Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)
1971-12-12 / 294. szám
1 oldal 1971. december 18. vasárnap • • Üzem az egykori kendergyárban IHatásosabb módszerek kellenek ■ Mit várhat a törzsgárda A Mohácsi-szigeten, a Ferenc-csatorna menti egykori dávodi kendergyár üresen maradt épületeiben 1969 őszén lelt otthonra a termelőszövetkezetek közös ipari vállalkozása. A nagybaracskai Haladás, a mohácsi Dunavölgye és a dávodi Rákóczi Termelőszövetkezet alapította a bajai járásnak ezt az első ipari jellegű tsz-közi társulását, amely a kezdeti próbálkozások, piackutatások után huzamosabb időre kialakította készítményeinek listáját. Az alapító tagok időközben változtak, a kilépett dávodi termelőszövetkezet helyét a Dávodi Községi Tanács foglalta el. A társulás alaptevékenysége tavaly csupán fafeldolgozásra és a kender béráztatására szorítkozott, az idén füstcsőgyártó és cérnázó részleggel is bővült. A fafeldolgozó részleg alapanyagát eleinte a közös vállalkozás alapító gazdaságai termelték ki. Az újabb megrendelések teljesítéséhez azonban ez a mennyiség kevés lett, hiszen ebben az esztendőben 5500 köbméter nyárfaanyagot dolgoz fel az üzem, csomagoló fagyapottá a zománc- és üvegiparnak, s gyümölcsös ládákká a MEZÖTERMÉK-nek. A közös vállalkozás fő nyersanyagszállítója ma már a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság. A megszűnt kendergyár áztató berendezéseit úgy hasznosítja a társulás, hogy a rostkikészítő vállalat dunaföldvári gyáregységének térítés ellenében a környező gazdaságokban termesztett kendert áztatja. Tavaly két és fél ezer, az idén 16 ezer mázsa kender került ki a medencékből. Nyáron egy albertfalvai üzemmel szerződött a dávodi közös vállalkozás, gumiipari szövet gyártására. A gépeiket az albertfalvai üzem szállította. A cérnázó és szövő részlegnél három műszakban most huszonegyen dolgoznak. Mivel az ilyen szövetekre nagy szükség van és az albertfalvaiak elégedettek a Dávodon szövött méteráru minőségével, lehetőség van a cérnázó bővítésére. Egészen új keletű a füstcső gyártása. Novemberben a Bajai Vas- és Fémipari Szövetkezet kereste fel a közös vállalkozást azzal a Ponthegesztővel rögzítik a füstcsővé hajlított lemezek széleit. Napjaink gondja: Munkaerő-gazdálkodás a A gvors változások korát éljük. Ami tegnap gond volt, ma már nem az, sőt, a megoldott problémák más vonatkozásban újakat szülnek. Így vagyunk többek között, a lakosság foglalkoztatottságával. Érdemes tanulmányozni ilyen vonatkozásban a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Elnökségének egyik utóbbi ülése elé került jelentést, amely megállapítja, hogy az 1960-as évek elejét két fő probléma jellemezte. Az egyik, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével jelentős számú munkaerő szabadult fel. Elhekéréssel, hajlandó lenne-e füstcsöveket gyártani a bajai szövetkezet zománcozó üzeme számára. A hajlandóság megvolt. Amint a részleg dolgozói a kellő gyakorlatot megszerzik, naponta 2500 füstcsövet állítanak elő. Tavaly még nyolcvanhatan dolgoztak, az idén már százhúszan találtak munkát a tsz-közi vállalkozás különböző részlegeiben, olyanok, akik korábban a Dávodról eljáró dolgozók, vagy a háztartásban tevékenykedők