Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1971-11-18 / 273. szám
Új „sugárfúrási” rendszer A Moszkvában nemrég megtartott VIII.t Ásványolaj Világkongresszuson a GULF Oil Corporation új olajbányászati módszert jelentett be. Ennek révén lehetővé válik a gáz- és olajkutatásban a legkeményebb kőzetek és talajok gyors és gazdaságos megfúrása is. Az új rendszer gazdaságosságát a cég kétéves kísérleteivel és munkagyakorlatával igazolja. A sugárfúrással végzett munkánál ritkábban kell cserélni a fúrófejet, mint a hagyományos fúrási munkák esetében. Másik előnye, hogy a legnagyobb mélységben is a fúrás ugyanolyan hatékonysági fokkal folyik, mint a felszínhez közel. A továbbfejlesztés útja — a cég szerint — a sugárfúrási rendszer automatizálása. A PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE Összeállította: Nagy Otto Interjú dr. Szabó Jánossal, az építésügyi és városfejlesztési miniszter első helyettesével A módszerváltás szükségszerű „A beruházási feszültség lényegében nem csökkent, és a népgazdaságban mutatkozó gondok jó része erre vezethető vissza” — jelentette ki Fock Jenő miniszter- elnök a gazdasági vezetők októberi aktívaértekezletén. A túlhajtott növekedési ütemhez képest kevés a kivitelezői kapacitás. Hogyan vélekedik erről, a további ellentmondásokat szülő jelenségről az ágazatért felelős vezető tisztségviselő, dr. Szabó János? Az építésügyi és városfejlesztési miniszter első helyettesét abból az alkalomból kértük meg a válaszadásra, hogy nemrég előadást tartott az építőipar műszaki fejlesztéséről Kecskeméten, a megyében dolgozó szakmai értelmiségnek. — A felhalmozás növekedése azt a bizalmat is tükrözi, ami megnyilvánul a társadalmi rendszerünk, a jövőnk iránt — kezdte nyilatkozatát dr. Szabó János. — A további fejlődést megalapozó létesítményekre büszkék lehetnek az építőipar dolgozói. Az utóbbi években viszont feszültségek keletkeztek az igények és lehetőségek között. Túlzottan terebélyessé vált a beruházási javakra irányuló kereslet, ami már-már elviselhetetlenül nehezedik az ágazatra. — Mi váltotta ki ezt a folyamatot? — Sok vállalat vagy szövetkezet úgy érzi, hogy ha előbb hozzáfognak, föltétlenül hamarább hozzá is jutnak az épületekhez. Részben így próbálják befejeztetni a népgazdaság erőforrásait meghaladó beruházásokat. Holott a tapasztalatok szerint nem éppen ez a záloga a gyorsabb átadásnak. Sokkal inkább a megfontolt, alapos előkészítésre kellene törekedni. A minden áron való kezdés, az építőipari kapacitás szétforgácsolódá- sát vonja maga után, évről évre növekszik a holt tőkét jelentő befejezetlen állomány, felüti fejét a kapkodás, szervezetlenség. A feszültség feloldásához tehát az igények normális szintre való visszaszorítása, illetve az építőkapacitások növelése szükséges. Az ágazat 1985-ig szóló koncepcióját főbb vonalaiban már kidolgoztuk, együttesen a Műszaki Fejlesztési Bizottsággal. — Milyen lehetőségek adódnak a következő esztendőkben? — A hosszabb távra szóló elképzelésekkel összhangban kiépítjük hazánkban a házgyárak hálózatát, bevezetjük a könnyűszerkezetes építési módot, korszerűsödik a közműépítési technológia, és a Minisztertanács által elfogadott számítástechnikai programba való bekapcsolódással emelkedik a termelésszervezés színvonala. — Hogyan ítéli meg 5n a kecskeméti házgyár beruházását? — Ennek megvalósítása szerepel a jelenlegi ötéves terv céljai között, a létrehozása elhatározott dolog. Szükségességét több műszaki-gazdasági vizsgálat támasztotta alá. A létesítmény jelentős állami támogatással épül fel, s jelentékeny terhet vállalt a költségekből a megyei tanács, s az üzem leendő gazdája, a Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat is. Jelenleg financiális, hitelezési nehézségeket kell elhárítani. Én magam a „pozitív drukkerek” közé tartozom. Remélem, hogy még ebben a tervidőszakban megkezdheti működését az. évi 2000—2500 lakás kapacitású házgyár. A szovjet partnerek a múlt héten írták alá a legfontosabb berendezések szállítási szerződését. — A hágyári lakás viszont — akárcsak a könnyűszerkezetes módszer terméke — drágább, mintha hagyományos eljárással készült volna. — Következetesen arra törekszünk, hogy azokra a területekre összpontosítsuk a népgazdaság által biztosított eszközöket, ahol a legtömegesebb hatás érhető el. Az égető hiányt pótló lakásépítkezésre — körülte kintö elemzések után — a házgyárakat tartjuk a leghatékonyabbnak. Az úgynevezett technológiai váltásnak (a hagyományost követte a nagyblokkos, majd a házgyári) meg kell előznie az összgazdasági feltételek érettségét, mert ha csak akkor kezdenénk el a bevezetését, mir "lenképpen elkésnénk. A könnyűszerkezetes módszerrel létrehozott épületek költsége valamivel szintén magasabb lesz. De nem odázhatjuk el a bevezetését, mivel a szállítás szempontjából is jelentősen, egyötödére, egynyolcadára csökken például az építőanyagok súlya, s 6—7-szeresére növelhető az élőmunka hatékonysága más technológiákkal szemben. A fegyelmezett rendszerben pedig elfogadható árszint is elérhető. A mezőgazdasági létesítm énvek tartószerkezeteit épn Kecskeméten készíti a MEZŐGÉP Vállalat. S megítélésem szerint fontos szerepet kell játszania — az ipari társulásban — a Fémmunkás kecskeméti gyára könnvűacél-szerkezeti kapacitásának is. — Az ipari szövetkezetek ezzel a korszerű módszerrel kívánják megvalósítani a 10 éves programjukat, a kis- és középüzemekké való fejlesztést. Mi a véleménye az elképzelésről? — Szoros kapcsolatot tartunk fenn az országos szövetség, az OKTSZ elnökségével. Abban jelöltük meg a terme'öesvségek szerepet, hogy valamelvik rendszerbe illeszkedve — meghatározott elemek, tartozékok gyártásával — kapcsolódjanak a munkába. Egy rendszeren belül kell mozgósítani a vállalatoknál és csoportosulásokban föltárható anyagi lebetőség°ket, hogy óéban és termelékenységben garantáltan a legkedvezőbb eredményeket hozza az új módszer. Halász Ferenc Hiánycikk - gazdasagossag Minden vállalat,, gazdálkodó egység legtermészetesebb törekvése, hogy nyereségét növelje. Enélkül aligha lehetne sokoldalúan érdekelt a termelésben. A piacon azonban kialakulhat olyan árszint, amely csökkenti a vállalat érdekeltségét az adott termék előállításában. Sok esetben előfordul, hogy egy-egy vállalat be is szünteti egyes áruinak gyártását, profilt változtat és' új cikkekkel jelentkezik a piacon. Amennyiben ez találkozik az igényekkel, s javítja a gazdasági hatékonyságot, az megfelel a társadalom érdekeinek is. A megye nem egy vállalata hajtott már végre úgynevezett profiltisztítást, azért, hogy megjavítsa gazdasági eredményeit. Az ilyesmi azonban nem minden esetben találkozik a lakosság, illetve a népgazdaság érdekeivel, mert keresett cikk tűnik el a kereskedelemből. Éppen ezért a gyártás megszüntetésére hozott döntést meg kell hogy előzze a gazdaságos termelés lehetőségeinek keresése. Az üzem belső tartalékainak feltárása kedvezően befolyásolhatja a termelési körülményeket, s ily módon gazdaságossá válhat a termék előállítása. A hatékony termelés azonban nem mindig szervezhető meg egy csapásra, s nem egy esetben hosszabb időt igénylő gyártás- és gyártmányfejlesztésre van szükség. Előfordulhat az is, hogy a vállalatnak végképp nincs lehetősége a termék megfelelően jövedelmező előállítására, ugyanakkor van olyan üzem, amely ezt meg tudja tenni. Ilyen esetben módot lehet találni arra, hogy a cikk gyártását a másik üzemben folytassák. Ehhez azonban a gazdálkodó és irányító szervek megfelelő együttműködésére van szükség. Vannak olyan áruféleségek amelyek előállítását egyetlen üzemben sem lehet jövedelmezővé tenni. Ilyenkor gazdaságosan előállítható helyettesítő termékekkel, vagy import útján pótolható a kieső áru. Ezért megfelelő körültekintéssel célszerű a termelési vagy forgalmazási szerkezet módosítása, természetesen az ellátás és a gazdaságosság szempontjainak egyidejű szem előtt tartásával. Joggal vetődik fel az a kérdés is, hogy az adott termék előállításának jövedelmezőségi szintje mellett — az üzem belső termelési profilarányaival — biztosítható-e a vállalati nyereség? Az egyes termékek ugyanis különböző termelési ' költségterheket kénesek viselni, s ettől és más tényezőktől — például az eladási ártól — függően eltérő jövedelmezőséggel termelhetők és forgalmazhatók. Egyoldalúvá válik az az üzletpolitikai szemlélet, amely csak nagy nyereséget biztosító termékeket akar produkálni. A fogyasztás szerkezete olyan, hogy az alapcikkek és a kapcsolódó — kiegészítő — cikkek árarányait egyaránt figyelembe kell venni. Vagyis vállalni kell az alacsonyabb nyereséghozamú — olykor a ráfordításokat is alig fedező — termékek gyártását, vagy forgalmazását is az egységesebb, de összességében hatékonyabb profiltartás érdekében. Vajon ellent mond-e mindez a nyereségközpontú gazdasági szemléletnek? Nem, hiszen az egész vállalati tevékenység eredményessége a részek (termékek, tevékenységek) gazdasági jövedelmezőségének arányaitól függ. Ily módon természetes az is, hogy a vállalat érdeke a meghatározó, vagyis csak addig vállalhatja a nyereségét csökkentő termékek gyártását, amíg a főbb profilok gyártásának gazdaságossága ezt ellensúlyozza. Nem kívánható tehát, hogy a kínálat biztosításáért érzett felelősség saját érdekeivel ellentétes tevékenységre késztesse a vállalatot akkor, ha azt már nyereséges termékekkel ellensúlyozni nem tudja. Ilyenkor pedig már nem csupán vállalati problémáról van szó, ezért a megoldást közgazdasági szabályozókkal kell keresni, mert a társadalmi érdek is azt kívánja, hogy a gazdaságtalan termelés minél hamarabb megszűnjön. Motiválhatja a helyzetet a termék piacképessége is. A már alig keresett áruféleségeknél a döntés egyszerűbbé válik, mert nem okoz ellátási feszültséget. Ezenkívül ellentmondás jelentkezhet attól függően is, hogy az árumozgás mely fázisában (iparban, kereskedelemben), milyen nagyságú költségrárakódás történik a termékre. Más módon kell az ipar gazdaságossági problémáit megoldani, mint a kereskedelemét. A meghatározó, szempont azonban azonos — mind az iparban, mind a kereskedelemben — tudatos elemzéssel kell keresni [a hatékonyság növelésének útját. Fontos szerep hárul tehát az utókalkulációra, hiszen annak szerkezete és tartalma fontos eszköze a gazdasági elemzésnek. A gazdasági vezetők általános felfogása ma ebben a kérdésben alapvetően helyes. Egyoldalú vállalati szempontok alapján viszonylag ritkán szüntetik meg egy-egy termék gyártását, forgalmazását. Mégis időről időre visszatérő hiány jelentkezik bizonyos árucikkekből. Ez — más tényezők mellett — utal arra is, hogy az időszakos gyártás mellett még kevés teret kap a folyamatos gyártás gazdasági feltételeinek megteremtése. A gyakorlati élet a gazdasági vezetőket nem egyszer