Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1971-11-21 / 276. szám

1971. november 81. vasárnap S. oldal Engedély nélkül... — Kérem, én tisztessé­gesen kifizettem minden bírságot, nem is tudom már mennyit. És mégis folyton piszkálják az em­bert! Felszólítottak, hogy bontsam le az egészet. Hát kérem, csak az éle­tem árán engedem lebon­tani! — sorolja izgatott­ingerülten az alacsony, szőke férfi a presszó cél­jára épített jókora terem közepén. — Látja, a bírságokat | és minden kellemetlensé- : get elkerülhetett volna, ha j annak rendje-módja sze­rint beszerzi az építési ! engedélyt és csak annak j birtokában lát az építke- I zéshez — jegyzem meg. ! Mire ő a szomszédokat, ; kiváltképpen az egyik tő- ! szomszédot emlegeti ha­raggal, mondván: az ő I személyeskedő rosszindu- I latuknak köszönheti az 1 egész idegőrlő tortúrát. (!) Aki fütyül a törvényre Pedig a tények egészen másról vallanak. Olyan — sajnos nem egyedülálló — állampolgári magatartás­ról, amely fütyül a törvé­nyes előírásokra, a ható­ság szavára, azt cselekszi, amit akar, amit a szemé­lyes érdeke diktál. Nézzük azonban lega­lább vázlatosan a ténye­ket, amelyeket immár vas­kos — és mégis hiányos iratköteg rögzít a városi tanács vb építési és köz­lekedési osztályán. Bereczki Mihály kecs­keméti (az iratok tanúsága szerint három különböző lakcím alatti) lakos és a megyei vendéglátó válla­lat között elvi megállapo­dás jött létre ez év tava­szán egy eszpresszó létre­hozásáról. Pontosabban: Bereczki Mihály a Tatár­sor 2. szám alatt kialakít egv vendéglátó üzletet, melynek használatba véte­le fejében a vállalat bér­leti díjat fizet majd, a szabadkasszás üzletveze­tő pedig természetesen a tulajdonos, Bereczki Mi­hály lesz. Az erről szóló tárgyalásnál jelen volt a városi tanács vb kereske­delmi osztályának képvi­selője is, aki jegyzőkönyv­be rögzítette: „... ha a vállalat komolyan kíván foglalkozni a megvalósí­tással, bemutatásra juttas­sa el hivatalunkhoz a vb építési és közlekedési osz­tálya által is jóváhagyott tervet.'’ További kitétel­ként ugyancsak a jegyző­könyvben áll a vendéglátó vállalat kikötése, amely szerint a szükséges ter­vek, s az engedély beszer­zése a tulajdonos köteles­sége. S végül, záradékként még ez is ott áll a jegy­zőkönyvben : „Az eszpresz- szó kialakítása során fi­gyelembe kell venni az elhangzott hatósági észre­vételeket.” A Bács-Kiskun mecfvei Vendéglátó Vállalat 1968.' óta követett ama gyakor­latának megfelelően, amely alapján számos olyan ven­déglátó egységet nyitott meg, melyeknek kialakítá­si költségét részben vagy teljesen a háztulajdonos fedezte. Jó-e, hasznos-e ez a gyakorlat? Marad­junk egyelőre a lényegnél. csak májusban — helyszí­ni adatfelvétel után — ta­nácsi felszólítás az enge­dély nélküli közterületfog­lalás megszüntetésére, jú­nius 11-én, mivel sem a rendőrségi, sem a tanácsi felszólításnak nem tett- eleget Bereczki Mihály, újabb felhívás: a szabály­sértést 8 napon belül szün­tesse meg, ellenkezőleg ... Aztán június 15-én Be­reczki Mihály kérelme: „Belső átalakítást, reno­válást végzek, szívesked­jék a járda és az úttest közötti részen a hulladék- tárolást engedélyezni”. Jú­nius 29-én kelt az elutasítás: .,... a közterületet május óta vette igénybe. Építési I engedélye nincs, az építési anyag tárolása jogtalan." S ezzel csaknem egyidejű­leg került postára az első — 500 forintos — bírság­ról szóló határozat. Ké­sőbb a szabályszegés to­vábbi fennállása miatt újabb bírság, augusztus 14-én pedig az engedély nélkül tető alá hozott, építmény lebontásának el- j rendelése. S mivel Bereczki Mi- i Duzzadó aktacsomó Bereczki Mihály április­ban elvi építési engedé­lyért folyamodott, s mire július 11-én az ehhez szük­séges műszaki leírást, há­rom nappal később pedig az építési engedély iránti kérelmet is benyújtotta, lényegében a Tatársor 2. szám alatti portán, a ko­rábbi kis műhely helyén az eszpresszó helyiség is tető alá került És közben megduzzadt a Bereczki-féle aktacsomó. A dolgok rendje szerint ugyanis az építési és köz­lekedési osztályon, egy helyre futottak össze Be­reczki Mihály „öntevé­kenységével” összefüggő egyéb ügyiratok is: május elején az egyik szomszéd bejelentése az érdekelt sértő bontási-átalakítási munkálatok miatt; ugyan­hályt mindezek hidegen hagyták, a hatóság ismét bírság kiszabásával próbál érvényt szerezni korábbi határozatának, hozzátéve: enyhítő körülmény nincs, súlyosbító viszont, hogy a városban elharapóztak az engedély nélküli építkezé­sek. A folytatás pedig: Bereczki Mihály fellebbez, a városi tanács elnöke mérsékli a bírság összegét, de a bontási határozat ha­tályban marad. Ekkor — már októbert írtunk — jutott el szer­kesztőségükhöz a szomszé­dok panasza, segítségkéré­se. A presszónak épített helyiség mellett ugyanis Bereczki Mihály — köz­csatorna híján — az ud­vari kútba kapcsolva léte­sített szennyvízszikkasz­tót, amely a közeli pincék használatát veszélyeztet5. Íme, tehát a szomszédok nem okai az engedély nélkül építkező Bereczki Mihály „tortúrájának” ha­nem éppenséggel sért” felei az állampolgári fe­gyelem sorozatos megsze­gésének. MeskezÉlii! a féli csata (Folytatás az 1. oldalról) delte az állandó ügyeleti útjainkon. Erős hófúvás ta­pasztalható a 44. számú kecskémét—békéscsabai, az 52. számú kecskémét—du- naföldvári, az 54. számú kecskémét—sükösdi és az 55. számú szeged—bátaszé- ki főközlekedési utakon. A szélhordta hó egyelőre az útmenti árkokban ra­kódik le, ezért az utakon csak kisebb átfúvások ész­lelhetők. Igazgatóságunk szomba­ton reggel 7 órakor elren­szolgálatot, mozgósította egész gépparkját, s egyben megkezdte a főközlekedési utak sóval való szórását, a jégréteg felolvasztását. E munkát igazgatósá­gunk dolgozói folyamato­san végzik. Mégis arra kérjük a gépjárművezető­ket, hogy az útviszonyok­nak megfelelő sebességgel, óvatosan közlekedj enek a balesetek elkerülése céljá­ból. (_y _„) Kinek hasznos Fentebb nyitva hagy­tunk azonban egy kérdést: Jó-e a vendéglátó válla­lat gyakorlata, amellyel magánköltségen létreho­zott vendéglátó egységeket gebines rendszerben üze­meltet? Informátorom, a vállalat műszaki, fejlesz­tési és üzemeltetési osztá­lyáról határozott igen­nel felelt erre. Ez a telefonbeszélgetés egyben meglepő adalék­kal is szolgált Bereczki Mihály ügyéhez. Nevezete­sen : Informátorom meg­jegyezte: — Furcsa azért, hogy ez a Bereczki egy­szer már megjárta. La- josmizsén is épített ilven gebin-egységet engedély nélkül és nem kanta meg rá utólag sem. Most pe­dig végigcsinálta ugyan­azt mégegyszer... S ekkor éreztem magam szinte megerősítve a gya­númban: talán nem is ne­vezhető furcsának Berecz­ki Mihály magatartása. A törvényes előírásokra nem sokat adó buzgalma — sebaj, hogy nincs enge­dély, mielőbb tető alá hoz­ni a presszót! — aligha­nem abból a reménység­ből fakad, hogy beruházá­sa gyorsan és kamatostul megtérül. • Az engedély nélkül presszót építő Bereczki Mihály ügye egyelőre nyi­tott. A bontás elrendelése változatlanul hatályban van, az is tény azonban, hogy ügyünk szereplője az eszpresszó még ez évi megnyitására készül. Miként zárul az ügy? Hamarosan el kell dőlnie. Annyi azonban bizonyos: az illetékes hatóság eddi­ginél nagyobb következe­tességével és szigorával elejét lehetne venni a me­gyeszékhelyen meglehető­sen elszán arodott enge­dély nélküli építkezések­nek. i Perny Irén Carlos Molina gitárművész----------- ~ T izenhat órás fárasztó repülőút után érkezett meg Havannából Magyarország­ra. Vasárnap nagy sikerű hangversenyt adott a Ze­neakadémián, majd ked­den Kecskemétre látoga­tott, ahol telt ház előtt mutatta bs a XVI-tól a XX. századig ívelő műsorát. — Először jár Magyar- országon? — Először, sőt ez az első európai utam. — Milyenek az eddigi benyomásai hazánkról? — Sajnos, kevés időm van, hogy jobban körül­nézzek. Budapest nagyon szép város. Voltam az Operában és meglátogattam Szendrey-Karper kollégám tanszakát. Igen jók a ta­nítványai, szívesen ven­ném, ha egyszer ők is el­Unalmas újság nincs S ajtóterjesztés Idején sem jó szüntelenül vakbálgyulladásos komoly­ságokkal befolyásolni az ol­vasót: „Ugye, milyen cso­dálatos mélység árad írá­sainkból, ugye milyen hal­latlan tudományosak, pre­cízek, keresztbe-hosszába hitelesek a cikkeink? Nos- hát. ezért is legyen lapunk előfizetője!” Nem. önmagában, a min­dent elárasztó komolyság veszélyes az életben is, nemhogy újságokban. Mi' lenne (így is mi van már?) az emberiségből, ha foly­vást tudományos színvona­lú újságcikkekkel táplál­nánk az olvasókat? Nem vitatható, hogy ma már nem lehet élni a tudomány ereje nélkül; kell ez- a ri­portban, publicisztikában, interjúban egyaránt. Az is igaz azonban, hogy ha tu­domány nélkül élni nem lehet, humor, vidámság nél­kül viszont. — nem érde­mes ... Ha ebből csak egy icipicit fogad el i-'a/ság- nak a nyájas és eiőfizető- jelölt olvasó, már is mehe­tünk tovább, H Tudniillik, hogy nem csupán a komolyságokért érdemes olvasni, előfizetni a lapokat, hanem a bennük nem is olyan nagy fárad­sággal felfedezhető furcsa­ságok, nyalánkságok, cse­megék, fogalmazásbicsaklá- sok miatt is. át líem tetszettek él­vezni például azt a képaláírásunkat, amelyben egy rekamiét imigyen mu­tattunk be? „A háziasszony fél kézzel, könnyedén emel­heti ülőrészét”? Ugye, mi­lyen plasztikus, érzékletes? Akárcsak az a hirdetés, amelyet egyik vállalatunk adott fel lapunkban, közöl­vén, hogy egészségügyi papírral vesz fel dolgozó­kat. Meg azt se állítsa senki, hogy nem rázta fel me­gyénk apraját, nagyját az a televízióműsorunk, amelyben egy szombat es­tére cicivízióra invi­táltunk mindenkit? Éppen azért kell Yanyatt- homlok előfizetni akár a Népszabadságra, akár a Pe­tőfi Népére, mert olvasá­sukkal rövid idő alatt meg­szerezhető a gyakorlat olyan mosolyra ingerlő cso­dabogarak kiszúrására, mint a Népszabadság egyik tu­dósításában előfordult me­zőgazdasági' módszer-külön­legesség: „...a növendék­marhák részére oly szűk férőhelyet építenek, hogy az állatokat be kell kötni a jászolba.” No és a Pe­tőfi Népe riporterének cso­datétele se kutya. Meg is írta, hogy egyik tekinté­lyes téeszünk a rajnai libá­kat ..pecsenyekacsaként ér­tékesíti”. De hogy más la­pokat se zárjunk ki a nép­szerűsítésből, mezőgazdasá­gi kérdésekben való jártas­ságuk bemutatásával... (Igaz, hogy ebben már csak követni tudjuk a rádióka­barét, amely megelőzött minket szemfülességben. (Az Esti Hírlap hangulat­teremtő megállapítása egy falusi esthainal. vary haj- nalnír aláfestéséül: ,,/K birka egyre csak meke- gött...” gye már az extrám szakmai tá'éko-ódá- sért is