Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1971-11-25 / 279. szám

1971. december 25. csütörtök 3. oldal Bepillantás katonáink életébe A napokban — mint ezt már hírül adtuk — a megye vezetői látogatást tettek egy megyénkben ál­lomásozó katonai alaku­latnál. Nem akarunk ki­térni arra a magas szín­vonalú, a legkorszerűbb haditechnikát reprezentáló bemutatóra amit ott lát­tunk, inkább azokról az emberi, a hivatásos és gondtól eltekintve megfe­lelően hajtjuk végre. A parancsnokság kiváló ka­tonai, szakmai ismerettel és pedagógiai képességgel rendelkező tiszteket helye­zett az egyetemi előfelvé­teli nyert katonák alegy­ségeinek parancsnoki posztjára. Főleg a katonai főiskolát nem régen vég­zett tiszteket alkalmazzuk A megye vezetői a haditechnikai eszközökkel ismer­kednek. sorállomány életét befolyá­soló tényezőkről beszél­nénk, amelyekről közvet­len eszmecsere alakúit ki. Dr. Romany Pál. a me­gyei pártbizottság első titkára a parancsnok és a pártbizottság titkárának tájékoztatója után meg­kérdezte: — Hogyan él­nek a tisztek, családtagja­ik, milyenek a lakásviszo­nyok? Véleményem sze­rint— folytatta — a meg­növekedett feladatoknak jobban eleget tudnak ten­ni, ha az ilyen gondokat is megoldjuk. A parancsnok nem késle­kedett a válasszal. Elmond­ta, hogy a tiszti és hiva­tásos tiszthelyettesi csalá­dok lakáshelyzete lényege­sen javult. Hozzájárult ehhez, hogy az alakulat saját erejéből 34 lakást készíttetett, s a közeljövő­ben a Honvédelmi Minisz­f ezeken a helyeken kikép­zőknek. Ezek a fiatal tisz- ; tek koruknál fogva is kft- [ zelebb állnak a. fiatalok- [ hoz. frissek az ismereteik. Miután a megyei rendőr- I főkapitányság vezetője dr. Szalóki László rendőr ez- 1 recles is jelen volt, a kö- ! vetkező kérdés két fegy- I veres testületet is él-in­tett.: — Van-e rendezésre szoruló ügy a katonák és I a polgári szervek között, s j milyenek a kapcsolatok? i Az alakulat pártbizott- ■ ságának titkára széttárta a karját. — Hosszú évek óta ilyen gondunk nem akadt Még elvétve sincs garázdaság, rendbontás. Jp a kapcsolat a párt, a KlSZ-szeryeze- tekkel, a rendőrséggel, a munkásőrséggel, a taná­csokkal, s a lakosság egé­szével. Szeretik katonáin­kat, hiszen nemcsak a vá­rosisán eltölöttt „kimenők­ről” Ismerik őket, hanem a rendkívüli munkákhoz adott segítségből, az ele­mi csapások elhárításából is. Olykor előfordulnak közlekedési balesetek, amelynek okozói, vagy szenvedő alanyai katonák. Ilyen esetekben a szabá­lyok értelmében járunk el és emiatt még nézetelté­rés nem fordult elő. A pártbizottság titkárá­nak tette fel végezetül a kérdést dr. ■ Romány Pál: — Nem tudom megítélni a számokból, hogy sok-e a KlS^-tag önöknél, vagy kevés, de véleményem sze­rint a hadseregben jó al­kalom van arra, hogy a fiatalok közelebb kerülje­nek á KISZ-szervezethez. Azt szeretném megtudni, elégedettek-e a K-ISZ-ta- gok számával, a KISZ munkájával?. — A hivatásos és sorál­lomány KTSZ-korosztályá- hoz tartozó létszámának vizsgálatakor elégedetten állaóítöttuk meg — vála­szolta a pártbizottság tit­kára —hogy a KISZ-ta- gok aránya mintegy 90 százalékos. Ezt jónak, megfelelőnek tartjuk. A KISZ munkáiéval is elé­gedettek vagyunk. Célunk természetesen az. hngv a hozzánk bevonuló fiatalo­kat a párt. a haza szerete- tére neveljük, s a leg’ob- bakát ott lássuk az ifjú­sági szervezetben ... Sok mindenről esett még v=zó ezen a késő délutáni beszélgetésen, amelyet dr. Romány Pál az. alakulat parancsnoka felé fordulva a következő szavakkal zárt ba: „Jól szervezett bemu­tatót láttunk, alapos tájé­koztatókat hallottunk. Kérem, fejezze ki elisme­résünket