Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)
1971-12-12 / 294. szám
WTl. december 12. vasárnap & oldal Viszontlátás—öt év múltán Könyvesboltok a cityben... Ahol sok van és ahol hiányzik Akkoriban olvadozott az első hó. Sütött a nap, de azért szaporán szedtem a lábam, hogy a csípős hidegben mielőbb beérjek az állomásról Szabadszállás központjába. Ám a sietség ellenére lelelassítottam. Közel a vasúthoz, balfelől nagy betűkkel látom a szót: Textil. A tetszetős, villaszerű épület portája, környéke, a járdák, a tárgyak, mmd bejáródon üzem jelenlétére utalnak ... Pedig szinte tegnap volt még, amikor a községi pártbizottság akkori titkára újságolta: „Bejárás” alatt van a Kalocsai Ruhaipari Vállalat részlegeként szervezendő konfekcióüzem. Pár perc múlva egy tárt nagykapus udvarba pillantva torpantam meg. Ismerős volt a bent húzódó hosszú tehér épület, előtte a rakodó platóval, lépcsőkkel. De mintha nem ilyen szépen gondozott lett volna ez a malomszerű ház, amikor még... Most látom a táblát: Kecskeméti Konzervgyár tisztító telepe. Az épület végéről kacagás cseng. Három-négy fehér köpenyes, színes kendős lány szalad át a keskeny udvarrészen. Fehér köpeny, „egyenkendő” — ez is kész kis ipartelep már. Hogy örült akkor a párttitkár, midőn instanciázások, aláírásgyűjtés, a megyei tanácstag ösztökélése, itt-ott a „szolgálati út” megkerülése után, járási, megyei szervek megmozgatásával sikerült kiverekedni, hogy meginduljon a konzervíeldolgozó üzem. Két esztendő ment rá, míg „ha átmenetileg csak szűk időszaki jelleggel is”, de végre munka kezdődhetett. Sok száz asszony, lány kopogtatott akkor még foglalkoztatásért a helyi pártnál, tanácsnál. De továbbra is bizonytalanságban teltek a negyed- és félévek: átadja-e az épületkomplexumot a szintén raktárproblémákkal nyakig terhelt másik vállalat? Mert addig a konzervgyár sem szívesen kockáztat befektetéseket. Ma rr.ár ez is „bejegyzett cég” Szabadszállás ipartelepei között. A kapus Oláh Mihálynéhoz irányít, aki második ember a telepvezető után, s mert ez utóbbi ebédelni ment. — Ezerkilencszázhatvanhat óta, az indulástól kezdve itt dolgozom — válaszolja közvetett érdeklődésemre a búzavirágkék-sapkás, szőke fiatalasszony. Tehát már öt éve is múlik lassan, hogy itt jártunk Sági elvtárssal. Az első sürgés-forgás közepében, könnyfakasztó hagymaszagban, rendezkedésben. Ez a vékonyka csoportvezetőnő is egyike a pioníroknak, akik annak idején esti pihenésüket is feláldozták, sokszor az evésről is megfeledkeztek, hogy itt üzem legyen. Nehéz elhinni, hogy anynyi idő eltelt. Hogy ennek a szőke-kék asszonykának 6 éves kislánya, 7 esztendős kisfia van már. A hosszú műhelyben, széles teknőszerű tartályok mellett, a már említett „egyenköpenyben, kendőben”, asszonyok, lányok sora dolgozik. „Pelyhesítenek” — hangzik az egyik szakmai kifejezés. Valóban pehelyszerű a krémszínű hagymaszárítmány domború tömege. Most 68 a szerződtetett dolgozók száma és 16 az úgynevezett állományon kívülieké akik idősebbek, főként nyugdíjasok. Nyáron, szezonban legalább százan foglalatoskodnak a telepen; paprikát szeletelnek zakuszk*ba. szilvát, s más gyümölcsöt feleznek, — mint ilyen előkészítő, nyensanyag-feldolgozó üzemben szokták. Most a hagymaszárítmányt válogatják. A csöpp irodába másik törzsgárdatag is betér. Mondok Jánosné ugyancsak csoportvezető. Egészen fiatal asszony, vidám, barátságos. Jól „festenek” egymás mellett a szőke-kék szaktársnővel. Mondokné barna s az ő haját sárga sapka fedi. Mindjárt siet közölni az újságot: december elsején alakították meg az üzem KISZ-alapszervezetét. A nevezetes