Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)
1971-12-14 / 295. szám
8. oldal 1971. december 14. kedd Jól vették a startot Sorra adtunk hírt a megyei tanácstagok járási csoportjainak megalakulásáról. A bajai például alig több, mint egy hete alakult s ennek elnöki tisztségére dr. Csontos Gyulát választották. Egyhangúlag. Hiszen mind felkészültsége, emberi tulajdonságai, mind az a sok tapasztalat, amelyet megyei tanácstagként több cikluson át szerzett — garancia arra, hogy jól összefogja a csoport munkásságát. Bár — amint ő korrekt szerénységgel kifejezte kedves hangú, rövid „székfoglalójában” — nem afféle elnöki irányításra gondol a maga részéről, hanem olyan munkastílus meghonosítására, amely mellett a járás megyei tanácstagjai számíthatnak egymás megsegítésére, konstruktív gondolataira. Egy-egy csoportülésen tudniillik, nemcsak, hogy egymást ismerik meg jobban, hanem tájékozódnak a másik, a járás többi megyei tanácstagja körzetének életéről, sikereiről, gondjairól is. így nyernek átfogó ismeretet a képviseletükre bízott járás egészének céljairól, problémáiról. így alakul ki az általuk is említett egységes platform, amellyel bizonyos kérdésekben a megye egyik sajátos (hasonlóképpen sajátosságról beszélhetünk minden járás szempontjából) adottságú területének érdekeit képviselik a megyei testületi üléseken. Helyi s megyei szinten Működésének céljáról, főbb elvi és gyakorlati tartalmáról már ezen az alakuló ülésen kellő áttekintést kaptak a további munkához. A megyei tanács vb i részéről jelen volt dr. Machács Gábor osztályvezető beszélt többek közt a koordináló szerepről, amellyel a településfejlesztésben működhetnek közre, s ami nem egyszer szükségessé teszi a vélemények egyeztetését. Nagy jelentőségű téma esetén megállapodhatnak abban, különösen ha széles körű vitára van kilátás, hogy ki legyen a csoportból az az egy-két tanácstag, aki a megyei fórumon hangot ad a járásiak véleményének. Van azonban tennivalójuk a járáson belül is, akár a járási hivatal, akár a helyi tanácsok munkájának segítésével. Fel tudnak készülni olyan távolabbi, mondjuk féléves tapasztalatgyűjtést, elemzést igénylő feladatról, mint a községi tanácsok működésének hatékonyabbá tétele. Nemcsak saját körzetében Hogy mennyire gazdagítja a szűkebb haza életéről meglevő képüket ez a csoportbeli közös tájékozódás, kiderült abból a körképből, amit Bogár János, a járási hivatal elnöke tárt elébük a járás összességét érintő olyan kérdésekről, mint a költségvetési, fejlesztési tervek teljesítésének állása — községenként Értesültek arról, hogy már ezekben a napokban megkezdődik ugyancsak helységenként és dokumentumról dokumentumra menő ellenőrzéssel annak felmérése, hogy a megszabott feltételek szerint hol — miként tartanak a településfejlesztési versenyben. Bogár János tájékoztatója lényegre törő, tény- és tárgyszerű volt. Kerülte a tények „körülbeszélését", hiszen hozzáértők, avatottak előtt szólt, akik az adatok mögé láttak, érzékelték az összefüggéseket. Megtudták, hol sáfárkodtak eddig gyengén, holott minden adottságuk megvan a tervek teljesítésére, illetve mely községekben van szükség segítségre, mivel a fejlesztés egyes területein lemaradtak a többiekhez képest A jövőhöz is igazodva Jól kapcsolódott a közvetlen tennivalókról, arányokról való eligazításhoz Szabó Imrének, a járási pártbizottság titkárának hozzászólása a járás IV. ötéves tervének legfontosabb célkitűzéseiről. Az egyes ágazatokban érvényesíteni szándékozott koncepciókról. Hogy például az iparfejlesztésben nagyobb egységek létrehozása a óél, nem kis részben a gyakori konfliktusok miatt, ami a túl kicsi üzemecskék és az anyavállalat kapcsolatában adódik akár munkakörülmények, akár szociális ellátottság dolgában — az apró egység rovására. 100—150 embert foglalkoztató vállalat akkor kezdhet működni, ha garantálják a 8—10 éves foglalkoztatást. Fonos szempont az is, hogy az ipar ne vonjon el további munkaerőt a mezőgazdaságból, illetve legyen kiegészítője a2 iparág a mezőgazdaságnak. Szólt Szabó elvtárs azokról az elképzelésekről, már megtett, illetve szőnyegen levő intézkedésekről, amelyek azzal váltak időszerűvé, hogy véglegesen kialakult a járás mezőgazdaságának profilja — a gabona-, takarmány-, hagyma-, kendertermelés, a nagyszabású húsprogram, s az ehhez kapcsolódó kukoricatermelési és gépesítési program. Majd a tsz-ek, s az állami gazdaságok együttműködésével megvalósuló húsfeldolgozó üzem létesítésének előmunkálatait ismertette. A megyei tanácstagok bajai járási csoportjának alakuló ülése igazán nívós indítást adott a sikeres munkához. Tóth István Befejezéséhez közeledik a Bács-Kiskun megyei Nyomda Vállalat kecskeméti új telepének építése. A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói már a belső szereléseken dolgoznék, s még ebben a hónapban megkezdődik a nyomda- és papíripari berendezések szerelése. Visszaélt a beosztásával Vádirat a dusnoki tanácselnök ellen Törvényeink rendelkezései megegyeznek ' az egészséges közvélemény ítéletével: nem lehet vezető beosztásban az, aki könnyelműen bánik a társadalom, vagy egy kisebb közösség tulajdonával, aki feljogosítva érzi magát arra, hogy úgy törődjön a kollektíva pénzével, mintha az a sajátja volna. Még akkor sem lehetünk elnézőek az ilyen emberrel szemben — mint ahogyan a Büntető Törvénykönyv sem az — ha egy évtizedes működésével bizonyította: érti a dolgát, jó vezető. Tízesztendős feddhetetlen működés ugyanis egyáltalán nem lehet menlevél, ha a tizenegyedik évben törvénysértő cselekedetbe ragadtatja magát valaki. Azért emlegetjük a kerek tíz évet, mert pontosan ennyi ideje tanácselnök Dusnokon Móráth István, aki ellen nemrégi-Beszéljünk a bizalomról... BESZÉLJÜNK a bizalomról! Arról, hogy bízunk-e, bízhatunk-e egymásban nagy és kis ügyekben egyaránt. Hogy a bizalom meddig terjedő kategória? Az utóbbi időben túlságosan személyekhez kötöttük a bizalom fogalmát. Túlságosan egy-egy személyre szóló vélemény és ítélet volt a bizalom. „Bízom benne, benned ...” Nem hallottam még a hatalmas reklámdömping mellett sem, hogy ebben vagy ebben a kávéfajtában bízik valaki, ritkán hallom, hogy valaki egy vállalat termékében bízik. Valószerűtlennek tűnne, ha arról írnék, hogy X vagy Y vállalat az alvállalkozók közül azért választotta éppen a választottat, mert megbízik benne. Elcsépelt, túl sokszor megírt téma a Patyolat. Mégis legkézenfekvőbb példaként hadd említsem: ritkán készül el az ígért határidőre a tisztítás. És másutt? Az eladók nagy része, mintha szántszándékkal a bizalom szótól való „elidegenedést” segítené. Persze, nem ilyen egyszerű a dolog. Mert mondjuk, egy kiskereskedelmi tevékenységet is végző vállalat egyik egységében kifogy az áru. A boltvezető telefonál a nagykereskedelemnek, ahol ígéretet kap a határidőre. Tegyük fel, a nagykereskedelem raktárában sincs ilyen termék, így hát a nagyker a gyártó vállalathoz fordul, ahol szintén ígéretet kap. Számoljuk csak, hány határidőről, azaz ígéretről van szó? A vevő, a kiskor, a nagyker és a