a katonáknál?, az alakulat tisztjeinek. E rövid idő alatt volt alkal­munk bepillantani katoná­ink életébe: láttuk, ta­pasztaltuk hogyan élnek, hogyan dolgoznak. Megál­lapíthattuk, hogy harcké­szültségük magas fokú. Kí­vánom, hogy a jövő esz­tendőben és azután is te­gyenek meg mindent szo­cialista hazánk védelmi erejének erősítése érdeké­ben.” Gémes Gábor Kommentár Brigádok a fogyasztóért Tegnap történt. Kecskeméten a megyeszékhelyi és a kiskunfélegyházi Centrum kereskedelmi vállalat szocia­lista brigádvezetői egy jó félnapos esz­mecserén találkoztak egymással. A lap hasábjain meglehetősen sok hír talál­ható a szocialista brigádokról. Ezeknek zöme azonban többnyire az ipar terü­letéről szól, ezzel azt a látszatot is keltve, mintha a brigádok az élet, a népgazdaság más területein nem vol­nának és nem fejtenék ki a társada­lom számára mindenképpen többet adó, hasznos tevékenységüket. Talán éppen ez az oka, hogy felfigyeltünk erre a tanácskozásra, már annál is inkább, mert az utóbbi időben a lap sokat foglalkozott a lakosság ellátásának gondjaival, számos biztatással igyekez­tünk befolyásolni a kereskedelem irá­nyítóit, és valamennyi dolgozóját az „arccal a vásárló felé” nagy fontossá­gára. És különösen nem oktalan .dolog erről beszélni az év vége táján mindig szokásos nagy kereskedelmi forgalom küszöbén. Bár egyetlen kereskedelmi vállalat szocialista brigádmozgalmi munkája kommentálódik, mégis lehet mondani: j a .cseppben fel lehet' ismerni a ten­gert, néhány száz ember munkájából í a sok ezerére is következtetni lehet. A tanácskozáson nagyon plasz­tikusan volt érzékelhető az, hogy már egy egészen üj generáció is ott áll a ' pultok mögött. Iskolázott, művelődő emberek sokasága, akik a kereskedel - met nem pillanatnyi munkahelynek, hanem egyszerűen ugyanúgy, mint a ! szakmák többségében, élethivatásuknak ! tekintik.- Ez nagyon fontos motívum, 1 hiszen köztudott, hogy a kereskedelem | nem’ tartozik a legjobban fizetett szak­mák közé. Tehát egyre nagyobbodó körben tudatos és maguk elé célokat ; kitűző emberekről van szó, akiknek kulturálódását az is jelzi, hogy csupán 1 ennél az egyetlen vállalatnál a dol­gozók 94 százaléka politikai és szak­mai továbbképzésben vesz részt. Miért? Mert tudják, hogy milyen fontos poszt a pult mögött állni és szinte percen­ként fürkészni a vevői szándékot, han­gulatot, és mindig tenni valamit azért, hogy a vásárló megnyugodott, elége­dett legyen. Minden bizonnyal ezek a tényezők eredményezték azt, hogy a vállalat dolgozóinak jelentős százaléka részt vesz a szocialista brigádmozgalomban, vállalva mindazokat a feltételeket, amelyek a forgalmi tervek teljesítése érdekében szükségesek, de azokat is, amelyek a szocialista ön- és egymás­nevelést szolgálják. Vállalják, mert érzik, hogy brigáddá szerveződve, mint a népgazdaság sejtjei többet jelentenek a csak egyedül dolgozó embernél. De a szocialista demokratizmus fejlesztése, és az abban való részvétel is a brigád­mozgalom révén többet kínál és ad számukra. Összességében mindez egy vállalat szervezettségét is növeli, ami természetesen jobban kiaknázhatóvá teszi az új gazdasági irányító rendszer lehetőségeit. A tanácskozás leglényegesebb mondanivalója — ők legalábbis így fogalmazták — az volt, hogy „A leg­nagyobb úr a vásárló!” A másik, szinte jelszóként hangoztatott mondásuk:: „Jobb fogyasztói közérzetet!” Meg­nyugtató, hogy a brigádok, ha képlete­sen is, ezeket írják zászlajukra. És bizonyos, hogy ez tulajdonképpen a kereskedelem szocialista brigádmoz­galma egészének a belső indítéka. Mert mi is lehet a legfontosabb a posztját