Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1971-11-30 / 283. szám
L oldal 1971. november 39, kedd Legerősebb a háztáji „iizemág” A beruházások főszereplői A családi szorgalom pálmonostori tapasztalatai 1. Akik elhatározzák — Kérem, itt már akadt olyan gazda is, aki felajánlotta: fizet a közösnek évente tízezer forintot, csak hagyjuk őt békén, megél ő a háztájiból is. — Van három tehergépkocsink. A tagok folyton veszekednek az igénybevételükért. Mindenkinek kellene ... Hogy vasárnaponként a vásárra vigyék az állataikat, eladni. Mert vásár mindig van valahol. A pálmonostoriak manapság már elmennek az ország bármely területére. A Dunántúlra is, meg Borsodba. Akadnak különösen közkedvelt helyek, mint például Pécel, meg Nagykáta. — És még nem szóltunk az ötven fogatról. Ennyi van a közösben. Ezeket a kisebb távolságokra veszik igénybe. Olcsóbb a tagnak, mintha saját fogatot tartana. — Évente a közős tagjai és alkalmazottai részére kifizet 12 milliót. A közös közvetítésével értékesített háztáji állatokért és állati termékekért a tagság kap hatmilliót. Hozzávetőleg ugyanennyit hoz részükre a szabadpiaci értékesítés. Végeredményben tehát a háztáji jövedelem vetekszik a közösből eredő részesedéssel. — Hogy hol dolgoznak többet? Ezt mérni nem nagyon lehet. Az viszont tény, hogy a legutóbbi zárszámadó közgyűlésen a közösben eltöltendő évi 150 kötelező munkanap 180-ra történő felemelését alig-alig sikerült elfogadtatni. így nyilatkozik meg a háztáji szerepéről a pálmonostori Keleti Fény Tsz két vezető szakembere: Szűcs János főkönyvelő és Jaksa Ferenc főállattenyésztő. Elmondásaik egyértelműen sugallják: e jellegzetes tanyás községben a háztáji a legerősebb „üzemág”. A megnyilatkozásokból mintha az a riadalom is kicsendülne: a közös előrehaladását már-már a háztáji fékezi a legjobban. Csakugyan így van ez? Nézzük a tényeket: tavaly a háztájiból még inkább malacot és süldőt értékesítettek, az idén elsősorban hízót. A mennyiségi felfutás szembeszökő: tavaly egész évben eladtak 490 hízót (ez sem kevés, mert hiszen csak az állat- forgalminak eladott meny- nviségről van szó), a7 október közepéig 1100 körül. Az év hátralevő részében még további — m'- sertés szerződéses értékesítése vehető számításba. Itt jegvezném meg. hogy a közösből 877 család él meg — részben tagként, részben alkalmazottként. A kisudvarok sertésólai tehát nem üresek. A marhahizlalás viszont korlátozott jellegű: az idén 30—40 háztáji hízómarhát értékesítenek. De a tehéntartás, népszerűségét tekintve, vetekszik a sertéssel. A mintegy 600 háztáji szarvasmarhának fele a tehén, s ez az összevetés jelzi, hogy az utánpótlás sincs kiapadóban. Vannak családok, ahol 4—5 tehenet is tartanak Évente a háztájiból értéve- sített tej mennyisége eléri a félmillió litert. Mintegv ezer juh is található a háztájiban. bár ebből kevés az ami a közös akcióban értékesük Üjabban, félegyházi hatásra, hódít a retek. De inkább a belterületi házak fóliaborítású udvarain terjed. Tíz-tizenöt család az idén már sikerrel próbálkozott a vetőmag céljára termesztett babbal. Kezdeményezésüket bizonyára sokan átveszik. (Mit produkál ezzel szemben a közös, csak az állattartásnál maradva? Hozzátéve, hogy a tsz összterülete 8200 hold, amelyből 4500 hold a szántó. Ezek az adatok a háztájinak kimért területet is magukba foglalják. Jelenleg van 1200 szarvasmarha. Sertés már alig, most számolják fel az állományt. Gazdaságtalannak bizonyul. Mellesleg: külön is érdemes volna kikutatni, hogy ugyanabban a községben ugyanaz az állatfaj miért ráfizetéses a közösben és miért nyereséges a háztájiban. A juhállomány alig másfél ezer darabot számlál. Az egyetlen, ami a szarvasmarha mellett jelentős: a halgazdálkodás a Péteri-tavon.) A háztáji pálmonostori virágzásának sokfajta, egymásba kapcsolódó oka van. Jelentősek a területi adottságok : a talajösszetétel rendkívül változatos, heterogén. Az aranykoronaérték 2-től 18-ig terjed. Kétezer holdra tehető a rét- és a legelőterület, de ennek csak egyharmadát hasznosítja a közös. A