állítja olyan választás elé, amelynél a közvetlen gazdasági érdekeltség látszólag mást kíván, mint az általános termelés- és kereskedelempolitikai szempontok. Az átmeneti megoldásokon keresztül azonban eljuthatunk a feszültségek tartós feloldásához. Bonifert Adam Csikós-Nagy Béla: A MAGYAR GAZDASÁGPOLITIKA (Kossuth Kiadó) A könyv mintegy folytatása a szerző 1969-ben megjelent „Bevezetés a gazdaságpolitikába” c. művének, a sajátos magyar viszonyokat figyelembe vevő gazdaságpolitika konkrét gyakorlatának ismertetése és elemzése. Először is Magyarország gazdasági helyzetét mutatja be több vetületben: helyünket a világban, társadalmi gazdasági viszonyainkat, gazdálkodásunk rendszerét és irányítását, termelési tényezőink helyzetét és szerkezetét, a lakosság élet- körülményeit, a népgazdaság területi szerkezetét, részvételünket a nemzetközi munkamegosztásban. Majd gazdaságpolitikánk főbb koncepcióit elemzi: gazdaságfejlesztési módszereinket, iparpolitikánkat, agrárpolitikánkat, szövetkezetpolitikánkat, közlekedési, építési, terület- fejlesztési és életszínvonal-politikánkat. Elsősorban elméleti közgazdászoknak, a gazdaságpolitikában és az oktatásban dolgozóknak, egyetemi hallgatóknak és a gazdaságpolitika iránt behatóbban érdeklődő „laikus” olvasóknak aiánljuk ezt az összefoglaló jellegű polemkius stílusú könyvet. NÉPGAZDASÁGUNK FEJLŐDÉSÉNEK IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI (Kossuth Kiadó) A kötetben közölt tanulmányok hazánk eddigi és perspektivikus gazdasági fejlődésével foglalkoznak. A témák a következők: a népgazdaság fejlettsége és fő arányai, az ipari struktúra változása és a műszaki haladás, élelmiszer-gazdaságunk helyzete és problémái, a fogyasztási struktúra és az árpolitika, a gazdasági ösztönzők rendszere, nemzetközi fizetési mérlegünk, a gazdasági elemzés és az előrebecslés módszerei, az oktatás, valamint a munkaerőhelyzet alakulása és időszerű kérdései. A szerzők — Bródv András. Drecin József, dr. Faluvégi Lajos, dr. Gadó Ottó, dr. Hetényi István. Kovács János, dr. Sághy Vilmos, dr. Szamosi Tiborné, dr. Tímár János, dr. Wiesel Iván — rövid, közérthető áttekintést adnak eddigi fejlődésünkről, az adott ágazat, illetve terület jelenlegi helyzetéről, problémáiról, valamint jövő perspektíváiról. Az egyes tanulmányok elméleti igényessége, ugyanakkor olvasmányos stílusa alapján a kötet nagy érdeklődésre tarthat számot. Nyitrai Ferencné: A MAGYAR IPAR FEJLŐDÉSE ÉS TÁVLATAI (Kossuth Kiadó) A Hosszú Távú Tervezés Iparfejlesztési Bizottsága keretében tudományos elemzések készültek, amelyek részletesen megvizsgálták a magyar ipar helyzetének, fejlődésének főbb vonásait. Az elemzések célja az volt, hogy a hosszú távú tervezés megalapozása érdekében feltárják az ipar eddigi fejlődését, a fejlődés mozgató rúgóit, az elért eredményeket, az elkövetett hibákat, elkülönítsék a hosszabb távon érvénvf%ülő trendhatásokat az egyes időszakokban jelentkező véletlenszerű hatásoktól, « így végső soron kitapintsák azokat a tartós tendenciákat amelyek az ipar fejlődését meghatározzák, és amelyekből a következő 15 éves tervperiódusra vonatkozóan következtetéseket lehet levonni. Ebben a könyvben a szerző a kidolgozott elemző tanulmányok alapién összegezi a közel kétéves munka főb1- megállnpításait. figvelembe véve a rendelkezésre álló egvéb anyagokat, az azét- megíelent statisztikai elemzéseket, a vize gálát közben észlelt változásokat. A szakértő kollektíva sok száz oldalon ösz- szefog'üt eredményei közül, a nyilvánosság számára feltétlenül érdekes és értékes megállapításokat adja közre.