igazán állni akaró vállalat, vagy dolgozó számára. A választék növelése, a hiánycikkek minimálisra csökkentése, a minőség, s ezzel együtt a fogyasztó érdekvédelme is, és ter­mészetesen a szakmai tanácsadás. Köz­tudott, hogy bizony nem könnyű min­denben a vásárlók rendelkezésére állni. Ez sok-sok aprómunkából, s megszám­lálhatatlan mozzanatból áll. De ha a kereskedés legfőbb alaptényezői össz­hangban állnak egymással, és egyidő- ban jelentkeznek, akkor a kereskede­lem politikai funkciót is vállalt: erő­sítette a mindenkor szükséges bizalmat, és bizonyította társadalmunk legfőbb célkitűzését, az emberért munkálkodást. Ez volt talán a tanácskozás legfőbb erőssége, és egyben legnagyobb ta­nulsága is. —r —1 Mathiász Jánosra emlékeznek December 4-én lesz ötven esztendeje, hogy Mathiász János meghalt. A világhírű szőlőiiemesitő tiszteletére, emlékezetére a Magyar Tudományos Akadémia Ag­rártörténeti Bizottsága, a Magyar Mezőgazdasági Mú­zeum, a Szőlészeti és Borá­szati Kutató Intézet és a Kertészeti Egyetem tudo­mányos ülést rendez Kecs­keméten. A tanácskozást november 6-án, pénteken, délelőtt 10 órakor, a városi tanácsháza , dísztermében rendezik meg. , A tudományos ülés szín­helyén kisebb kiállítás is szemlélteti, érzékelteti a Katonatelepen munkálkodó szőlész múlhatatlan érde­meit. téri um is építtet új lakó­házakat. Sokáig gondot je­lentett a hivatásos állo­mányban levők hozzátar­tozóinak munkába állítása. Ma már egyetlen alakulat kivételével valamennyi helyőrségben — a polgári szervekkel való jó együtt­működéssel — munkalehe­tőséget teremtettek a ka- tonafeleségek számára. Itt kapcsolódott a beszélge­tésbe dr. Kőrös Gáspár, a megyei tanács elnökhelyet­tese. aki' nem kis megelé­gedésre közölte: a jövő év júniusában a kérdéses helyre egy olyan ipari üzemet telepítenek, amely főleg női munkaerőt fog­lalkoztat. Ezután a megyei pártbi­zottság első titkára arról érdeklődött, hogy az egye­temi előfelvételi nyert fi­atalok kiképzéséhez — akik rövidített szolgálati időre vonulnak be — ren­delkeznek-e pedagógiailag is felkészült, megfelelő képzettségű tiszti állo- mánnval. — Köztudott —hangzott a parancsnok válasza —, hogy az egyetemi előfelvé­teli nyert katonákat tizen­egy hőnap alatt kell kiké­peznünk. Egységünknél ezt a munkát már évek óta végezzük, 5 néhány kisebb Az első „Itt, Kecskeméten három kommunista pártot is csi­náltunk ..(Magyar Al­föld, 1919. március 30.) A Kommunisták Magyar- országi Pártjának 1918. no­vember 24-én történt meg­alakulása fordulópontot je­lentett az egész magyar tör­ténelemben, benne a kecs­keméti munkásmozgalom történetében is. A párt országos központ­jának megalakulása utáni betekben Kecskeméten is élénkebbé vált a szocialis­ta ideológia alapján álló és forradalmi gondolkodá­sú, de szervezetileg a szo­ciáldemokrata párt irányí­tása alatt álló, a szakszer­vezetek helyi csoportjához tartozó baloldali szociálde­mokraták tevékenysége. A szakszervezetekben és a helyi szociáldemokrata szervezetben aktivizálódó, forradalmi nézeteket vall' emberek, az úgynevezett „szélsőséges szociáldemok­raták” csoportja körében váltott ki elsőként nagy visszhangot a KMP meg­alakulásának híre. Az 1918. december 7-től megjelenő lépések Vörös Üjság Kecskemétre rendszeresen eljutott, s köz­ismertté tette a városban a KMP programját, s po­litikai irányvonalát: a pro­letárdiktatúra és a szocia­lista forradalom megvaló­sítását.