Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1971-11-18 / 273. szám
Nyugat-Eúrópában ez év második negyedében észrevehetően csökkent az állat- állomány. A folyamat várhatóan legalább 1972 közepéig tart majd. A szarvas- marha-, a sertés- és a baromfiállomány ez év közepétől érezhetően csökkenő tendenciát mutat. Kilenc ... .. ' . formái A szerződéses kapcsolat lényegében a napjainkban igen sokszor hangoztatott kooperáció egyik formája. Jelentősége nagy, hiszen a mezőgazdasági nagyüzemek termékeinek mintegy 80 százalékát különböző szerződéses együttműködés útján értékesítik. Kedvező az a jelenség, hogy a felek együttműködése mindinkább meghaladja a szigorúan vett átadási, átvételi kötelezettség kereteit, kiterjed a termesztésre és a forgalomra is. Egyre gyakoribb a közös felelősség vállalására, valamint a többlet nyereségből a megfelelő arányban való részesedésre vonatkozó szerződéses együttműködés. Mindezek ellenére néhány korábbi hiba megismétlődött az idén is, amikor egy-egy vállalat diktálni akarta a feltételeket, illetve a vállalat szerződéskötője kellő felhatalmazás, vagy szakmai fel- készültség hiányában nem volt tárgyalóképes. Közös felelősségvállalás A szerződéses keretek azonban önmagukban nem elegendők a mezőgazdaság árutermelésének további fejlesztésére. Ehhez megfelelő anyagi eszközök, nagyobb hatásfokú kereskedelmi szervezőmunka szükséges. Az elmúlt időszakban éppen e két tényezővel kapcsolatban merültek fel olyan hiányosságok, amelyek az élelmiszer-ellátásban és az ipari termeléshez szükséges nyersanyagkészletek beszerzésében gondot okoztak. Annak ellenére, hogy a termékek forgalma néhány, úgynevezett kötöttpályás cikk kivételével — szabad, az áru értékesítésekor alig van választási lehetőség. A már évekkel ezelőtt kialakult főbb állami és szövetkezeti értékesítési irány mellett az újabbak csak rendkívül szűk területen és csekély arányban bontakoztak ki. A termékértékesítési szerződések szorosan összefüggenek a termelési és árviszonyokkal. A szerződéskötések eredményéből lehet következtetni arra, hogy az egyes cikkek előállításának, termesztésének közgazda- sági feltételei megfelelőek-e. Az egyes termékek jövedelmezőségi arányai viszonylag gyorsan változnak. A társadalmi mozgás, a munkaerőhelyzet és az árakat befolyásoló intézkedések együttes hatása évenként teremthet újabb feltételeket. Különösen áll ez a megállapítás azokra a mezőgazdasági termékekre, amelyeknek nagyüzemi termelési formái még nem alakultak ki. A forgalmazó szervek pedig nem vizsgálták, vagy vizsgálják folyamatosan a közgazdasági feltételek változásait. Így gyakran csak a szerződéskötés eredménytelensége veti felszínre a problémákat. Példa erre a cukorrépa, valamint a zöldségfélék helyzete. Több éves időtartam az 1967-ben megjelent 54-es számú kormányrendelet szerint a mezőgazdasági termék értékesítési szerződést több éves időtartamra is meg lehet kötni. Ennek a mezőgazdasági üzemek számára főként akkor van jelentősége, ha valamelyik termék előállítása céljából nagyobb beruházásra vállalkoznak. Hátránya, hogy a szerződéskötéskor megállapított ár még mind a két félnek kedvező lehet, a változó gazdasági körülmények később azonban valamelyik fél számára már veszteségessé tehetik a szerződés teljesítését. A termelőszövetkezetek és a vállalatok szerződéses kapcsolatában az egyenjogú viszony még mindig nem alakult ki. Ennek oka egyes vállalatok monopol helyzete. Előfordul, hogy az áru átvételénél nem az előírásoknak megfelelően minősítik a termékeket, terméország adatai alapján történtek az előzetes számítások. Ezekben az országokban a baromfiállomány 1,2 százalékai csökkent 1971 közepéig az elmúlt esztendőhöz képest. Ha az előzetes adatok igazolódnak, ez lesz az első csökkenés 1965 óta. Ez mindenekelőtt annak a következménye, hogy Angliában ma az állomány 6,4 millióval kisebb. 1971 közepén a sertésállomány az előző évihez képest 5,2 százalékkal emelkedett. Ez azonban már a korábbi növekedési ütem csökkenését jelenti — mivel az év elejei mutató még 8,3 százalék volt. Különösen jelentősen mérséklődött a növekedési ütem az NSZK-ban, Hollandiában, Belgiumban és Dáhiá- ban. nyékét. Ezért anyagi veszteség éri a gazdaságokat. Az előnyök egyoldalú kihasználását jelenti az a tény is, hogy a felvásárló, feldolgozó, illetve értékesítő vállalatok exportjuk többletbevételéből a termelőket nem részesítik. Fizetés határidőn túl Számos nehézség merül fel az áru ellenértékének kifizetésénél, amikor a szövetkezetek 15 napon túl kapják meg járandóságaikat a vállalatoktól. Ezzel szemben ha a termelőszövetkezetek vásárolnak, e cikkek ellenértékét azonnali inkasszóval hajtják be rajtuk, vagy fedezetigazolást kérnek tőlük a vállalatok. A kapcsolatok továbbfejlesztésének feltétele a szerződéses fegyelem megszilárdítása, amikor a vállalat és a termelő a feltételeket együttes megállapodás alapján határozza meg. Üdvözölni lehet a termelés fejlesztésére a különböző gépekre és a korszerű növényfajták vetőmagjainak beszerzésére vonatkozó megállapodásokat. A Kalocsa Vidéki Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalat például megvizsgálta, hogy a fűszerpaprika-terület növeléséhez a vállalat milyen gépek beszerzéséhez járuljon anyagilag hozzá. A szerződésekben a jövőben azt is figyelembe kell venni, hogy a mezőgazdasági árutermelés ma már nagyüzemi keretek között történik, éppen ezért úgy kell meghatározni a feltételeket, hogy egy bizonyos árucikk termesztési, feldolgozási és forgalmazási folyamata szervesen kapcsolódjék egymáshoz. Ez elsősorban az iparszerű sertéstelepek áruinak átvételénél időszerű. Egy bizonyos, hogy a szerződéses kapcsolatoknak a jövőben mindenképpen az élelmiszer-gazdaság korszerűsítését, töretlen fejlődését kell szolgálniok, s ezt elsősorban jól szervezett együttműködéssel lehet elérni. Papp Géza, a megyei tanács csoportvezetője & zöldség és gyümélcs NEGYEDIK ÉVE annak, hogy a gazdaságirányításban a részletes terv- utasításokat a közgazda- sági szabályozó rendszer közvetlen módszerei váltották fel. A szocialista nezőgazdaságban az új irá- íyítási rendszer néhány ionos eleme már 1966-ban felbukkant, s így a szövetke- ieti gyakorlatban tulajdonképpen hat év tapasztalatai tllnak mögöttünk. Cikkem az élelmiszer-gaz- laság komplex összefüggőéiből csupán a zöldség- ;yümölcs forgalmazás köz- jazdasági szabályozói napáinkban való érvényesülé- ének néhány vonatkozását agadja ki. A termékforgal- nazás az élelmiszer-gazda- ág egyik sajátos eleme. A lezőgazdasági termelésben elentkező adottságok — dényszerűség, nehéz fizikai lunka, kötetlen munkaidő tb. — mind-mind befolyásai vannak a forgalomra is. ippen azért, mert a termé- zeti adottságokból eredő edvező vagy éppen kedve- őtlen tényezők erre a te- ületre is kihatnak, helyes olt az a gazdaságpolitikai öntés, hogy a forgalmazás e különüljön el, hanem íindenkor a termelést szolálja. Á KÖZGAZDASÁGI sza- ályozás nyomán azonban open a forgalmazó vállalatikkal kapcsolatban talál- ozunk olyan kérdésekkel, melyeknek megoldása égéivé vált és többségük a >rmelő üzemekbe vezethe- 5 vissza. A gazdaságosság- i, illetve a jövedelmező- Igre való törekvés nyomán dnte évről évre rohamo- m csökken a zöl.dv'" <*vü- . íölt termőterület. F u'"? ildségfél ékből a term 1 lökkenése szinte'katasztro- ilisnak mondható. A zöld- íg-gyümölcs ágazatban ugyanis a közgazdasági szabályozók nem serkentik a termelést. A szövetkezetek többsége termelési elhatározását, különösen a zöldségágazatban évenként változtatja. Az ingadozás mellett a terület csökkenése állandósult, mindezek következtében a forgalmazó vállalatok tervei, különösen a keresett cikkekben irreálissá válnak.- A TERMELÉSRE hatást gyakorló módszerek közül egyik legjelentőesbb lenne a zöldség-gyümölcs termesztő bázisgazdaságok kialakítása Bács-Kiskun megyében. Fontos a szerződött és termesztett mennyiség átvételének garantálása árudömping esetén is. Ugyanilyen jelentőségű a védőár megállapítása, például az export minőségű paradicsompaprikánál stb. Tény, hogy a zöldséggyümölcs forgalmazó és feldolgozó vállalatok anyagi áldozatokkal segítik a termelést. Kevésnek tartom ezeket az erőfeszítéseket, mert bár egy-egy vállalat e célra több millió forintot költ évente, ezek az összegek azonban alig, vagy egyáltalán nem elegendőek arra, hogy a zöldség-gyümölcs termesztésének legalább a visszaesését fékezzék. Nyilvánvaló, hogy a mezőgazdasági termeléspolitikán belül a zöldség-gyümölcs ágazat fejlesztésére további hatásos intézkedésekre van szükség. A közgazdasági szabályozó rendszerben az árnak meghatározó szerepe van a gazdasági élet valamennyi területén. Az árképzés legfontosabb három tényezője a mezőgazdasági termelésben nem egyformán érvényesül. A kertészeti áruk zöménél lazán behatárolt, vagy szabad ár a jellemző. Ez olykor kegyetlen tréfát űz a termelőkkel és forgalmazó vállalatokkal. Nagy kínálat esetén az ár az előző napinak a felére is lezuhanhat, és a termelők költségei sem térülnek meg Ez évben drágult a zöldség-gyümölcs piac. Nem megbízható adatok alapján az emelkedés elérte a-8—10 százalékot. Ez igen magas, a tervezett árszintnövekedésnek a többszöröse. A jelenséget a bonyolult összefüggések tudatában senki sem magyarázza, csupán a kedvezőtlen időjárással. Ez utóbbira való hivatkozás a legtöbb esetben csak porhintés. AZ ÁLLAMI, a szövetkezeti és a magán zöldséggyümölcs forgalmazók közvetlenül a termelőknél jelentkeznek az áruért. Annák ellenére, hogy az ár emelkedő, a forgalmazásban történő osztozkodás a realizálható árrést szűkíti. Ebben az irányban hat a termelő érdekeinek az árban való" kifejezése is. A magas áron történő vétel a forgalmazó vállalatok zöménél alacsony árrést idéz elő. Véleményem szerint a mezőgazdaságban az árképzés az eddiginél sokkal több, a gyakorlati élet által követelt központi intézkedést érdemel. Közismert az a tény, hogy a mezőgazdasági és az ipari árak között történelmileg kialakult szintkülönbség van. Ez rányomja bélyegét a mező- gazdasági és ezen keresztül az élelmiszerioari termelési költségek alakulására is. A ráfordítás növekedése, ezen belül a szállítási költségeké már a forgalomra is nagymértékben kihat. Ennek. egyik oka. hogy a vásárlók áruikat csak a legritkább esetben kapják már vagonban. Lényegesen több a tehergép- kocsis szállítás, aminek jóval magasabb a költsége. A MEZŐGAZDASÁGI termelés és forgalmazás költségeinek emelkedését egyfelől az ipari árszínvonal, másfelől pedig az üzemi általános költségek növekedése idézi elő. A szövetkezeti gazdálkodásban, a termelésben és a forgalomban egyaránt emelkedett a központi elvonás mértéke is. Ez nem hagyható figyelmen kívül és az sem, hogy a mezőgazdaság a megnövekedett termelési költségeit a forgalmazóra és végül a fogyasztóra igyekszik áthárítani. Most már csak azt kell megítélni, hogy ez meddig helyes, és mi lehet a mértéke. Talán ez a költséggazdálkodásnak az a területe, ahol a központi szabályozók kedvező hatásának feltételeit jobban ki kellene dolgozni. Amikor a zöldség-gyümölcs ágazat munkaerő-felesleget foglalkoztatott, kevésbé került előtérbe a különböző cikkek jövedelmezősége. A munkaerő rohamos csökenése számításra kényszerítette a gazdasági vezetőket, és a teljesen gépesített növényféték termesztésére tértek át. Nehezen megy viszont a paradi- dicsom, a vöröshagyma és | más zöldségféle gépesítése, j CIKKEM arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy | az eddigi központi szabá-1 lyozókat a zöldség-gyümölcs termelésben, forgalmazásban és feldolgozásban mielőbb átgondolt intézkedésekkel kell felfrissíteni, összehangolni. Dr. Laczkó Tibor ■a MEZÖTERMÉK Vállalat igazgatóhelyettese I Növekszik a csatornahálózat Vízrendezés, vízhasznosítás Gazdálkodjunk a vízzel! Ez volt a mottója a közelmúltban az Alsó-dunavöl- gyi Vízgazdálkodási Társulatok választmányának ülésén kialakult álláspontnak. Mint ismeretes, ez a választmány és munkabizottságai öt társulat érdekeltségi területének vízrendezési és vízhasznosítási tevékenységét hangolja össze. Az öt társulat 812 ezer holdas körzetben 1300 kilométer hosszú társulati és 500 kilométer hosszú üzemi kezelésben levő csatornahálózat fenntartását, felújítását. a hozzá tartozó tárolók és műtárgyak kezelését látja el. Az öt társulat 1975-ig 370 kilométer hosz- szú társulati és 340 kilométernyi üzemi csatorna építését tervezi. Ennek következtében mintegy 20 százalékkal emelkedik a körzetben a csatornákkal behálózott terület. Az 1967-es és az 1970-es vízjárásos esztendők egyértelműen bizonyították a vízrendezés szükségességét. Az is bebizonyosodott, hogy a Duna—Tisza közének e déli részén, ahol az évi csapadék ötven esztendő átlagában 550 milliméter körül van, nagyon körültekintően kell gazdálkodni a vízzel. Olvan csatornahálózatra van szükség, amely I csupán a felesleges, káros vizet továbbítja, a többit visszatartja, tartalékolja a növényzet számára. A csatornahálózat építésénél nagyobb gond a meglevők fenntartása, mivel a munkaerőhiány itt is érződik. A megoldás a teljes gépesítés. Ehhez az Országos Vízügyi Hivatal segítséget is nyújt. 50 százalékos kedvezményt nyújt munkagépek vásárlásánál. Az elmúlt két évtizedben a vízgazdálkodási társulatok lényegében teljesítették azt a feladatot, amelyre alakultak. A mezőgazdasági szövetkezetekben azonban újabban azt szorgalmazzák. hogy az üzemen belüli vízrendezés is társulati feladat legyen. Ezt szintén csak a fokozott gépesítéssel lehet megvalósítani. Garas mezőgazdász M agasházépítés a Szovjetunióban 1971—1975 között a Szovjetunió nagyvárosaiban 9 jés ennél több emeletes lakóépületek építését irányozták elő. A magasházak részaránya a lakásépítésben így eléri az 50 százalékot, sőt helyenként a 90 százalékot is. A magasházakat a meglevő városképbe való beillesztés céljából egyedi tervek alapján építik. Az új lakótelepeken típustervek szerint készülnek az épületek. A típusterveket kísérleti épületeken ellenőrzik.
