Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1971-11-17 / 272. szám
4. oldal 1971. november 17. szerda mm Üzemről üzemre t'J PVC-CSOPORT A BVK-BAN A Borsodi Vegyi Kombinátban csaknem egymilliárd forintos beruházással elkészült a PVC-üzemcsoport. A négy üzem: a polimer gyáregység, a granuláló gyáregység és a műnyagfeldolgozó üzem a jövőben fedezi az ország PVC-alapanyagszükségletét és kész gyártmányokat is előállít. A tervek szerint évente 30 ezer tonna PVC-port és 20 ezer tonna PVC-granulátumot adnak majd az iparnak. A feldolgozó üzemből évi átlagban 100 millió forint értékű műanyag készterméket; fóliát, PVC-padlót, műanyag csöveket, műanyag redőnyt stb. szállítanak a kereskedelemnek. A világszínvonalon álló üzemcsoport termékeit ma már Törökországban, Ausztriában és az NDK-ban is vásárolják. A képen a polimer üzem látképe. Mai emberek A könyvkötő Boltívbe igazodó, díszes kovácsoltvas ajtón keresztül jutottam be a cukorka- illatú könyvkötődébe. A megyei könyvtárhoz tartozó műhely a kecskeméti tanácsháza egyik folyosójának végén kapott helyet. Mindössze hatan dolgoznak itt. Ferenczy Lajosné csoportvezető, három szakmunkás és két segédmunkás. Havonta mintegy hatszáz könyvet — 1970-ben pontosan 7492 darabot — hoznak rendbe. Igaz, a „kötés” — a lapok tűvel, cérnával való kötése — elket, és a könyvet géppel körülvágjuk. Ezután következik a lapok összeragasz- tása, ezzel az illatos külföldi ragasztóval. Az új borítólap elkészítése és a gerincrész vásznazása után összefogjuk a borítólapot és a könyvhöz tartozó „élőkét”. Az utolsó munkafázis a könyvek préselése. — A munkájukat segítő gépek, úgy látom, elég régiek. A közeljövőben kapnak-e újakat? — Legnagyobb gondunkat oldaná meg, ha az intézmény tulajdonában levő avult: a megrongálódott ! motoros vágógépet üzembe könyvek szertehulló lapjait j helyezhetnénk. De nincs ma már összeragasztják. | hely. így azután ezzel a ré- Mielőtt az itt folyó mun- gi kézi meghajtású géppel káról beszélgetnénk, Fe- | dolgozunk. renczyné kezeit figyelem. Ritmikus mozdulatokkal simítja a vásznat a könyvekre. Fényesre kopott, fehér szerszámmal dolgozik — munkájához „falcot” használ. — Miért van szüksége a megyei könyvtárnak erre a műhelyre? — A könyvek, különösen a fűzött példányok, meglehetősen rövid idő alatt tönkremennek. Ha pedig az olvasni szerető, de a könyvekre kevésbé vigyázó emberek még „segítenek...” bizony van munkánk. — Milyen sérüléseket kell legtöbbször rendbehozni? — A kopás, rongálódás okozta hibák javítása is elég munkát jelent. Természetesen a sérült lapok pótlása is a mi feladatunk. — Kérem, mondja el, mi történik eay könyvvel, miután a műhelybe kerül? — Először eltávolítjuk a megrongálódott táblarésze; — Hol tanulta a szakmát? — Itt Kecskeméten. a hajdani Petőfi nyomdában. Szüleim egy házban laktak egy nyomdász házaspárral. Ök hívtak, legyek könyvkötő. Nem bántam meg, megszerettem ezt a szakmát. Néhány év megszakítással most már összesen 20 éve gyakorolom ... — Akad-e családiéban szakmájának folytatója? Ferenczyné, Juliska széo arcát mosolya teszi még szebbé. — Akad bizony! A lányom ipari tanuló a nyomdában. Jövőre végez, könyvkötő szakmunkás lesz! A két helyiségből álló műhelyben halkan szól a rádió. Hat ember gyakorlott mozdulatokkal, szinte egy ütemre dolgozik, hogy az olvasók kezébe mindig tiszta, ép könyv jusson. S. K. Mezőgazdasági könyvespolc A GABONASZALMA ÉS A KUKORICASZÁR FELHASZNÁLÁSA Szakemberek körében nap mint nap vetődik fel a kérdés, hogy e két legjelentősebb szántóföldi növény melléktermékeit hogyan lehetne leggazdaságosabban értékesíteni, hiszen minden évben óriási mennyiségben állnak rendelkezésre. Szigethy László, a könyv szerzője, elsőként foglalkozik ezzel a kérdéssel. Célja az volt, hogy a termelésben dolgozó agrármérnökök, technikusok, növénytermesztési, talajtani intézetek munkatársai számára a hagyományos módszertől eltérően világítsa meg a szalma- és kukoricaszár újszerű felhasználásának lehetőségeit. Több éves vizsgálati ered- ménnyekkel bizonyítja be, hogy a táblán helyben feltépett kukoricaszárral — a szükséges műtrágyával alászántva — hasonló termésnövekedés érhető el mint a háromszoros tömegű istállótrágyával. Mit vásároljunk holnap? Sokan ismerik ma már azokat az adatokat, amelyek a legjobban elterjedt, úgynevezett tartós fogyasztási cikkek — a hűtőszekrény, a mosógép, a porszívó és persze a rádió és a televízió, esetleg a motor- kerékpár és a személyautó — hazai pályafutásának egyes állomásait jelzik. Joggal kelt érdeklődést, hogy mindebből mennyit birtokoltak a magyar családok 1960-ban, azután a hatvanas évek közepén és manapság. Ám ezúttal eltekinthetünk a számszerű adatok közlésétől. Mert amiről szólni szeretnénk, azt nem is lehet érzékeltetni azzal, hogy — például — míg tíz évvel ezelőtt nagyjából minden századik háztartásban volt villamos hűtőszekrény, ma már minden harmadikban van. A változások, azoknak a javaknak és szolgáltatásoknak a változása, amelyekre a pénzünket költjük, sokkal mélyrehatóbbak. Vizsgálódjunk csak egy keveset. Az étkezésre költött forint- összeg — beleértve a háziasszonyi bevásárlást és az éttermi kiadásokat — viszonylag egyenletesen, nem különösen nagy ütemben növekszik. Nem eszünk ugyan általában többet, mint régebben, de számos olyan, újabban forgalomba került ételt, italt fogyasztunk, amelyet azelőtt vagy nem engedhettünk meg magunknak, vagy nem Is vásárolhattunk, mert* még nem létezett. (Nem szólva természetesen azokról a többletkiadásokról, amelyek az időjárással, illetve az esetleges gyengébb terméseredményekkel kapcsolatos áremelkedésekből származnak.) Az is köztudott, hogy bár a tömegétkeztetés és a vendéglátóipar nem szorította, illetve nem szorítja ki olyan mértékben az otthoni étkezést, mint korábban gondoltuk, azért háztartási szokásaink nem változatlanok. Növekszik például a különböző „konyhakész” áruk népszerűsége, ami egyrészt növeli az étkezés „súlyát” a háztartási kiadásokban, másrészt olyan szolgáltatások szálláscsiná- lója az élelmiszer-fogyasz•• Uzemanyaggondok Egyre több jelzés érkezik a megye minden részéből, hogy akadozik az üzemanyag-ellátás. Már foglalkoztunk a témával, amikor a bácskai körzetből érkeztek panaszok, hogy a bajai és bácsalmási ÁFOR üzemanyagtöltő állomásán napokon keresztül hiányzott a gázolaj a vasúti szállítás késedelme miatt. Érdeklődtünk az üzemektől, hogy a cikk megjelenése óta történt-e javulás. A helyzet lényegében ugyanaz — válaszolták a Bácskai Termelőszövetkezetek Területi Szövetségénél. Sőt újabb panaszok érkeztek szerkesztőségünkbe. A rémi Dózsa és a kiskunhalasi járás számos termel5szövetV°ze- t“ küzd üzemanyaggondokkal. A területi szövetségek érdeklődtek az ÁFOR illetékeseinél. hogy várható-e javulás az üzemanyagellátásban. Lényeges változást nem ígértek. A gázolaj hiánya nagy károkat okoz a termelésben. Sajnos, ismétlődő jelenségről van szó, mert már tavaly érkeztek hozzánk panaszok. A Kiskunsági Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége máris tett lépéseket annak érdekében, hogy termelőszövetkezeti összefogással hozzanak létre üzemanyagtároló telepeket. Szó van arról is, hogy tankkocsikat szereznek be. A termelőszövetkezetek vállalják az ezzel kapcsolatos költségeket is inkább, mintsem hogy a termelésben súlyos károkat okozzon az akadozó üzem- anvag-ellátás. Nem ártana azonban, ha az ÁFOR mint szolgáltató vállalat nagyobb erőfeszítéseket tenne a gondok enyhítésére, illetve megszüntetésére. K. S. fásban, amelyek fokról fokra lényegesen megváltoztatják étrendünket és étkezési szokásainkat. Természetesen, vizsgálnunk kell a másik „oldalt”, az iparcikkek vásárlásának alakulását is. Nos, ami azt illeti, éveken át bolti kiadásainknak szabályosan egyik „oldala”, azaz pontosan a fele jutott az iparcikkekre. Egészen 1969-ig volt ez a helyzet, amikor is az akkor már százhúszmilliárd forint fölé szökött országos kiskereskedelmi forgalomból éppen fele-fele arányban részesült az élelmiszer-, illetőleg az Iparcikkvásárlás. Ekkor következett be a fordulat. Az iparcikkek értékesítése váratlanul megélénkült, és már 1970-ben mintegy hat- milliárd forintos többletre tett szert. Nálunk is bekövetkezett az. ami a fejlett országok vásárlási szokásaiban. mondhatni, törvény- szerű, tehát hogy az emberek jövedelmük nagyobbik felét költik iparcikkekre és — viszonylagosan — kevesebbet élelmiszerekre. Ne álljunk meg azonban itt a vizsgálódással! Az iparcikkvásárlások keretén belül ugyanis nem kevésbé érdekes tünetek mutatkoznak. Jó néhány évvel ezelőtt még többé-kevésbé kiegyensúlyozottan költöttünk ruházatra és más iparcikkekre. Azután az utóbbiak iránti érdeklődés — az apró vasáruktól az építőanyagokig terjedő, úgynevezett „vegyes iparcikkekre” gondolunk — hirtelen előretört. Addig évenként körülbelül nyolc-tizenhárom százalékkal növelte forgalmát ezekből a cikkekből a kereskedelem, tavaly nem kevesebb, mint huszonkét százalékkal! Egyetlen év leforgása alatt ez meghökkentő növekedés. És folytathatnánk az elemzést még szűkebb körre szorítva. most már az iparcikkek valóban „vegyes’ családján belül is; hogy például mennyivel növekedett a forgalom a híradás- technikai, a lakásfelszerelési cikkek vagy a bútorok körében és így tovább. Ehelyett azonban vessünk egy pillantást az iparcilckek másik fontos csoportjára, a ruházatra. Hadd említsünk még néhány adatot. Ez év első felében — a tavalyi első félévhez viszonyítva — 15 százalékkal nőttek a ve- gyesiparcikk-vásárlások, a már korábban megszokott 9—10 százalékkal az élelmiszer-fogyasztás és - mindössze — négy száza iékkai a ruházati forgalom! Ez természetesen kapcsola tos a ruházati kereskedelem ismert hullámzó mozgásával és árrendszerünknek éppen a ruhanemöek- kel összefüggő néhány problémájával. De ettől függetlenül is figyelemre méltó, hogy amíg, például öt esztendővel ezelőtt, alig másfélszer olyan értékben vásároltunk vegyes iparcikkeket, mint ruhaneműt, tavaly már kereken kétszer annyit! Mindez közvetlen következménye a jövedelmek, a vásárlóerő viszonylag gyors növekedésének. Azok az említett áruk ugyanis, amelyek iránt feltűnő módon nőtt az érdeklődés, messzemenően érzékenyek a vevők jövedelmi változásaira. És megállapíthatjuk, hogy ha erőteljesebben növekszik a lakosság jövedelme, a többlet nem annyira az élelmezési kiadásokban, még csak nem is a ruházkodásban mutatkozik, hanem elsősorban a különféle egyéb iparcikkek vásárlásában. És fordítva is igaz: ha kevésbé, vagy egyáltalán nem növekszik a kereset, leginkább az utóbb említett cikkek forgalma szenvedi meg a pénztelenséget. Mindez azért is fontos, mert a napjainkban tömegesen vásárolt ipari fogyasztási cikkek legtöbbje — elsősorban a gépek és a készülékek — üzemeltetési, karbantartási. alkalmasint javítási költségekkel is terhelnek bennünket, ami nem csekély mértékben növeli a szolgáltatások jelentőségét. Vajon mindez véletlenszerű, spontán jelenség? Természetesen nem, hiszen gazdasági terveink részletekbe menően számolnak ezekkel a változásokkal. De hogy ezek a tervek minél jobbak legyenek, és tovább javuljon a felkészülés is, mind többet kell foglalkoznunk a fogyasztás előrebecslésével, mégpedig hosz- szabb távra. Rohamosan fejlődik a tudomány és a technika, s rengeteg új fogyasztási cikk születik nap-nap után. Példák százai bizonyítják: a mai „technikai csoda” holnap már közönséges árucikk. A műanyagok, a szintetikus kelmék, az automata mosógépek, a televízió, maholnap a színes televízió, egyaránt ezt bizonyítják. És ez a fejlődés a jövőben valószínűleg tovább gyorsul! Ez pedig nagy mértékben megnehezíti fogyasztási szokásaink várható változásainak mérlegelé- sését. Vajon gondoltuk volna-e jó néhány évvel ezelőtt, hogy a nylonharisnya teljesen kiszorítja a régi müse- lyem viseletét, a szintetikus mosószerek használata a mosószappanét és így tovább? Mostanában például igen gyorsan terjed a különböző eldobható Csomagolások alkalmazása, ami nem csekély mértékben átalakítja majd az egész üveg-, porcelán-, fa-, alumínium- és papírfelhasználást, illetőleg fogyasztást. Nem kétséges, hogy hiábavaló lenne a közelmúltban lejátszódott fogyasztási folyamatokat gépiesen a jövőbe vetíteni. Már csak azért is. mert a szocialista gazdaságunkban meghonosodott tervezésnek és becsléskészítésnek nagy mértékben befolyásolnia kell magát a fogyasztást is. A népgazdasági tervezés számol is ezzel a kölcsönha- tással. Ez a számítás, i 4. ban mondva felkészülés, és persze befolyásolás, úgy válik valóban hatásossá és hasznossá, ha minden termelő ágazat és azon belül minden egyes vállalat, nemkülönben minden egyes város, község helyi tervezése, mondjuk így, termelésirányítása többet vizsgálja, tanulmányozza a mai és a lehetséges holnapi fogyasztást. Ahogy mindannyian elgondolkozunk r°ita: mit is vásároljunk maid holnap és ennek megfelelően készülünk is a hónapra. Balog János