megéri előfizetni az újságra. Mert nem igazán kedves értesülés volt a Sza­bad Földből is, amikor megtudtuk, hogy egyik ál­u lami gazdaságunkban faj­tiszta, nagy tejhozamú, fe­hér Leghorn naposcsibéket lehet vásárolni? De sorolhatnánk bűbájo­sabbnál bűbájosabb fogal­mazás-botlásokat az élet legkülönbözőbb területét érintő cikkekből. Szépirodalom: A fiatal­ember éjjel kiült a mellék- helyiségbe, és lassú szívós­sággal rágta át magát az anyagon. — Belpolitika: A főorvos szavaiból optimizmus árad. Azt a hitet tükrözi, hogy az idegosztály rövidesen nem­csak kevesek, hanem a la­kosság egészének elismeré­sét fogja kiváltani. — Nem felemelő? Újság nélkül megtudhattuk vol­na-e, hogy ilyen fiatal is van hazánkban? Meg hogy perspektívánk nyitott, egé­szen az idegosztályig, amely ma még keveseké. \/iszont ne együk, el ” saját lapunk elől •> népszerűsítés kenyerét. Nem késlekedtünk elis—ér­ni annak ideién, hogy „A község vezetői a maguk ré­széről mindent elkövetnek a napközis óvodák létszár mának szaporításáért.” — Egészségükre! Vagy: „Sok­rétű erőfeszítéssel igyek­szünk előmozdítani me­gyénk szarvasmarha-állo­mányának növelését.” — Tessék utánanézni a Sta­tisztikai Hivatal jelentésé­ben, volt-e eredménye. ígérjük a kedves 'előfi­zető-jelölt olvasónak, hogy a jövőben is lesz módja ku­tatni ilyen csintalan mon­datok után lapunkban: „A bizottság szerencsés össze­tételű; egyformán tudja mozgatni a szerveket.” P ersze, a botlásokból ■ nem csinálunk kul­tuszt, hiszen ezek olyankor következnek be, amikor az újságíró rövidzárlatot kap a munka hevében. Igazolva a tételt, hogy az újságíró sem elektromos gép, hanem ember. Ennélfogva téved­het, melléfoghat. Mint lát­ható, ez néha úgy sül el, hogy derűt fakaszt. Az vi­szont már az olvasó ala­posságán múlik, rábuk­kan-e a szórakoztató hi­bákra. S ha csali saját la­punkat vesszük, ebből a szempontból sem unalmas a Petőfi Népe. Vétek nem ! előfizetni rá... Tóth István jönnének hozzám Kubába. — Azt hiszem, ők ti örülnének egy ilyen lehe­tőségnek. Nemcsak az uta­zás kedvéért, hanem azért is, mert a gitár — a klasz- szikus gitár — ott sokka ismertebb, szélesebb kör­ben elterjedt hangszer mint nálunk. — Igen, mondhatnánk nemzeti hangszer. Sokai játszanak gitáron, elsősor­ban népzenét. De külön is kólája van nálunk a kiasz szikus gitárjátéknak i Magam is ezt tanítom: t tanítványom van jeleni.- a havannai konzervatóri umban. — Ügy tudjuk, tévéké nysn részt vesz hazája ze nai közéletében. Hogyai alakult, mennyit fejlődőt Kuba művészeti élete forradalom óta? — Teljesen átalakul Azelőtt a nép tömegei nei jutottak el a művészetei hez, többek között azé: sem, mert a helyárak mej fizethetetlenül drágák vo tak. Ma például a tanuló ingyen járnak színházb hangversenyekre. Sok" élnek a lehetőségekkel, s művészeti események gyári munkásság körébe is igen népszerűek. — Mennyire ism erik Ki bábán a magyar zenét? — Szeretem és nagy becsülöm Bartók és Kodá munkásságát. Csak me tudtam meg, hogy Kodá szülővárosában vagyok, i utóbbi időben több ma"y művész szerepelt Kubába így éppen most utazott c Mező László gordonkám vész. De ismert és néosze nálunk a magyar „cigán zene” is. — Mik a legközelel tervei? — Innen Debrecenbe m "vek. maid Sz"""den ed hangversenyt. Mostani vid eimÓPai fúróimat r '■■dovákjában fejezem •Jövő-e ho~"z"hb t"" túli útra készülök: Algá­tól a Szovjetunióig t" "-sz.i"ban lének maid f És naavon szeretn°k vissz térni Magyarországra is, K. T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents