Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1971-11-16 / 271. szám

4. oldal 1971. november 16. kedd Beosztják a forintokat Milyen jelentősebb be­ruházásokkal fejlesztették a gazdálkodást az utóbbi években a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszö­vetkezetben? Erről beszél getünk Pesir István elnök­kel. Addig nyújtózkodj, amed­dig a takaród ér, ezt a bölcs közmondást tartják szem előtt, amikor dönté­seiket hozzák. Ez volt az egyik alapgondolata az ok­tóber végén tartott orszá­gos gazdasági aktívaülés­nek, és a nemrégen a Me­zőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumban le­zajlott tanácskozásnak is­Összehúzzák magukat — Amikor átvettük a kiskunfélegyházi gépjavító állomást, amely csaknem 10 millió forintba került, két évig össze kellett húz­ni magunkat. Az idei beru­házások tervezésénél is igyekeztünk megfontoltan, a körülmények alapos mér­legelésével összeállítani fejlesztési elképzeléseinket. A 22,6 millió forint több mint felét a Városföldi Ál­lami Gazdasággal és a he­lyi Egyesült Lenin—Rákó­czi Termelőszövetkezettel közösen építendő sertés­kombinátra ütemeztük be. Gépekre 3,6 millió forin­tot költöttünk, kétszer any- nyit, mint az elmúlt esz­tendőben. A korszerű gaz­dálkodás és az egyre csök­kenő kézi munkaerő együtt sürgeti a modern berende­zések alkalmazását. Megol­dottuk a gabona és a ku­korica termesztésének tel­jes gépesítését — hangoz­tatja Pesir István, aki nemcsak saját szövetkeze­tének gondjait ismeri. Elr * nöke a Homokhátsági Ter­melőszövetkezetek 'Területi Szövetségének is. Elmondja, hogy a körzet közös gazda­ságai mintegy 130 millió fejlesztési alappal rendel­keznek, amelynek csaknem háromnegyed részét fordít­ják különféle beruházások­ra. Ez utóbbiak felét a gépvásárlás adja. Nemrég lehetővé vált. hogy a jövő évi amortizációs alapokra hitelt kapjanak a közös gazdaságok. A pénzt gép­vásárlásra fordíthatják. A körzet húsz termelőszövet­kezete 16 millió forint ér­tékű berendezéssel korsze­rűsíti ezekben a hetekben a gazdálkodását. Házi brigáddal Kiskunfélegyházán és környékén regi hagyomá­nyai vannak a májiibate- nyésztésnek. A kiskunfél­egyházi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet húsz gép­ből álló keltetőállomást lé­tesített az idén. Saját szak­embereivel egy hónap alatt alakított át egy helyiséget és szerelte fel a gépeket, amelyekben egyenként tíz­ezer baromfitojást lehet keltetni. A gyors munkát az tette lehetővé, hogy a közös gazdaság szakembe­rei összehangoltan, jól szer­vezetten dolgoztak. — Az ilyen házi brigádok általá­ban eredményesebbek, ter­melékenyebbek, mint a külső kivitelezők — állítja a szövetkezet elnöke. Ezért is törekednek a kö­zös gazdaságok arra, hogy a beruházások kivitelezését házon belül oldják meg, mert nemcsak gyorsabb az építkezés, hanem jóval ol­csóbb is. A Vörös Csillag egy tehenészeti telepet is létesít saját kivitelezésben /A gazdaságiaktíva-ülésen szó esett a termelőszövet­kezetek kiegészítő tevé­kenységéről. A homokhát­sági körzet számos terme­lőszövetkezetében — a ked­vezőtlen adottságok miatt — létkérdés, hogy az alap- tevékenységen kívül foglal­kozzanak mással is. Fontos alapelv — Tudomásom szerint készülnek az újabb intéz­kedések a termelőszövet­kezetek kiegészítő tevé­kenységének további sza­bályozására. Alapelv, hogy a termelőszövetkezetek munkájához kapcsolódik az élelmiszer-feldolgozás és a fagazdaság, bizonyos építé­si, karbantartási feladatok ellátása, termelési szolgál­tatás, szállítás, valamint az élelmiszerek közvetlen ter­melői belföldi értékesítése. Mindamellett együttmű­ködhetnek egyes ipari üze­mekkel olyan esetekben, amikor a nagyipar terme­lése nem elegendő a szük­ségletek kielégítéséhez. A Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet nemcsak a saját gépeit javítja, hanem vállalja a társszövetkezetek gép- és alkatrészjavítását is. A lakosság részére fu­varozást és egyéb szogálta- tást végez. Az elnök véleménye sze­rint a kiegészítő tevékeny­ség az összmunkán belül nem éri el a 20 százalékot. A homokhátsági körzetben egyébként a melléküzem- ágak aránya magasabb a megyei és az országos át­lagnál. Azt a közeljövő dönti el, hogy szükséges lesz-e emiatt egyes közös gazdaságokat mezőgazdasá­gi-ipari szövetkezetnek te­kinteni. K. S. Az ÉPSZER déli építésvezetősége Teljesíti éves tervét Olcsóbb ingek szériája A szolgáltatási részarány elsőbbségét igyekezett tar­tani az elmúlt évek során a Kecskeméti Ruházati Ipari Szövetkezet. Ezt a törekvést bizonyítja, hogy kétszáz tagjuk közül árutermeléssel mindössze ötvenen foglal­koznak. A képünkön látható műhelyben az idén 48 ezer férfiing készült el. A termékek a szövetkezeti ága­zat nem kevésbé fontos célkitűzésének felelnek meg, miszerint „kedvező árfekvésűek”, vagyis az olcsóbb cikkek választékát bővítik. , (Pásztor Zoltán felvétele.) Baja, Kiskunhalas és Ka­locsa körzetében dolgoznak az ÉPSZER déli építésve­zetőségének munkásai. Szé- csi Ferenc építész, a „dé­liek” vezetője elmondta, hogy a tervezett több mint 75 millió forintos termelési értéket elérik az év végéig. A határidőkkel nincs baj. ígéreteiket betartják. — Legnagyobb munkánk a bácsborsódi Rákóczi Tsst ben épülő sertéstelep — mondta Szécsi Ferenc. — Két hónapja kezdtük el a 30—40 millió forint értékű munkát. Egy év múlva ad­juk át. Ügy kell dolgoz­nunk, hogy egy-egy rész elkészítése után lehetősé­gük legyen a tsz-gazdák- nak az állatok elhelyezésé­re. Kiskunhalason is nagy 1 munkában vagyunk. A Pa­píripari Vállalat átépítésén, bővítésén dolgozunk. Na­gyobb része a szociális épület, az üzemi csarnok, a közművesítés még az idén elkészül. Teljesen — válla­lásunk szerint — jövő ősszel fejezzük be. A víz­mű vállalat irodaházának építését is elkezdtük. Két éve tart Kalocsán a Fiúnevelő Intézet átalakí­tása 21 millióért. A rész- határidőket betartották. Előreláthatóan nincs aka­dálya, hogy a következő év közepére elkészüljenek. így »-beruházó is elégedett. — A kisebb építkezések is jól haladnak. Bátyán a Pirospaprika Tsz-ben 216 férőhelyes tehénistállót ké­szítünk. Baján a KlSZ-tá- borban előadótermet, a vízügyi főiskolának pedig bemutatótermet építünk. A 60 férőhelyes, 2 millió fo­rintos beruházással készü­lő leánykollégium alapo­zásán megakadtunk. A Tóth Kálmán utcai kollé­gium alapozási terve nem megfelelő, a talajviszonyok ugyanis nem kedvezőek. — Milyen gondjaik van­nak? — Az anyagellátással van egyedül gondunk. Munkaerőhiány nincs, in­kább szakmunkásokra len­ne szükségünk, bádogosra, tetőfedőre, központifűtés- szerelőkre. De még így is, a jelenlegi gárdával szinte minden munkát el tudnánk végezni, ha lenne korlát­lanul anyag.., Fiatal műszakiak dolgoz­nak az ÉPSZER déli épí­tésvezetőségén. A vezető­jük Szécsi Ferenc, harminc éven aluli. Lelkesedésben nincs hiány. És reklamá­ciókból? — Az elmúlt hónapok­; d • •'v' C ' sv* tf. & ■■■ m ' ■ J*«f fej 1 1 11 I. költészeti biennálé Győr 700 éves jubileuma alkalmával rendezik meg a kisalföldi iparvárosban november 18—19-én az I. költészeti biennálét. Az ün­nepségsorozat első napján kezdődik a versmondók országos versenye a Rába Művelődési