- E forradalmi út fel­ismerése tükröződik a kecs­keméti baloldali szociálde­mokratákból toborozódó csoport tagjai tevékenysé­gében és fejlődésében is. A forradalmi programmal azonos, vagy azzal rokon politikai nézeteket valló személyek külön politikai összejövetelei egyre gyako­ribbá és tartalmasabbá váltak. A tömörülés legöntudato- sabb és legenergikusabb szervezője Simon. István, fiatal, másodéves joghall­gató, a szociáldemokrata párt helyi lapiának, a Ma­gyar Alföldnek a munka­társa volt. Simon István * és több más kecskeméti baloldali szociáldemokra tát is köztudomásúan szo­ros elvtársi, baráti szálak fűzték régtől fogva a vá­ros n*gy forradalmár szü­lött jéh«: Vágó Bélához. Ezek az elvtársi, baráti kapcsolatok politikailag még jelentősebbekké váltak azután, hogy Vágó Bélát a KMP első Központi Bi­zottságának tagjául meg­választották. Vágó Béla és Simon Ist­ván kapcsolatai az ezt kö­vető időszakban termékeny sokoldalú segítséget jelen­tettek e baloldaliak szer­vezeti tömörülésének. Sőt, vannak olyan források is, melyek azt mutatják, hogy Vágó Béla volt e kecske­méti baloldaliak vezetője. Ez azonban annál az egy­szerű oknál fogva sem volt lehetséges, minthogy Vágó Béla ebben az időben a Bu­dapesti Munkás Tanács kommunista frakciójának vezetődként tevékenyke­dett. Tény azonban, hogy Vágó Béla — főként a Si­mon István útján Kecske­métre' jutó — eszmei, poli­tikai és szervezeti útmuta­tásainak döntő szerepe volt e csoport politikailag kom­munista tartalmú sejtté va­ló fejlődésében. A kecskeméti szervezet* munkások körében mind­ezek összhatásaként 1.913 decemberében megértek szubjektív feltételei is az első és egységes kommunis­ta sejt létrehozásának. Kü­lönböző, de egybevágó adatok szerint 1918 decem­ber közepe táján fejlődött ki a baloldaliak e szerve­zett tömörüléséből a KMP programja alapján műkö­dő és szervezetileg is ön­álló, első féllegális kom­munista sejt Kecskeméten. A szervezet tagjai közé tar­tozott Simon Istvánon kí­vül Bán Ferenc vasmun­kás, Vincze Lajos, Németh László, a kecskeméti ács­munkások szakcsoportjának elnöke, illetve elnökhelyet­tese, Villám István föld- munlíás, Csibra József sza­bósegéd, dr. Buday Dezső jogakadémiai tanár, dr. Lőwy Ödön jogász, Hajnal József újságíró, Flamm Sándor, Takács István, Hajma József, Brachfeld Gyula és más baloldali szo­ciáldemokraták. Ezek közül aktív szer­vező szerepet töltöttek be a Szovjetoroszorszá"ban internacionalistaként har­coló, de már 1918. októbe­rében és novemberében ha­zaérkezett elvtársak. Külö­nösen a Szovietoroszcrszág- ban pártiskolát végzet* Hajma József és Németh I ászló töltöttek be rend­kívül nagy és kiemelkedő politikai szerepet. A legújabban feltárt for­rások arra mutatnak, hogy az első kecskeméti kommu­nista szervezet tagjai — nyilván külön találkozásaik leplezése érdekében — kü­lönböző helyeken tartottak gyűléseket. A meghatáro­zott céllal rendezett össze­jövetelekre kizárólag csak a megbízhatónak tartott, baloldali, kommunista meg­győződésűeket hívták meg. Legtöbbször a Széchenyi tér 5. szám alatt levő Ma­gyar Alföld szerkesztőségé­ben, s az ugyanazon ház emeletén levő Flamm és Takács ém'tőanyag-keres- kedelmi vállalat irodájá­ban, valamint a Kisfaludy utca 6. szám alatti Munkás Otthon „sárga” termében tartották a gyűléseket. E kommunista szervezet tagjai rendkívül aktív és szerteágazó politikai tevé­kenységet fejtettek ki. Ezek közül főként a Vörös Üjság terjesztése és a baloldaliak tömörítése, a többi kom­munista szervezet megalakí­tására iránvuló munka volt a le'riclentőznhb Történel­mi jelentőségét o°die ab­ban lehetne össznfe'lelni, hogy ez első 'kommunista szervezet létrejöttével és tevéken-'Récével veszi kez­detét Kecskemét kommu­nista mozgalma. Békevári Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents