Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)
1971-12-14 / 295. szám
4. oldal 1971. december 14. kedd A falugyűlés A szocialista demokrácia egyre, szélesebb körű. egyre gyorsabb és hatékonyabb kiboztatkoztatása egyik^ legtöbbször hangoztatott célkitűzéseinknek. Ez a törekvés hatja át a párt egész tevékenységét, állami és gazdasági életünket, társadalmunk szinte valamennyi megnyilvánulását, s válik ily módon mindinkább a tömegek alkotó aktivitásának egyik legfontosabb ösztönzőiévé. Üj tanácstörvényünk is igyekszik jogszabályilag minden lehetőséget megteremteni ahhoz, hogy a lakosság több és erősebb szállal kapcsolódhassák a tanácsok munkájához. A törvény e tekintetben tágra nyitja a kapukat, hiszen a tanácsok népképviseleti-önkormányzati jellegének rögzítésétől kezdve, a nagyobb hatáskörökön és gazdasági lehetőségeken át a falugyűlésekig — sokféle mód és forma kínálkozik most már a szocialista demokrácia elmélyítésére állami életünkben. A falugyűlés — ha megfelelően bonyolítják le — rendkívül fontos eszköz lehet a falu közvéleményének megismerésében. helyes irányba terelésében, a tanács célkitűzéseinek megismertetésében és a lakosság támogatásának megnyerésében. Mindez a tanácstörvényben is megtalálható: a községi tanács a lakosság tájékoztatása és véleményének megismerése végett falugyűlés elé terjesztheti a község életében alapvető jelentőségű kérdéseket. A helyi tanácsok a nemrég elkészült szervezeti és működési szabályzatukban pedig már a legtöbb helyen azt is egészen pontosan meghatározták, hogy a falugyűléseken milyen kérdéseket kell megtárgyalni a község lakosságával és milyen módszerekkel. Az a vélemény alakult ki, hogy leghelyesebb, ha a helyi tanács a falugyűlésen tájékoztatja a lakosságot, kéri ki véleményét a tanács középtávú tervéről és költségvetéséről. a község általános rendezési tervéről, a szolgáltatások és a kommunális ellátás fejlesztéséről, a község esetleges névváltoztatásáról. a közös tanácsú községek esetében a társközségek helyzetéről, kívánságairól. A falugyűlés a helyi tanácsok és a népfrontbizottságok együttműködésének egyik legfontosabb színtere. A legtöbb helyen a tanácsok és a népfrontbizottságok arra törekedtek, hogy a falugyűléseken minél többen vegyenek részt. így domborodjék ..népgyűlés” jellege, s hogy csakugyan a községet legjobban érdeklő kérdéseket tárgyalják meg. Arról is gondoskodnak. hogy a falugyűlésen kialakult vélemény ne maradjon „pusztába kiáltott szó”. Az eddigi falugyűlések túlnyomó többségén természetesen a községpolitika, illetve a községfeűesztés különböző kérdései játszották a főszerepet, még pontosabban az áprilisban megkezdődött új tanácsciklus helyi fejlesztési terveiről, feladatairól mondotta el a lakosság véleményét, s tette hozzá a tanács elképzeléseihez a saját javaslatait. Ezek a tömeges „beszélgetések” általában hasznosak voltak, s nem egv helyen egyes választókerületek közötti súrlódásokat is rendezni tudták ez alkalommal. Több ízben a szokásoktól eltérő módszereket — például fórumrendszerű kérdezéseket — alkalmaztak. A falugyűlések önálló lebonyolításában kiváltképp Vas és Nógrád megye felsőbb tanácsi és népfrontszervei mutatnak jó példát: ezekben a megyékben valóban a saját megfontolásuk alapján tűzik ki a községi tanácsok és népfrontbizottságok a falugyűlések időpontját és napirendi pontjait. Nem kétséges, a falugyűlések törvénybe iktatásával a tanácsok és a népfrontbizottságok olyan újabb lehetőség birtokába jutottak, amellyel, ha jól élnek, nagymértékben erősíthetik területükön a szocialista demokratizmust, szilárdíthatják és szélesíthetik tömegkapcsolataikat, s ily módon munkájuk népképviseleti-önkormányzati jellege is hamarosan határozottabb arculatot nyerhet. N. G. Előregyártón csatornázás .4 hideg idő beállta sem száműzi a mélyépítőket az utakról. Az őket foglalkoztató Észak-Bács megyei Vízmű Vállalat úgy szervezte meg a tevékenységüket, hogy folyamatos maradjon a munka. A termelékenyebb és gyorsabb kivitelezés érdekében pedig korszerű betonüzemet létesítettek. Kecskeméten immár 13 ezer lakásba vezették be a vizet, ami azt jelenti, hogy a város lakosainak hatvan százaléka jut jó minőségű ivóvízhez. A mcgyeszék-A dolgozók szociális épületet is ellátja a szükséges hőmennyiséggel az üzem kazánháza. helyen — és a működési területükhöz tartozó Kiskunfélegyházán szintén — a szennyvízcsatornák, átemelő telepek felépítése kerül előtérbe a jövőben. A mélyvezetésű csatornák létesítését a betonüzemből származó előregyártott termékekkel az eddigi időnek a felére lehet csökkenteni, a kész elemeket a helyszínen csupán össze kell szerelni. A közterületeken végzendő közműépítés ily módon jelentősen meggyorsul. Az előregyártó telepen gőzöléssel siettetik a betonérlelés folyamatát. Az ehhez szükséges gőzmennyiséget az a hőközpont szolgáltatja, amely egyben ellátja a hidegmeleg vizes fürdőt, üzemi éttermet is tartalmazó új szociális létesítményt, H. F. Az egyenjogúság árnyékában NEB-vizsgálat a dolgozó nők helyzetéről Negyedszázad telt el azóta, hogy hazánkban végbement a nők emancipációja. Huszonöt év alatt számos. különböző rangú jogszabály regisztrálta ezt az egyenjogúságot, s nem kevés azoknak a törvényeknek, rendeleteknek a száma sem. amelyek az elv védelméről, érvényesüléséről gondoskodnak. Mindezek ellenére most. amikor a megyei népi ellenőrzési bizottság azt vizsgálta, hogy Bács-Kiskunban hogyan hajtották végre az MSZMP Központi Bizottsága múlt évi állásfoglalása nyomán született 1013/1970. (V. 10.) sz. korm. határozatot — amely a nők élet- és munkakörülményeinek javítását szorgalmazza — általános érvénnyel fogalmazhatta meg agodalmát: „Az egyenjogúság még nem teljesedett ki mindenhol a köznapi életben. Ennek okait részben anyagi, gazdasági tényezőkben, egyes vezetők szubjektivitásában. részben pedig a szemléleti hagyományokban találjuk meg ...” Tegyük hozzá, hogy ez a „szemléleti hagyomány” nem más. mint maradiság, sőt politikai tartalmat is adva a fogalmazásnak: dogmatizmus. Határidő nélkül A népi ellenőrök megyénkben 24 vállalatnál tartottak vizsgálatot, tájékozódtak. s 12 munkahelyen ankéton beszélték meg a dolgozókkal a tapasztalatokat. Hogy ez a „körülnézés” mennyire indokolt volt, azt elöljáróban csupán néhány számmal érzékeltetjük. A megyében 219 ezer az aktív keresők száma, s ennek 42 százaiéira vagyis közel 92 ezer dolgozó — lány és asszony. A NEB-vizsgálat egyik elsődleges célja annak megállapítása volt, hogy a munkahelyek gazdasági vezetői készítettek-e intézkedési tervet a kormányhatározat végrehajtására. Az ellenőrzött 13 vállalat közül kilenc készített, négy nem. Viszont a terveknek is súlvos fogyatékossága, hogy a feladatok végrehajtására sem határidőt, sem pedig felelős személyt nem jelöltek meg, Ez körülbelül annyit jelent, A korszerűbb tennelésszer rezest segíti elő az Észak Bács megyei Vízmű Vállalat előregj árió telepe. (Pásztor Zoltán felvételei) mintha nem is volna terv. Különösen így érvényes a megállapítás, ha figyelembe vesszük a vizsgálati anyag következő kitételét: „A legtöbb vállalat csak hiányos adattal rendelkezik a családos anyák számáról ...” A határidők és felelősök nélküli intézkedési tervek, s a saját munkatársait sem ismerő vállalati vezetés azt az érzést kelti az emberben, hogy ez a fontos határozat sem tudja áttörni a „szemléleti hagyományt”. Periférikus témaként kezelik a nők helyzetét, „kipipálandó” feladatnak. A felügyeleti szervek például egyetlen vizsgált vállalatnál sem ellenőrizték az intézkedési terv végrehajtását. Sőt Kiskunfélegyházán a műanyaggyár és a vegyipari gépgyár az 1969-ben készített munkaügyi tervre hivatkozott a népi ellenőrök előtt. Tehát azt sem tudták, hogy mit vizsgál a NEB. A magas központ Hiba volna csupán az árnyoldalakat nézni, hiszen a tervek hiánya, az ellenőrzések elmaradása stb. ellenére történtek intézkedések a nők helyzetének javítására. Sajnos, ehhez rögtön hozzá kell fogalmazni azt a „szépséghibát”, hogy kizárólag a munkaerő megtartását célzó javításokról van szó. tehát nem dolgozói igények kielégítését célozták ezek a javítások. Csak vállalati szempont érvényesült. s az véletlennek is mondható, hogy időnként és esetenként ez a dolgozó nők helyzetét is javította. Megyénkben döntően gyáregységek, telephelyek vannak. Így egy-egy elgondolás. szükséges beruházás azért nem jön létre, nem valósul meg, mert a központ — indoklás, magyarázat nélkül — egyszerűen nem járul hozzá, sőt megkülönböztetést tesz a gyáregység dolgozóinak rovására. Például: Kiskunfélegyházán a Villamosszigetelő és Műanyaggyárban a kikészítő üzem rendkívül egészségtelen. De mert itt könnyű fizikai munkára van lehetőség, terhes nőket is foglalkoztatnak. A félegyházi gyáregység tervet készített a szellőztetés megjavítására, a porártalom megszüntetésére. A vállalat központja a tervet nem hagyta jóvá, s így az igen szükséges, egészséget óvó intézkedések elmaradtak. Aztán: a Pamutnyomóipari Vállalat halasi gyáregységének dolgozóit a kollektív szerződés előkészítésébe egyáltalán nem vonták be. arra hivatkozással, hogy a nagyvállalat létszámához képest elenyésző a halasiak száma. Így a gyáregység munkásai csak a jóváhagyott kollektív szerződést látták, amelyben az éjszakai pótlék 32 százalék — a központnál dolgozóknál?. de a halasiaknak csupán 20 százalék. Érthető. ha Halason ezt sérelmesnej? tartják. hiszen munkakörülményeik is sokkal mostohábbak. Ennél a gyáregységnél sérelmezték az asszonyok azt is. hogy a központ elrendelte a magas szárú elnök használatát, de azt a dolgozóknak kell megvásárolni. Alacsony keresetük mellett ez külön terhet jelent. Az ilyen jelenségeket nevezzük ..szemléleti hagyománynak”. Egyenlő munkáért... Borzongást kelt bennünk a nagy proletárköltő, József Attila drámai „helyzetjelentése” a kapitalista üzemről” ahol nők és gyerekek dolgoznak a férfiak helyett, nyilván azért, mert ezeknek feleannyi bért fizetnek ugyanazért a munkáért. A nők egyenjogúsásítása éppen ezen a ponton áll, vagy bukik. Nálunk a népköztársaság alaptörvénye, az alkotmány fogalmazza meg az elvet: egyenlő munkáért, egyenlő bért. Az említett kormányhatározat pedig a vállalatok vezetőit teszi felelőssé ezen alkotmányos jog érvényesítéséért. Milyen eredménynyel? Nem túloz a népi ellenőrzés. amikor megállapítja, hogy a legösszetettebb a bérkérdés. A vizsgálatot végzők munkáját nehezítette, hogy a legjelentősebb, s főleg nőket foglalkoztató üzemek nem tudtak a kívánalmaknak megfelelő adatokat szolgáltatni. Például a Kecskeméti Konzervgyár, a Habselyem- és Kötöttárugyár kecskeméti gyára, továbbá a Bajai Férfi Fehérneműgyár a bérre vonatkozó részletezést nem tudta bontásban (férfiak, nők) elkészíteni. Pedig ha a vizsgált 13 megyei vállalat dolgozóinak létszámát nézzük (a 11 tájékozódást most mellőzzük), akkor is igen sokakat érint a kérdés. A tizenhárom üzemben 10 397 ember dolgozik. közülük 7790 a lány és asszony, vagyis az összlétszám 75 százaléka. A bérekre vonatkozó részletes megállapítások helyett úgy gondoljuk, célszerűbb az általános tapasztalatokat rögzíteni. A már említett 13 vállalatnál a dolgozó nők havi keresete 1970 első negyedében a szakmunkás kategóriában közel 800 forinttal. a betanított munkások kategóriájában nem egészen 700 forinttal, a segédmunkásoknál pedig 600 forinttal volt kevesebb, mint azoké a férfinké, akik ugyanazt a munkát végezték. Ali a teendő? Kétségtelen, hogy az ismertetett körülmények döntő mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy például a Pamutnyomóipari Vállalat kiskunhalasi üzeméből 1970-ben 1>31 dolgozó lépett ki. s közülük 108 volt a nő. Különösen feltűnő ez, ha tudjuk, hogy az üzem összlétszáma 248 volt az említett időszakban. Feltehetiük-e a szónoki kérdést, hogy felelősségre voniák-e azokat a vállalatvezetőket. akiket az említett kormányhatározat is kötelez az alkotmányos jogok érvényesítésére? S ha igen. mikor és ki, milyen szerv vonia felelősségre őket? A népi ellenőrzés csak javasolhat, de sztikséges-e olyan javaslat, hogy a szakszervezeti bizottságok a gazdasági vezetéssel együttműködve gondoskodjanak a kormányhatározat végrehajtásáról...” Ez javaslat nélkül is kötelességük. s a teendő éppen az, hogy ennek a kötelességnek eleget is tegyen minden vállalat, túl lépve a „szem| léleti hagyományokon”. Gál Sándor