Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1971-11-13 / 269. szám
€ oldal 1911. november 13. szombat Nagyszabású kiállítás a centenáriumra Nagyszabású kiállításra készül Buda és Pest egyesítésének 100. évfordulójára a Budapesti Történeti Múzeum a fővárosi tanács határozata alapján. A kiállítás a városrendezés, az ipar és kereskedelmi fejlődés, a város politikai mozgalmai, a munkásmozgalom történetéről, a fővárosi emberek életmódjáról, kulturális életéről kíván gazdag képet tárni a lakosság elé. Éppen ezért a Budapesti Történeti Múzeum azzal a kéréssel fordul mindenkihez, akinek tulajdonában a 100 éves múltra vonatkozó tárgyak, kulturális és politikai egyesületek zászlói, emlékserlegei, az egykori fővárosi intézmények és testületek által használt egyenruhák, jelentősebb eseményekről készült fényképek, személyi emlékek, írásos dokumentumok vannak, működjenek közre a centenárium méltó megünneplésében azzal, hogy a kiállítás rendelkezésére bocsátják azokat. A tárgyak, személyi emlékek a múzeumban, az írásos dokumentumok pedig Budapest Főváros Levéltárában kerülnek elhelyezésre. A felajánlott értékes emlékeket és iratokat — kívánságra — megvásárolják. író—olvasó találkozó Az irodalom és az ifjúság A hétköznapok társadalmi valóságát bemutató alkotók munkássága, a megyei sajtó és irodalmi folyóiratunk, a Forrás lapjain megjelent írások milyen hatást gyakorolnak az ifjúságra, miként vélekednek a fiatalok megyénk gondjairól, fejlődéséről — ezekre a kérdésekre adott választ a közelmúltban megrendezett néhány irodalmi találkozó. A bácsalmási művelődési ház ifjúsági klubjának tagjai azzal a céllal hívták meg a Forrás alkotóit, munkatársait és a Petőfi Népe újságíróit, hogy elmélyítsék a szerzők és a fiatalok közötti kapcsolatot. A nagyobbrészt gimnáziumi tanulókból szerveződött közösség a Forrás klub nevet vette fel és tiszteletbeli tagságot adományozott a szerkesztőségek képviselőinek. A meghitt hangulatú ünnepségen a helyi irodalmi színpad a folyóiratban megjelent írásokból összeállított műsort adott elő. Mind az irodalmi forgató- könyv válogatásának szempontjai, mind pedig maga az elhangzó szöveg azt mutatta, hogy a bácsalmási fiatalok igen jól értik a lap törekvéseit, és a maguk módján és eszközeivel támogatni is kívánják. A névadó klubrendezvényen az elkövetkező számok jellegéről, az ifjúságot érintő problémák következetes megszólaltatásáról és a további kapcsolatokról beszélgettek az írók csolatának egy hasonló, bár a bácsalmási klubesttől eltérő rendezvényt szerveztek a soltvadkcrti fiatalok. Közösségük munkás és pályakezdő értelmiségiekből verbuválódott, problémáik ezért több, érettebb közéle- tiségről tanúskodtak. A beszélgetés itt egy, a Petőfi Népében megjelent írással Bácsalmási fiatalok a klubdélutánon. és a fiatal olvasók — a két kezdődött — és a nagyköz,szellemi” forrás ily módon egy és azonos mederbe ömlött. Az élet és irodalom kapSikeres program II. Jogos optimizmus Most, négy év után érdemes megnézni, milyen eredménnyel járt a sertés- tenyésztés fejlesztése érdekében történt sokoldalú erőfeszítés. Kicsit büszkén írhatjuk hogy az eredmények rendkívül biztatóak. Becsült adatok szerint ma körülbelül kilencmillió sertést tartanak országunkban és ez mintegy félmillió darabbal több mint, ameny- nyit korábban valaha is számíthattunk. A kocaállomány másfél esztendeje meghaladja a hatszázezres létszámot. Ilyen se volt még nálunk soha, se darabszámot, se időtartamot tekintve. Arra kell számítanunk hogy az idén négy és fél millió hízott sertés kerül a fogyasztók asztalára, csak az állami forgalmazáson keresztül. Ez alig néhány százezerrel kevesebb, mint az 1975-ös terv- előirányzat. Ezenkívül még a magánvágások száma is emelkedni fog. El kell ismerni, hogy ez főleg a kisemberek érdeme. Tőlük általában évi 300 ezer hízót kapott a központ ellátása, eddigi rekordjuk félmillió darab volt. Most viszont bizton számíthatunk arra, hogy másfél millió sertést adnak át köz- fogyasztásra ! Szakosított telepek A nagyüzemek is felülmúlják eddigi rekordjukat, a becslések szerint mintegy 150 ezer darab hízott sertéssel. Ez azonban csak a kezdet merj: a szakosított telepek építésének nagy akciója nem fejeződött be. Az országban eddig 280 szakosított telep építését fejezték be, kezdték el, vagy határozták el. Ezek összes kapacitása évi két és fél millió darab hízó lesz. Egy-egy telepen ötször annyi koca és hatszor any- nvi hízó lesz egvütt mint a nálunk megszokott mennyiség volt. Hagyományos körülmények között egy kocától évi nyolc és fél hízót lehet várni a szakosított telepeken 18 darabot. Ezeken a helyeken jobban hasznosul a takarmány is. Kisüzemben legalább öt kiló abrak kell ahhoz, hogy a disznó egy kilót hízzon, a szakosított telepeken ugyanezt elérték már három és fél kiló abrakból is. Az idén azonban még csak 160 telep lép üzembe a teljes 280-as sorozat csak jövő év végére lesz kész. 600 ezer koca És mi történik a sertésciklussal? Ez mindig és mindenütt elsősorban a kisüzemeket érinti, így volt nálunk is. Most halkan és óvatosan, de elmondhatjuk, hogy néhány hónapot már nyertünk. Szó volt már arról, hogy a kocaállomány másfél éve 600 ezer fölött van. Ez jó jel. További biztató tünet, hogy a sertésállomány az idén tavasszal nem csökkent, pedig a téli vágások miatt minden évben csökkenni szokott. Őszre kellett volna bekövetkezni a ciklus átbillenésének megindulni a zuhanásnak. Az állam el is határozta, hogy ha kell, intervenció útján is felvásárolja a süldőket hogy a piac biztonságát megőrizze. Intervenciós felvásárlásra azonban nem, vagy alig került sor Tavaszig most kritikus hónapok következnek. Ilyenkor ugyanis a piacon a normális kereslet a süldők iránt kicsi. Ha más mód nincs, ismét az állami intervenció eszközével kell levezetni a kínálatot, hogy a termelési biztonság meg ne inogjon. További gond hogy megint gyengébb a kukoricatermésünk. Az ál-1 lám kész arra, hogy külföldről hozzon be abrakot, de sajnos keverőüzemeink sem bírják az iramot tápot nem mindig és nem minden minőségben lehet kapni. Ütemváltás A szakemberek mindezek ellenére optimisták. Ha vannak is kételyeik, bíznak abban, hogy kihúzzuk tavaszig. Akkor pedig már élénkül a kereslet a piacon tehát sikerül átvészelnünk a ciklus legkritikusabb időpontját. Nyilvánvaló, hogy a kisembereknél ség életét, fejlődését és társadalmi ellentmondásait boncolgató eszmecserévé alakult. Bácsalmáson a klubtagok és az írók között kialakuló személyes barátság motiválta a találkozót. Soltvad- kerten viszont a „szellemi” kapcsolatteremtés szándéka jellemezte a klubdélutánt. Tanácsot kérni az alkotóktól az egyes társadalmi jelenségek megítélésére, illetőleg javaslatokat, szempontokat, élményanyagot közvetíteni a szerkesztőségnek a következő számok arculatának kialakításához — ez volt a fiatalok szándéka emitt. Más és más szellemi izgalom, különböző kapcsolatok jellemezték a rendezvényeket, de egyaránt sikeres volt mindkét találkozás. Hasznos az íróknak, publicistáknak — és a fiataloknak egyaránt. Az ilyenfajta társadalmi „visz- szacsatolás” nélkül légüres térben mozognának az alkotók. A két rendezvény azonban meggyőzött mindenkit az élet és az irodavalamit csökkenni fog az állomány, de ez már nem ! lom szerves egységéről és lesz veszélyes. Közben 1 arról, hogy a megye ifjú' sága rokonszenvvel figyeli, olvassa lapjainkat és egyetért a nyomtatott szavak szellemével. P. M. ugyanis lassanként „feljönnek” a nagyüzemek előbb- utóbb át tudják venni az uralkodó szerepet az ellátásban. Másik ok az optimizmusra hogy ha nagyobb visszaesés nélkül kihúzzuk tavaszig, akkor kiesünk a sertésciklus egységes európai üteméből. Tehát nálunk egy évvel későbbben lesznek a csúcsok és későbben a mélypontok, mint Európában. Ez azt jelenti, hogy feleslegeinket külföldi piacokon kedvezően tudjuk elhelyezni, illetve, ha hiányunk van a mélypont miatt akkor éppen túltelített külföldi piacokon olcsón vásárolhatunk. Persze közben van egy másik gondunk, amit a siker okozott. Az idén le kell vágnunk négy és fél millió sertést Ezt a vágóhídjaink mai kaoacitása csak nagyon nehezen bírja el. Ép- oen ezért az állam most. a kis- és középméretű vágóhidak. húsfeldolgozó üzemek létesítéséhez nyújt támogatást a mezőgazdaság* üzemeknek hogy a kapacitás a szükséges mértékre növekedjék. Földeák! Béla (Végei Kelepce, ünnepre Nem szó szerinti (kíméljük az olvasót), de hiteles másolat egy levélből: „Tisztelt Kartárs! Mellékelten egy összegben küldjük beosztottainak a november 7-i jutalmakat. Az elosztás az ön feladata. Irányelvként közöljük az alábbiakat: 1. Az összeget úgy kell elosztani a bolt dolgozói között, hogy a jutalom ösztönző legyen. Helytelennek 'tartjuk az egyenlősdit. Vegye tekintetbe egyfelől beosztottainak szorgalmát, szakértelmét, a vevők iránti udvarias magatartását, másfelől szolgálati idejüket is, hogy az idősebbek érezzék a megbecsülést hűségükért, a fiatalok pedig lássák, hogy a hosszú időn át végzett jó munka elnyeri jutalmát. 2. Csak fegyelmi vétség lehet kizáró ok a jutalmazásból. 3. Hogy senki se érezze alamizsnának az ünnepi jutalom fejenként legkevesebb 300 forint legyen.” Eddig a levél, amivel tökéletesen egyetértünk. Helytálló alapelvek, így gondolkozik ma a korszerű, hozzáértő vállalatvezetés. A boltvezető mégis szinte pánikba esett. S azon kezdett töprengeni, ne ad- jon-e valamelyik beosztottjának ünnepi ajándékul — igazságtalanul ugyan, de sürgősen — fegyelmit. Más kiút nincs. Vagy vállalja ő a fegyelmit a központtól, mert megszegi az IRÁNYELVEKET. Van ugyanis három beosztottja — és kapott a központtól összesen 900 forintot!... Elérkezvén a csattanóhoz, akár abba is hagyhatnánk. Ám, nem a csattanó kedvéért meséltük el, hanem azért, hogy a derültség után tessék csak fel is háborodni. Könnyen belátható ugye, hogy a boltvezetőnek ebből a kelepcéből nincs kiút. Akár háromba darabolja a 900 forintot, akár érdemek szerint osztja melyik pont ellen minden képpen vét. Valószínűleg !^sak figyelmeztetésül: más- hiába szánná rá magát arAkkor az első esetben az sértődik meg, aki többet érdemelt volna, az egyenlőtlen elosztásért pedig az neheztelne, aki nem kapta meg a minimálisan előírt három darab százast. Ez bizony csapda, mintha szándékosan állította volna a boltvezetőnek valamelyik ellensége a köz- ■ pontban: „belegebedhetsz, akármit döntesz, most aztán kapsz egy fekete pontot. Ráadásul jól pocsékká tettem az ünnepedet, sőt, az egész boltét”. Holott sem nem csapda, se nem gúny, ilyesmiről természetesen szó sincs. Nyilvánvalóan mindössze az történt, hogy valaki megfogalmazott „odafönt” egy nagyon szép helyes és okos iránymuf t, neki ugyanis ez volt a dolga, a másik pedig kiutalta a pénzeket a boltoknak, mert neki meg az a dolga. Persze mindkettő elfelejtett szólni a másiknak, illetve nem is elfelejtett, hanem eszébe se jutott, hiszen olyan a központ szervezeti felépítése, hogy nincs közük egymáshoz, az egyiknek az „erkölcs” az asztala, a másiké a „dohány”. Az apparátus olajozotttan működik. Ez az „olajozott működés” az, ami ellen egyre több támadást indítunk manapság. Valljuk és hirdetjük, hogy a bürokrácia ilyen lélektelen munkamalma valóságos átok, ami néha „csak” megkeseríti a szájunk ízét, feleslegesen bosszant, vagy elveszi az örömünket, mint az idézett példában is, néha, s éppen nem ritkán azonban sokkal súlyosabb károkat is okoz. Erre is sorolhatnánk számlálhatatlanul sok példát. De elég fegvver-e itt a prédikáció, vagy lehet-e valamit tenni is? Hogyne. Elképzelhető például, hogy a fenti esetben nem a boltvezetőnek kell dorgálástól tartania bármit határoz, hanem annak, aki a lövészét vala- ®s a P®nzt feladta. Nem I is azért, hogy büntessék, ra is, hogy megmutatja a levelet a beosztottaknak. kor gondolkozzék munka közben. Ez is korszerű elv. Mester László Pirivel — jelentette ki elkeseredetten. — Ez neked közügy? — néztem rá megrovóan. — Miért? magánügy? Közügy Tavaly december elején találkoztam Árpáddal. Egy jó nevű presszóban ült és Stefánia-tortát evett. — Mi van veled? Miért lógatod az orrod? bántanakk- feleTte vagyok Pi, . . , nvel kimerten. Meghatottan szorítottam vele kezet. Milyen derék ember! Nem csupán magánjellegű kérdésekkel törődik. Bizonyára az ötéves terv jobb teljesítésén töri a fejét. De az is lehet, hogy a termelékenység problémái foglalkoztatják. — Tegnap csúnyán összevesztem kezd esetben csökken a termelési mutató. — Pontosan így van! — bólintott Talán Árpád. ■ kér- Néhány hét után dezett vissza cső- ismét összeakadtam dálkozó szemmel.— Árpáddal. Miként a Látom, nem elég népszerű dal mond- világos előtted, ja: az egyik szeme Mindjárt elmagya- sírt, a másik neverázom! Ha én ha- tett. Piri feleségül lógó orral, nyomasztó hangulatban megyek be a munkahelyemre. Ilyen állapotban jött hozzám. Boldogan, kiegyensúlyozottan éltünk az első hetekben. Egy véletlen folytán hogyan is várhatná- azonban megtudnak tőlem kiváló tam, hogy megteljesítményt? Folyton Piri jár az eszemben. A kék szemével és a koromfekete hajával... csalt. Ennek nyomán természetesen csökkent a termelési grafikonom. Ha azt akarjátok, hogy Tehát úgy ér- teljesítsem negyed- zed, össze kellene évi exporttervünfognia a Társadalomnak, hogy ti kibéküljetek, Ellenket, könyörgöm, intézkedjetek. Kövessétek, nyomon, leplezzétek le Pirit. Elvégre közügyről van szó. Tehát nagyon szeretném, ha érdekemben összefogna az ország kollektívája. Ami emberileg lehetséges, mindent megteszünk — jelentettem ki jóindulatúan. Felhívásomra Pécs, Debrecen. Szolnok, Hódmezővásárhely lakossága már megszervezte a figyelő szolgálatot. Ám azt mesélik, hogy Pirikét mostanában leginkább Nagykanizsán látták karonfogva sétálni... A negyedévi exporttervünkről van szó! Nagykanizsaiak segítsetek! Galambos Szilveszter