eseményre a pártbizpttságon került sor. ö a KISZ-titkár. Dicséri a rend- és munkaszerető fiatalokat Ragaszkodásukat az üzemhez, s egymáshoz. Említi munkatársukat, a kis árvalányt aki nemrég ment férjhez, s örült mindenki, hogy már némi pénzecskével is segíteni tudtak indulásukat. A munkahely légköréről nem kell kérdezősködni. Mondok Jánosnéból önként jön a vélemény. — Ha máshol ötszáz forinttal többet fizetnének, akkor se mennék el innen .... De ha ezerrel adnának többet, akkor is meggondolnám. Pedig nem éppen paradicsomi kényelemben élnek ők sem. Férje Kecskeméten, az AGROKER-nél dolgozik, ugyanakkor főiskolát is végez. Reggelente 5 órakor indul munkába, s este 8-ra ér haza. Anyuka 3 és 4 éves gyerekeit viszi óvodába. ■JV/Tegérkezik Varga Lajós telepvezető is. Nyugodt mosollyal szakítja félbe, amikor tájékoztatjuk, mit beszéltünk eddig az üzemről. Tudja, jó informátorok fiatal munkatársai. ö kiegészít; amiről nem volt még szó. Illetve, ami eddig is a „levegőben” volt, hogy ez amolyan női munkahely; hat férfi van mindössze. Túlnyomórészt gyermekes anyák dolgoznak itt. Van, akinek öt gyermeke közül első osztályos a legnagyobb. A kisgyermekes anyák nem 6-ra, hanem 8- ra járnak. A Kecskeméti Konzervgyár az idén 600 ezer forintot fordított mosdóra, öltözőre, étkezdére, a munkatermek újjáalakítására, óla ikálvha-fűtésre. Most már úgy kialakult a kis üzem, hogy teljes kihasználtságához mégannyi munkáskézre lenne szükség. Hogy mi most a helyzet, jól jellemzi Varga Lajos. — Azt is szívesen fogadjuk, aki naponta csak 4 órahosszára tud bejárni dolgozni. ... öt év telt el, s hogy megváltozott a problémák minősége is! Tóth István Oj könyvesbolt nyílt Kecskeméten a napokban az Arany János utcában. Első hallásra és felületes szemlélődésre a hír és a látvány egyértelmű örvendezésre késztet mindenkit, aki híve és elkötelezettje a kultúra, a közművelődés ügyének A megyeszékhely központjában immár 250 méteres sétát sem kell tenni ahhoz, hogy az embert három könyvesbolt és egy pavilon csábítsa a betörésre. Jó dolog ez? Igen, az volna, amennyiben ... A „tényállás” röviden ez: A könyvesboltok száma végeredményben nem szaporodott Kecskeméten. Az történt, hogy a SZÖVKÖNYV lerakata és boltja — amely alapvetően a környékbeli falvak bizományosi árusításában történő könyvellátására hivatott — a Dobó István utca 1. szám alatti romos, düledező, életveszélyes épületből kiköltözött. A tanács igazgatási osztálya, egyedüli megoldásként úgy látta jónak, ha a lerakatot az Arany János utcai üzlethelyiségbe költözteti. Csaknem közvetlen szomszédságába a „Művelt Nép” Könyvesboltnak. Idetartozik még az is, hogy a tanács építési osztálya eredeti határozatában megtagadta az engedélyt a portál kialakítására. Ezzel az árusítási szándéknak, a „boltjelleg” kialakításának kívánta az elejét venni. A kérelem egyébként is csak raktár céljára kívánta igénybe venni az épületet. A SZÖVKÖNYV azonban fellebbezett, s ily módon az engedélyt mégis csak megkapta a portál kivitelezésére. Csakugyan szép a portál, szolidan feltűnő, csalogat, csábít a betörésre. Mindenesetre előnyösebb kivitelű, mint a ..Művelt Nép" Könyvesbolté. Az igaz hogy az odaköltözés ideiglenes jellegű. Ám ennek az ideiglenességnek még csak megközelítő határideje sincs. Az érdekeltek az alábbiak szerint nyilatkoznak az ügyről: Keserű Sándomé, a SZÖVKÖNYV boltvezetője: — Akik jártak a régi üzlethelyiségben, azok a megmondhatói, mennyire megérdemeltük az új helyet. Kívül-belül gerendákkal voltak megtámasztva a falak, már arra is el voltunk készülve, hogy egyszer ránk szakad ... Másfél évig volt életveszélyessé nyilvánítva. De megjegyzem, bárhol kapunk is helyet a városban, nem panaszkodtunk volna. Csak ez volt üresen, ezt adhatták ... A Széchenyivárosban? Egy földszintes üres lakás is megtette volna. Nagy Sándor, a „Művelt Nép” boltvezetője: — Hogy a SZÖVKÖNYV ideköl tózése nekünk nem használ, az nyilvánvaló. Mint ahogy nekik sem jó a mi jelenlétünk. Mire való az ilyen konkurrencia, ahol a legelemibb tisztesség sem érvényesül? Nemcsak arról van szó, hogy mindketten árusítunk, méghozzá ugyanazokat a könyveket, de mindketten bizományor sokkal állunk kapcsolatban. Ez nem versengés, hanem kiszorítósdi... Németh János, a Szabadság téri Katona József Könyvesbolt vezetője: — A mi széles vevőkörünket még a SZÖVKÖNYV ideköltözése sem zavarja. Állítom, hogy ez elsősorban nekik előnytelen. Ha kimentek volna valamelyik lakónegyedbe, új vásárlóréteget toborozhattak volna. Különben nem úgy rendezkedtek be, mintha ideiglenesen maradnának ott. De különben is Kecskeméten az ilyesfajta ideiglenesség nyolc-tíz évet is jelenthet. Mócza Imre, a városi tanács kereskedelmi osztályvezetője. — Az üzlet odahelyezésével, illetve kialakításával nem értek egyet. Különben is, eleinte nem üzletet kértek, hanem helyiséget. De a fellebbezés során is csak ajtó kivágására kaptak engedélyt, mert más megközelítési mód nem adódott Az bizonyos, hogy megragadták a kínálkozó alkalmat, de még a telephely átjelentésével is adósak. Csorba Jánosné, az igazgatási osztály közületek elhelyezésével megbízott előadója: — Higgye el, mi is kényszerhelyzetben voltunk. Csak is ezt az épületrészt tudtuk nyújtani a SZÖVKÖNYV részére. Itt annak idején a vízmű irodái voltak. Szerintem csak pár évig lesznek ott, amíg az új városközpontban nem készül el a szalagház folytatása, amelynek földszintjén biztosítunk részűkre új helyet... Kényszerhelyzet, ideiglenesség ... Minduntalan felbukkanó szavak a nyilatkozatokban. De a kereskedelmi tisztesség semmibevételére nincs magyarázat S ezen a könyvterjesztő hálózat közeli átszervezése sem segít, mert az áruválasztékot illetően egyik bolt sem törekedik határozott profil kialakítására. És arra sincs magyarázat, hogy az új lakónegyedek, a periféria ellátása megint, ezúttal is csorbát szenved. Mert ezek a lakónegyedek, hangzik a város vezetői részéről az érvelés, úgyis csak „alvó városok”. Ám gondolkodjunk dialektikusán: mi teszi őket azzá? Éppenséggel nem a kereskedelmi, a kommunális, a kulturális szolgáltatás hiánya? Kétszázötven méteren belül négy könyvárusító objektum. De ma nem ez a nagyvárosi rang. Hanem az a gyakorlat, amelyik — szakítva az ódivatú cityszerrl“lettel — a perifériák felé fordul. Hatvani Dániel 6. Levetkőzött, eloltotta a lámpát, lefeküdt. Belebámult a sötétbe és szokása szerint gondolatban számbavette, hogy mit is csinál majd másnap. Először természetesen rendbehozza azokat a károkat, amiket a bakkecske minden bizonnyal hétközben okozott a telken. Aztán kijelöli a nyomvonalat és a kaputartó oszlopok helyét, mert az Árkos utca felől nem élősövény lesz, hanem valódi kőalapos kerítés. A megfelelő méretre levágja azokat a másfél collos vascsöveket, amelyeket még a múlt héten vásárolt a faluban egy új villatulajdonostól. Nagyüzemi főmérnök a lelkem, mindenből kétszer annyit szerzett, — ő tudja, milyen úton —, mint amennyire szüksége volt az építkezéshez. Aztán Pauk nénitől kölcsönkéri azt az egyszerű, de okos masinát, amely kézierővel működik és a dróthuzalból kerítés fonatot lehet készíteni vele ... Tovább nem jutott az tervezgetésben, érezte, már pilláin az álom De a sors úgy határozott, hogy ezen az é:s7.nkán a Déli Űjság fiatal munkatársa tízpercné! tovább ne pihenhessen zavartalanul Szendergéséből surlódó-csikorgó hang rezzentette fel. A pesti buszok fékeznek ilyen zajjal a megállók előtt, főleg pedig a kanyarokban, ha hirtelen kell sebességet csökkenteniök. Dehát ez nem Pest, ez a Kopasz-hegy, itt nem járnak autóbuszok ... Csak nem Samu csinált odakint még valami galibát?!... Nem, ilyen hangot csak valami jármű adhat... Jármű ezen a tájon? Éjfélkor?! Kikelt a nyugágyból, cipőbe dugta a lábát és csak úgy, rövid klottnadrágban, meztelen felsőtesttel, elindult, hogy kinyomozza, honnan eredt a rejtelmes hang. A sufni előtt megállt, körülnézett. Jobbfelől — semmi. Ide látszanak özvegy Paukné roskatag házikójának elmosódó körvonalai. A két ablak sötét. Persze az öregasszony egy kicsit nagyot hall. Azért nem ébredt fel a lármára, azért nem gyújtott villanyt. Vagy talán nem is történt semmi, csak ő hallucinált? Nagyon csábította vissza a nyugágy, ezért hajlott is volna erre a feltevésre, bármilyen valószínűtlennek is tűnt. Ekkor azonban, balfelé fordulva, halványan derengő fényt vett észre. A telek végén, egészen hátul. Onnan jött a fény, ahol vagy harminc négyszögölön meghagyta az ősbozótot, mert egy apró, hangulatos tisztást öleltek körül a tüskés bokrok. Vad-kempingezők vertek volna tanyát ottan? Bánja a macska, de miért hagyták égve a tüzet? Még felgyújtják a bozótost! És a zaj, azt mivel okozták? Óvatosan indult hátra, elért a bokrokhoz, besurrant közéjük. Mélyen lehajolva, szinte négykézláb közelítette meg a tisztást. Attól, amit látott, földbe gyökerezett a lába. Nem voltak ott semmiféle vad-kempingezők, tábortűz maradványa sem parázslóit. Három rövid, vékony, még gyengén rugózó fémlábon vagy másfél méter átmérőjű, opálosan csillogó gömb állott a tisztás közepén, az sugárzott magából különös, sárgás-pirosas fényt. Kopra Tibornak még arra sem volt ereje, hopr első megdöbbenéséből felocsúdjék, már újabb fejlemények következtek. A gömb aljából csúzdaszerű szerkezet ereszkedett le a földig. Pár másodperc múlva pedig valami labdaféle gurult le rajta. A fiatalember megdörzsölte a szemét. Ébren van. vagy álmodik?! De ha álmodik, akkor fabatkát sem ér a szemdörzsölgetés, akkor azt is álmában cselekszi. És közben a zöld labda ott ugrál, pattog a gömb körül. Most megáll. Oldalából pálcika válik ki, azzal böködni kezdi a földet. Egek, ez talajmintát gyűjt! Mozgása, tevékenysége mintegy kicsinyített és groteszk mása annak, amit Armstrongéktól látott a tévében. Csakhogy azok az űrhajósok holdkőzetet szedtek! Ez a micsoda itt meg födkőzetet szed! Ez is a világűrből érkezett volna?! És micsoda ez a labda?! Apró automata? Élőlény? Meg kell szemlélni közelebbről. Ez világszenzáció, ennek egy vérbeli újságíró utánajár, akár ébren van, akár csak álmodja az egészet. II. fejezet TÁRSALGÁS A TISZTÁSON Vigyázva, hogy zajt ne üssön, Kopra Tibor a bőkről fedezete mögött egészen a tisztás széléhez kúszott Ügyet sem vetett rá, hogy néhány gonosz tüske végig karistolja a bőrét. Sikerült a labdát vagy két méter nyíre megközelítenie. így már tüzetesen is szemügyre vehette a Hold é: a gömb együttes fényénél. Legelőször is azt állapította meg, hogy a labda csr’ amolyan védőöltözet, űrruba, vagy inkább űrburo'r. V lágoszöld színű, áttetsző anyagból van, átse űrnek - viselőjének, pontosabban a benne tartózkodónak a vonalai. De csak annyira, mintha matt üvegen resztül látná. Zömök törzsön a fókáéhoz hasonló kerek fej ül, k keze, két lába van. Kisebb tartozói?okát. szemet, őrre fület, szájat nem sikerült, ki vennie. Ha egyáltalán vol ilyesmi,