többit bérbeadja a tagságnak, igen jutányos áron, egy holdat például 300 forintért évente. A falvakban lakók inkább közösen bérlik a legelőt, a tanyasiak elsősorban parcellánként. Az egyöntetűség hiánya, főleg a kezdeti időszakban, gátolta a nagyüzemi kibontakozást, az alapok csak lassan szilárdultak, ezért a tagság, minthogy meg akart élni, fokozott figyelemmel fordult a háztáji felé. Ennek nyomán viszont a támogatás sem maradhatott el. Jellemző például, hogy a 6—700 holdnyi lucerna százalékos művelésben van, a lekaszált és betakarított mennyiség egyharmada a tagé. A 220 hold körülij egyébként vegyszerezett kukorica egynegyedrésze szintén a tagságot illeti. Ezenkívül kukoricaszárból és takarmányrépából részelnék. Háztájinak a jobb földeket mérik ki, bár a tanyán élőknél inkább az a fő szempont, hogy közel legyen a terület. Nem elhanyagolható a tanyavilág létezése. Megfigyelhető, hogy az utóbbi pár évben a tanyákon fokozódott a háztáji aktivitása, bár a belterületen is alig csökkent, inkább csak „szinten” maradt. Így annak a ténynek túlzott jelentőséget nem is tulajdoníthatunk, miszerint a tanyai lakosság egyre-másra építkezik a faluban, tsz- építőbrigád és kedvezményes fuvarok igénvbevéte- lével. Annál is inkább nem. mert ezzel egvütt a tanvói- száma sem csökken, az építkezők továbbra is kinn laknak, s az új házik egvné- melvike üresen áll mostanában is. Ok is. következmény is. hogv ebben a gazdaságban a 30 évesnél fiatalabbak száma elenyésző. Az összéVj öt év óta változatlan. Ez a szövetkezet még nem jutott el a generáci f ishoz. De előbb-utóbb eljut. A jelek már mutatkoznak. A tagság, az idén először, nem tudott megbirkózni a lucerna hagyományos kaszálásával. Fel kellett sorakoztatni a hamarjában előkerített fűkaszát és a gabonakombájnt is. A közös gépesítése nem halogatható, s e folyamatnak még a háztáji sem állhat útjába. Jövőre megszűnik a kukorica százalékos művelése; a vegyszer mellett a kombájnok és a szárítógépek is szóhoz jutnak. Mind ez ideig a tsz háztáji bizottságának, noha „papíron” létezett, nem volt különösebb szerepe. Egyszerűen nem volt mit kiverekednie. A háztájihoz a tagság megkapott mindent, amit a vezetés — ésszerű határokon belül — nyújthatott. Most, hogy a nagyüzem is kezd „felnőni”, az ellentmondás elkerülhetetlenné válik. Legalábbis átmenetileg. Ám az ellentmondás nem feloldhatatlan, s a háztáji bizottság itt juthatna összhangteremtő feladathoz. Sok-sok példa bizonyítja, hogy az üzemi gépesítés és a családi szorgalom összeegyeztethetők, sőt szerencsés esetben fokozzák is egvmás hatását. Ennek útját és módját kell most Pálmonostorán megtalálni. Hatvani Dániel Tűzbiztos munkaruha A Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnál teljes sikerrel jártak a viszkóz fonalból készülő, lángmentes munkaruhaanyagok gyártási kísérletei. Ez a szövet kétszer olyan tartós, mint a pamutból készült ilyen anyag, ugyanakkor jobban ellenáll a lángmentesítő impregnáló szerek hatásának. Az új fajta munkaruhaanyag szikra, vagy tűz hatására sem lobban lángra. Sorozatgyártását megkezdték. A TEXÉRT egyelőre 6000 négyzetméter natúr és szürke színű kohászruhaanyagra adott megrendelést. Egy esztendeje lesz november végén, hogy a párt X. kongresszusa a határozatban a többi között kimondta: . gyökeres javulást kell elérni a beruházási tevékenységben, az erők koncentrálásával, jobb munkaszervezéssel kell röÉvroi évre folyamatosan nőtt a visszautasított igények mennyisége, 1970-ben csak a nem teljesíthető építési kívánalmak 10 milliárd forintot tettek ki. Gyorsan emelkedett a befejezetlen állomány, értéke a múlt évben már 68.7 milliárd forintra rúgott. Az indokoltnál másfélszer. kétszer hosszabb a kivitelezési idő, s ha például a harmadik ötéves tervben sikerül minden beruházást az eredetileg tervezett határidőben üzembe helyezni, a társadalmi teljes termelés értéke 30—35 milliárd forinttal nagyobb lehetett volna! De nem sikerült... A lassú kivitelezés miatt idő előtt elLényegében hat szakaszra osztható egy ipari beruházás. Ezek: a koncepció kialakítása: döntés a megvalósításról: műszaki tervezés ; kivitelezés; próbaüzem; a teljes termelés elérése. Ez az. amit szaknyelven átfutási időnek neveznek. S ami hosszú. 1966—1970. között 362,1 milliárd forint volt az ösz- szes beruházások értéke, tehát ekkora összegről hangzott el döntés? Nem egészen. A döntések előbb születnek, mint a befektetések. Sokszor hosszú évekkel előbb. A döntés és a termelés megkezdése — az átadás — között tehát sok idő telik el. A döntésnél számolni kell ezzel. Kellene... Az üzembe helyezett beruházások értéke — folyó áron számítva — húsz A gazdasági reform eredményeként a döntések egyre inkább decentralizálód- nak, 1975-re például az ipari beruházásoknál a központi források aránya a terv szerint már csak 30— 31 százalék lesz. Növekszik tehát a vállalati tevékenység szerepe. Ami viszont vidíteni az építési-szerelési időt, és véget kell vetni a költségek túllépésének.” 1971. július 29-én a Minisztertanács ülése foglalkozott behatóan a beruházási helyzettel, majd most legutóbb a gazdaságiaktí- vaértekezlet. Miért a megkülönböztetett figyelem ? avulnak a berendezések, technológiák, az anyaggal, kivitelezői kapacitással nem fedezett beruházási törekvések elősegítik az erők szétforgácsolódását... A cél világos, A beruházások növekedése nem haladhatja meg a nemzeti jövedelem növekedésének ütemét; nem csupán az igényekre, hanem azok figyelembevételével a lehetőségekre kell tervezni. Mégpedig úgy, hogy ez egyensúlyhiány fokozatosan megszűnjék, s nem a beruházások egyre nagyobb mennyiségével, hanem azok összetételének és hatékonyságának javításávaL év alatt a tízszeresére nőtt, a befejezetlen állományú viszont a harmincszorosára! Amit részben, indokol a beruházások bonyolultabb anyagi-műszaki összetétele, de amit annak számlájára is írhatunk, hogy koncepciótól átadásig túl sok idő telik el. közben módosul a terv, a cél, újabb összegekre van szükség, a kivitelező a változások miatt későbbi határidőt jelöl meg... Amit már az eddig leírtak alapján megállapíthatunk: hatékonyabbá, gyorsabbá csakis .akkor válhat a beruházási munka, ha ott hozzák a döntéseket, ahol azokhoz a szükséges információk rendelkezésre állnak. s ha a döntést hozók minden tényezőt mérlegelve, világosan meghatározták a beruházás célját. előtérbe tolja a mérlegelést Azt ugyanis, hogy tisztázzák, mire van biztos fedezetük. s ne arra számítsanak, majd fizet az állam. Továbbá: csakis beruházással érhető el a termelésbővítés? Mert ma az adott állóalapok kihasználtsági foka is alacsony, mégis, Tények, tanulságokkal Koncepciótól az átadásig Döntés helyben Vadhajtás Nem sokan tudnak róla, hogy Kecskeméten, a községgazdálkodási vállalat raktárában kihajtott 575 darab virághagyma. Meglepő a jelenségben csupán az, hogy a hollandi tulipán-, jácint- es nárciszhagymák nem illatos és színekben pompázó szirmokat hoztak, hanem a bürokrácia vadhajtásait mutatták fel meglehetősen komor árnyalatokban. Mindezért — sürgősen hozzá kell tenni — egyáltalán nem az említett vállalat, vagy annak egyes dolgozói a felelősek. Ok csupán annyiban „vétkesek”, hogy a hollandiai Hillgombói — a Ncmzeközi Szállítási Vállalaton keresztül — megrendelték a virághagymákat, s azok meg is érkeztek. De . .. Hollandiában 1871. október 20-án tették postára a küldeményt, amely 25 kilós csomagból állt. November első napjaiban a szállítmány megérkezett Hegyeshalomra, ahol a hagymákat karanténba helyezték. mert a kísérő okmányok között nem talál!ák meg az ilyen esetekben kötelezően előírt és megkövetelt növény- egérrsé'TÖeyi bizonylatot, bár a holland feladó azt — amint később bizonyította — elküldte. Hegyeshalmon két hétig voltak vesztegzár alatt a hagymák, s ez az idő még a holdkőzeteknek is elég lett volna. Aztán útnak indították Kecskemétre, a községgazdálkodási vállalathoz, ahová körülbelül november 20-án érkezett meg. Ebben az időben a tulipán, a nárcisz- és a jácinthagymák- nak már a földben kellett volna lenni, azonban a vállalat nem bonthatja fel a csomagot, mert azzal együtt olyan utasítást is kaptak, hogy felbontani, felhasználni, megsemmisíteni nem szabad addig, amíg az illetékes növényegészségügyi vizsgálatot végző személy meg nem érkezik, s jóvá nem hagyja a lehetőségek valamelyikét. A szakembert várják — várják a vállalatnál, miközben a karanténon átesett csomag ott rohad a raktárban, meglehetősen rossz fénvt vetve ezáltal a honi körülményekre. Érthetetlen ugyanis, hogy a karantén után — ahol bizonyára megfelelő fertőtlenítést kannak a hagymák — nem szabad hozzájuk nvúlni. Méfrinkább meglerő hogy időközben a holland cég ell küldte a korábban a csomag- j hoz csatolt hivatalos növényvédelmi bizonylat másolatát, s ezt a tényt a kecskeméti vállalat jelezte is „felfelé”, de ott nem engednek. Bizonylat ide, I vagy oda. majd jön az illetékes, megnézi és dönt. Csak- I hogy mire az illető ideér, már nem lesz mit nézni, mert a hagymák megfagynak, tönkre I mennek, s a tavasszal egy darab hollandi tulipán, jácint és | nárc sz sem fogja díszíteni a szándékok ellenére sem — Kecskemét tereit, utcáit. Az elmondottak után már csak arra vagyunk kíváncsiak, j hogy ki viseli majd ennek az j oktalan huzavonának az anyagi hatásait. A községgazdálkodási vállalat? Nem valószínű, mert bár átvette a küldeményt, de megtiltották, hogv „rendel- I tetéss^erűen” használja. Véle- , ményünk szerint azt terheli a felelősség, aki — a karantén ! után, a feladó hivatalos b zonv- (Tata. ellenére is — a bürokrácia vadhajtásait locsolhatja. Csupán egyre kell vi*rváznl: Nehogy a hollandok megtud- I ják, hogy nálunk még ilyen | nehézkesen mennek a dolgok. 1 — dorgál — nagy a beruházási kédv. Ha beruházásra van szük- ség, milyen összetételű legyen az? 1970-ben ugyanis a 88,4 milliárd forint összes beruházásból 43,9 milliárd volt az építés! Ha az összetétel tisztázódott, pontosan határozni kell arról is, mi legyen az építés módja — hagyományos, vagy könnyűszerkezet-e stb. —, a beruházási célt milyen berendezések, technológiák valósítják meg :a legjobban, azok mennyiért szerezhetők be, deviza szükséges-e stb. Azaz: helyes döntést csak akkor lehet hozni, ha több változat elemzi a különböző megoldások előnyeit és hátrányait, ha messzemenően figyelembe veszik a helyi adottságokat, a szükségletek tényleges színvonalát — mind a beruházás, mind a beruházás eredményeként létrejövő termelés esetében —, s ha a döntés nem túlméreté- zetten, hanem reális mértékben terheli az erőforrásokat. Legfontosabb: az előkészítés Mindez a beruházás elkészítésének szakaszát alkotja, azt a legfontosabb mozzanatot, ami döntően befolyásolja a későbbieket. Ezért, hogy sok esetben a rossz előkészítés miatt késedelmes a kivitelezés, a céltól eltérő a megvalósítás. S ezért, hogy ha szükséges, az előkészítés akár több időt is igénybe vehet mint maga a tényleges építés-szerelés. (A fejlett ipari országok gyakorlata ez utóbbiak mellett tanúskodik.) Az előkészítéshez természetesen még sokféle teendő kapcsolódik. Tervezőt kell keresni, s dönteni arról, hogy saját iebonyo- lításban vagy megbízás alapján történjék-e a beruházás? A saját mellett szól, hogy közvetlenebbül érvényesülhet a beruházói érdek, az önálló beruházási vállalatoknak adott megbízás mellett, hogy ott nagyobbak a gyakorlati tapasztalatok, de ellene, hogy az érdekeltségi rendszerben a nem megfelelő súlyú tényező az idő; mind a tervezők. mind a beruházási vállalatok döntően a beruházás költsége alapján jutnak bevételhez. A föntebb leírtak érzékeltetik, hogy a hatékonyabb, gyorsabb beruházási tevékenységhez nemcsak egy-egy megrendelő alaposabb munkája kell, de egyértelműbb ösztönzési rendszer is — amely nemcsak büntet a kötbérrel, hanem jutalmaz is. akár a határidő előtt átadott létesítmény többlet bevételéből adott százalékos részesedéssel — a vállalkozói szervezet tökéletesítése — pl. gépipari főfoglalkozás —, az árfelhajtó törekvések megakadályozása, s így tovább. Tegyük fel: mindezeken túljutva, megszületett a vi- világos döntés. Az alapkő- letétel azonban még mesz- sze van. M. O. (Következik: Akik megtervezik.)
