Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1971-11-30 / 283. szám
ŐSZI SZ Gépjármüvek, oktatók, növendékek — indulásra készen r A gépjármű — veszélyes üzem. Mennyivel Inkább kimondható ez az oktatásra... Több tucat teherautó és személygépkocsi Járja szüntelenül a megye útjait, Oldalán az MHSZ emblémával, elől-hátul nagy T- betűvel: rajtuk tanulnak vezetni a sorkötelesek. A gépjárműveket minden ősszel összegyűjtik az MHS7. kecskeméti iskoláján, tüzetes vizsgálatnak vetik alá, a hibákat kijavítják, mielőtt ismét elindulhatnak • kocsik az országutakra. A nagy udvaron szabályos sorokban állnak külön a teherautók, külön a személygépkocsik. Pólyák Imre, az MHSZ megyei titkárhelyettese, és László Jó- iseí, a gépjárműiskola vezetője az utolsó ellenőrzést végzik. Elégedettek az eredménnyel. A szerelők jó munkát végeztek. — Egyre könnyebb lesz egyébként ez a munka — mondja László József. — Néhány éve még a kocsipark többsége régi, kiérdemesült járművekből állt. Az oktatásban hamar tönkrementek; rengeteg bajunk volt a javítással. Ma már sokkal jobbak a lehetőségeink. Nem bajlódunk nagyjavítással, hanem bizonyos idő után kicseréljük a kocsikat. Hosszú távon így olcsóbb is az oktatás, a növendékeknek is könnyebb Jó állapotban levő járműveken tanulni, s amellett biztonságosabb. — Típusmódosítást is végrehajtottuk a cserék során — mondja Pólyák Imre. — Az idén vettük ezeket a vadonatúj ZIL-teher- gépkocsikat, s jövő tavaszra ismét megrendeltünk néhányat. Ez a típus kitűnően bevált. A személygépkocsipark pedig GAZ-terepjá- rókból (a sorkötelesek előképzése számárai, továbbá Skodából és Moszkvicsból áll. Igen jó híre van az MHSZ-nél folyó gépjárműoktatásnak. Ehhez az Idén mutatós bizonyíték is járult. László József előveszi azt a szép serleget, amit a „Vezess kiválóan” mozgalomban nyertek a Bács megyeiek. Itt van a siker kovácsa, Pál Ferenc is, aki másodéves ipari tanuló a megyei gépjárműiskolán. Középtermetű, élénk, tekintetű fiatalember. — Magamtól sohasem jelentkeztem volna — mondja — márciusban kezdtem • tanfolyamot, aztán a vé- ga felé az oktatóm, Ma*. gyarvárl elvtárs szólt, hogy számít rám. Magam is meglepődtem, hogy eljutottam a megyei döntőig, s onnan októberben az országos döntőre, Nagytéténybe. Elméletből. szerelésből, vezetésből és lövészetből versenyeztünk. Akkor már izgultam. S mit mondjak? Igyekeztem, meg szerencsém volt, azt hiszem. Az egyéni versenyben Pál Ferenc a második helyen végzett, ezért kapott 4 ezer forintot. A KRESZ- versenyben kiírt külön vetélkedőn szintén második lett, itt a jutalom egy tranzisztoros rádió volt, a Volán különdíja. A szerelésben, a személygépkocsi-kategóriában pedig első lett. Itt egyébként még egy Bács megyei egyéni siker született, a tehergépkocsik kategóriájában Polareczki Sándor, a kiskőrösi gépjárműiskola növendéke lett a második. Egyébként megyénk versenyzői ezen az első nagyszabású országos versenyen minden számban dobogóra kerültek. Olyan mezőnyben, amelyben az MHSZ-en kívül a néphadsereg, az Autóközlekedési Tanintézet és a Volán versenyzői is indultak! Valóban szép siker. A többiek szelíden ugratják is Pólyák Imre megyei titkárhelyettes és László József Iskolavezető átveszik a terepjárót a két Magyarváritól. Az iskola egyik legmegbízhatóbb oktatója ugyanis Magyarvári István, s az ő példájára jelentkezett ipari tanulónak ide öccse, Menyhért is (középen). Pál Ferenc indul kipróbálni az átvizsgált terepjárót. Pál Ferencet: Jól megszedte magát. ötezer forintot tett a takarékba a dijakból, nem számítva az ajándékokat. ö azonban sokkal többre tartja az édesapja dicséretét. Az édesapja ugyanis traktoros, s a nagy nap után alig várta a hétfő reggelt, hogy elbüszkélkedhessen a munkahelyén a fia sikerével. — st — A szemlére felsorakozott gépjárművek az iskola udvarán. 