gyár. Ha a láncszem valahol megszakad — márpedig megszakad, ezt bizonyítja mindennapi gyakorlatunk — máris lefaragtak valamit a különben elvárt bizalomból. A KÜLÖNBÖZŐ döntőbizottságok irattárai a bizonyítékai annak: a vállalatok egymás között is tépik a bizalmat. Egy vállalat szállít és nem fizetnek érte határidőre — ő sem tud fizetni. Ez felelőtlenség, amelyből már két gyárnak adódnak nehézségei. Vajon a pórul járt üzem szállít-e mégegyszer a nem fizetőnek? Sokszor halljuk, sók kapitalista üzem tönkremenne ilyen körülmények közöt. Való igaz, hogy Nyugaton pénzt lehet azzal keresni, hogy valaki információs irodát nyit. Információkat közöl az egyes cégek megbízhatóságáról. Nálunk ez mintha csupán másodlagos kérdés lenne. A bank hiteleit csak előzetes tájékozódás után adja és folyósítja. De nem a hitelezés egyik formája vállalataink között a későbbi fizetés? Bizalom kicsiben és nagyban. Gyakran halljuk az ilyen beszédeket: „pereljen be, akkor fizetek!” Túl sok pincér volt a Balaton partján, aki mindössze 300 forintos bírsággal váltotta meg az elvesztett bizalmat. Miért van az — kicsiben — hogy vannak szakmák és szolgáltatások vannak bizonyos foglalkozású emberek, akiknél természetesnek vesszük a bizalmatlanságot? Hogyan lehetséges, hogy ügyeskedők áldozatairól hallva azt mondja az ember: „Miért hittek a csalónak, úgy kell nekik?” Hát bűn lenne nálunk manapság a bizalom? DE HÁT NE CSAK a határidőkről és csalókról szóljunk. Szóljunk a kényelmesekről is. Azokról, akik ügyfeleiket harmadszor is azzal küldik el: „jöjjön holnap, addigra elintézem”. Nem a bizalom kiárusítása ez? Országot építünk immár huszonhat éve, a saját erőnkbe, s a vezetők erejébe vetett bizalom alapján. S mintha ez a bizalom itt és idáig elég lenne — megállunk. Hányféle szóval helyettesíthetjük a bizalmat kiváltó megbízhatóságot: pontosság, fizetőképesség, minőség, igazmondás. Ezek együtt és külön-külön az alapjai kis és nagy bizalomnak egyaránt. De miféle bizalom például az, amely — hogy ne legyen nagyobb gond és probléma — elfogadja az „objektív nehézségek” kifogást, amikor ezeket az objektív nehézségeket, szubjektumok — emberek hozzák létre. A bizalom, melyet a közösségek, kis és nagy közösségek iránt kellett volna éleznünk, leszűkült, visszaszűkült egyes emberekre. A bizalom hiánya — mondjuk ki végre — az életünkben, elsősorban gazdasági életünkben tapasztalható bizalmatlanságról van szó — fék mindennapjainkban. Fék. amely lefog számos kezdeményezést. Olyat is. amely a népgazdaság előrelépését jelenthetné és olyat is, amely életszínvonalunk emelését segítené. Ahogy városok lokálpatriótái ragaszkodnak városuk híréhez, úgy kellene a vállalatok embereinek is vigyázni vállalatuk hírnevére Hogyan is? A döntési helyeken, pozíciókban csak megalapozottan ígérni, s ottj ahol minden eldől, a termelésben — vagy szolgáltatásban — mindenki számára megfelelően dolgozni. SZÁZ É^ EZER csaté* kellene, kell megvívnunk a bizalomért Érdemes. Nem nemcsak a népgazdaságot gazdagító forintókért, ma gunkért is, S- -a—s. ben vádiratot készített a Kalocsai Városi-Járási Ügyészség, a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett hűtlen kezelés miatt. Sajátosan értelmezte Móráth István, a gazdálkodási önállóságot, s mint vezető — beosztásával visszaélve — a sokszor emlegetett összefonódás „áldoj zata” lett. Az ügyet nem lehet, rvem szabad cinkos j mosoly kíséretében egy „máskor ne csinálj ilyet...” kijelentéssel elintézni. Amint a vádirat tanúsítja, erről egyáltalán nincs szó. Mit csinált a dusnoki tanácselnök? Az ő közreműködésével 1968-ban — a tanács házilagos építőipari szervezetéből — megalakult a költségvetési építési üzem. Ennek felügyeletét elvileg a végrehajtó bizottság látta el, de gyakorlatilag Móráth István egyszemélyben volt a felügyeleti „szerv”. Sokszor az üzem veztőjének hatáskörébe tartozó intézkedéseket tett, gyakran bel-avatkozott a megrendelések elvállalásába, sőt törvényellenesen járt el, amikor magánosok részére is különböző munkákat végeztetett az üzem dolgozóival, anyageladásokat engedélyezett — ugyancsak m-gáncsoknak. Ez önmagéban is törvénysértő és elítélendő magatartás lenne. De ennél több is történt. A múlt év nyarán felkereste Móráth Istvánt a dusnoki Egyesült Munkás-Paraszt Termelőszö- j vetkezet elnöke, Zsilinszki Mihály László, s arra kér- j te, hogy legyen serit-é-ére családi háza építésében. I Természetesen nem tégla- 1 hordásra, vary malt-rk-verésre gondolt egyikőjük sem. Ez kiderült Móráth István ígéretéből: a költségvetési énítési üzem dolgozói végzik el a munkát s neki — mármint a tszelnöknek — csupán a munkabért és az ezt terhelő költségeket kell fizetnie. Sőt beleegyezett a tanácselnök abba is, hogy Zsilinszki Mihály László a tanácsi üzemtől vásároljon építési anyagot. Móráth engedélye alapián a —as^zöv-'' - -lel nöke 1970 szeptem'- -rétó1 rí non-- -r* g* ö-cTocn^ 40 80 " forint ért4' ű énítési anyagot vásárolt a dusnoki takács üzemétől, de — legalábbis a vádirat eli'é-zf- ■ léséig — csak 35 550 forintot fizetett érte. A csa-1 ládi ház nem Dusnokon épült, hanem Kalocsán, a Vörösmarty utcában, s 1971. tavaszára a költségvetési üzem dolgozói felhúzták a falakat, rátették a tetőt stb. Lényegében elkészült a ház. A munkadíj végszámlája — a jogszabályi előírásoknak megfelelően — összesen 14 200 forintra rúgott. A tanácselnök azonban soknak találta ezt az őszszeget, s fütyülve a törvényi előírásokra utasította az egyik építésztechnikust, hogy a számlát kalkulálja át és csak a közvetlen munkabért, s annak terheit számiáztassa. Az elnöki utasításnak foganatja lett. Az átkalkulált számla már csupán 5741 forintot mutatott. Hol építenek fel Magyarországon ennyi pénzért egy kétszobás, komfortos családi házat? A kérdést felesleges volt feltenni, hiszen a fenti példa bizonyítja, hogy a dusnoki tanácselnök meg tudja csinálni. Zsilinszki Mihály Lászlónak nem tűnt fel ez a minimális összeg, bizonyára ebben látta realizálva az általa kért segítséget. A pénzt sürgősen ki is fizette. Viszont, ha alaposabban utánanéz a d«-1 "oknak egy építész kalkulátor, akkor még a 14 200 forint is vitathatóan alacsony summa. Márpedig a n vom ozás során utána néztek. Kiderült, ; hogy a 14 ezren felül jo"osan merilWti volna a költségvetési üzemet az ánvagértékre vetített bruttó haszon (hiszen az építési anvagot is a tanácstól vásárolta a t°rmeiőszövetl-ez"t elnöke) és a felvonulási költeárr yj7 ntóUV)£ kettő 4978 forintot tesz ki. Összegezve a vádirat megállapításait azt mondhattuk, hogy Móráth István 18 785 forint „árengedményt” tett Zsilinszki Mihály Lászlónak. Ez az öszsz°g a be nem fizetett 5256 forintból, a 14 ezerből elengedett 8551 forintból és az utóbb említett 4978 forintból tevődik össze. Móráth István ellen a megyei tanács végrehaitó bizottsá "a fegyelmi elírást indbott. de azt csak a büntető”»v bef-i"7"-o után folvtatiátr le. A Kalocsai Járásbíróság előrelát'-at 'an iannárban tárgyalta a di>snoki tanácselnök ügyét. Az ítélet ismertetésére majd visszatérünk. % t Gál Sándor