Központban, másnap délben megkoszo­rúzzák Radnóti Miklós szobrát, majd délután a megye és a város költő­vendégei iskolai és üzemi klubokban találkoznak ol­vasóikkal. A díjkiosztó ün­nepséget pénteken este rendezik meg a Kisfaludy Színházban. JÁNOS BÁCSI elégedet­Maximum len. Nem régóta, csak né­hány hete. Azóta, amióta azt olvasta az újságban, megszületett az új alapbérrendelet. És 22 forintot is kaphatnak a munkások órabérként. Az újságíró kollé­ga, aki a rendeletet kommentálta, felhívta rá a figyel­met: a maximum csak azoknak jár. akiknek valóban arany kezük van. Ezermesterek. János bácsi, aki egyébként 58 esztendős, s eszébe sem jutott keveselni a fizetését, megelégedett a 12,50-nel, mert egészen jól megél belőle, most azt mondja: mikor adják már azt a 22 forintot? A szövetkezet elnöke, ahol János bácsi dolgozik, előbb szidta az újságírókat, hogy minek izgatják a dol­gozókat, aztán szidta János bácsit, hogy minek olvas újságot, végül aztán rákényszerült, hogy kerek-perec megmondja az öregnek: ő bizony, soha nem fog kap­ni 22 forintos órabért. Igaz, elégedettek a munkájával, mindig számítani lehet rá, tmk-lakatos létére megcsi­nál egy egyszerűbb munkát az esztergapadon is, kicse­réli adandó alkalommal a biztosítékot, sőt. ha egy fél négyzetméteres darabot le kell vakolni a műhelyfalon, azt is elvégzi. Ennyit, s nem többet. Ezért kapja a 12,50-et, ami ha jól meggondoljuk, nem is kevés. Já­nos bácsi azonban közölte, hogy szerinte az elnök tény­beli beismerésbe esett. Elismerte, hogy ő ezermester. Következésképpen jár neki a maximum. Vagy nem? NEMMEL VÁLASZOLT az elnök, s azóta János bá­csi alig fogadja a köszönését. Ez még nem lenne baj, de az igen, hogy kiderült: egy ilyen tapasztalt, idős munkásnak, mint János bácsinak sincs önkritikája. A maximumra értékeli magát. És jóllehet, egyébként elé­zavartalanul az új otthonnak. Aztán elkezdenek sóhaj­tozni. Elismerik, hogy szép, szép az új lakás, jó a táv­fűtés, kitűnő, hogy éjjel-nappal folyik a melegvíz, de ha az egyik szoba nagyobb lenne, mint a szomszéd városban az ottani lakótelepen, akkor ugyebár... Vagy ha ők is kevesebben lennének, mint a szomszédok, akiknek csak egy gyerekük van. akkor ők is jobban elférnének, mint így. két gyerekkel. Ha valaki üdülési beutalót kap, mondjuk a Balaton mellé június végére, azon sóhajtozik, hogy július végén biztosan sokkal me­legebb lesz. Ha július végén mehet, akkor viszont a júniusiakat irigyli, akkor sokkal kisebb volt a zsú­foltság. Sok embernek az új kabáttal az a baja, hogy nem szőrmebunda, a szőrmebundával, hogy nem per­zsa. S érdemes felfigyelni rá, miként csúfolják nálunk azokat, akik végre Trabanthoz jutottak: ez a legkisebb kocsi a magyar utakon, a csípős köznyelv szerint tehát tulajdonképpen nem kocsi. S közben elsikkad a lé­nyeg: egyre több olyan ember vehet magának autót, ha kicsit is, aki azelőtt még arról sem álmodhatott, hogy rendszeres villamos- vagy autóbuszutas lehessen. HAT, EZ sehogy sincs jól. Az emberek egy része szüntelen elégedetlenségével megmérgezi a sajátmaga életét, s ezzel a környezetét is. Természetesen nem arról van szó, hogy ki-ki ne törekedjék többre. Bi­zony, többre kell vágynunk, és vágyunk is. Ez azon­ban csak akkor hozhat eredményeket, ha amikor meg­nézzük a maximumot, nem feledkezünk el másról sem. Nevezetesen arról, hogy hol tartunk mi és környeze­tünk, milyenek a lehetőségeink, s mi az. amit mi ma­gunk személyesen elértünk, önkritikára bizony nagy szükség van. Az öntudat és önérzet nem jelentheti azt, hogy saját magunk kritikátlan bírái legyünk. S nem táplálhatja az irigységet, sem. A társadalom már olyan, gedett ember lenne, most elégedetlen, mert mások nem — „ értékelik őt a maximumra. Sajnos, nem ő az egyetlen hogy nem mindenkinek jut egyformán a javakból. És ember széles e hazában, aki úgy Véli. a lehető legtöbb jár neki. Elég sokan vannak — vagyunk? — akik min­dig csak fölfelé néznek. És nem akkor, amikor a tel­jesítményről van szó. vagyis nem azért mérgesek ma­gukra. mert mások többet és jobban képesek dolgozni, hanem, mert másoknak ebből-abból amabból több jut. Tisztelet a kivételek, de az új lakosba költözők ál­talában csak úgy fél évig, nyolc hónapig örülnek különösen nem mindenből egyformán. Nemcsak jogta­lan, hanem dőreség is, ha Valaki magának mindenből a maximumot követeli. Az Ilyen emberek szoktak az­után életörömből és másból is a minimumhoz jutni. Jénos bácsinak, aki most a maximális alapbérre áhítozik, ezen érdemes volna elgondolkodnia. Ez a mi­nimum. Pintér István ban többször kaptunk jegy­zőkönyvi dicséretet az épü­letek átadásakor. Elvétve előfordul kisebb hiba, rek­lamáció. De ez egyre keve­sebb. Búcsúzóul még a követ­kezőket mondta: — Sok esetben jogos bí­rálat éri az építőipart. A körülményeket azonban alig vizsgálják. Mire egy ház elkészül, több 10 ezer darab anyagot kell beépí­teni. Jó lenne, ha az épí­tőket nemcsak akkor ven­nék észre, ha nem készül el valami. A jót is észre­vehetnék és velünk örül­jenek egy-egy sikeres épít­kezés befejezésén. Csabai István fiz esiérzet védelmében Bejön egy ember a szerkesztőségbe és elpa­naszolja: majorosnak, vagy inkább afféle nap­pali és éjjeli őrnek alkal­mazták az egyik Kecske­mét környéki szakszövet­kezetben, de felmondtak neki. Most mitévő legyen? Megfelelő munkát nehe­zen kap, hiszen valójá­ban rokkant: az egyik lá­ba fából van. öt vagy hat évvel ezelőtt rosszul lé­pett le a még mozgó vo­natról ... Azt kéri, hogy segítsünk rajta, a falujá­ban szeretne továbbra is elhelyezkedni, az ingázás nem neki való. Tájékozódás, telefonál­gatás — ahogyon ilyenkor lenni szokott. Kiderül, emberünk nem mondott igazat: ő maga hagyta ott a munkahelyét. Ezzel rendjén is volna a dolog, az ügyet „ad acta" tehet­nénk, de van az egészben valami, ha csak a meg­sejtés szintjén is ami to­vábbi tudakolódzásra kész­tet. S valóban, az újabb puhatolózás meghozza az eredményt: emberünk azért mondott fel, mert nem állhatta társai örö­kös gúnyolódását, pót- végtagjára tett csúfolódó megjegyzéseit. Nem az első vagyok, tudom, aki a közmondá­sok felületesen általáno­sító, közhelyes „igazság- tartalmát” megkérdőjele­zi. Ép testben ép lélek —• már az ó-görögök idején ismert mondás volt ma is az, s igazsága annyi, amennyi... Sajnos, ese­tünkben sem túlságosan alkalmazható; nem tudom ugyanis, mennyire nevez­hető épnek az a lélek — értsd: tudat, gondolkodás- mód —, amely olyan egészséges testűekben la­kozik, akik rokkant em­bertársuk nyomorúságán csúfolódnak. S hogy a hi­bás testben is eltorzul a lélek? De mennyire! Kü­lönösen, ha naponta tor- zítiák — az egészségesek. Gyakran hallom, olva­som, hogy a szocialista er­kölcsi normák nem kodi- fikálhatók a bibliai tízpa­rancsolathoz hasonlóan. Ezért csak az általános emberi normák jegyében fogalmazom meg a kö­vetkezőket: az iróniát — különösen az öniróniát — méltányolom, a kaiánko- dást megértem, a maga­tartásbeli gyengeségek fö­lötti gúnyolódást nem ki­fogásolom. de megvetem az emberi önérzet meg- Csé^eTását. Próbáljunk meg d»«z- tingválni. —ni —el

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents