 cl curacao likőr. Ananásszal, őszibarackkal és szamócá­val fogyasztható. Milyen egyszerű! Balogh József Pontosan öt esztendeje, hogy az egyik országos szakszervezeti központ fel­ajánlotta Kecskemét vá­rosának: berendeznek és fenntartanak egy perem­kerületi nyilvános könyv­tárat, ha néhány ezer kö­tet elhelyezésére, kis ol­vasószoba kialakítására al­kalmas helyet kapnak. Az se baj, ha a kulturális célokra kiutalt két-három szoba elhanyagolt. Majd ők rendbehozatják, kicsi­nosítják. Ezekhez a mun­kálatokhoz, a vásárlások­hoz tekintélyes összeget tartalékoltak. Ez a pénz — legalább­is a kulturális ellátottság tekintetében eléggé hátul kullogó hírős város szá­mára — elveszett. Tudo­másunk szerint más me­gyében használták fel. A városi tanács ugyan­is a helyiséghiányra való tekintettel érdemben a javaslattal nem foglalko­zott. Nincs helyiség — csak ennyit közöltek. A statisztikai adatok az első pillanatban igazolni látszanak ezt a megálla­pítást. A megyeszékhe­lyek közül itt a legna­gyobb a lakáshiány. Tu­catnyi intézmény valóság­gal fuldoklik a helyszű­kében. (Kicsi a múzeum, a könyvtár.' Az országo­san is ismert Forrás cí­mű folyóiratot tenyérnyi előszobában szerkesztik, ahol egyszerre mindössze nyolcán tartózkodhatnak, ha összehúzzák magukat. Nagyobb városaink közül egyedül itt nem építettek az elmúlt 25 esztendőben egyetlen közművelődési céiokat szolgáló új objek­tumot.) Szomorú tények ezek, mégha tudjuk is, hogy milyen áldatlan örökséget vettünk át az előző nem­zedéktől, ha naponta lát­juk a gyarapodás jeleit, az új utcasorokat, közmű­veket. mumm Valóban nincs helyiség? Eleve reménytelen volt az az elgondolás, hogy — országos alapokból — ol­vasószobával ellátott pe­remkerületi könyvtárat lé­tesítsenek Kecskeméten? Lehetett volna valamilyen megoldást találni? Meg­győződésem szerint feltét­lenül. Állítottam valamit, bi­zonyítani is szeretném. Összeszámoltam: két esz­tendő alatt húsz italmé­rési engedélyt adtak ki a megyeszékhelyen. Ha le­számítjuk az üzemi büfé­ket, a vásározókat, akkor is „örömmel” tudathatjuk, hogy tíz új kocsmával gyarapodott Kecskemét 1970—71-ben. Tíz új bu­tik, kisvendéglő talált ma­gának helyet. Ezért is fo­gadom tamáskodva a könyvtárhelyiség kiutalá­sáért készített kérelem el­utasítását igazoló érveket Móricznak, Jókainak, Solohovnak, az olvasást kedvelő embereknek nem jutott hely, a szürkeba­rátnak, a cirfandlinak, a cseresznyepálinkának igen. (A Batthyány utca végén két lakást szüntettek meg a közelmúltban tsz-ven­­déglő bővítése érdekében. A Rendőrfalutól az Arany­homokig vezető útvonalon húsz helyen olthatja szom­­ját Kecskemét város pol­gára. Rendelet ide, ren­delet oda, kocsmákat épí­tenek iskolák közvetlen közelében, mert a szövet­kezet érdeke erősebbnek bizonyul a közérdeknél.) Persze nyugtalanságra csak akkor lenne okunk, ha nem harcolnánk az al­koholizmus ellen. De küz­dünk ellene, mint az egy­kori Vaszint fuvaros a cimborájával. „Jól meg­adtam neki — mondta — háromszor is ütöttem a kalappal, míg ő egyet a lőccsel.” A közelmúltban a TIT klubjában több órás elő­adást hallgattam az alko­koholizmus pusztításairól. Hazafelé sétálva megáll­tam az édességbolt előtt. Cukrot, csokoládét alig lehetett látni a kirakat­ban, csak italokat, meg cigarettás dobozokat. E sorok írója jól tudja, hogy a szövetkezetek, a vendéglátó vállalatok a legritkább esetben kémek és kapnak a tanácsoktól helyiséget; felhajtják ők maguk, van bevétel doszt, mindent meg tudnak ven­ni. Kész tények elé állít­ják az államigazgatási embereket. Mégis hiába próbálom magam megnyugtatni. Ag­gódom, hova vezet ez a folyamat? Cselekedni kel­lene. Az újságíró mást nem tehet csak a ténye­ket rögzítheti és kérdése­ket fogalmazhat Mikor szereznek érvényt a klubkönyvtárak létesí­tésére vonatkozó tanácsi határozatnak a megyeszék­helyen? Mikor avathatjuk fel az első, az ötödik peremke­rületi művelődési intéz­ményt, ahol a fiatalok százai, ezrei kulturált kö­rülmények között tölthetik el szabad idejüket és nem az utcákon csatangolnak vagy a kocsmákban ücsö­rögnek. Ha ezek a most még hiányzó művelődési termek csak tíz fiatalít tartanak vissza az elzül­­léstől, már „meghozták” a rájuk fordított összeget... Azt javasolta valaki — tréfás komolyan —, hogy legalább minden tizedik új italbolt után nyissanak egy kulturális intézményt. Vigyázni kell az arányok­ra — tette hozzá. És ta­lán — ha így folytatódik — nem is járnának olyan rosszul a művelődésügy képviselői és Kecskemét igényesebb kulturális kö­rülményeket igénylő lako­sai. Igaz csökkennének, remélhetően az italboltok bevételei. De talán emiatt nem esünk kétségbe. Heltai Nándor 7. Az űrből érkezett miniatűrvendég — az újságíró most már biztos volt abban, hogy látogatója nem föl­di lény — furcsának és titokzatosnak látszott ugyan, de egyáltalán nem volt félelemkeltő. Márcsak a mé­retei miatt sem. Magassága alig haladta meg a másfél araszt. Persze, rémülettel tölthet el bárkit egy ekkora pók, hangya, darázs. De a jövevény testi felépítése hasonlított az emberéhez, és nem voltak fullánkjai, csápjai, karmai. Az átlátszó labdában mozgó figura in­kább kellemesen mulatságos benyomást keltett, mint­sem ijedelmet. Megnyugtatólag hatott a figyelőre az is, hogy az említett pálcikán kívül — már amennyi­re ez egyáltalán megállapítható volt — nem lehetett a jövevénynél semmiféle viszonylag nagyobbfajta fegy­ver. A gömbhéjszerű védőöltözet néhány sajátosságát is megfigyelhette a bokrok mögött leselkedő fiatalem­ber. A labda anyaga belülrő, kifelé teljesen rugal­mas volt, hiszen a kis figura könnyedén dugta át, húz­ta be rajta a kutatópáleát. Más-más helyen. S a nyí­lások rögtön b" is forrtak, nyomuk sem látszott a bu­rok fel' étén. Ugyanakkor kívülről jövő erőnek a ké­reg szilárdan ellenállt. Ez a tula donsága akkor derült ki, amikor szökdécselés közben egy éles szegélyű szik­ladarab mellé került, amely kiállt a földből. A labda odapattant, de nem horpadt be, még csak meg sem karcolódott. A kő hegye viszont letörött. Arra egyelőre ne' sikerült Koprának rájönnie, hogy miként szabja me i. jövevény fura járművének moz­gási irányát, hogyan van az, hogy lejtős terepen is meg tud állni, miként lehetséges, hogy ha a labda gu­rul, pldalt pattog, ugrál, a benne levő alak függélyes testtartását változatlanul megőrzi? Nem vett észre huzalokat, vezetékeket sem, amelyek a védőburkot az űrhajóval, a nagy gömbbel összekap­csolták volna. Szívesen folytatta volna tovább az Izgalmas vizs­gálódást, de nem tehette. Megpillantott ugyanis a tisz­tás túlsó oldalán egy ismerőst. Samut. A nyughatat­lan bosszúállónak csak hosszúkás feje, gidaszarvat lát­­szódtak ki a bozótból. Szilaj tekintetét nem vette le a labdáról. Mindjárt megtámadja! Mert ellenségének tart mindent, ami az új szom­széd telkén él és mozog! Rendkívüli szellemi képességekkel ugyan nem ren­delkezett. de nehéz helyzetekben Koprának villám­gyorsan váltott az agya. Semmi jó nem származhatna abból, ha valami csetepaté robban most ki a fantasz­tikus jövevény és a dühös kis kecskebak között. Első­sorban Samut féltette. Ezért szempillantás alatt döntött És cselekedett is. Kiugrott a tisztásra, összecsapta tenyerét és a biz­tonság kedvéért még kurjantott is egy félelmetesei. A hatás nem maradt el. Samu abban a minutumban visszahúzódott, és a labda is megszüntette a szökdécselést. Kibukkant be­lőle a pálcika, és felemelt vége Kopra feje felé irá­nyult. Mulatságos jelenet A világűrből érkezett Guliver golyóstollbetét nagy­ságú fegyverével merészen megcélozza az óriás föld­lakót. Az újságíró önkénytelenül felkacagott. Nagyon röivd kacagás volt ez. Alig hallható sziszegő hang, alig érzékelh j6 it és a homloka közepén és Kopra -- kővé meredt. A szó legszorosabb értelmében. (folytatása következik^

Next

/
Thumbnails
Contents