számát növelték. Borbély László főkönyvelő. aki a közös vállalkozás tizenhét tagú pártalapszervezeténék titkára, a jövő évű terveket említi. Van már a műhelyekben központi fűtés, vap, a. telepen fürdő, öltöző is. Most az üzemi konyha létrehozása és a már meglevő szociális létesítmények korszerűsítése a következő lépés. Mivel 1972. évre valamennyi ágazat számára van elegendő megrendelés, a műszaki fejlesztésre is lehet gondolni. Közelmúltban állították be az emberi munkát helyettesítő fagvapotbálázó gépet. Üjabb jármű vásárlásával a termékek és a nyersanyagok szállítását akarják meggyorsítani. Tavaly 1900 forint körül volt az átlagos havi kereset, az idén várhatóan 2000 forint fölé emelkedik. Ez az ott dolgozók jó munkáját is dicséri. K. A. Most sem pihennek Évente 300 vagon zöldséges és gyümölcsös ládát készítenek a fürge kezű dávodi lányok, asszonyok. (rásztor Zoltán felvételei) A tiszakécslcei Szabadság Termelőszövetkezet irodáiban sok a munka ilyenkor. Készülődnek a zárszámadásra, részletesen kidolgozzák a jövő évi terveket. 1972-ben ismét előrelépnek a gazdálkodásban. A következő esztendei elképzelésekről beszélgetünk Soós Vince elnökkel és Pálinkó István főmezőgazdásszal. — Nálunk érdekesen alakult eddig is a három főágazat termelési iránya. Harminchárom százalékot adnak a zöldségfélék, ugyanennyit a szőlő- 'és gyümölcs, és hasonló az állattenyésztés eredménye is. Ez az árutermelési arány jövőre sem fog változni — tájékoztat az elnök. Fólia A zöldségtermesztés már hagyományos. Más gazdaságoktól eltérően évről évre növelik a termőterületet, (jelentős mennyiségben küldenek piacra primőrárut. Igaz, könnyíti a helyzetüket, hogy termálvizes kútj ükből percenként 2 ezer liter 57 Celsius-fokos „fűtőanyagot” kapnak. A meleg vízzel fűteni tudják a talajt. Az idén már két fóliasátorba bevezették a módszert, jó eredményt értek el. A jövő év eleién még 23 ezer négyzetméter fóliasátor alatt kerül sor hasonlóra. — Egész évben szeretnénk szállítani a piacra friss zöldségféléket. Jelenleg is kihasználiuk a hajtatási lehetőségeket. Ezerötszáz négvzetmátoren salátát termesztettünk, amelyet éppen ezekben a napokban szállítanak el. Karácsonyra pedig megérik a haitatott naradicsnrr>iink is. kétszer ekkora területen — teszi hozzá a főmezőgazdász. A zöldségtermelés fejlesztése abból a szempontból is fontos, hogy a terméktnrt.ósító üzemnek ne iégvén nversanvaggondia. A helvi Pái.-p Termelős-övetkezettel közösen egyszerű tá-sniásköot működik ez a vállalkozás. Az idáry 15 millió forint termelési értéket nrod'lkál. — Énneo most rakunk aery vpann noro^if*<30'm..?»»npvnor+rq Nómpt MunkaerS Az 5800 holdas mezőgazdasági nagyüzem gazdálkodásának megszervezése a1 körülmények, a lehetőségek, az adottságok alapos mérlegelését, vizsgálatát követeli meg. A tervkészítésnél sok szempontot szükséges figyelembe venni. Egyik legfontosabb — mondják a termelőszövetkezet vezetői —. hogy számoljunk a munkaerő alakulásával. Tlszakécske gyorsan iparosodó község. A jövő év eleiétől kezdve a termelés fejlesztésének érdekében több száz munkaerőt igényelnek az itteni üzemek. Lehel, hogy a Szabadság Termelőszövetkezet fiataljainak egy része is az ipari munkát választjá. A terv összeállításánál erre tehet számítani. — Növellük a gépparkot és keressük azokat a lehetőségeket, amelvek megszüntetik a kézi munkát. Százhuszonhat hold szőlőültetvényünk minden második sorát kivágtuk, hogy a művelést gépesíteni tudlak. A fóliasátrakban és általában a kertészetben bevált a bolgár gyártmányú klstraktor. Űiabb gondot jelent, hogv lövőre már 30 holdon ford’d termőre az új csemegeszőlő-telepítésünk. amely szüret ideié« sok kéri munkaerőt igényel maid. Már az idén is gondos szervezést kívánt a tíz kőid t°rmő szőlőről a betakarítás. mert elég szén volt a hozam, boldardránt 60 mázsa —. magyarázza Soós Vince. Arányosan A kiegészítő üzemágak fejlesztése is az alaptevékenységet segíti. Itt van például a fafeldolgozó üzem. amelv az idén júliusban kezdett működni és a közöst látia el gö«gvöleggel. Az idén két-, jövőre már ötmillió forint termelési értékkel szerepel a tervekben. Arányosan növelik a növénvtermesztést és az állattenyésztést is. Bővítik a takarmánvtermesztést. a szarvasmarha-hizlalást. Az idei 40 ezer helvett 140 ezer pecsenyecsirkét nevelnek. Azt hinné az ember, linvv ilvepkor. december végén pihennek a föjdov rrmn1r«ágqj A rr? nocfvíW.o»'''* Vwar» rnn«:t, íg 1ííV_ lálmf rn of-C-7iV O Ű7 ni vvn oíAlrof V*r>yrl-?^T^ rpi'tfvn rryz^t ríni«*4iu+i*k a friss árut a fó-T\/fr»<;f: olnn<377ÓV p évi gazdálkodás sikerét. K. S. lyezésükről gondoskodni kellett annál is inkább, mert igen nagy méreteket öltött a megyéből a lakosság elvándorlása. A másik gond az volt, hogy a háztartásokban élő nők is tömegesen jelentkeztek munkára. Ebben az időben ilyen indítékok hatására dolgozták ki a megye párt- és állami szervei az azóta nagy sikereket elért iparosítási programot. A céltudatos fejlesztési politika eredménye az volt, hogy sikerült az elvándorlási folyamatot megállítani. Közben a lakosság aránya a két népgazdaság ágban, 1960-tól 1971-lg a következőképpen alakult. Míg tíz évvel ezelőtt az iparban és az építőiparban dolgozott az aktív keresők 14,8, addig most 30,5 százaléka, a mezőgazdaságból élőké pedig 67.6 százalékról 47,8 százalékra csökkent. A nők foglalkoztatása terén hasonlóan jó eredményeknek lehettünk tanúi, hiszen mintegy 17 ezerrel több asszony és lány dolgozik, mint 1960-ban, s ma már a nők 43 százaléka aktív kereső. A munkaerő-gazdálkodás helyzetét mélyebben elemezve láthatjuk igazán, miiven gyors volt a mesve gazdasási életének fejlődése, miiven nagy eredmények születtek 10 esztendő alatt. Pedig egy évtized nem nágv idő. s má^is mennyire mások a problémák. A foglalkoztatottsági gondokat nemcsak hogy sikerült jórészt megszüntetni. hanem helvenként — elsősorban a városokban — munkaerőhiány jelentkezik. A megye saiátos helvzetéhől fakadóan azért még találunk munkaerő-tartalékokat, főként a tanyavilávban élő nők köréhen. Ez«k jórésze azonban — elsősorban a ross? közlekedési körülmények miatt — nem tud munkát vállalni. Ezzel esvűtt mégis azt mondhattuk, bosv a megyében is kimeríi'őben vannak az ínarfeilesztéa létszámnöveléssel megoldható — lehetQO'Srro? Napjaink gondjai közé tartozik tehát a munkaerőhiány. Ennek és még néhánv más tényezőnek hatására. az elmúlt három esztendőben eléggé egészségtelen munkaerőmozgás alakult ki. A megye iparában évente 56 ezer esetben került sor munkaviszony megszüntetésre. A munkaerőmozgás csökkentésére több intézkedés történt. Ezek közül a legjelentősebb feltétlenül az, hogy a megyében bevezették a kötelező munkaerő-közvetítést. Ezt elsősorban azokban az esetekben alkalmazzák, amikor a munkaviszony „kilépett” beieevzéssel szűnik meg és azoknál, akik egy éven belül kettőnél többször változtatnék munkahelyet. Hatottak azok az sze-Hnt úi mn^kah^lveTi a «57°m^1vi aTpnhTM’ r»°m ***’liofi pl a bnc,r>nM mTir»kal-ö«öbV,pn dolgozó aárHp+neroVáf-; ^ fopfve1_ mi biinf.otóct a dolsorá mocróv*1 viszi: — ps nem fifrVTon gnt’hn’i 97, bocTV a vállalatoknál jobban megbecsülik anyagilag és erkölcsileg a törzsgárdatagokat. A hozott intézkedéseknek azonban csak akkor van foganatja, ha következetesen betartják. Kiskunhalason például megállapodást kötöttek az üzemvezetők, hogy nem veszik fel a másik munkahelyről a csupán órabérük feltornászása céljából kilépő dolgozókat. Mint a közelmúltban megtartott városi kommunista aktíva felszólalásaiból kiderült, ezt egyes üzemekben nem tartották be, ezért a megállapodás eredménytelen maradt. Ebhez hasonló jelenségek máshol is tapasztalhatók. A megye különböző területein a hozott rendszabályok éreztették hatásukat és a munkaerőmozgás mérséklődött. Az év első kilenc hónapjában ugyanis a tavalyi esztendő hasonló időszakához mér- I ten 750-nel kevesebb volt i a kilépők száma. Ez mégis csak kezdeti eredménynek könyvelhető él. Döntő szerepe van az elkövetkező időszakban annak, hogy a vállalatok milyen módon szeretnék termelésbővítési célkitűzéseiket megvalósítani. Ha az extenzív módszert alkalmazzák olyan helyen is, ahol a munkaerő-tartalékok kimerültek, vagy csak nagyon korlátozottak, akkor a munkaerő-vándorlásnak’ nehezen lehet gátat vetni. A megoldás tehát a termelésbővítés intenzív módszere. Ez egyébként elsőrendű népgazdasági érdek is. A vállalati belső tartalékok feltárásával: a műszaki színvonal emelésével; a korszerű üzem- és munkaszervezéssel lehet nemcsak a munkaerőmozgást mérsékelni, hanem a termelést is gazdaságosabbá tenni. Mindez, sajnos, a megye üzemeinek jórészében még gyerekcipőben jár. A munkaerő jobb hasznosítására, a munkaerő-gazdálkodás színvonalának emelésére, a normák karbantartására, a munkaerőt felszabadító fejlesztés megvalósítására még csak kevés vállalatnál készült komplex, átfogó intézkedési terv. S mindaddig, amíg nem pótolják a hiányt, veszélyeztetik azokban az üzemekben is az intézkedések hatását, ahol már kidolgozták a megfelelő létszámgazdálkodási tervet. Természetesen azt, hogy egy dolgozó marad, vagy megválik munkahelyétől, nemcsak az adminisztratív vagy műszaki intézkedések döntik el. Szerepet játszik ebben az. hogyan becsülik meg a törzsgárdát, a nőket, hogyan foglalkoznak a fiatalokkal. Az sem közömbös, milyen a vezetők, a munkatársak magatartása, az üzemi demokrácia érvényesülésének színvonala. A vállalati politika ebbeli vonatkozásainak érvényre juttatátóVin ugvan sok tónnr-iVí hárul a óért-, a KISZ- és a szakszervezetekre. de ez egyáltalán nem menti fel a gazdasávi és a műszaki vezetőket sem az ilyen jellegű felelősség alól. Nagy Ottó