1971. november Hogyan tóval? Tanyák -1971 Hogyan tovább? — ennek a gondolatnak jegyében zajlanak megyeszerte az MHSZ klubjainak közgyűlései. A kecskeméti járásban eredményes munkáról adhatnak számot a klubok. Hagy fejlődés, hogy kialakult a szoros együttműködés a községben működő többi tömegszervezettel, valamint a helyi tanácscsal és a pártvezetéssel. Ennek köszönhető, hogy számos helyen komoly tervekről szól a beszámoló, olyan elképzelésekről, amelyek régebben legfeljebb csak óhajok voltak, többnyire a megvalósítás minden reménye nélkül. Székházról, lőtérépités- ről, klubhelyiségekről, tantermekről szólnak ezek a tervek, s a közgyűlés jó alkalom arra, hogy megszervezzék az építés érdekében a széles körű társadalmi összefogást. Tisza- kécskén például, ahol a községi tanács határozatot hozott az új lőtér létrehozására, a kivitelezésben részt vesz a lövész és a tartalékos klub, az ifjú gárda és a község területén működő KISZ-alapszervezetek. A címben idézett kérdésben természetesen nemcsak az ilyen célkitűzések szerepelnek, a beszámolók és a hozzászólások sorra veszik valamennyi ágazatot, az elő- és utóképzést, a honvédelmi tömegsportot és az iskolai honvédelmi oktatást is. Mindebből világosan látszik, hogy a múlt esztendő nagy fejlődést jelentett a klubok életében, ám a tagok és a vezetőség tudatában vannak, hogy az elért eredmények további jó munkára és még jobb eredményekre köteleznek. Seremet László A cím két tagjából a hangsúly az ezerkilencszáz- hetvenegyre esik! Kecskemét közelében, a szarkási iskolában ezt láttuk. Nem állítom, hogy minden tanyán ugyanezzel a képpel találkoznánk. De azt sem, hogy Szarkás kivétel. Legfeljebb: jobb mint az átlag. — Nyolc meghívott nem jött el! — füstölgőit Sze- mők György alezredes, az MHSZ megyei titkárhelyettese. — Az olyat, mint Bo- doglár, még megértem. De Bankfalu esetében nem kifogás, hogy messze esik. Jóformán egybeépült már Félegyházával... Kereken félszáz pedagógust hívtak meg a tanyai iskolákból Kecskemétre, értekezletre. — Miről volt szó? — érdeklődtem. — A honvédelmi oktatásról, azaz: nagyon sok mindenről. Jó lett volna ha hallják. A tanyai iskolákban most vezetik be ezt a tantárgyat. Ezért látogattunk el Szarkásra. Lássuk, hogyan indul? ... Kiss P. Ernő igazgató némi türelmet kér. Tíz perc múlva befejezi Császár Cyrill tanár úr az óráját. ö az iskola honvédelmi felelőse. — Egyébként nem most kezdjük. Tessék nézni, ott az udvar végében a lőtér. Már tavaly elkészült. Evekkel ezelőtt volt egy lányunk, Vörös Katinak hívták. Igazi tehetség. Minden versenyt megnyertünk akkoriban a városiak előtt. Néhány perc alatt kiderül, hogy az iskola igazgatója a legapróbb részletekig tájékozott mindenről, amit tudni szeretnénk. — A hat óra, amit a tanterv előír, valóban nagyon kevés a honvédelmi nevelésre. De végül is sokkal több jut rá. Egy-egy délutánt, osztályfőnöki órát, s úttörőfoglalkozást is szentelünk a honvédelmi nevelésnek. Viszont ún. igazgatói napot csakis erre a célra adhatna egyet a megyei osztály is. A saját keretünkből mindig nehezen jövünk ki. Megérkezik Császár tanár úr is. Fiatal ember, három éve végzett Szegeden, történelem—földrajz szakos. — Igen, az értekezlet hasznos volt — feleli első kérdésünkre. — Sajnos rövid volt az idő, hogy utána még vitatkozzunk is. De hát remélem, nem utoljára találkoztunk... — Népszerű-e a honvédelmi oktatás? Mondjuk inkább így: nem is tekintik tantárgynak a gyerekek. Bár a többi tárgyról is el lehetne ezt mondani... Ilyen szempontból mi itt talán még könnyebb helyzetben vagyunk, mint a városi kollégák. Mert jtt ez is egyike a kevés szórakozásnak ... Amikor a télen szobalőteret eszkábáltunk a tanteremben, a tanulók hozták a deszkát, csakhogy mihamarabb meglegyen. — Tavaly óta rádiózgat- nak is. Az alapismereteket tanulják, mégpedig nagy ambícióval. Azt szeretném elérni, hogy mindenki építsen legalább egy detektoros készüléket. Ez kell itt! Mert az iskolában van villany, de otthon, a tanyán nincs. S amikor már építeni tudnak a gyerekek egy rádiót, hallgatni is szeretnék. Higy- gyék el, minden, aminek valamiféleképpen köze van a technikához, rendkívüli módon érdekli az ittenieket. Hiszen nekik még nem olyan természetes, hogy az ember csak felkattintja a kapcsolót, és kigyul a fény, megvilágosodik a képernyő vagy melegszik a vasaló ... Nemrég szóltam, hogy modellezni is fogunk. Úgy kell majd kihagyni a gyengébb tanulókat, annv'an lesznek. Tanyák — 1971. Szarkás nem kivétel, bár jobb mint az átlag. Egyebek között azért is, mert az itteni pedagógusok lelkiismeretesek és áldozatkészek. Császár tanár úr például önszorgalomból megalakította a tavasszal a KISZ-szervezetet az állami gazdasáaban. S most azon igyekszik, hogy a városi művelődési osztály engedélyezze az iskolában n szakkört. Pedig ezzel újabb gondot vesz majd a vállára. M. T,. Edzés a szarkásiak légpuskalőieireu.
